Vikingek: Valhalla, 1. évad, 6. rész - Uppsala utolsó lánya

- Freydis visszatér az emigráns kelták falujába. A vajákos asszony házában megpillantja nevenincs barátnőjét, akit halála után a black metálos keresztények fellógattak a plafonra, mint a füstölnivaló sonkát. Felteszi hát a kérdést, hogy ki tette ezt vele. A válaszra nem is kell sokat várnia, mert odakint a csúf kopasz Hókuszpók várja őt egy levágott fejekkel körberakott kör közepén, amit a lány valahogyan a faluba jövet nem vett észre. Dühében egyből rárohan késsel a kezében, de mivel neki háttal ül, ezért megkerüli. Micsoda szerencse, mert így észreveszi hogy a rosszfiú éppen az ifjú Biri néne csecsemőjét dédelgeti, szóval nem lenne mégsem jó ötlet hadonászni felé a haleffel. ‘Áh, szóval te vagy az akinek kereszt van a hátán! Egy harcosra számítottam, de te csak egy lány vagy!’ Mondja az ördögi figura, majd utasítja a semmiből előlovagló Nazgûlokat, hogy kaszabolják le a lányt. Ekkor Freydis előrántja a kardot, mely az előző rész során a seggében volt. Hókuszpók megkérdi, hogy hol kapta. Mivel a nő dühe ellenére nem vesztette el a modorát, készségesen megmondja neki, hogy Uppsalában, egy papnőtől. Ebből a fickó levágja, hogy beszélt a lefosott arcú jós szellemével is és mivel a “vén hülye buzeráns” utolsóként illette, ezért a disney főgonosz egyből úgy érzi, hogy mégsem kell őt lekaszabolni, hanem megkéri, hogy Haakonné jarlasszonyságnak adja át az üzenetet, hogy Kåre jarl üdvözli. Erősen indít ez az epizód is.

 

- Olaf érzi, hogy a disznóságai miatt már kezd izzani a lába alatt a talaj, ezért elhajózik Londonból. Különben sem tetszik neki, hogy Knut már Anglia királya is egyben. Harald és Leif szintén elhagyják az országot és Kattegatter felé veszik az irányt, mert már túlságosan szép volt, hogy három része nem láttuk azt a szájbatett helyet. Knut, miután elbúcsúzott a duótól visszamegy a városba, ahol Godwin az idétlen kabátjában, melynek mindkét oldalán csak bujtatók vannak, megközelíti őt. A király megmondja neki, hogy ne rinyáljon az új szállása miatt, hanem inkább ácsoltasson egy akasztófát, hátha az engedetlen angolszász főuraknak lógni támadna kedve. Ennek hatására majd mindenki kétszer is meggondolja, hogy meg akarja e szegi a viking saríát.

- Godwin később a tömlöcben felkeresi az ott hűsölő angolszász nemeseket, és szól hogy Knut várja őket a délután ötórai teára. Az egyik nagykutya közli, hogy Godwin igencsak az apjára ütött, aki szintén az ellenség seggét nyalta. Úgy tűnik, a tanácsos a türelem embere és válasz gyanánt mindössze jó étvágyat kíván a teasüteményhez. Knut mindeközben tárgyal Emma királynével. Olyan mintha fontos témákról beszélnének, pedig csak azt zsírozzák le egymás közt, hogy ezentúl ‘sakkozós’ lesz majd a viszonyuk. Tulajdonképpen fontos téma ez is.

