The Northman előzetes

Az általam régóta várt Robert Eggers féle vikinges filmnek végre megérkezett az előzetese. Előző két munkája, a 17. században játszódó 'A Boszorkány' (VVitch) valamint a 19. században játszódó 'A Világítótorony' (Lighthouse) alapján látszódott, hogy ez a rendező végre odafigyel az apró részletekre és rendesen elvégzi a kutatómunkát a történelmi filmek elkészítésénél. Megmondom őszintén, az előzetes első pár megtekintése után kellőképpen elfogult lettem, szerintem zseniálisan sikerült. Végre olyan díszleteket és kosztümöket látunk, amik tényleg beleillenek a Viking korba. Izgatottan várom a filmet és hogy végre megmutassa a Vikingek sorozatnak, hogy hogyan kell végre autentikus kinézetű vikinges filmet készíteni.

 

A 13. Harcos elemzése Dr. Jackson Crawfordtól

Ugyan ezen az oldalon nem nagyon foglalkoztam (még) a régi klasszikus filmmel, az 1999-ben megjelent 13. Harcossal, de Jackson Crawford amerikai skandinavisztikus elég jól kielemezte a filmet. Igaz, nem régészeti szempontból, hanem a nyelv, nevek és történet szempontjából és egy nagyon jól sikerült elemzést hallhatunk és sok dologra rámutat, ami a film nagy rajongóinak sem feltétlenül egyértelmű. (Részemről megjegyezném, hogy míg rengeteg anakronisztikus és hiteltelen (párszor pedig egyenesen nevetséges) dolgot láthatunk a filmben, a Vikingekkel ellentétben, nekem a mai napig nagy kedvencem.)

Vikingek: Valhalla - készülőben a második évad!

A Vikingek: Valhalla első évada elsöprő erejű sikerének köszönhetően már végeztek is a második évad forgatásával...

Jaa, hogy még azt sem tudjuk mikor fogják adni az első évadot? Ugye tudod, hogy senki sem kérdezett 'Karcsikám'?

https://winteriscoming.net/2021/11/04/netflix-wraps-production-vikings-valhalla-season-2/?fbclid=IwAR0VxiX-wKCxJ1pVfo0NFAh3CTNErC08KSwKKYvqUPwbRwCQ-tkQDlSAlrM

Vikingek: Valhalla - az első előzetes

Fogadjunk hogy ezt az előzetest az anyasorozat jeleneteiből úgy össze lehetne vágni, hogy senkinek sem tűnne fel, hogy ez nem egy vadonatúj, sosem látott alkotás.

 

Vikingek kibeszélő - KatPol Kávéház podcast

Nem rég a KatPol Kávéház vendégeként Videodrome közreműködésével részt vettem a sorozatot kibeszélő podcast adásban. Itt tudjátok meghallgatni.

 https://anchor.fm/katpol-kavehaz/episodes/64---Vikingek-e17j3j2/a-a6i47v1

Avagy miért is nem ajánlott elhagyni a sisakot

 

Vikingek, 6. évad, 20. rész – Az Utolsó felvonás

- Szóval, ahogy az senkinek sem volt meglepő, Ubbe és barátai újból találkoznak Flokival Új-Zélandon. A tiszteletkör után rátérnek a legégetőbb kérdésre, ami a rajongók nagy részét éjszakákon keresztül ébren tartotta... volna, ha nem lehetett volna egy szusszal ’lebindzselni’ a legutolsó évadot: Hogy került ide Floki? A sorozathoz megszokott módon az indokot sajnos megint nem tudom tízből kettőnél többre értékelni: óriási bánat érte és ezt nem bírta elviselni. Hogy miért volt bánatos, arra meg már nem is emlékszik. Persze ezt már korábban láthattuk tőle. Miután felesége, Helga az adoptált (elrabolt) gyerekük keze által halt, Floki keservében világgá ment. Bezzeg ha a depis vikingjeink manapság is inkább felfedezni mennének, mint a szobájukban szomorkodnának Moonsorrowra, mennyi mindent találhattak már volna. Nem lenne szükségünk Barátság II olajvezetékre se...

 

  

