Vikingek: Valhalla, 1. évad, 3. rész - A mocsarak

- Az epizód az Anglia keleti részét képező Kent megyében kezdődik. Éppen zajlik a daráló, hisz Knuték serege egy udvarházat támadt meg a London felé vezető úton. Ahogy azt a Vikingekben már unásig megszokhattuk óriási a káosz, az udvarházat védő angol katonák megint a ‘gázmolekulák’ alakzatot választották és minden bizonnyal csak akkor támadt egymásra a két fél, mikor a vikingek már feltöltötték a hézagokat. Harald csurom vér, félmeztelenül, nyakában a kereszttel egy szál farkasbundában szeleteli az ellent. Nem vagyok az az ember, aki élből elutasítja, hogy a kora középkori skandináv harcosok bizonyos szituációkban félmeztelenül küzdöttek. Ez ellen és emellett is fel lehet hozni elgondolkodtató érveket. A lényeg, hogy ha ez előfordult, akkor annak hátterében valószínűleg valamilyen pogány vallási hiedelem állt. Tekintve, hogy Harald keresztény, a pőréskedésének nincs túl sok értelme, hercegként amúgy is a láncing és a sisak illene rá. Persze lehet, hogy Haraldunkat egy meggondolatlan csere miatt látjuk így és odahaza van egy nyúzott farkas, aki páncélban portyázik a tajgán.

 

- Ha már itt tartunk, akkor egy kicsit nézzünk utána a történelmi háttérnek. Minden bizonnyal a sorozat itt Knut 1015-1016-os angliai hadjáratát veszi alapul. A gond, hogy az a sereg nem Kentnél, hanem Anglia déli partjainál érkezett meg és végig pusztított Wessexen majd Mercián, mielőtt Londonhoz ért volna. 1002 és 1013 között amúgy Knut apja, Villásszakállú Svend többször is megtámadta Angliát, illetve 1013-ban pár hétre az angol trónt is elfoglalta, szóval a Szent Bereck napi mészárlás megtorlása inkább hozzá köthető. Ebben az adaptációban sajnos úgy tűnik, hogy Svend érdeklődés híján elszublimált a létezésből, mint az a korábban említett tizenhárom év. Knut hadjáratán egyébként nem vett részt Keménykezű Harald, mert ekkortájt el volt foglalva a megszületéssel, illetve arról sem találtam infót, hogy Szent Olaf jelen lett volna. Aki viszont jelen volt az Magas Thorkell, a jomsvikingek vezére… milyen kár hogy őt az alapsorozat (elvileg) ellőtte mint egy teljesen jelentéktelen mellékszereplőt, akit a rusz invázió során kiikszelnek. Kár érte. Kiváló ügynök vo… lehetett volna.

 

- A kenti küzdelmet a vikingek nyerik és az udvarház lakoma termében ünneplik meg a győzelmet. Elképesztő hülyeségről tesz a sorozat újfent tanúbizonyságot, hisz megint nem volt senkinek sem ideje megmosakodni az iszogatásig, úgyhogy mindenki egy merő vér. Harald legalább felvett egy felsőruhát, bár ez az összképet inkább rontja, mint javítja. Olaf az egyik szobában a padló alatt rejtőzve megtalálta Kent úrnőjét akit aztán behurcoltak emberei a terembe, majd odakenték őt a padlóra (hahaha). Az úrnő elmondja nekik, hogy Ethelred nem rég elpatkolt, szóval ‘hőseink’ cseszhetik a bosszújukat. Haraldot ez mélyen érinti. Knut megmondja neki, hogy érje be a fiával, Edmunddal, de ez számára sovány vigasz. Nem hogy örülne neki, hogy ott van egy történelmi eseményen, ahol amúgy nem volt ott, még válogat az angol királyok között.

- Az egyik következő eszement jelenetben Leif próbálja magában rendszerbe helyezni a világról megszerzett ismereteit. Haralddal sétál a kenti rezidencia udvarán, társa éppen egymás mellett a földre fektetett angolszász katonákat lyuggat ki lándzsájával. Grönlandi hősünk kérdőre vonja Haraldot, hogy ugyan már, neki keresztényként nem kéne e kegyesnek lennie, amire azzal felel, hogy ő elsősorban viking, ezért számára a bosszú fontosabb. Ez már az alap sorozatnak is nagy bűne volt, miszerint a karakterek sokszor úgy viselkedtek, mintha lett volna valamiféle viking morális kód, amibe ezek a válogatott brutalitások vígan belefértek. Harald bevallása szerint egyébként ő kegyes, mert hát megszabadítja ezeket az embereket a szenvedéstől. Leif megkérdi, hogy akkor mi van a szeretettel, amire meg azt válaszolja, hogy szereti ezt csinálni… Ezt az epizódot egyébként Vanessa Alexander írta, akinek ezek után nem tudok jobbat kívánni annál, hogy nyelje be az apróját a kávéautomata.

- Edmund, miután az előző rész során szinte összetéveszthetetlenül hozta Tommen Baratheon karakterét, ebben az epizódban tesz egy 180 fokos fordulatot és most már Joffrey Baratheon személyiségét mutatja be. Ellenkezik mostoha anyjával és tanácsadójával, Godwinnal. Később a szabadban gyakorlatozik katonáival, akik mindig hagyják őt nyerni, de aztán Godwin kezébe veszi az irányítást és elfenekeli a királyfit. Utóbbi erre módfelett bedurcizik, de legalább bebizonyítja neki a tanácsos, hogy nem mindig történik az, amit szeretne. Mellesleg ezek a harcok eléggé gyatrára sikerültek. A katonákkal való gyakorlásnál annyi piruettet láthatunk, amit még a kerengő dervisek is megirigyelnének, Edmund és Godwin párbajában pedig úgy lóbálják a kardokat, mintha egy landoló utasszállítónak akarnának jelezni. Sőt, még egy sámlit is összetörnek, aminek mindössze annyi volt a bűne, hogy rossz helyen volt rossz időben.

