Ebben a bejegyzésben röviden összefoglalnám a sorozathoz való viszonyomat és annak alakulását.
Őszintén szólva, mikor a sorozat elindult 2013 tavaszán, meglehetősen lelkes voltam, a műsor marketingje eléggé megnyert és elhittem, hogy ez bizony egy történelmileg viszonylag hiteles dráma széria lesz. Emögött talán inkább az állt, hogy már nagyon szerettem volna látni egy jól megcsinált, a Viking korban játszódó sorozatot, ami nemhogy csak élvezhető és minőségi, de a készítők jól utánanéznek a korszaknak, hogy minél autentikusabban bemutathassák azt, mind események, mind a díszletek és kosztümök terén. Persze már az első részben is felbukkannak olyan ruhák amik igazából köszönőviszonyban sincsenek azzal amit akkoriban tényleg hordtak az emberek (pl. Jarl... bocsánat Earl Haraldson, sötét, kidomborodó mintákkal díszített szerkója, amiről nehéz kitalálni, hogy milyen korabeli anyagból készülhetett).
Illetve az, hogy Nagy-Britannia létezéséről sem igazán tudnak Dél-Norvégia lakói, is hagyott bennem kétséget a hitelességet illetően, de efelett hajlandó voltam szemet hunyni. Elvégre mégis voltak egész jónak tűnő dolgok, igyekeztek bemutatni a nyelvi viszonyokat, Kattegat épületei tűrhetőek, Lagertha ruhája pl. még egész jónak mondható korhűség szempontjából és a történet sem tűnt olyan nagy marhaságnak.
Sokat nyomott számomra az is, hogy az egyik kedvenc zenekarom, a Wardruna dalait használják fel a szériában aláfestő zenének. Ez a norvég 'ambient/nordic folk' együttes pedig szerintem nagyon jó hangulatzenét teremt bármilyen kora középkori skandináv történethez és igencsak megkönnyíti a beleélést.
Mondjuk ekkor is voltak már komáim, akik mondták nekem, hogy elég sok kívánni valót hagy maga után a sorozat, és hogy messze van ez a hitelességtől (nem ilyen finoman fogalmaztak). Mentségként még azért felhoztam, hogy a History Channeltől ez mégiscsak előrelépés az 'Ősi idegenek' nevű szenny vagy a Hitleres agymenések után. De csak egy fokkal.
A műsor megítélését tekintve számomra a pálfordulást az első évad 8. epizódja ('Áldozat') jelentette, amikor Ragnar Lothbrok és társai elzarándokolnak Uppsalába. A papokról itt inkább érzi úgy az ember, hogy fanatikus King Diamond rajongók, mint valódi pogány vallási elöljárók, akik olyan fokú túlbuzgóságot tanúsítanak, aminél legalább hat keresztes hadjáratot kellett volna indítaniuk északra a keresztény országoknak ha azt akarják hogy Skandinávia lakói megtérjenek. Ennél a résznél még komolyabb történelmi tanulmányokkal nem rendelkező informatikus pajtásom is megjegyezte, hogy olyan mintha kirúgták volna a stáb összes olyan tagját aki valamit is konyít a Viking korhoz.
'Észrevételeimet' az egyes epizódok kapcsán a harmadik évad elejétől kezdtem írogatni a közösségi médián (ezek ugyan még nincsenek fent a blogon, de idővel igyekszem pótolni). Ihletként elsősorban olyan filmek és sorozatok történelmi hitelességét kritizáló youtube csatornák szolgáltak, mint Lindybeige és scholagladiatoria (előbbi kiváltképp szórakoztató úgyhogy mindenképp ajánlom annak, aki tud angolul). Továbbá meg szeretném köszönni barátaim támogatását a kritikáimhoz. Azért akármennyire is kiakadok sokszor a sorozaton, elemzéseim egyik fő célja a szórakoztatás. Valamint, hogy egyszer talán valahogy, valamilyen úton módon az én és a hozzám hasonló emberek véleménye eljut Hollywood füleibe és több energiát fordítanak arra, hogy a történelmi sorozatok és filmek, sokkalta hitelesebbek és 'történelmiebbek' legyenek. Hátha...
(Az olyan típusú kérdésekre/megjegyzésekre, mint 'Ha ennyire zavar miért nézed?' vagy 'Ne vedd ezt annyira komolyan, ez nem egy dokumentumfilm' egy későbbi GyIK bejegyzésben fogok válaszolni.)