- Freydis visszatér a Gatterba és elmeséli özvegy Haakonné jarlasszonyságnak, hogy az Uppsalába tartó út során Kåre jarl (oké, ez a név nem fog nekem menni, szóval maradjunk csak a Hókuszpóknál) berserkere megtámadta őket és megölte társait, de végül a lánynak sikerült elbánni vele. A pajzsszüzekből álló gatteri karhatalom kápója, egy Altöra nevű hölgy igencsak kételkedik benne, hogy Freydis valóban ekkora ász. Hakonné ellenben hisz neki, utasítja Altörát, hogy vegye őt be a pajzsszűz zsandárságba illetve törpapai bölcsességét fitogtatva megerősíti, hogy a Hókuszpók által jelentett fenyegetést nem szabad félvállról venni. Altöránál álljunk meg egy pár szóra. A nő a Vikingek frencsájz ‘out of place’ karaktereinek hosszú sorát erősíti, hiszen Hakonnéhoz hasonlóan közép-afrikai származása erősen szembetűnő. Néha a sorozat azért mutathatna olyan származékokat is, akik nagyobb valószínűséggel fordultak meg a viking kori Skandináviában. Mondjuk valahol megértem. Elvégre minek is fárasztanánk az átlagos hülye nézőket olyan elnevezésekkel, mint obodrita, vót vagy fríz, amikor egyik népcsoportról sem ordít (bőrszín alapján), hogy különbözőek. Arról nem is beszélve, hogy azokhoz kutatómunkát is kéne végezni.

- Hogy ne érezzük, hogy Hókuszpók holmi kartonból kivágott vagy a wishről rendelt főgonosz, kapunk némi betekintést az előtörténetébe. Ijedtségre persze semmi ok, háttere nem sokkal bonyolultabb, mint egy villanykapcsoló működtetése. Gyerekkorában szüleivel és bátyjával elzarándokoltak Uppsalába, ahol aztán tanúja volt annak, hogy feláldozzák a tesóját, de olyan egyszerűséggel mintha csak a templomi perselybe dobnának egy százast. Ez az élmény aztán annyira traumatizálta, hogy felnőtt korára fanatikus keresztény pogányvadász lett, aki feketében mászkál mindenhova. Ugyan vannak arra utaló régészeti leletek, hogy áldozhattak fel gyermekeket a viking korban (pl. a dániai Trelleborgban), viszont abban nagyon kételkedek, hogy magas rangú emberek elsőszülött fiait ölték meg annyi ünnepélyességgel, mint amennyivel manapság a banánt szokták meghámozni. Ha meg tényleg ez az eset előfordult, akkor ez egy társadalmilag elfogadott és indokolt szokás volt, és kevésbé valószínű, hogy idejekorán kinevelte a közösségből a skandináv Torquemadát. Egy pozitívumként azt hozzátenném, hogy nagyon hihetően adja át a rémületet a gyerekszínész, aki a kölyökkori Hókuszpókot alakítja.

- Freydist oktatják a csatalányok harcolni, vagy mi. Altöra felrúgja a feltörekvő hősnőt, és ezzel nyomatékosítja benne a pajzsszűz intelmek egyik legfontosabbikát: “A csatának vége, de sosem zárul le, amíg nem kelsz fel.” A logikailag nehezen összeálló végszó után Hakonné félrehívja Freydist és Uppsaláról érdeklődik tőle. Az beszámol róla, hogy a jós szelleme utolsónak hívta őt. A jarlné szerint ez annyit tesz, hogy ő Uppsala utolsó lánya. Ebből a címből természetesen megint nem derül ki semmi fontos, azon kívül, hogy az uppsalaiánok többé nem fognak senkinek se a szebbik felébe szondákat felhelyezni, mert Hókuszpókék rövidesen vagdalt hússá varázsolják őket. Jajj, bocsánat, spoiler, SPOILER!!!

- Knut megmutatja az angolszász uraknak, hogy hogyan néznének ki karácsonyfadíszként. Ehhez azt a grófot használja fel, aki korábban beszólt Godwinnak. Karrier céljaiknak ez a kimenetel annyira nem fekszik (hahaha), úgyhogy feltételek nélkül behódolnak az új uralkodónak. Kárpótlásként Knut megígéri, hogy megtarthatják földjeiket és címeiket, a saját serege által lerombolt hidat pedig újra építi. Ha meg már ott van, akkor igazán hozzá adhatna pár utcát a városhoz is, hogy ne mindig ugyanazt a nyomorék kis udvart kelljen bámulnunk a londoni jeleneteknél.