- Freydis többnyire névtelen szerencsétlenekkel és/vagy jelentéktelen grönlandi társaival utazik Uppsalába. Egy patak partjánál pihennek, amikor egy otromba fickó bukkan fel. Nyakában egy kereszt lóg, homlokán pedig az anakronisztikus Aegishjalmur szimbólum virít. Tartok tőle, hogy ezt az összképet nem a vallási szinkretizmus, hanem a ‘nézzen ki menőn’ elv szülte. Leszáll a lováról, majd szó és érhető indok nélkül rájuk támad. Épp mint egy szerepjátékos kaland húsz oldalú kockával kidobott véletlenszerű találkozása. Az öt fős csapatból hármat kivégez egyet pedig megsebesít, végül Freydisnek sikerül megfojtania őt. Végső soron teljesen reális az eset, főleg hogyha a csapatban mindenki csak első szintű kalandozó volt.

- Végül nem lett megmagyarázva miért, de a vikingek valóban nem a Temzén felhajózva támadják meg Londont, hanem a várostól és a folyótól délre lévő mocsáron keresztül akarnak közeledni. Olaf este felderítőket küld a mocsáron keresztül, akik nem mások lesznek mint Leif és a grönlandiak, de velük tart Harald is. Egy helyi féldán mutatja nekik az utat a vizenyős területen keresztül. Elég hamar besötétedik, úgyhogy fáklyákkal világítva próbálnak ösvényt keresni a mocsáron keresztül. Hát mit ad isten, a fáklyafény annyira nem segíti a lopakodást és az angolszász katonák, akik errefelé járőröznek csónakkal észreveszik őket és nyílvesszőkkel hálálják meg az illetéktelenkedést. Oké, elvileg már várták őket a helyiek, de akármilyen indokból is voltak ott, legfeljebb akkor nem vették volna őket észre ilyen díszkivilágítással, ha bekötözött szemmel várakoznak. Elsőként a hőseinket kalauzoló féldánból csinálnak tűpárnát. Leif magával rántva az egyik katonát beugrik a vízbe, majd birokra kel vele. Végül a csapat megfutamodik, Leif pedig hátramarad mert beveri a tarkóját az egyik csónakba és eszméletét veszti. Nem igazán jött át ennek a fáklyás sompolygásnak az értelme, de ennyi erővel énekelve is haladhattak volna.

- Szóval az angolok már tudják honnan jönnek a támadók. Emma királyné kedvenc távol-keleti öltözetében összehívja a főurak tanácsát. A tárgyalás során a még meg nem koronázott Edmund felszólal. Eldicsekszik, hogy megegyezett Edric Streonával. A merciaiak a mocsarakban legyőzik majd a vikingeket, de kéri a nemeseket, hogy utána támogassák őt Streona ellenében. Ez a kiállás annyira megtetszik a főuraknak, hogy indítványozzák Edmund megkoronázásának előrehozatalát. Emmának ez nagyon nem ‘gyerebe’, hiszen az a nagy mesterterve, hogy elodázza mostohafia trónra emelését, amíg a környéken vannak a vikingek, mert akkor majd megkímélik őket. Idézném Tony Starkot: “Not a great plan.”

- Freydis a vadonban imádkozik Freyához, hogy vezesse el halott társait és ha úgy adódik, akár önmagát is a Valhallába. Uhh, na jó… amint már korábban mondtam, a *Valhöll nem egészen így működik. Itt lényegében a Valhallát a keresztény mennyország helykitöltőjeként használják, ahova úgy tűnik, hogy mindenki bekerülhet, ha elég jóban van az istenekkel. Sajnálatos módon a Valhöll egy elég szexista hely volt a korabeli felfogásban, nagyon nem kellett senkihez sem imádkozni, mert a harcban elesett férfiak alapjáraton odakerültek, de mások nem. Senki sem mondta, hogy a 11. század olyan igazságos időszak lett volna.

- Freydis sebesült barátnőjét beviszi egy erdei faluba, aminek a határát egy triszkelion jelöli. Függetlenül attól, hogy itt a vaskori kultúrájukat konzerváló kelta disszidensek élnek e vagy sem, jár a pofon a díszlettervezőnek az újabb ide nem illő szimbólumért. Ahogy közelebb ér kiderül, hogy a triszkelion valójában a falu gyógyítóját jelzi. Hát jó… Itt elidőzik egy darabig, majd beszél a természetgyógyásznak az Aegishjalmurrel jelölt fickóról aki megtámadta őket az úton. A füvesasszony elmondja, hogy ő a pogány zarándokokra vadászik. Ez után gyorsan elhajtja Freydist Uppsalába. Bizonyára az utat a Dharma-kerék és a biohazard szimbólumok fogják jelölni…

- Edmundot végül megkoronázzák Morgoth vaskoronájával. A világ legkisebb létszámú koronázási szertartását (érthető, hiszen itt elég magas lehet a koronavírussal való megfertőződés esélye) Emma királyné az űrgárdista erőpáncélt szimbolizáló ruhájában rosszallóan nézi végig. Azért az ilyen népszerű fantasy világokra utaló easter eggekért jár az őszinte lájk.