- A wessexi hadsereg az előző epizódban elég megszégyenítő vereséget szenvedett az erdőben a vikingektől. A visszavonulás után lenyűgözően bebiztosítják helyzetüket: közvetlenül az erdő szélén lévő, nehezen védhető mezőn terülnek el, hogy ellássák sebeiket és kipihenjék a fáradalmaikat. A skandinávok kapnak is az alkalmon és a rengetegből előlépve, felhúzott íjaikat szegezik a védtelen ellenfélre. Persze ahelyett, hogy gyorsan elejét vennék az esetleges további ellenállásnak, Ivar töszörög ki a mezőre mankójára támaszkodva a fehér zászló alatt és békét ajánl Alfrédnak, tulajdonképpen feltételek nélkül. A wessexi király, tekintve, hogy nem a legélesebb kés a fiókban (persze ebben a fiókban a vajkenőknél nem is remélhetünk jobbat) visszautasítja és prédikál egy kicsit a kereszténység igazáról. Ivar ezek után benyögi, hogy ’a kocka el van vetve’, mert persze a 9. századi vikingek számára Iulius Caesar művei annyira voltak közismertek, mint Karl Marx Tőkéje. A Kripli visszasomfordál az erdőbe, de az eredménytelen tárgyalást követően sem bírja embereinek kimondani a parancsot, hogy nyilazzák le a makacs ellenséget a g*cibe, hanem inkább mindenki visszahúzódik. Jó, elhiszem én, hogy ezek a hadvezérek amúgy lángelmék voltak, de a látottak alapján egy doboz használt gyufánál komolyabb dolgot továbbra sem bíznék rájuk.

 

- A következő jelenetben visszakanyarodunk az Újvilágba. Ubbe és Öthere az őslakosok öltözékét ’kisajátítva’ trécselnek egy sziklán. Ubbe továbbra sem bírja elengedni a kérdést, hogy miért volt Floki olyan szomorú. Sajnos sok évadon keresztül nem tanulta meg a leckéjét és szokásos módon második kérdezésre is csak ködösítés a válasz. Ubbe ezek után elmondja, hogy ez a föld minden amiről Ragnar álmodott, mikor elhajózott Kattegatból. Ez persze vagy igaz vagy nem, nehéz ezen a ponton megmondani, hogy Hirstnek mi volt az eredeti koncepciója amikor megalkotta a sorozatot. Mindenesetre ez is egy módja annak, hogy a sorozat fülét és farkát összekössük. Öthere megint felhozza a már pár résszel ezelőtt is bedobott mély gondolatot, miszerint nem kéne a régi (rossz) utakat elhozni ebbe az új világba. Szépek ezek a magas röptű ideák, de sajnos az utópia amire gondolnak az legközelebb csak a Hupikék Törpikéknek fog összejönni.

 

 

- A vágás után egyből megdőlnek Ubbéék vágyálmai, hiszen a sorozat utolsó nagy gazfickója, Naad, a legtöbb nyílt világú rpg példájából okulva belopakodik az őslakosok központi építményébe, hogy azt kirámolja, különös hangsúlyt fektetve az aranyra. Lopakodásban azonban annyira nem jeleskedik és nyakon csípik. Cserébe ő késsel nyakon vágja az őt lefülelő őslakos férfit, majd futásnak ered, de mások is észreveszik. Hamar nyílvánvalóvá válik, hogy Norvégia és Izland nem bővelkedett futópályákban ahol fejleszthette volna távfutói képességeit, úgyhogy ismét nyakon csípik.

 

 

- A helyiek, akik közben megtanultak folyékonyan angolul beszélni, szembesítik a vikingeket Naad tettével. Ubbe megígéri a maorik nagyságos asszonyának, hogy kellőképpen megbüntetik társukat, így a helyiek átadják. Mielőtt távoznának, a törzsfő hosszasan bámul Ubbe szemeibe. Attól függetlenül, hogy a nő még mindig hallótávolságon belül van, Flokit kérdezi meg, hogy miért nézi őt. Az öreg hajóács és ad hoc felfedező szerint azért mert kék szeme van Ubbénak (bár ebből a megvilágításból inkább zöld) és a kék szem a helyiek számára veszélyt jelent. Érdekes, hogy erre csak azután jöttek rá, miután Naad kinyírta a az őt lefülelő törzsfőasszony fiát. Azt mondjuk nem tudom, hogy a veszélyt jelentő kék szemeknek van e bármilyen kultúrtörténeti háttere, de én itt inkább azt gyanítom, hogy a Trónok Harca még mindig nagyobb hatással van a sorozatra, mint azt hajlandóak lennének bevallani.

 

 

- A vikingek úgy döntenek, hogy mégiscsak jók lesznek a régi út szerinti törvények és Naadot véres sas általi halálra ítélik. A fickónak ez érthető módon annyira nem tetszik, de Öthere próbálja megnyugtatni, hogy így legalább a Valhallába jut. Egy dolog az, hogy a véres sas gyakorlása, mint valódi szokás megkérdőjelezhető, hisz egyes kutatók szerint csak a szkaldok által kitalált költői túlzás, de olyan hiedelemről végképp nincs információnk, hogy aki így végzi, az a Valhallába jut.