- Haraldék visszatérnek Norvégiába. A gyakorló harci öltözéket viselő Freydis kitörő örömmel fogadja az életben maradt grönlandiakat. Tágra nyíltak a szemeim amikor Liv megkérdezte a pályakezdő pajzsszüzet, hogy mi az amit éppen hord. Szó se róla, hiú ábránd volt, hogy a sorozat gyakorol némi önreflexiót a gyalázatosan kinéző kosztümeivel kapcsolatban, hiszen a lány kitérő választ ad. Így hát a jelenet hátralevő részét ugyanolyan csalódottsággal nézem végig, mint Harald a hajóról, akinek Freydis még annyit sem vakkant oda, hogy ‘Hvat's með þér, lúzer?’.

- Akárhogy is alakul majd Haraldunk szerelmi élete, egy láda kincset azért kipakol Haakonné elé, hogy ezzel kuncsorogja ki a támogatását. Hogy a naccságos asszonynak valóban szüksége van e a kenőpénzre, amikor a nyakában is csokiskekszek lógnak az egy másik kérdés, mindenesetre azt jól megbeszélik, hogy Olaf probléma lesz, ha a fickó tényleg akarja a norvég trónt.

- Ha már így szóba jött, Olaf éppen a dániai Jellingben tesz egy kitérőt és meglátogatja Knut nejét, Ælfgifu királynét, hogy jól beköpje neki a dán/angol királyt, akinek már régen Emma reszelésén jár az esze. A feliraton kívül egyébként semmi sem utal arra, hogy éppen hol járunk, hiszen a királyné olyan erős angol felsőosztálybeli akcentussal beszél, hogy azt harapni lehetne. De adjuk meg a császárnak ami a császáré, Ælfgifu alapjáraton angolszász származású volt, szóval ezért nem jár a dádá. Azért viszont igen, hogy Olaf egy kockás flanelingben járul a dán királyné színe elé a segítségét kérni és ezért még egy makarenkóit sem kap senkitől.

- Később egyébként kiderül, hogy Freydis Hókuszpókkal való találkozása miatt nézi levegőnek Haraldot, mert ugyebár a hercegünk is keresztény. A rossz viszony és az előítélet persze leheletnyi ideig tart és az esti lakomán Haraldhoz a hídbontó grönlandiakat méltató felszólalása után már egy dekoltált ruhában megy oda Freydis, lehetőséget adva neki arra, hogy ne az arcához kelljen beszélnie.

- Ahogy az nem lepett meg senkit, az epizód vége felé egy izzasztó játszma keretében Emma már Knut bástyáját próbálja meg beszorítani. Godwin erről tudomást szerez, majd Edmunddal találkozik a kikötőben. A tanácsos megmondja az ifjú társuralkodónak, hogy fontos a szerepe, mert Knutnak ‘nincs serege, ami támogathatná’. Oké… a hosszúhajók elrendezése itt tökéletesen illusztrálja a bennem zajló érzéseket, ahogy az egyik sárkányfej mintha éppen sugárban okádna.

- Tanúi lehetünk Freydis pajzsszűz vizsgájának. Igen, jól olvastad. A bizonyítás abból áll, hogy a többi csatalány üvöltözve rohan rá fegyverével, neki meg le kell győznie őket. A szabályok egyébként nem túl egyértelműek, de úgy tűnik, hogy a vizsgázó ronthat egyet-kettőt, szóval engedik neki hogy felkeljen, ha földre kerül. A harc során a lány a kikezdhetetlen hollywoodi logikát követve leveti magáról az otromba bőrszerkóját, igaz másra amúgy sem volt jó, minthogy bemutatja milyen hülyén nézne ki fenyőtobozként. A legvégén puszta kézzel veri meg a pajzzsal és karddal felfegyverzett Altörát. A vizsga sikeres és megnyeri a kardot, ami eleve az övé volt, csak Hakonné beszórja földdel. Hogy megünnepelje a sikeres megmérettetést este sakkozik egy nagyot Haralddal. Néha azért szeretem, hogy ilyen hülyének próbál nézni minket ez a cseszett sorozat, de ezzel csak önmagát minősíti. Bizonyára így volt akkoriban, hogy ha egy nő bekerült egy szervezett harci alakulatba (mert nyilvánvalóan így működtek a pajzsszüzek), amibe eleve nehéz volt bejutni, akkor utána rögtön ad egy esélyt neki hogy teherbe essen.