- A grönlandiak aggódnak a mocsárban hagyott Leifért aki nélkül amúgy sincs semmi keresnivalójuk Angliában. Harald egymaga visszamegy megkeresni őt. Hiába vesztette el az eszméletét Leif a nyakig érő vízben, érdekes módon nem fulladt bele a mocsárba és a norvég herceg elég könnyen rá is talál. Csónakkal beúsztatnak a London hídig, itt Harald kibontja a kukászsák kontyát, hogy elvegyüljön a helyiek között és elindulnak befelé a városba. A nyelvhasználati következetlenség jegyében egy nő óangolul szól Leifhez. Az újabb logikátlanságért kárpótol minket, hogy azt a kérdést teszi fel neki, ami a középkori filmek 99,9%-ánál megállná a helyét: “Miért vagy ilyen mocskos?”. Harald tolmácsol és elmondja, hogy vikingek égették le a faluját és ölték meg a családját. A nő ennek hallatán megsajnálja és átnyújt neki egy karalábét. További kommentárra azt hiszem nincs is szükség.

- Végezetül az előzetesben mutogatott viking nazgûlok is megjelennek, amint rátalálnak az Aegishjalmuros tag hullájára. ‘Találjátok meg őket.’ - utasítja embereit a teljesen feketébe öltözött társaság képregénybe illően gonosz vezére, miután lehúzza fejéről a csuklyáját, majd jön a stáblista… Megragadnám az alkalmat, hogy elnézést kérjek a nézőktől a sorozat készítői nevében. Ti ennél jobbat érdemelnétek.

 

Vikingek: Valhalla, 1. évad, 2. rész - Viking (avagy megint szívből gratulálok az ötletes címválasztáshoz)

 - Özvegy Haakonné jarlasszonyság áll a gatteri kapu fölött és gondterhelten sóhajtozva Freydis sorsa felett töpreng. Nyilvánvalóan egy korabeli vezetőnek ennyire nehéz volt meghoznia bármilyen döntést egy jöttment idegen felett, akivel eddig összesen kétszer találkozott, de cserébe egy herceg bizalmasát ölte meg mindenki szeme láttára.

 

- Freydis és Leif a tömlöcben vekengenek sorsukon. Igazából annyira nem értem, hogy Leifet miért fogták el, amikor nem ő követte el a gyilkosságot hanem a testvére, de mindegy is. A következő jelenetben a jarlasszony színe elé vezetik őket a csarnokban, hogy ítélkezzenek sorsuk felett. Egyébként tekintve, hogy jelen van a király, Knut, aki technikailag a jarl felett áll, így sokkal reálisabb lenne ha ő ítélkezne Freydisék felett, főleg hogy elvileg egy igencsak magas rangú embert ölt meg. Olaf herceg itt - teljesen érthető módon és jogosan - a nő életét követeli odaveszett cimborájáért cserébe. Logikus kimenetele lenne ez az egésznek, és ahogy elnézem annyira komolyan nem is ellenzi senki, de ekkor Haraldunk közbelép és javasol egy olyan ítéletet, ami azon kívül mást nem szolgál, mint hogy előre mozdítsa a cselekményt a forgatókönyv szerint. A döntést a következőképpen tudnám lefordítani: “Köszönjük szépen, hogy végeztél az angliai bosszúhadjáratunk egyik kulcsfontosságú emberével, cserébe testvéredet, aki egy kiváló harcos és hajós, megjutalmazzuk azzal, hogy velünk tarthat a kalandra, te addig itt maradsz és vakációzol egyet, csak közben túsznak fogunk hívni.”

 - Ezek alatt Angliában is zajlanak az események. A betegeskedő öreg Ethelred király újraépítteti a tavaly a vikingekre rágyújtott templomot. Erről egyébként pont van tudomásunk a történeti forrásokból, de amint már említettem, évszámok tekintetében elvileg tök máshol járunk, mint Norvégiában. A valóságban ekkortájt Ethelred még csak harminchat éves volt, de végül is megértem koravénségét, hisz az uralkodás elég sok stresszel járhat.

 

- Harald ezek után átadja apja régi hosszúhajóját Leifnek… Ő maga Knut király delux, fullextrás bárkájára pályázik inkább, amin gondolom az út során a kézműves mézsört és a bolondító beléndeket láncbikinis pajzsszüzek kebleiről fogyasztják. Amint azt említettem, Freydis ítélete csak annyira büntetés, mintha Burkina Faso honatyáit tüntetnénk ki a korrupcióellenes harcban elért eredményeikért. Harald vált vele pár szót, aztán a lány, mintha előző esti bűntettéről mindenki teljesen megfeledkezett volna, szabadon mászkálhat ki a kikötőbe elköszönni testvérétől és földieitől, mielőtt azok kihajóznak Kattegatból. Nyilván erre utalhat a sorozat csomagolásán olvasható furcsa felirat: ‘A történet nyomokban logikát tartalmaz.’