 

- Wessexben, mire az angolszászok ellátták sebeiket és csatasorba álltak, a vikingek előjönnek az erdőből, összekókányolt katapultjaikkal együtt. A két sereg bekokainozott csimpánzok taktikai érzékével rohan egymásnak. Közben a katapultok lángoló golyókat hajigálnak a csatatérre, ezzel jelezve, hogy a barátságos tűz a fontossági lista legalján helyezkedik el. Végső soron ez a sorozat utolsó epizódja, úgyhogy nézzük el az újabb katasztrofális döntéseket: ha eddig nem várták el a nézőktől, hogy gondolkodjanak, cserébe mi se várjuk el ezt a készítőktől. Nagyon sajnálom, hogy megint ismételnem kell magamat, de tulajdonképpen semmi újat nem látunk a küzdelem alatt. A csata annyira zavaros, mint egy forgó betonkeverőbe hajított turmixgép tartalma, de legalább szól a Heilung. Ivar csak némi késéssel száll be a kavalkádba, mert csonttörékenysége most éppen turbó fokozatra kapcsolt. Mire néhány emberével bekászálódik a ’harcba’ már csak annyira képes, hogy kétségbeesetten üvöltözik Odinnak, hogy mihez kezdjen, mit csináljon. A színész elvesztette talán a forgatókönyvet, vagy miért is látjuk ezt?

 

 

 

- Aggodalomra persze semmi ok, Alfréd pont ugyan ezt csinálja. Neki is előjön a betegsége és a Jóistent kérdezgeti, hogy mi legyen most. Közben természetesen senki sem veszi észre, hogy védtelenül térdepel a csatatér kellős közepén. Kicsit azért irigylem azokat, akik ennyi baromság ellenére képesek beleélni magukat a sorozat cselekményébe, mert a valóságban az ilyen ’vezéreket’ a legjobb esetben a saját emberei rúgják valagon.

 

 

- Hvicek a nagy harci kalimpálás során egy kissé megfárad. Ivar ekkor összeszedi az erejét, odaszerencsétlenkedik hozzá, és megmondja neki, hogy vonuljon inkább vissza. A lassított felvételek rajongói a csata hátralevő részében egyébként nagyon örülhetnek, részemről viszont már nagyon unalmas a sokadik ’ezt a részt megint belassítjuk, hogy megértsék az idióták, hogy ezek itt a széria epikus végső jelenetei’-féle megoldás. A videójátékos elemekből sohasem elég, úgyhogy miután Ivar összekaparta magát a lelki nyomorából, egy korábban nem látott ’erő’ birtokába kerül amivel irányítása alá vonja viking a harcosokat, akik aztán vele szinkronban cselekedve az ő mozdulataival egyszerre vágják le a szász katonákat. Ha bárki szerint ez gagyinak hangzik, az csupán azért van, mert az is.

 

 

- Ivarnak sajnos hamar elfogy a manája, majd egyszer csak előtte terem egy, a korábbi jelenetekben már mutogatott beszari szász katonácska, kezében egy tőrrel. A kripli megmondja neki, hogy nem kell félnie, úgyhogy az alaposan megbökkerezi a viking vezért, majd kihátrál a felvételből. Ivar eztán még egy kicsit ácsorogva hallgatja a Wardrunát, aztán lehuppan a földre. Alfréd a Csonttalannal kapcsolatos eseményeket egy ideje már csak mozdulatlanul lesi, és természetesen teljesen hidegen hagyja, hogy egyébként nem a milánói Scalában, hanem még mindig egy életveszélyes küzdelem sűrűjében bambul. De persze a harc is csak annyira komoly, hogy miután a Padlótörlő padlót fog, a király kiadja a parancsot az embereinek, hogy hagyják abba a harcot és mindenki leáll, akár szász, akár viking.

 

 

- Ivar karakteréről (főleg az őt alakító színész miatt) nekem mindig is nehéz volt elhinnem, hogy egy tiszteletet parancsoló, félelmetes viking vezér. Ennek ellenére, ha voltak is néha pillanatok, ami alapján azt mondtam rá, hogy ’na jó, talán egy kicsit mégis’, akkor azok hatását a szereplő utolsó jelenete maradéktalanul eloszlatta. Ahogy halála előtt félelmében Hvicek karjai között bömböl, az sokkal jobban emlékeztet egy dedósra, akinek felrúgták a homokvárát, mint egy kemény harcosra, aki alig várja, hogy elnyerje végső dicsőségét a túlvilági homokvárban.

 

 

- Új-Zélandon már mindenki készül Naad véressasolásának megsasolására. Az őslakosok az eseményhez legjobb ünnepi arcfestésükként a börtönrács mintát választották (ezúton kérnék elnézést a kanadai mi’kmaq törzsből származó olvasóimtól, ha ez valóban egy létező és használt minta és nem csak a kosztümösök öncélű művészkedése). Az ítéletet Ubbe hajtja végre, de mivel már az epizód utolsó 15 percén belül vagyunk és nincs időnk hosszú kivégzésekre, ezért megkegyelmez bűnös társának és csak egyszerűen átvágja a torkát. Vitathatóan jobban járt a ganéj...

