2022. február 27., vasárnap

Vikingek - A tíz legnagyobb történelmi pontatlanság

Készülve a február 25-én (azaz tegnapelőtt) debütáló Vikingek: Valhalla spinoff sorozatra, úgy gondoltam, hogy itt a legjobb lehetőség arra, hogy végig vegyük az anyasorozat tíz történelmileg legproblémásabb történetelemét. Értve ez alatt azokat a mozzanatokat vagy szálakat, amelyek leginkább szembe mennek azokkal a tényekkel vagy ismeretekkel, amiket tudunk a vikingek korai történelméről. Elöljáróban felhívnám a figyelmet, hogy ezt a listát a teljesség igénye nélkül állítottam össze, hiszen a sorozatból akár egy száz pontos ilyen listát is össze lehetne állítani. Amivel nem fogok foglalkozni ebben a listában, azok - egy pontot leszámítva - a kosztümök és a felszerelések, ezek megérnek egy saját listát, de erre inkább már csak a Valhalla első évadának kivesézése után kerítek sort. A másik ilyen a földrajzi eltérések, amiket a sorozat történetéhez igazítva teljesen rosszul mutattak be. Ezekből talán nehezebb lenne egy tízes listát összeállítani, de még az sem lehetetlen. A lista egyes elemeit inkább kategóriánként kezelek, és mivel egy kategóriába több történetelem is beleférne (pl. időrend beli ámokfutások vagy ismert történelmi személyek életének rossz bemutatása), így igyekszem egy-egy kategóriából csak egyet szerepeltetni a listán.

10. Nagy Alfréd biológiai apja


A 871-től 899-ig uralkodó Nagy Alfréd wessexi királyt az angolszász Anglia egyik legmeghatározóbb uralkodójaként tartják számon. Apja a sorozatban is bemutatott Æthelwulf wessexi király volt. Alfréd 878-ban Edingtonnál megverte a dán Guthrum által vezetett nagy pogány sereget, ezzel jó időre beszüntetve a skandinávok támadásait. Ezen kívül fontos volt törvényhozói tevékenységei miatt, például bevezette, hogy vagyontól és társadalmi helyzettől függetlenül minden ember felett egyenlően ítélkezzenek. 

A sorozatban a valós történelmi személye ellen elkövetett legnagyobb atrocitás a származása kapcsán jelenik meg. A történet szerint biológiai apja Athelstan, aki egy lindisfarnei szerzetesből lett viking harcos. Athelstan karakterét ezért a kritikáim során többször támadtam, azonban később szembesültem vele, hogy valóban van ilyen személyről feljegyzés. Az Annales Bertiniani leírja, hogy 869-ben volt egy szerzetes, aki régi útjainak hátat fordítva csatlakozott a vikingekhez. Igaz, ez a szerzetes minden bizonnyal frank volt, de láthatjuk, hogy mégsem példa nélküli az eset. Az viszont már elég nagy problémát vet fel, hogy egy keresztény Európában hitehagyottként megbélyegzett személy házasságon kívül megfogant fiaként mutatják be Alfrédot. Ezt a halmozottan hátrányos körülményt végül csak tetézi, hogy a sorozat szereplői, köztük a nevelőapja, Æthelwulf, erről tudnak és nyílt titokként kezelik. 

Nem nehéz belátni, hogy ilyen feltételek mellett a valós történelmi keretek között Alfréd körülbelül annyira kerülhetett volna közel a wessexi trónhoz, mint Rettegett Iván a szentté avatáshoz. Még ha ezt családja el is nézte volna, minden bizonnyal politikai ellenfelei kihasználták volna ellene ezt a nem elhanyagolható részletet, hogy parkolópályára helyezzék ambícióit a trónigény gondolatáért felelős testrészével együtt.

Azért csak a lista tizedik pontjára került Alfréd apjának kiléte, mert azért van esély rá, hogy nem minden történelmi szereplőnek ismerjük a valódi nemzőjét. Persze ha a nagy nevű wessexi uralkodó esetében kérdéses is lenne, nem a Vikingek forgatókönyv írójánál kell erre a választ keresni.


9. Rollo megöleti az embereit


Rollo karaktere még később is fel fog bukkanni ezen a listán, ebben a pontban csupán a sorozatbeli történetének kulcsfontosságú pillanatát boncolgatom. Ragnar fivére a Vikingekben Normandia első hercege, a 911 és 928 között uralkodott Rollo (eredeti, óészaki nevén Hrólfr) adaptációja. A valódi Rolloval III. (Együgyű) Károly nyugati frank király kötött egyezséget 911-ben, miszerint birtokba veheti hűbéreseként az országa északi részét képező területet, melyet aztán az ‘északi emberek’ azaz a normannok után neveztek el Normandiának. Cserébe embereivel együtt meg kellett keresztelkednie és vállalnia, hogy régi szövetségesei ellen fordulva megvédi hűbérura területeit a további skandináv támadásoktól. Rollo egyébként a 11. században íródott Gesta Normannorum ducum krónika szerint Gisela, a nyugati király egyik lányát vette feleségül. A Vikingek is ezt mutatja be, bár ott a király II. Károly és nem pedig III. Károlyként van megjelölve.