 

- Persze, hogy valami érdekes is történjen az epizód során, Harald rendkívül jó érzékkel állítja össze Leif újdonsült hajójának legénységét. Mintha egy tábortüzet benzinbe áztatott fűrészporral szeretnénk eloltani. Először is vannak a grönlandiak, akik alapjáraton pogányok. Csatlakoznak hozzájuk keresztény norvégok. Ez a két bagázs még meglepően megfér egymás mellett. Módfelett meglepett egyébként hogy az egyik keresztényen mintha szegecselt láncing lenne, igaz, egy kicsit bő rá. Én ezt inkább vagyok hajlandó szerencsés választásnak, mint a tudatos kosztüm szelekciónak betudni. Hozzájuk csatlakozik még a fiával és 1d2-nél semmiképp sem több emberével együtt egy Gorm jarl nevű, meglehetősen szélsőséges pogány főgenya, aki már az előző részben is hőbörgött a sereg egysége ellen. Azt sem igazán értem, hogy egy jarl miért csak úgy van bepakolva egy hajóba ahol akad még egy-két szabad hely és miért nem saját járművel megy. Gondolom a hajó nélküli jarlság a föld nélküli nemesség egyfajta korabeli megfelelője lehet, viszont nem hiszem hogy ekkoriban ezeket a címeket úgy osztogatták volna mint a cukrot. Gorm egyből meg is jegyzi, hogy nem hajlandó keresztényekkel együtt evezni, mire Harald azt feleli, hogy akár úszhat is.

 

- Leif, hogy megelőzze a fölösleges bonyodalmat, meghagyja, hogy a legénység összes tagja rakja egy hordóba a fegyverét, amit aztán az út során lezárva fognak tartani. Ha már azzal kell indítani egy utat, hogy a hajóban utazók közül valamennyiük fegyverét el kell zárni, akkor talán azt is érdemes lenne megfontolni, hogy egyáltalán elinduljanak e. Gorm jarl nagyon hezitál, de végül ő is a hordóba rakja baltáját és kését, de egy tartalék fejszét azért megtart a köntöse alatt és még meg is taperolja, hogy lássuk, hogy ott van. Igazából az is felmerült bennem, hogy egy ilyen megoldás mennyire lenne biztonságos, de azt állíthatom, hogy nem szeretnék annak a helyében lenni, akit egy vihar során tarkón vág egy elszabadult, fegyverekkel telepakolt hordó. 

- Londonba megérkezik Ethelred ifjú felesége, Normanidai Emma, hogy meglátogassa a lényegében már haldokló hitvesét. Az alkalomhoz legszebb viktoriánus kori(?) ruháját választotta. A halálos ágyánál imádkozó mostohafiát, Edmundot (akit a II. (Vasbordájú) Edmund néven uralkodó királyról mintáztak) arrébb küldi, hogy beszélhessen az öreggel. Ethelred átadná írott utasításait, miszerint fizessék le a közelgő vikingeket és akkor majd eltakarodnak, de Emma feltett szándéka, hogy ellenáll nekik. Edmundot elküldi Merciába, hogy a nagyhatalmú grófot (earlt), Edric Streonát maguk mellé állítsák. Ethelred kicsit fél, hogy Edric meg fogja próbálni elbitorolni majd a trónt Edmundtól, de Emma biztosítja, hogy nincs mitől félnie. Azért meg kell hagynom, némi tökösségre vall a sorozat készítőitől, hogy bevállalnak ennyi E betűvel kezdődő nevű szereplőt, mert esélyesen az átlagos nézők elméjében ezek közül csak az Emma fog megmaradni.

 

- A hajóúton Gorm már kóstolgatja Leifet és apjáról, Erikről faggatózik. Leif elmondja, hogy apja berserker volt. Ez már megint csak a sorozat fantazmagóriája. Leifről azt is megtudjuk, hogy még nem ölt embert és ez az első viking portyája. Most majd persze mindkettőt lehúzhatja a bakancslistáról.

 

- Visszatérve az Emmákhoz, a királynéhez az angliai brigád egyetlen nem E betűs szereplője érkezik, Godwin, aki a királyi család tanácsadója. Emma éppen a város akkori déli bejáratát képező, a Temze felett átívelő London hídnál található római erődöt erősítteti meg, mely bevallása szerint eddig elhagyatott volt. A város korabeli térképére ránézve ezt kissé nehezen tartom hihetőnek. Godwin nem igazán érti, hogy a csapatok nagy részét miért azon a részen összpontosítja a királyné, ahol a folyó természetes védelmet nyújt, dehát Emma éles meglátású és számít rá, hogy a vikingek hajóikkal a vízi és nem pedig a szárazföldi útvonalat fogják majd választani. Igaz, ez utóbbi lenne a katonai megtévesztés valaha látott legnagyobb teljesítménye, ha mégis sikerülne kivitelezni.

 

- Az egyik következő jelenetben viking részről is árnyalják ezt a tervet… bár úgy, hogy még nem láttam a későbbi epizódokat, mikor az elemzésemet írtam, nem feltétlenül tette nekem világosabbá a képet. Olaf Knut bárkáján elmutogatja a vezérkarnak, hogy hol van a London híd és hogy az azért gáz, mert amennyiben északról támadják a várost, akkor azon keresztül el tudnak menekülni az angolok… de mivel Olaf meggyőzte Ethelred királyt, amikor még a tanácsadója volt, hogy déli irányból (gondolom a híd túloldaláról) lehetetlen megtámadni a várost, mert hogy ott nagyon mocsaras a terep, ezért fognak ők déli irányból támadni. Persze, hogy mégis hogyan akadályozza őket a mocsaras terep úgy, ha mondjuk a mellette elhelyezkedő Temzén hajóznak fel, az nem tiszta, de ez gondolom csak azokat zavarja főleg akik szeretnék érteni is, amit hallanak.