 

- Az epizód végéhez közeledve láthatunk egy béna montázst, amelyből kiderül, hogy Hvicek Angliában marad, megkeresztelkedik és megkapja az Athelstan nevet, mert mindenki imádja a visszautalásokat, illetve Kattegatban Ingrid megkapja a híreket Harald és Ivar haláláról és a vikingek vereségéről. Ingrid így hát helyet foglalhat Kattegat trónján, mint királynő, mellette a másik trónon pedig helyet foglal a szolganő, akivel az előző részben konspirált és megölte Eriket. Ezen kívül amúgy nincs kimondva semmi más, de amit látunk abból azt lehet leszűrni, hogy a szolganő meg a királyné lesz... Szóval Kattegat felett most már egy felszabadított szolgából lett királynő, meg egy szolganő uralkodik... Jó. Történelmileg ez egy kicsit ferdítésnek tűnik, de végső soron nem zárható ki, ahogy az sem, hogy Odin hollói eredetileg műholdak voltak (forrás: Ősi Idegenek).

 

 

- A sorozat zárójelenetében Ubbe és Floki a tengerparton ülnek és beszélgetnek a Ringerike és a Mammen művészeti stílusok keltezéséről és a két irányzat egymáshoz való viszonyáról. Igazából nem, hanem totálisan értelmetlen dolgokról társalognak, amiből figyelmem összpontosításának hiánya miatt ennyit értettem: ’bla bla bla Floki bla bla bla cipő bla bla bla istenek bla bla bla boldog vagy bla bla bla Ragnar bla bla bla új hajó bla bla bla ez már a vége?’ Végül láthatjuk a tengerparti naplementét, ami alatt megszólal a sorozat főcímdala, az ’If I Had A Heart’, amit valszeg azért lett a főcímdal, mert Michael Hirstnek megtetszett a Breaking Badből. Alapvetően nem egy rossz nóta, de ez a sorozat megutáltatta velem. Kösz szépen, Vikingek.

 

 

Ez volt tehát a Vikingek, egy összességében céltalan, de ’menő’ sorozat, aminek annyi köze van a valódi kora középkori skandinávokhoz, mint a Fekete Seregnek a Black Lives Matterhöz. Alapvetően tök jó, hogy elkészült, de az se lett volna túlságosan nagy tragédia, hogyha nem, mert az általa kapott imázsnál a tülkös sisakos vikingek sem voltak sokkal rosszabbak. Ha ezek után bárkinek is hiányérzete van, az ne csüggedjen, mert a frencsájz épül és nem sokára jön a Vikingek: Valhalla, várhatóan ugyanazon a színvonalon, mint ez.

 

Vikingek, 6. évad, 19. rész – Az Úr adta...

 - Új-Zélandon ott folytatódnak az események, ahol az előző résznél félbe lettek hagyva. Mint kiderül, az őslakosok fegyverrel való fenyegetőzésének egyetlen komoly funkciója volt: legyen egy kis izgalom az előző epizód végén. A falu ’town centeréből’ elősétálnak a törzs elöljárói és nem harcos tagjai. Közöttük már vannak nem festett testűek is és láthatjuk, hogy valóban nem ír statiszták lettek őslakosnak beválogatva. Saját nyelvükön elmondják, hogy nem akarnak háborúzni, inkább békét szeretnének. Természetesen nem értik egymás nyelvét, de a vikingeknek azért az leesik, hogy nem fogják a helyiek svédasztalos (hahaha) vacsorájaként végezni. Ugyebár azt elég nehéz megmondani, hogy az írott forrásokban fennmaradt skraeling név melyik őslakos nemzetre utalt. A sorozat készítőinek értelmezésében ők a mai Délkelet-Kanada és Maine területén élő mi’kmaq nép... aakarom mondani Észak-Auckland területén élő Ngāpuhi törzs felmenői. Tekintve hogy a fent említett népek régészeti hagyatékához kb. annyira értek, mint az atomok között létrejövő kovalens kémiai kötések fajtáihoz, így a cuccaik hitelességéről semmit nem tudok mondani. A Vikingek eddigi kosztümjeiből kiindulva azonban nagy bizonyossággal tudom kijelenteni, hogy a ruhájuk és a felszerelésük annyira anakronisztikus, mint a huzat.

- A vendégeket beinvitálják a központi jurta szerű sátorba, ahol törzsfőasszony, Pekitaulet, hellyel kínálja őket a tűz körül. Ubbéék eztán kukán ülnek amíg a nő saját nyelvén bemutatja nekik családját és megmutatja, hogy a kaját ők is a szájukkal eszik. A feliratnak hála legalább ezt nekünk nem tudatlanul kell végignéznünk. Pekitaulet egyébként egy idő után elhint egy – elvileg - óészaki szót (nem, nem a ’skol!’ az), ezzel utalva rá, hogy Floki tulajdonképpen itt van valahol a környéken, de ha már most előrángatnák, akkor az epizód végére nem maradna csattanó. A továbbiakban megkapjuk még a szakállbizergálást, ami elengedhetetlen része az ’őslakosok találkoznak az európaiakkal’ szituációknak. Mondjuk én jobban örültem volna, ha a jelenetet valami indián bölcsességgel zárják le, pl.: ’A reggeli előtti fogmosás, olyan mintha szarás előtt törölnéd ki a segged.’ Ha más nem, csak azért mert nekem ez ritkán jut eszembe...

