Az első epizód, amit Katheryn Winnick rendezett, huhú! Nem sokkal gyatrább mint az összes többi, huhú!
- Hviceket Björn színe elé rángatják, mert a gyilkosság helyszínén hátrahagyott szárított csiperkéből kitudódik, hogy ő ölte meg a sityillóembert. Valójában nem tudjuk meg hogyan derül ki, hogy ő volt, de a Vaskeresztes előtt már ténylegesen bevallja. Érthető módon tettéért cserébe nem sütnek neki tortát, vagy ha mégis akkor a jelenetek között egy ‘Gyűlölünk. Pusztulj meg!’ felirattal díszítettet. Amíg Björn kifundálja, hogy hogyan büntesse meg, addig a köpködő póznához kikötve tartják. Ubbe most kivételesen együttérző testvérként hoz neki vizet és javasolja, hogy kérjen bocsánatot Björntől, de Hviceknek ehhez azért több büszkesége van. Vasipecsenye este felesége, volt felesége és féltestvére (aki a volt feleségének a férje) társaságában összefoglalja, hogy három dolgot is elvesztett; a fiát, az anyját, meg a norvég koronát. Ezután elhatározza, hogy másnap elevenen megégetik Hvitserket. Utóbbit kérem nagyon jegyezzük meg, fontos lesz.
- Björn később egymagában ül a tűz előtt, amikor meglátogatja Vörös Erik egy olyan szakadt bőrtabardban, aminél még egy részeg rokker is igényesebbet tudna alkotni miközben Akelára pogózik a negyedik sorban. A kattegatti vezér neki is elmondja, hogy holnap meg fogja égetni a testvérét, mert szeretné, hogy ő is olyan elviselhetetlen fájdalmat érezzen, mint ő. Miután Erik távozik, Björn visszaemlékszik egy jelenetre az első vagy a második évadból, amikor még gyerekként normann sérója volt és Ragnar közölte vele az örök érvényű bölcsességet, miszerint ha eljő az idő, akkor az eszével uralkodjon, ne pedig a szívével.
- Majd eztán ugrunk is a másnapra. Hviceket viszik a máglyára, amit a gatteri kistó közepén raktak össze. Úgy látszik, hogy Björn apja tanácsát nem igazán volt képes megfogadni, ugyanis messze a sorozat egyik legértelmetlenebb történet eleme következik. Tüzes nyilakkal (mi mással?) begyújtják a máglyát, ég egy darabig és amikor már elég nagy lángja van, Björn bólint egyet Ubbénak, aki előkap egy baltát, odarepíti a máglya központi cölöpéhez, ezzel elvágja a kötelet, ami testvérét tartja. Hvitserk, mintha ő is számított volna erre, beleugrik a vízbe. Mindenki meglepődik. Ubbe kihúzza a tóból, aztán Björn dühödten elmondja, hogy megmentette, mert nem akarja hogy meghaljon, és Odin csarnokába kerüljön, hanem azt akarja, hogy száműzve élje le hátralévő napjait, hogy aztán valami erdei árokban haljon meg elfelejtve, jelentéktelenül... Tehát. Björn mégse akarta kivégezni Hvitserket, mert azt akarja, hogy magányosan haljon meg valahol a vadonban… Oké. Ez esetben… MÉGIS MI A SZENT SZÁRÍTOTT VIKING LÓDÁKÓÉRT KELLETT VESZŐDNI A MÁGLYARAKÁSSAL MEG MINDENKINEK HAZUDNI, HOGY MEG AKARJA ÉGETNI!? Nem tudom... De szerintem ti tudjátok, kedves olvasók! Ez abszolút egy olyan jelenet volt, amiből egy részletet be lehetett tenni az előzetesekbe, hogy aztán mindenki, akit eddig is érdekelt a sorozat hat évadon keresztül megőrüljön az izgalomtól, hogy mi lesz most Hvicekkel és nehogy most hagyja abba a nézését. Egyáltalán nem gond, hogy Björn ezzel tulajdonképpen önmagából csinált hülyét mindenki előtt, az indulatok, meg a megindító háttérzene miatt az átlagnéző úgy sem fog belegondolni abba, hogy amit látott az tulajdonképpen mekkora marhaság.
- Szóval Hviceket kirakják a városból. Egy darabig nyomorogni fog a pusztában, de aztán nyilván valaki összekaparja, hogy utána vígan partizánkodhasson a támadó ruszok ellen. Esetleg még tisztára is mossa a nevét valami hőstettel és bebizonyítja, hogy Lagertha tényleg elkezdett kakaóscsigává változni, amikor megölte.
- Björn, miután bebizonyította, hogy mekkora balfék, kiáll a nép elé, és megmondja, hogy amúgy elvesztette a választást és ezentúl Jóhajú Harald Norvégia királya. Mivel szerinte Harald rövidesen meg fogja támadni Gattert, megkérdezi az embereket, hogy lemondjon e a királyi címről. A nép egy szót sem szól, sejtésem szerint az a kérdés jár a fejükben, hogy ezt most komolyan meg kell e válaszolniuk, de aztán Gunnhild mindenkit leteremt, hogy szégyelljék magukat, hogy Ragnar fiának nem nyalják fényesre a valagát. Erre mindenki fáklyát gyújt és elkezdi éltetni azt, akit leginkább ki kéne hajítani.