- Sem a Vikingekben, sem a Vikingek: Valhallában úgy tűnik, hogy nem telhet el egy tengeri út sem vihar nélkül. A nagy esőben Gorm fia elgáncsolja a hajóban sürgő-forgó egyik keresztényt, aztán letagadja, hogy ő volt. Leif ezek után közli Gormmal, hogy a fia hazug, és ezzel tovább haragítja magára az amúgy is ellenszenves jarlt. A viharban elszakadnak a flottától. Gorm szerint eltévedtek és ezért a keresztényeket és istenüket okolja. Kirohanásai alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a jarl még soha az életben nem utazott tengeren. Egyáltalán miből állt ennek a tagnak az uradalma? Norvégia belsejében egy pár fenyőfából és három kisebb sziklából? Leif letorkollja őt, az egyik keresztény pedig kineveti. Cserébe Gorm a rajta élcelődőt torkollja le, de ezt már a rejtett fejszével teszi, majd a két emberével megpróbálja átvenni az irányítást a hajó felett. Leif szembeszáll vele, kicsit harcolnak, majd a levegőből manifesztálódó saxával leszúrja Gormot, a láthatóan vajpuha kosztümzekén keresztül. Mielőtt még kihúzná belőle a fegyvert utasítja, hogy mondja el embereinek mi van a láthatáron. Kiböki, hogy Anglia és ezzel Leif le is rövidítette a bakancslistát.

 

- Gatterből is kapunk még ebben az epizódban. A ‘túszként’ tartott Freydist Haakonné jarlasszonyság kísérgeti a piacon. A lány egy vallási szuveníreket áruló kereskedőnél vesz egy faágakból álló áldozati szobrocskát, amit majd Odinnak tud felajánlani, hogy az megóvja Leifet. Az özvegy jarlné eztán tart egy kis tájékoztatót Freydisnek a nyitottságról és a diverzitásról és elmagyarázza hátterét nagy vonalakban, miszerint az ő afrikai nagyanyját Alexandriában szedte fel egy viking. Egy dolog miatt ez mindenképpen pozitívum, mert legalább meg van magyarázva egy alapvetően nem odaillő színesbőrű karakter jelenléte a történetben, nem úgy mint pl. a Vaják sorozatban, ahol kábé minden helyszín demográfiai összetétele megegyezik a 21. századi New Yorkéval bármilyen indoklás nélkül. Amúgy még azt mondanám, hogy származását tekintve a nő háttértörténete nem is teljesen elképzelhetetlen, de az már eléggé, hogy eljut egy ilyen magas pozícióba. Gondolom ha thrallként ábrázolják őt, a Netflix egyből elkaszálja a sorozatot, így is örülhetnek, hogy az első részben pár másodpercig látható fekete rabszolgákat rajtam kívül más nem szúrta ki.

 

 

- Emma annyira nem bízik Godwinban, ennek ellenére őt küldi el Edmund királyfival, hogy tárgyaljon a merciai Edric Streonával. Mostohafiának meghagyja, hogy azért ne hagyja magát becsicskítani a gróf által. Útjuk során kapunk egy kis ízelítőt Edmund önértékelési gondjaiból, majd az indonéz zászlók alatt lovagolva meg is érkeznek a merciai Tamworthbe. Edric valóban egy mócsingként viselkedik és közli, hogy nem kellenek seregek Londonba, mert szerinte a vikingek Mercián keresztül támadnak majd, ahol a saját seregei fel tudják őket tartóztatni. Kihasználja még a lehetőséget, hogy ócsárolja a királynét és beszóljon Edmundnak és Godwinnak. Edmund végül tököket növeszt és megmondja Edricnek, hogy ha most nem áll ki mellettük, akkor később úgy meg fogja őt szívatni, hogy annak csodájára fog járni hetedhét világ. Edric erre már meghunyászkodik, beígéri a segítséget, majd távozik saját lakomaterméből, a kajával roskadásig pakolt asztal meg gondolom megy majd a kukába.

 

- Edmundék már hazafelé tartanak, amikor harangszóra lesznek figyelmesek. Godwin a királyfi tudomására adja, hogy apja, Ethelred, hosszú életének harminchatodik évében elhunyt, úgyhogy ezentúl ő Anglia királya. Mondjuk még elég sok más okból is harangozhattak akkoriban, szóval annak is meg van az esélye, hogy csak egy közeli faluban ünnepelnek keresztelőt és azt értették félre. 

 

- Haakonné Freydisnek visszaadja a tőrét és zarándoklatra küldi őt Uppsalába. Freydis nem érti ez miért történik és ezzel nincsen egyedül. Haakonné szerint fel kell készülni a közelgő Ragnarökre. A cselekmény tehát megint megalapozott indok nélkül halad előre. Ha bárkinek is eddig kételyei lettek volna afelől, hogy ez tényleg ugyan az a Vikingek sorozat, ami régen is volt, remélem ezzel végképp eloszlottak.

 

- A flotta Anglia partjainál újra egyesül Leifék hajójával. A főemberek Knut kéjbárkájából végignézik ahogy a névtelen keresztény és Gorm jarl holttestei ki vannak terítve a hajó padlójára. Harald átlép, és ahelyett, hogy megkérdezné, hogy 'srácok, itt amúgy mi a szent szárított lódákó történt?' inkább odasétál Leifhez és a fülébe súgja, hogy 'Viking.' Megyek és keresek magamnak valami fájdalomcsillapítót...