- Gatterban Vörösinges Erik kissé durcásan viselkedik Ingriddel. Bizonyára köze van ahhoz, hogy a nő megvakította őt egy rontás segítségével. Hogy egy kicsit megenyhítse a férfit, beavatja terveibe, miszerint nemrég elküldött egy bérgyilkost a dánokhoz, hogy ölje meg az újonnan megkeresztelkedett királyukat. Hogy ez valójában mennyire volt egy burkolt AC: Valhalla reklám azt nem tudom, mert nem játszottam a játékkal, mindenestre nem lövök le vele nagy poént, ha elmondom, hogy ennek a szálnak semmi jelentősége nem lesz a sorozat hátralevő története szempontjából.

- Az Erik által Ingrid meggyilkolásával megbízott szolga, Orlyg a gatteri nyomorgóban pityereg az előtte álló, lehetetlennek tűnő feladat miatt. Egy névtelen szolgalány megy hozzá oda és megvigasztalja, majd kihúzza belőle, hogy mi a feladata. A lány erre felajánlja, hogy segít neki, majd beindul az ötletelés, hogy hogyan vigyék véghez. A lehetőségeket mondjuk elég gyorsan kimerítik: Felmerül a méreg, de egyikőjük sem ismer mérgeket. Felmerül a fejre ejtett zongora, de nem tudják mi az a zongora. Végül megállapodnak abban, hogy leszúrják. A lány abban fog segíteni Orlygnak, hogy eltereli Erik figyelmét egy jó kis sakkozással és úgy ő egyedül maradhat Harald feleségével, hogy végrehajthassa a gaz tettet. Bővebb részletek hiányában nem tűnik túlságosan hülye-biztosnak a terv, de az is nyilvánvaló, hogyha a wishről rendelsz bérgyilkost, akkor ne a 47-es ügynökre számíts.

- Ubbéék viszonozzák a vendégszeretetet és meghívják a támaszpontjukra az őslakosokat. A találkozó tulajdonképpen trilinguális, míg a helyiek a saját nyelvüket beszélik, addig a vikingek kényük-kedvük szerint váltogatnak az angol és az óészaki között. A skandináv-maori csúcs során Öthere megmutatja égési sérüléseit, valamint tetoválásait a vendégeknek, ami... ehhh... a paziriki szkíta nő testének állatábrázolásaiból, a bronzkori skandináv sziklarajzok alakjaiból és a ki tudja még milyen, a viking kor szempontjából vállalhatatlan motívumokból áll. Persze az utolsó két rész erejéig az új-zélandi események során sem az esztétikai érzék totális hiánya és a nemtörődömségnek köszönhető történelmi pontatlanság házasságából keletkező vizuális abominációk fognak az antagonista szerepében díszelegni, hanem az Ubbe csapatával érkezett Naad nevű fickó. Naad, aki furcsa módon Tűzföld elhagyásánál korábban egyszer sem bukkant fel, jobban érdeklődik az arany iránt, semmint, hogy a kulturális kapcsolatokat fejlessze a helyiekkel. És ezzel a remény, hogy bármi eredetit fogunk még látni ettől a szükségtelen történetszáltól, örökre szertefoszlott.

 

- A wessexiek egy erdő mellett táboroznak. Este a tábortűznél beszélgető katonák elmondják, hogy ez egy gonosz erdő, amiben ördögök élnek, mert aki belép oda, az nem tér vissza. Vagy az, vagy ahogy a következő jelenetből kiderül, a vikingek tanyáznak benne és lenyilazzák az összes felderítőt, aki erre jár. Ebből kifolyólag mi a wessexiek következő logikus lépése? Bevonulnak az egész seregükkel az erdőbe. Még egy bazi nagy keresztet is húznak magukkal szekéren, mert az a Mennyei Királyságban is milyen jól nézett ki. Sajnos menet közben eldől, ami egy elég rossz ómen a keresztényeknek... már ha a felderítetlen erdőbe való bevonulás nem lenne egymagában elég intő jel.