- Végezetül Hókuszpókék egy sokadik típusú találkozás keretében végrehajtják az uppsalaiánok genocídiumát. Bár erről már mintha beszéltem volna…

Barbárok, 2. évad, előzetes

Október 21-én érkezik a Barbárok második évada... Úgy tűnik jócskán lazítottak a követelményeken a hitelesség terén.

 

Vikingek: Valhalla, 1. évad, 5. rész - Csoda

- Freydis, követve a változatos New Age szimbólumokat, megérkezik a viking Vatikánba, Uppsalába. Az itt lévő papok és papnők az anyasorozathoz hűen, de egyébiránt teljesen indokolatlanul vannak úgy szétsminkelve, hogy a 90-es évek Star Trekjeiben feltűnve külön űrlény fajként lennének meghatározva. A borg királynő… akarom mondani a főpapnő beinvitálja a templomba Freydist és megmutatja neki a vulva szemű istenszobrokat, majd megkérdezi tőle, hogy amúgy miért van itt. A lány azt feleli, hogy azért, hogy megismerje, mi a végzete. Nagyon-nagyon érdekelne, hogy ezek a semmitmondó jelenetek valójában mennyibe kerülnek.

 

- Hogy ne kelljen a forgatókönyv íróknak magyarázkodniuk, hogy a vikingek hogyan jutottak át az általuk leszakított hídon, a londoni eseményeket ott folytatjuk, hogy egyszerűen már a városon belül vannak és aprítják a tehetetlen angolszász katonákat a tradicionális skandináv reggelihez. Olaf korábban itt volt foglalkoztatva, ezért járatos a környéken. Emma királynőt felkeresi a tróntermében, saját foglyaként ejti túszul, majd egy szupertitkos helyre viteti, még mielőtt Knut belovagolna Londonba. Harald egy másik fogadóteremben helyezi magát a kényelmes ‘hüvelykujjal támasztom a kardom élét’ avagy a ‘kardhüvelyk’ pózba és úgy várja, hogy harcosai a színe elé vezessék a helyi nemeseket és az ifjú Edmund királyt. Harald elégtételt kíván venni testvére, Jelentéktelen Sten haláláért, ezért nekilát Edmund lefejezésének, de a kiváló hollywoodi érzékekkel megáldott Knut pontosan a halálos suhintás előtt ballag be embereivel, majd megmondja alattvalójának, hogy meggondolta magát és mégis életben akarja hagyni a királyt. Harald ezen begurul és dühében szétvág egy széket mielőtt távozna a teremből. Lassan már kezdem sajnálni ezeket a szerencsétlen bútorokat, de majd megbánják, mikor nem lesz hova leülni.

  

 

- Knut külön tárgyal Edmunddal. A dán király méltatja az ifjú angolszász uralkodó agyafúrt harctéri húzásait, mint például az éjszakai rajtaütést a mocsárban vagy a viking sereg hátbatámadását a merciaiak által, ami végül kedv és érdeklődés hiányában elmaradt. Azt is megemlítik, hogy a híd lábánál elhelyezett vízicsapdákat sárkányfogaknak hívják. Ilyen elnevezésű akadályokat a történelem során egyébként valóban használtak, ha jól tudom a második világháborúban, szárazföldön és tankok ellen. Eltekintve a jelentéktelen történeti adalkékoktól és névütközéstől valljuk be, hogy a ‘hajóbökővasrácsizé’ egy sokkal menőbb elnevezés lett volna. Mindenesetre Knut kihúzza a gyerekből, hogy amúgy nem is ő volt ez a nagy katonai lángelme, hanem a mostohaanyja, Emma királyné generális admirális, akit most Olaf rejteget valahol szintén Londonban és megpróbálja kifaggatni őt, hogy hová van eldugva a néhai Ethelred király kincse.