 

Vikingek: Valhalla, 1. évad, 1. rész - A grönlandiak

Mielőtt belevágnék a sorozat elemzésébe, jöjjön néhány infó. A sorozat készítője ezúttal már nem Michael Hirst (hála az égnek), hanem Jeb Stuart, akit ha máshonnan nem, a Die Hard (Drágán add az életed!) írójaként ismerhettek. Ami szintén előrelépés, hogy az epizódok forgatókönyvét nem a sorozat készítője írja egyedül, hanem egy teljes írói csapatuk van, szóval remélhetőleg a sztoriban lesz valami minőségbeli javulás. Ami viszont sajnos nem igaz a Vikingek: Valhallára, hogy egy teljesen tiszta lappal indított, kizárólag a történelmi ismereteinket alapul vévő sorozat, hiszen Michael Hirst egy interjúban elmondta, hogy egyetlen dolgot kért Jebtől, mégpedig azt, hogy nosztalgikus legyen. Uhh…
De, hogy van e jogom kritizálni ezek után ezt a sorozatot a történelmi hitelesség alapján? Nos, ebben a promo videóban (link) Jeb Stuart 0:23-nál ezt mondja: “A rajongók sok hasonló dolgot fognak találni a Valhallában: a történelmi pontosság, a szereplők mélysége, a feszültség.”
Szóval csapjunk is bele!

- Természetesen új intróval nyit a Valhalla, ami nem egy nagy etwas, de legalább már nem az ‘If I had a heart’-ot kell hallgatni többé. Már a fülemen jött ki…

 

- Történetünk a 11. századi Európában játszódik, mint ahogy arról az első képsorok feliratai tanúskodnak. Pontosítva a mai Anglia területén belül található Danelawban kezdünk, ahová a skandinávok telepedtek le a 9. század közepétől. Folytatva a Vikingekben is már bevett szokást, egy névtelen, London melletti viking településen zajlanak az események. Ezek szerint megint nekem kell elneveznem ezt a helyet, így hát legyen: Nem-sokára-halott-vikingek-heim. A vikingek éppen a Szent Bereck napi lakomát ülik és itt meg is ismerkedünk a sorozat első főszereplőjével, Harald Sigurdsonnal, akit III. (Keménykezű) Harald királyról mintáztak, valamint sosemvolt testvérével Stennel, akit nem érdemes túlságosan megjegyezni. Egyikőjük sem marad sokáig a lakomán, mert mindkettejüknek az éjszaka kellős közepén kell távoznia: Harald elhajózik Norvégiába, Sten pedig Londonba nyargal, ahol hívatja őt a király.

 - A kosztümök amúgy megint a ‘kuka’ kategóriába sorolhatóak, annyi közük van a korabeli öltözködéshez, mint vásárfiának az utca lányához. Külön felhívnám a figyelmet Sten harci gúnyájára. Ez egy bő, nagyon apró szemű láncing akarna lenni, melyre rávett egy esetlen bőrszerkót. Kreatív? Talán… kicsit. Gagyi? Nagyon.

- Stent és embereit az angol király, II. Ethelred hívatja a palotájába, hiszen ők a testőrei. Leülteti őket saját asztalához, majd elmagyarázza nekik, hogy nem jó, hogy ennyi viking van az országában, ezért elrendelte, hogy kiírtassanak ‘mint a konkolyperlye az árpa közül’. Ezt követően a lakomaterem belső balkonjáról a semmiből felbukkanó íjászok kezdenek el lövöldözni a vendégekre. Ennek a jelenetnek nyilvánvalóan nincs köze a Vörös Nászhoz a Trónok Harcából. Természetesen Sten nem azonnal vész oda a mellkasába fúródó három nyílvesszőtől, még tud egy nagyot suhintani kardjával, mielőtt arcát a padló állítaná meg. 

- Ezzel párhuzamosan a korábban látott Nem-sokára-halott-vikingek-heimbe is megérkeznek Ethelred katonái és elkezdik lemészárolni az itt lévőket. Néhányan közülük a templomba menekülnek, amit rájuk gyújtanak. Tetszik ahogy a pánik közepette a templom bejáratánál egy kutyus olyan unottan lófrál, mint akinek tényleg elege van már abból, hogy huszadszorra kell felvenni ezt a k*rva jelenetet. Oké, szóval ez egy valódi történelmi esemény, az 1002. november 13-án történt Szent Bereck napi mészárlás bemutatása, ahol elvileg kiírtották az összes vikinget Angliában (bár ez kicsit kétséges). A gyomnövényes hasonlat és a templom rágyújtása a skandinávokra valóban le van írva egy 1004-ben íródott királyi dekrétumban. Az viszont nem, hogy a király a saját ‘hűséges’ testőreit ölette meg egyúttal, mielőtt teljes harci felszerelésben odahívatta őket a színe elé. Egy másik érdekesség, hogy III. Harald 1015-ben született, szóval kapásból kihajítunk negyven évet az ablakon. Végül is nem ez a sorozat volt az első, aki felvetette, hogy a kora középkorban voltak évek, amik nem léteztek…

- A következő felirat szerint a nagy mészárlásnak a híre eljutott északra, ahol Knut, a dán király sereget gyűjt Kattegatban, ami a valóságban még mindig a dán-svéd tengerszoros és nem pedig egy korabeli norvég város neve. Itt Knut egyébként II. (Nagy) Knut adaptációja, aki karriere csúcsán egyszerre volt Anglia, Dánia és Norvégia királya, bár elvileg a Szent Bereck napi mészárlás idején még csak a csattogós drakkart húzogatta maga után, hiszen 1018-tól volt csupán Dánia királya. Jó sokat késett annak a vérengzésnek is a híre…