A sorozatban Rollo Párizs ostroma után Ragnar megbízásából a várostól nem messze létesített táborban hátramarad, hogy ott húzza ki a telet embereivel. A frank király kapva az alkalmon területet és lánya kezét ajánlja fel az itt várakozó harcosnak, ha cserébe a honfitársai ellen fordul. Rollo ezt elfogadja, majd a történelmi realizmus szempontjából egy rendkívül ostoba húzásnak lehetünk szemtanúi: hogy bebizonyítsa a frankoknak, hogy hűséges hozzájuk, újdonsült, ismétlő nyílpuskával felszerelt szövetségesei segítségével kegyetlenül leöleti a saját embereit. A valóságban ennek annyi értelme lett volna, hogyha mondjuk a keresztesek 1099-ben lerombolják Jeruzsálemet, miután oly sok áldozat árán eljutottak oda és bevették. A Normandiai Hercegséget nem véletlenül nem Rolloniai Hercegségnek hívták. Lényege pont az volt, hogy az ott letelepedett külhoni harcosok önszántukból védelmezik a Nyugati Frank Királyságot a saját társaiktól. Megértem én, hogy ez a Rollo egy katonai lángelme lehetett, de egymagában nem ért volna annyit, hogy adjanak neki egy országrészt, egy királylányt és még a protofrancia nyelvtanfolyamot is állják neki.

Rollo önmagának lábon lövése azért csak a lista elején található, mert lényegében maga a karakter ugyanott köt ki, mint az ember akiről mintázták, igaz, egy valószerűtlen módon.


8. Széphajú Harald uralkodása


Ugyan a Vikingek elég sok nagy nevű skandináv hős ismert történetével bánik só-liszt gyurma módjára (nem csak formálni lehet, de megenni is), de mentségükre szóljon, hogy olyanok, mint Ragnar Lodbrok, Lagertha vagy Csonttalan Ivar esetében a ránk maradt feljegyzések részben nehezen bizonyíthatóak, részben pedig egyenesen meseszerűek. Ragnar például az izlandi sagájában megölt egy sárkányt, Ivar pedig, ahogy a neve is sejteti, csont nélkül született, amit mindenki értelmezzen úgy, ahogy tud. Véleményem szerint a sorozat a legtiszteletlenebbül a fenti személyeknél valamivel jobban adatolható Széphajú Harald királlyal, Norvégia nagy egyesítőjének történetével bánt. Megjegyzendő, hogy azért csak ‘valamivel’ jobban adatolható, mert nem sok vele egykorú forrás szól róla, élete nagy részét a 13. században Snorri Sturluson által leírt Heimskringlából ismerjük és vannak történészek, mint például az izlandi Sverrir Jakobsson, akik egyenesen megkérdőjelezik létezését. Ettől függetlenül én nem érzem teljesen feljogosítónak az önkényesen beiktatott, az ismert történetével sokszor ellentmondó helyzetek vászonra vitelét. Meg aztán mégiscsak Michael Hirst nyilatkozta a következőt a saját sorozatáról: “...elvihetem ezeket a szereplőket egy sétára, de sosem hagyom hátra a történelmi valóságukat.”

Szóval a közismert történet szerint Harald Fekete Halfdan, Vestfold királyának fiaként született. A férfi később szerelmének, Gydának tett esküje miatt egyesítette uralma alatt a norvég kis királyságokat, mint Sogn, Hordaland vagy Vingulmark. Életében számos győztes csatát vívott, köztük a Hafrsfjordnál zajlott tengeri ütközetet. A halál meglehetősen idősen, nyolcvan éves kora környékén érte egy betegségnek köszönhetően.

Ehhez képest a sorozatban elég nagy eltérések érhetőek tetten. Egyrészt itt Halfdan nem az apja, hanem a testvére. Harald itt is egy nőnek tett ígérete miatt akarja egyesíteni Norvégiát, de ahhoz képest elég gyakran indul el távoli utakra, hol Angliában, hol Frankföldön, hol pedig az Ibériai-félszigeten fosztogat, mintha nem lenne jobb dolga. Legtöbbször csak a Ragnar fiak utánfutójaként mozog, és amelyik csatában részt vesz, ott már-már szabályszerűen kikap az a fél akinek az oldalán harcol. Ha vannak is asszonyai, azokat vagy emberrablással szerzi vagy valaki más feleségét erőszakolja meg. Egyszóval a viking világ balféke. Ugyan a sorozat vége felé valóban sikerül egyesítenie Norvégiát, de azt sem azért mert olyan sikeres hadvezér lett volna, hanem mert sikerült meggyőznie a király szavazásra eljött jarlokat, hogy az ő színes buznyákjait hajigálják a vízbe. Persze az uralmát sem tudja sokáig élvezni, mert jön a gyalázatos rusz invázió, utána pedig elmegy Ivarékkel ismét Angliába, ahol eltéved a ködben és egy helyi püspök feladja neki az utolsó döfetet.