- Az uppsalai űrlények Freydist egy nehezen meghatározható célú rituáléban létesítik. A szertartás menete, hogy bedrogozzák, ráhúznak egy lepedőt, mint valami vánkosra, majd fölé emelnek egy kardot. Azt már nem mutatják meg, hogy azzal mit csinálnak, de ha a South Parkból indulok ki, akkor bizonyára hasonlóan járnak el vele mint Cartmannel. A beavatkozás úgy tűnik, hogy sikeres, mert rögtön sasmadár formájában suhan végig a tájon. A romok között sínylődő parasztok ettől függetlenül felismerik és a segítségét kérve rohannak utána, gondolom azért, hogy végre levadássza nekik a pockokat, akik lopják a rozst. A különös trip után a lány az erdőben tér magához és elindul a szellemi sasmadara nyomában az uppsalaiánokhoz, mondván hogy mindez nagyon jó volt, de most már inkább szedjék ki a szondát a seggéből.

- Londonban Haraldot nem hagyják, hogy befejezze a vifon levesét és Knut emberei a királya színe elé cipelik. Knut megmondja neki, hogy ne duzzogjon amiért nem ölhette meg Edmundot, vigaszdíjként megteszi őt Norvégia királyává. Harald azzal vág vissza, hogy nem kell abban segítség, mert már megállapodott a testvérével, Olaffal, hogyha a bratyó meghal, akkor övé lesz a trón... ‘Vagy Olaf fiáé.’ - vágja rá Knut, és az ifjú előkelő arcán kiütközik az őszinte tanácstalanság, hiszen erre a kvantumfizikai változóra még sosem gondolt. Oké, mert persze Olaf eltitkolta előle a fiát, de hogy arra sosem számított, hogy valaha lesz neki, az sem a kifinomult kognitív készségeire vall. Akárhogy is lesz, Knut ráveszi Haraldot, hogy segítsen neki előkaparni Emmát, mert ő tudja hol van a sok zseton elrejtve.

- Freydist a madár nem a vendéglátóihoz vezeti vissza, hanem annál sokkal rosszabbhoz, régi ismerősünkhöz, az anyasorozatból erőszakos paplanárus módjára visszatérő lefosott arcú jós szelleméhez. Freydis belenyal a tenyerébe és miközben ettől én bokákolok egy sort, megvitatják az előző látomást, de az egész dialógus megint annyira értelmes, mint egy nagy színes plecsniből álló modern művészeti alkotás. Végül az orákulum megmondja neki, hogy ne keresse őt többé, de mindannyian tudjuk, hogy a rusnya öreg vissza fog még jönni, mint a herpeszvírus.

- Edric Streona és emberei, hátukon a Delhi Szultánságból importált pajzsokkal megérkeznek Londonba. Edric jövetelének célja, hogy sorba álljon Knutnál a vélt jutalmáért, azért cserébe, hogy nem támadta hátba a vikingeket az előző epizódban látott csata során. Nem biztos, hogy ezt annyira bölcsen teszi, hiszen a valódi történelemből fakadó cselekmény páncélja kezd vékonyodni (1017-ben végeztek vele), ígyhát innentől már csak a forgatókönyvírókban reménykedhet… Tehát minden esélye meg van rá, hogy ő legyen a következő inka uralkodó.

- Harald a börtönben meglátogatja Godwint, az angolszász tanácsost. Ekkor derül ki, hogy Szent Bereck napján ő adta le neki a drótot, hogy hagyja el Angliát, mert buli lesz a vikingsoron. A hintapolitikát előnyben részesítő Godwintól Harald megerősítést nyer, hogy Emma még életben van (mintha ez eddig nem lett volna tök egyértelmű…) majd egyből rájön, hogy hol találhatja meg. Örülök, hogy fél epizódnál nem húzzák tovább Emma rejtegetését, ugyanis a királynő Londonon belül egy k. magas toronyban van, aminek az ablakában simán kiszúrhatja őt bárki.

- Mindeközben a múltkori küzdelmet túlélő Leiffel az történt, hogy a mocsárban felnyalábolta az utolsó életben maradt grönlandi társát, a nyíllal meglőtt Livet, akit sürgősségi ellátásban részesített, majd egy csónakba pakolva felgyújtotta másik két halott társát, mint amolyan rögtönzött temetés. Miután sikeresen kamatoztatta orvostudományi és teológiai diplomái mögött álló ismereteit, a Knut által szervezett lakomára hivatják díszvendégként, de ahhoz meg nincs túl sok hangulata. Ilyenek ezek a viking világbeli problémák.