- A sereggyűjtőt némileg megakasztja, hogy a tengeren egy nagy vihar kerekedik. Egy hajó hánykolódását láthatjuk, de kapitánya(ik) ügyes irányítása alatt nem kenődik neki a közelben lévő fjord partjának. A hajóban grönlandiak utaznak, Leif Erikson és lánytestvére Freydis Eriksdottir vezetésével érkeznek Kattegatba. Abból a szempontból persze nem alaptalan a dolog, hogy Vörös Erik sagája szerint Leif valóban járt Norvégiában és I. Olaf udvarában megkeresztelkedett, mielőtt eljutott volna Vinlandra. A kronológia viszont megint nem áll össze, mert I. Olaf 1000-ben beadta a kulcsot. Egyre jobban kezd olyan érzésem lenni, mint egy középiskolai töri dogánál, ahol véletlenszerűen vannak beírogatva évszámok, hátha valamelyik éppen talál, de végül a javítás után mindegyik át van húzva. (Sosem fordult velem ilyen elő.)

- Miután sikeresen kikötnek Kattegatban, Leif elindul pár társával a városba, Freydist pedig hátrahagyja a kikötőben. A település vásárterére érve szembesül azzal a sok távolról jött érdekességgel, amik eljutnak egy ilyen nagy viking településre… például fekete afrikai rabszolgák. Ezzel sikerül is kiosztania a sorozatnak egy-egy ütést a politikai spektrum mindkét irányába.

 - Az Angliából épp időben lelépő Harald is már Kattegatterban van és a dokkoknál keresi a tengeri vihar túlélőinek nyomát. Beszédbe elegyedik Freydisszel, aki elmondja neki, hogy megállás nélkül, öt héten keresztül utaztak ide Grönlandról. Úgy tűnik villámcsajozás szempontjából Harald lesz az új Vasállú Björn, hiszen már a következő jelenetben kaff… elnézést, sakkoznak egy jót. Ez két szempontból is érdekes lehet. Egyrészről, hogy Freydis az öt hetes tengeri utat követően csak az aktus után fürdik le, másrészt, mert mint kiderül, hogy mikor fiatalabb volt, egy keresztény viking megerőszakolta őt, és mert kifejezetten jófej volt, egy keresztet is belevésett a hátába, hogy így megkeresztelje. Na most, nem tudom, hogy mennyire beszélhetek erről, mint kívülálló, de van némi kétségem afelől, hogy egy ily módon traumatizált nő azelőtt ágyba ugrana egy vadidegennel, mielőtt bárki ki tudná mondani, hogy ‘surströmming’. Vagy hogy egyáltalán.

- Közben Leif betér a fogadó csarnokba ahol van némi tumultus. Egy csapat keresztény viking megkérdezi, hogy mit szeretne itt, miközben ő végigméri, a nyakukban lógó kereszteket. Elővesz egy darab papírt, mert hát Grönland akkoriban köztudottan tele volt írószerboltokkal, és megmutatja nekik az arra lerajzolt keresztet, mondván, hogy azt keresi, aki ezt a darabot hordja. Elárulom, hogy az ábrázolt keresztet hordó viking, aki megbecstelenítette Freydist. Pár kérdést azért felvet, hogy egyáltalán hogyan tudták lerajzolni azt a keresztet? A nő megkérte az erőszakolóját hogy maradjon még egy pár percig amíg ő leskicceli a nyakékét? Vagy ennyire vizuális memóriája volt? Akkor miért nem az arcát rajzolta le? Mindenesetre, elsőre úgy látszik ezzel nem megy sokra Leif, mert kábé mindenkinek ugyanolyan keresztje van, szóval azt is kérdezhette volna, hogy nem e látták azt a fickót aki egy négy lábú sámlin szokott ülni.

- Leif és a többi grönlandi egyébként irha kabátokban feszítenek, ami abból a szempontból nem teljesen oké, hogy az ott élőknek is elvileg gyapjúfonalból szőtt normális ruháik voltak. Mindenesetre egy helyi nagybetűs arcnak megtetszik a gúnyája és meg akarja tőle venni, de Leif nem akarja eladni neki, mert ő maga ölte meg azt a ritka grönlandi hippogriff-narvál hibridet, aminek a bőréből aztán elkészítette a ködmönt. Egy kis bunyó kerekedik ebből, de a csarnok őrzésére megbízott pajzsszűz biztilányok leállítják a balhét. Eztán a csoportból az egyik mégiscsak megmondja, hogy a lerajzolt kereszt egy angol darab, gondolom azért mert a Brian életének záró jelenetére emlékezteti őt.

- A kürtszó egy új hajó érkezését jelzi, úgyhogy Leif összeszedi a fürdőző Freydist és kimennek a kikötőbe. A hajón Harald valós történelmi háttérrel rendelkező (fél)testvére Olaf Haraldsson jarl utazik, aki nem más, mint a II. (Szent) Olaf norvég király feldolgozása. Freydis meg is jegyzi gyorsan, hogy ő volt az erőszakolója. Ez azért kicsit meredek, de spoiler ide, spoiler oda, az epizód végén kiderül, hogy valójában nem Olaf, hanem a mellette ácsorgó komája, egy Gunnar nevű nímand volt a tettes, csak most etet minket a sorozat.