- Ha más nem, akkor már csak azért, mert megint összefekszik a nevenincs szolgálólánnyal (Ingrid? Ingvild?? Ingolstadt???). Gunnhild rajta kapja őket a vad sakkjátszma közepette ééés ennyi volt részéről a harcos, erős női jellem, mert felajánlja a lánynak, hogy ha már egyszer szeretik egymást menjen hozzá Björnhöz, hisz volt már más király is, akinek több felesége volt. Bizonyára neki ez valami titkos fétiséhez kötődik, miszerint a sakkpartiban ő leginkább a tábla szeretne lenni, amin játszanak.
- Ubbe, most hogy végre végzett az értelmetlen mellékes elfoglaltságaival, visszatér értelmetlen fő elfoglaltságához, melyet már az évad eleje óta tervezett, azaz, hogy felfedezze Új-Zélandot. Ugyan felmerül némi aggály, hogy talán nem télen kéne elindulni, de ezeket a negatív gondolatokat gyorsan elhessegeti. Magával viszi Laposcsőrű Kettilt is, hogy mikor beugranak Izlandra, mutassa be neki a fickót, aki már látta a hobbitok és kivik földjét. Meg aztán illene utánajárni Floki eltűnésének is, ha már egyszer a Csellengőkbe elfelejtették feladni róla a hirdetést. Indulás előtt Björn még megmondja neki, hogy tényleg hülyeség ilyenkor elindulni és Torvinak is szól, hogy nem kéne télen terhesen tengeri útra kelni, de több eséllyel magyarázhatná meg Mr. Hirstnek, hogy a kínai hercegnők nem jutottak el a vikingekhez. Na jó, valszeg az nehezebb lenne.
- A tél ellenére gond nélkül megérkeznek Izlandra, Kettil pedig újra találkozik családjával, akik Ubbéékat beinvitálják az óriási tipiből kialakított sörsátorba. Kettil aztán magára maradva felteszi a költői kérdést a félszemű istennek, hogy minek kellett neki őket idehoznia. Gondolom távozása előtt már elkezdte alapítgatni a saját kis Jonestownját, de az új vendégek számára nem készült elegendő frissítővel.
- Kijevben megint lakoma van, a bardiche szerű fegyverekkel felszerelt őrök bevezetik Ivart az alacsony, közel-keleti ebédlőasztallal felszerelt trónterembe. Miközben a trubadúrok lazulós oszmán dallamokat pengetnek, KatjaFreydis teával kínálja őt, Oleg pedig kikéri a véleményét a hadikommunizmusról, amit az uralkodó a Skandinávia elleni invázió miatt akar bevezetni. Ez utóbbi persze nem igaz, de ebben az eklektikus kavalkádban akár arról is eshetne szó. Mindenesetre az invázió tényleg beszédtéma. Először csak kis portyázó csapatokat fognak kiküldeni a mit sem sejtő vikingek ellen és az egyiket esélyesen Ivar fogja vezetni. A tárgyalást megzavarja Igor, aki a kretén fabábuján keresztül mondja meg gyámapjának, hogy itt ő lenne ám a góré. Olegnek ez nagyon nem tetszik, így a bábut széttapossa, majd helyre teszi a szemtelen gyereket, akit később a Padlótörlő vigasztalgat a fészkében, de hogy a kripli hogyan jutott fel hozzá azzal majd a MythBusters különleges része fog foglalkozni a jégtörő tüzes nyilakkal együtt.
- Kitérdekelszheimben Harald visszakínálja lómájjal Olafot (ezúttal a szokásos, csont nélkülit kapja) és úgy dönt, hogy életben hagyja, mert szüksége van egy zsebfilozófusra. Meg ugye azért is, mert nincs más nevesített szereplő arrafelé akivel párbeszédet folytathatna. Leszámítva persze vadonatúj dánbaltáját, aminek nem kell név hogy társalogjon vele.
- Ha már a nevesítéseknél tartunk, az egyik utolsó jelenet helyszíne kap beazonosítást. Istrehagan, Vestfold mellett. (Avagy nagyon ügyesen bökött rá a forgatókönyvíró a térképre.) Egy békés part menti települést látunk. A mögötte lévő sziklafalak közül rövidesen kilovagol egy kozák atamán a Tűzzel-Vassalból, csak ugye az eddig is látott fekete műbőrlamellás van rajta és leszúrja a kettős keresztes zászlót a földbe. Ezzel megidézi a ‘rusz’ lovasságot, ugyanabból az irányból amerről ő is érkezett (minden bizonnyal Lappföldön át kerültek) és elkezdik lekaszabolni az ártatlan norvégokat… bocsánat, vikingeket. Egy kovácsférfi ellenáll nekik és az epizód messze legmenőbb akciójelenetében egy kalapáccsal és egy patkóval felszerelve rendez le néhány ruszt, de végül alulmarad, a támadók végeznek vele, majd lelécelnek. Az egyik túlélő később Harald színe elé járul, és elmondja, hogy nagyon furcsa emberek támadtak rájuk. Olaf megmondja, hogy ez egy idegen ('alien'!) nép és rövidesen egy sereggel fognak támadni, mert vissza szeretnék szerezni ezt a földet. Most itt nagyon próbálják a ruszokat úgy bemutatni, mint a vikingek elveszett 13. törzse, akikről már meg is feledkeztek. A valóságban viszont ilyenkor még a skandinávok meg a ruszok között nem voltak olyan markáns kultúrális különbségek. Így ez az egész szituáció engem sokkal inkább emlékeztet a South Park egyik korai epizódjára, az Őskori jégemberre.