- Az erdőben a vikingek felállnak csatasorba a közeledő szászokkal szemben. Alfréd király bármilyen épkézláb terv nélkül megindítja az első sorokat az ellenség irányába, de ekkor az előző rész során említett, Ivar által kitalált őrületes kelepcék működésbe lépnek: az avar alatt elrejtve egy sorban medvecsapdák vannak lehelyezve, melyekbe a szász katonák olyan szépen belesétálnak, mint a kis angyal. Ezt már azzal ki lehetett volna küszöbölni, ha mondjuk a csatasor előtt pár méterre egy-egy ember sétál, majd amint gáz van, megállítja a sereget, és hopp, ennyit a Padlófogó Ivar zseniális tervéről! A sorozat egyébként úgy próbálja nyomatékosítani számunkra, hogy a kripli mégis mekkora lángelme, hogy számít arra, hogy Alfréd a csapdákban vergődő harcosaiért egy újabb adag embert küld, hogy megmentsék őket, mert ’ők keresztények’. Ez pontosan így is történik, a mögöttük érkezők elhajítják fegyvereiket(!) és úgy sietnek bajba jutott társaikon segíteni. De ekkor a közvetlenül a csapdák előtt kiépített, rejtett, föld alatti gödrökből előugranak a meglepi vikingek, és elkezdik lekaszabolni őket. Azért egy ilyen helyzet létrejöttéhez a Taigetosz pozitívak arányának mindkét oldalon elég magasnak kell lennie. Én egyébként megértem, hogy a legtöbb sokáig futó sorozat végére az írók kifulladnak, ráadásul a Vikingeknél az átgondoltság sosem volt szembetűnő, de olykor érdemes lett volna annál több időt szánni a forgatókönyvre, mint amennyi alatt más eldönti, hogy hány cukor kell a kávéba.

- Ezek után mindkét fél bemondja az all in-t és beküldi a bunyóba a teljes hadat. Vannak azért még rejtett csapdái a vikingeknek az erdőben, melyek a kertben lefektetve hagyott gereblye elvén működnek és néhány wessexi bele is szalad, így felnyársalva önmagát. Mondjuk kész csoda, hogy ezek egy viking halálát sem okozzák, mert amúgy itt mindenki fel-alá rohangál, mint a monyametszett. Ivar egyébként nem fogyott ki a tervekből, egy-két álcázott harcost a wessexi királyné szekeréhez is elküld, hogy rabolják el a méltóságos asszonyt. Ez egyáltalán nem bizonyul nehéz feladatnak, tekintve, hogy Elsewith kocsiját is bevezették az erdőbe. A bohócsipka mondjuk fejről fejre jár, mert miután elfogták a nőt, a vikingek a földön húzva beráncigálják őt a csata kellős közepébe. Itt a káoszt kihasználva a királyné sikeresen megmenekül és visszaszalad a kocsiban hagyott gyerekéért. A hiteles kora középkori ütközetnek legkevésbé sem mondható ökörködés hevében Alfrédet leszúrják, de semmi baj, mert teljesen úgy tűnik, mintha csak színpadiasan a hónaljához szorítaná az ellenfél kardját. Végül megjelenik előtte Krisztus a csatatéren, leszáll a köd és a szászok visszavonulót fújnak.

- A csata végével pedig elérkezünk az epizód legnagyobb karakter halálához. Jóhajú Harald, miután az előző részek során folyamatosan utalgattak rá, végre beadja a kulcsot. Természetesen ritka ostoba módon. Ahogy leszáll a köd, az erdőben szem elől téveszti a többi viking harcost (hisz nyilvánvalóan a ködben a hang sem terjed) majd hirtelen a semmiből előbukkan Aldulf püspök (aki az előző jelenetben még egyértelműen elhagyta az erdőt Alfréd seregével együtt) és ledöfi. Ahogy haldoklik megjelenik mellette a legrondább valkűr, akire ember számíthat, azaz Halfdan, a rég halott testvére, hogy elvigye őt Valhallába. De előbb felsegíti, hogy még nyakon szúrhassa tőrével a püspököt, aki elég sokáig ott áll fölötte. Miközben kileheli a lelkét, testvére szellemével elénekelik a kedvenc dalukat, mely a Vikingek rajongói között is egy igen népszerű nóta és nyilván azért hallhatjuk, hogy a szentimentalizmus elterelje a figyelmünket a gondolkodásról, hogy Harald tulajdonképpen egy rendkívül hülye és lustán megírt jelenet keretében lett kiiktatva történetből.

 

- Gatterban a szolganő, aki felajánlotta a segítségét az Ingrid elleni merényletben természetesen Ingrid beépített embere volt, így Orlygnak nem sikerül a gyilkosság, de a lány, miközben sakkozik Erikkel, egy szénásvillával mellkasba szúrja. Csattanóként kiderül, hogy ez a szolganő is Erik ’portékája’ volt régen. Ezzel a gatteri történetszálnak nagyjából ennyi. Az itteni Vörös Eriknek is tulajdonképpen annyi köze volt a valódihoz, mint Kalkuttai Szent Teréznek a Borgia pápához... mindkettő katolikus volt.