- Harald és Olaf embereivel kivonul a szomszédos völgybe, ahol már gyülekezik a nagy viking sereg. A grönlandiak követik őket. Itt táborozik Knut király. Harald bemutatja Olafot Knutnak. Persze a valóságban Olaf előbb volt király mint Knut… csak egy újabb trivialitás. Olaf felajánlja segítségét, hogy megbosszulják az Angliában lemészárolt testvéreiket. Segítsége igencsak hasznos, hiszen még ők építették London védműveit Ethelrednek. Egyetlen kitétele van: nem hajlandó pogányok oldalán harcolni és kéri Knutot, hogy kereszteljenek meg mindenkit a táborban. Knut ebbe nem megy bele. Olaf itt egyébként egy kicsit ‘rosszarcúként’ van ábrázolva, szóval valszeg egyfajta antagonistaként fog tetszelegni. Igaz, én is kicsit megrémültem amikor láttam a Dán Nemzeti Múzeumban, hogy milyen nagy fejszével ugyanakkor zavaróan vidám tekintettel ábrázolták őt a középkorban.

- Később Harald csak megfűzi őt, hogy meg fogja érni neki úgy is ez a vállalkozás, hogy nem kereszteltet meg mindenkit. Érvei között szerepelt a három ‘P’ egyike, és annyit megsúghatok, hogy nem a pia és a p*na volt az… (Bizony. A palacsinta.)

- A grönlandiak megvitatják, hogy nem egy bölcs ötlet bosszút állni Freydis megrontóján, mivel célpontjuk eléggé bent van a sűrűjében. A testvérek kissé neheztelik, hogy társaik ezzel megszegnék apjuknak tett ígéretüket. Úgyhogy Leif este egyedül próbál meg beszivárogni a táborba. Az infiltráció közben csatlakozik a seregszemlére sétáló sokasághoz. A mögötte sétáló egyik embernek a hasára egy drón van kötve. A seregeknek Knut tart egy lelkesítő beszédet. Utána viszont a pogány és a keresztény ellenállás a felszínre tör, két harcos egymásnak esik, de Harald lenyugtatja őket és újra egyesíti a sereget lelkességben.

 

- Mindeközben Freydis az erdőben pogánykodik. Hát mit ad(nak) isten(ek), éppen arra lovagol kíséretével a sorozat legvártabb szereplője, Haakon jarl. Mikor kijöttek róla a hírek, hogy ki fogja őt alakítani, nagyon sokan felháborodtak. Egyrészről mert a Haakont alakító színész, Caroline Henderson nő és hát nem igazán ismerünk női jarlt a történelemből, már csak azért sem, mert a jarl egy hímnemű szó (kb. olyan, mintha Novák Katalint Novák úrnak hívnánk). A másik érv szintén elég nyilvánvaló: míg a színésznő halak csillagjegyben született, a történelmi Haakon jarl valószínűleg a mérleg csillagjegyben. Amúgy már csak azért is érdekes, hogy ez a részlet ennyire kiakasztotta az embereket, mert a Vikingek sorozat hét éven keresztül adagolta nekünk a válogatottnál válogatottabb baromságokat, mint ‘történelmi’ szetting. Isten őrizz amúgy, hogy itt mentegessem a sorozatot, de azért kimondja teljes nevét is, ami Estrid Haakon és megemlíti, hogy volt egy férje aki már meghalt, minden bizonnyal onnan örökölte a Haakon nevet. Persze a viking korban a férjhez ment nők nem vették fel a párjuk nevét, szóval ez így megint csacsiság, de a lényeg, hogy ő nem Haakon jarl, hanem Haakon jarl feleségének az adaptációja lenne, akiről meg amúgy sem nagyon tudunk semmit. Mindenesetre megmondja Freydisnek, hogy Kattegatban nyugodtan pogánykodhat. 

 

 

- Másnap a táborban néhány viking, aki ismeri Leif apját, Vörös Eriket, beleköt Leifbe. A kötekedők között ott van a Vikingekben többször felbukkanó Aragóniai Thorvald is, de megint új frizurával, mint névtelen rosszarc. Mivel hősünk nagyon hős, ezért egymaga leveri az öt(?) támadóját. Harald ekkor felfigyel rá, és felajánlja neki, hogy tartson vele Angliába. Ezekből a jelenetekből egyébként kiderül, hogy az emlegetett Vörös Erik nem az a Vörös Erik, aki az alap sorozatban is benne volt. Végül is ez egy ügyes megoldás: ha adaptálunk egy valós karaktert, akinek aztán a sorozatunkban annyira eltérő a története, hogy végül semmi köze az eredetihez, akkor később újra felhasználhatjuk.

 

- Knut és a főemberek visszatérnek Gatterba, ahol Haakonné lakomát szervez nekik. A lakomán van dobolós zene, meg minas morguli kígyótáncoltatók. Freydis odalopakodik a főasztalhoz és megkéseli megrontóját, aki ugyebár Olaf jarl haverja. Olaf ezért az életét akarja venni, de Haakonné közbelép, elfogatja Freydist és meghagyja, hogy majd másnap ítélkezik felette.

 

 

Szóval ez volt az első rész. Eddig mondjuk nem borzasztóbb, mint az alap sorozat bármelyik átlagos epizódja. Legalább hiányoznak a számomra kifejezetten irritáló szereplők, mint Torvi, Ivar meg Hvitserk. De még nincs mit nagyon elkiabálni.