- Történetszálaink Knut lakomájánál fonódnak össze. A király, miután behozatja a helyiektől zsákmányolt stekszet, suskát és dohányt, a Balázs show szembesítőit megszégyenítve behívja Emmát is a terembe Olaf legnagyobb meghökkenésére, hisz ő sose gondolta volna, hogy egy teljesen feltűnő helyen megtalálják majd a túszát. Külön köszönetet mond Dr. Leif Erikson professzornak a hídbontó ötletéért és közli, hogy Freydis Olaf samesza ellen elkövetett gyilkosságának bűnténye alól abszolválva van. Köszönetet kap Harald és Olaf is, függetlenül attól, hogy az utóbbi egy kicsit hernyóként viselkedett újabban. Edric Streona a király hálálkodása közepette felszólal, hogy most már szívesen átveszi a jutalmát, mely mi más lenne, mint az angol trón, természetesen Knut szövetségeseként. Edricünk hamar rájön, hogy el kellett volna fogadnia azt a bőröndöt, amiben Mercia területének megkettőzése volt, ugyanis az angol királyi címre meghirdetett pályázatot Knut önmagának írta ki, a főúrnak pedig kárpótlásként be kell érnie egy nagy rönkkel, meg a bárd suhintásával.

- Knut kifejti a további terveit, miszerint bizonyám, ő lesz ezentúl Anglia királya, de Edmunddal együtt, amolyan házastársakként fognak uralkodni az ország felett. Ennek a háttere, hogy miután a dánok Assandunnál megverték az angolokat, Edmund és Knut megosztoztak a területek felett, csak aztán hogyhogy nem, az angol ‘társuralkodó’ vagy másfél hónap múlva a fűbe harapott és a skandinávra szálltak a saját területei. Ebben a részben ez mondjuk nem következik be, szóval még Edmundnak is van esélye a Sapa inka címre. 

- Emma királyné a dán királynak kifejezi aggodalmát gyerekei iránt, akiket Olaf szintén elvarázsolt valahová. Erre a feladatra a börtönből kiengedett Godwint delegálják, aki, követve a fagylaltkehely szállítmányokat, megtalálja a kölyköket a mocsárban. Önmagát szerzetesnek álcázva fér hozzá a gyermekekhez. Miközben kérésére elmormolnak egy Miatyánkat, Godwin megmutatja az őröknek, hogy hová tenné a rozsdás bökőt, ha valamilyen okból kifolyóan végezni szeretne velük. A próba elég élesre sikerül, de sebaj, utána vissza tudja vinni Knutnak a két csemetét. Az uralkodó eztán átadja őket Emmának, és ezzel egyértelműen közelebb kerül a királyné csúnyájához.

- Leif visszatér a táborba, romantikázik egyet a felépülő Livvel, majd Haralddal megvitatják, a mocsárban való túlélésének mivoltát, ami a norvég herceg szerint egy igazi csoda volt.

- De a még ennél is nagyobb csoda, hogy az epizód legutolsó jeleneteihez senkinek sem volt a sorozat készítői közül elég önkritikája, hogy ne forgassák le. A csupa feketébe öltözött, a gonoszságot szinte hókuszpókuszi szintre emelő skandináv pogányvadászok megérkeznek az uppsalához közel elő kelta disszidensek természetgyógyász nénijéhez és Freydis felől érdeklődnek. Vezetőjük, akinek a megáltalkodottságtól már rég kihullott az összes haja, saját ujját megszúrva a rokkán vérével kereszteli meg a füvesasszonyt és a csecsemőjét. A nő menekülne, de hiába, mert a gyűrűlidércek már a kunyhó előtt várják őt lóháton, gruppenre készen. Freydis ezalatt a vulvaszemű Odin szoborhoz imádkozva megérzi, hogy jönnek a rosszak és menekülőre fogja, de búcsúzóul barátai a harmadik típusú találkozásból odaadják neki az akár kardként is használható szondát, amit legalább gondosan megtisztítottak, miután kivették a lány hátsó járataiból. Nehogy már rajtuk kívül más is hozzájusson a hölgy valagához - gondolják.