- Az őslakosok elvezetik Ubbét és barátait az illetőhöz, akitől az óészaki szavakat tanulták. A titokzatos valaki egy magasan a fák közé épített házban él, aminek az alját le lehet ereszteni, hogy legyen valami fennkölt hatása a rejtélyes illető kilétének felfedésénél. A férfi nem más, mint... dobpergés... a Lefosott Arcú jós. Hálistennek nem, hanem Floki, a flúgos hajóács. Ha gyermekkori emlékeim nem csalnak, a Scooby-Doo maszk-lerántásainál ennél jóval kiszámíthatatlanabb felfedések voltak.

 

Vikingek, 6. évad, 18. rész – Ez csupán mágia

 - Szóval Ubbéék megérkeznek Új-Zélandra és ez egy annyira csodálatos és sorsfordító esemény, hogy csak Vangelis zenéje hiányzik aláfestőként. Nem múlik el sok idő a partot érés után mire találnak ivóvizet és ribizlit. Öthere a tengerpart homokjába rajzol egy keresztet, majd kis idő múlva kiegészíti egy kalapáccsá, jelezve ezzel, hogy az átlagos magyar metálos Vikingek-rajongónak mi lesz az első koncertje, ha végre vége lesz a járvány miatti lezárásoknak. Vonakodva bár, de bevallom, én már azzal is beérném. #bűnömarock

- Alfréd a valahol felállított wessexi táborában találkozik a sorozat két új szereplőjével Aldulf püspökkel és Annis nővérrel. Pontos jelentőségük a történetben egyenlőre nem ismert, de úgy sejtem, hogy versenyezhetnek majd a Trónok Harca Arany Kompániájával. A velük való beszélgetés során Alfrédra rátör a titokzatos betegsége, aminek kivételes módon van valódi történelmi alapja. Visszavonul a királyi sátorba, ahol a felesége megmondja neki, hogy ’ne legyél már beteg’. Ez, és hogy ismét szembeköpve a korabeli törvényeket a hajvágás ellen, lenyírja rövidre a séróját, meghozza rövidtávon az eredményét és a nyavalyát legyűrve egy olyan lelkesítő beszédet ad elő a seregének, hogy Churchill nem győzne jegyzetelni.

 

- Ahogy Ubbéék keresztül bumliznak az új-zélandi tájon, végigcsodálják a vidéket és annak korábban még sosem látott faunáját; sirályokat, fókákat, és a kivi madár különböző, mára kihalt fajtáit, amik képesek voltak farkasnak, szarvasnak és fehérfejű rétisasnak álcázni magukat. Létesítenek egy tábort, majd elmennek vadászni. A bőséges zsákmányból aztán az isteneknek feláldoznak egy vadkantestű moát, hagy örüljenek. De nem lesz ám minden fenékig tejföl, mert az őslakosok már kukkolják őket az erdőből és erős a gyanúm, hogy a migráns politikájuk nem kedvez a frissen érkezőknek.

 

- Ivar Jóhajú Harald lehetséges közelgő halálán morfondírozik Hviceknek, miközben tábori ágyaikon fetrengenek. Testvére levágja mire célozgat, és rákérdez, hogy miért akar ő lenni egész Norvégia királya... azt persze nem teszi hozzá, hogy ehhez már megint minek kellett elmászni Angolszásziába, de mindegy. A Padlótörlő indoka, hogy így még híresebb lenne, mert az nagyon aggasztja, hogy apjukat már szinte teljesen elfeledték. Már-már annyira, hogy a fiai is állandóan ’a fater’ helyett Ragnarként utalnak rá, hátha a gyengébb képességű nézőkhöz hasonlóan ők sem tudják már, hogy milyen rokonságban álltak az anakronisztikus rasztaviking hajviselet megalapítójával. Ivar hozzáteszi, hogy ugyan a szászok meg a ruszok illetve a Selyemút mentén Nagy Zimbabwétól Angkor Watig mindenki róla beszél, de ez nem elég neki. Legalább azt el tudja mondani, hogy a fia egy nagy rusz harcossá fog felnőni, akinek rengeteg leszármazottja lesz és több száz év múlva az emberek büszkék lesznek ősi felmenőjükre, a kriplire. Ezzel természetesen azokra utal, akik elvégeztetik a DNS tesztet csak azért, hogy utána a különböző Vikingek rajongói oldalakon dicsekedjenek, hogy 0,4%-nyi skandináv... ezer bocsánat, viking komponenst hordoz genetikai állományuk, tehát ez a sorozat tulajdonképpen az őseikről szól. Az elhanyagolt ír/olasz/lengyel felmenők meg legfeljebb csak forogni tudnak sírjaikban.

 

- Persze vannak emberek, akik kevesebbel is beérnék, mint 0,4%-nyi viking DNS, például annyival, hogy ne kelljen minden áldott epizódban végigkínlódni a lefosott arcú jós látomásként vagy szellemként való céltalan felbukkanását. A kibírhatatlan vén szatyor most Ivar előtt jelenik meg és elmondja, hogy tudja mi lesz a sorsa, de nem mondja el neki. Hát, anyád. Vajon hány vadkantestű moát kell feláldozni az isteneknek, hogy ez a rusnya trottyos legalább a spinoff sorozatban ne kerüljön elő álladóan? Bizonyára elég sokat, tekintve, hogy a lényegtelen jeleneteivel tök jól ki lehet tölteni a műsoridőt.

- Gatterban Ingrid és Vöröshályog Erik összehívnak egy tanácsot. Ingrid köszönti a kapitányokat, az ’earlöket’ és a ’jarlokat’ (te jó ég... és kérsz egy kis krumplit is a burgonya mellé, mi?), majd átadja a szót Eriknek. A férfi elmondja, hogy nem tudja miért, de megvakult, ennek ellenére Harald távollétében most ő a király és meg kell erősíteni a város védműveit egy újabb lehetséges rusz támadás ellen. Úgy tűnik, hogy mégiscsak jogos volt Ingrid különbségtétele earl és jarl között, hiszen az egyik előkelő olyan angol akcentussal kérdi meg, hogy úgy hallotta, adóemelés lesz, hogy nem csodálnám ha kiderülne, hogy ezt a szereplőt egy az egyben Hirst előző sorozatából, a Tudorokból emelték át. Az adók iránti nemtetszésüket kifejező főurak ellen Ingrid felhozza, hogy a dánok közben megkeresztelkedtek és most már ők is veszélyt jelentenek Kattegatra. A keresztény skandinávokkal való riogtás meghozza gyümölcsét, és az előkelők belemennek az adóemelésbe. Csak aztán nehogy meglepődjenek rajta, hogy Kattegatban hirtelen elszaporodnak a kubb-pályák.

- Erik egyébként jól sejti, hogy Ingrid volt aki miatt elvesztette a látását. A következő jelenetben ezt meg is mondja neki, de a nő elhessegeti, mondván, hogy ez az istenek büntetése volt a múltjáért cserébe. A férfi azonban nem hagyja ennyiben és egy félénk szolgát bíz meg azzal, hogy a szabadságáért cserébe ölje meg Ingridet. Eriknek mondjuk nincs túl sok képzelőereje bosszút illetően, pedig itt attól kezdve, hogy fenyőgyantát rakat a cipőjébe egészen odáig, hogy álmában fekete borssal keneti össze a kezét, majd az orrát csiklandozza egy tollal, bármi ötleteset kitalálhatott volna. De aztán ki tudja, lehet a szolga amennyire félénk, annyira kreatív.

 

- Alfréd betegsége megint előtör és lefordul a lováról menet közben. Ágyba teszik, de aztán hála felesége és Annis nővér imádságainak, újból jobban lesz. Ugyanez Ivarról nem mondható el, hiszen a szeme bekékül, ahogy csonttörékenysége ismét kiújul. A táborukban egy rossz lépésnek köszönhetően lába reccsen egyet, de úgy tűnik, hogy nem törött el, csak... reccsent. Ennek köszönhetően viszont kiötli a mestertervet, hogy hogyan fogja a szászokat legyőzni: megnyomorítja őket. Persze ennek a részleteit ebben a részben még tudjuk meg, de bizonyára valami őrületes csapdát fog kieszelni. Én a klasszikus, tüskékkel megbolondított vermekre tippelnék, de bízom benne, hogy azért ennél valami frappánsabb lesz. 

- Ubbe és társai felfedeznek egy őslakosok által készített faragott turistajelzést, amiből megtudják, hogy nincsenek egyedül. Jelezve békés szándékukat, kikészítenek nekik ajándékokat az erdőben. Később őszintén meglepődnek rajta, hogy az ajándékok helyében saját tárgyaikat hagyták ott. Ettől eltekintve a helyiek inkább köcsögként állnak hozzájuk; kenuikkal körbe lopakodják táborukat, illetve éjszaka a vikingek közös sátora körül egy olyan Brémai muzsikusok-emlékkoncertet adnak nekik, amiben még olyan állatok hangjait is kiadják, amilyeneket kitalálni is nehéz. A bőgésekből és morgásokból Öthere levonja a következtetést: ezek skraelingek. Meg kell hagynom azért, hogy ez egy ötletes mozzanat, hiszen az egyik elmélet szerint a skraeling egy olyan óskandináv szóból ered, ami üvöltést vagy kiáltást jelent. Ubbééknek aztán elegük lesz a szivatásból és elébük mennek. Megtalálják falujukat, ami viszont teljesen üres. Azazhogy a nagy túróst, mert nem sokkal azután, hogy besétálnak, rejtekhelyeikről előbújnak a felfegyverzett, festett testű őslakosok, akikről így legalább nem lehet eldönteni, hogy tényleg valódi amerikai őslako... bocsánat, maorik vagy egyszerű ír statiszták.