Végső soron a probléma itt hasonló, mint az előző pontnál. A különbség, hogy míg Rollo esetében egy párját ritkítóan debil döntés indokolja a kérdést, miszerint ‘Belőled hogyan is lett Normandia hercege?’, addig Haraldnál párját ritkítóan debil döntések láncolata indokolja a kérdést, miszerint ‘Belőled hogyan is lett Norvégia királya?’. De legalább az lett, szóval így a lista végén lévő helye némelyest indokolt.


7. Amerika felfedezése


Az utolsó évadban Ubbe Ragnarsson… bocsánat, Ubbe Lothbrok és kompániája eljut Észak-Amerikába. Minden bizonnyal azért, hogy a sorozat ki tudja pipálni a vikingek egyik legismertebb érdekességét, miszerint felfedezték Amerikát Kolumbusz előtt pár száz évvel. A sorozatban vikingjeinknek azonban nem csak Kolumbuszt, hanem még az eredeti skandináv felfedezőt, Leif Eriksont is sikerült lekörözniük nagyjából egy évszázaddal… már ha bármilyen értelme is van még számon tartani az évszámokat a késői évadokban. Figyelemre méltó egyébként, hogy a Vikingek: Valhalla egyik főszereplője Leif Erikson. Hogy mi lesz így az ő történetének a végkimenetele az egy nagyon jó kérdés… megint felfedezi Amerikát? Vagy a redundanciát (és a történelmi hátteret ismét) elkerülendő, új vizekre küldik a forgatókönyv írók? Madagaszkár? Borneo? Elvégre a lehetőségek határtalanok…

Visszatérve, ezzel a történetszállal is van jó pár probléma. Semmilyen információnk nincs róla, hogy Ubbe járt volna valaha Észak-Amerikában, de ami azt illeti sem grönlandi sem izlandi útjairól nincs tudomásunk. Már csak azért sem, mert Izlandot nagyjából Ubbe halála idején, a 870-es években kezdték el benépesíteni. Az újvilágban látható eseménysorozatok sem a Vinlandról szóló sagákat adaptálják, példának okáért az őslakosok és a skandinávok közötti konfliktust nem egy elszabaduló bika, hanem az egyik társuk arany utáni vágya és ebből fakadó erőszakoskodása okozza. Így ez a szál sokkal inkább a Ridley Scott által rendezett 1492: A Paradicsom meghódítása c. film feldolgozása. Egyébként az Amerikába eljutó karakterek közül egyedül a Hrafna-Flóki Vilgerðarsonról mintázott Floki az aki valóban felderítő volt, de ő sem jutott nyugatabbra Izlandnál.

A lista hetedik pontját az indokolja, hogy míg annyiban igaza van a sorozatnak, hogy a vikingek eljutottak Észak-Amerikába, azonban csupán a mikor?, kik? és hogyan? kérdésekre nem sikerült nekik helytálló választ adniuk.


6. Ragnar és Rollo, a testvérek


Már a sorozat legelején kiderül, hogy Ragnar Lothbrok és Rollo testvérek. Ez sokaknak megint egy figyelmeztetés lehetett, de azért a legkorábbi évadokban még nem volt teljesen egyértelmű, hogy Rollót valóban Normandia első hercegéről mintázták e. Ebből a pontból nem is azt akarom főleg kihozni, hogy Ragnar és a normandiai Rollo bemutatott rokonsági foka megint nem igaz (bár az is jogos), hanem hogy egyáltalán nem is voltak kortársak. A valós háttérrel rendelkező szereplők közül majdhogynem ők álltak egymástól időben a legtávolabb. Kicsit olyan ez, mintha Lehel vezért és Szent Istvánt fivérekként állítanák be. Oké, azt azért nem árt újfent leszögezni, hogy a sagákban szereplő Ragnar Lothbrok létezése elég erősen kétséges, de ha abból indulunk ki, hogy a történetben az őt kivégző Ælla northumbriai király 867-ig uralkodott, Rollo pedig csak 911-ben vette hivatalosan birtokba Normandiát, könnyen belátható, hogy a két személy minden bizonnyal nem élt ugyan abban az időben.

Ragnar és Rollo egy időben való létezése persze nem az egyetlen hűtlenség az időrendhez, de talán ez az egyik legsúlyosabb. Ide lehetne sorolni persze, hogy Ragnar a sorozatból idejekorán kiírt fia, Kígyószemű Sigurd Széphajú Harald nagyapjaként van említve a Fagrskinnában. Vagy akár azt, hogy a 793-ban történt Lindisfarne kifosztása és az elvileg 845-ös Párizs első viking ostromáról mintázott esemény között a szereplők vajmi keveset öregedtek. A másik legdurvább ilyen csúsztatás pedig Észak-Amerika felfedezése, ami valójában 1000 körül történhetett. Igazából a példák száma napestig sorolható.

Nem rég bukkantam rá egyébként egy cikkre ahol a Valhallára készülve átveszik az anyasorozat eseményeit évszámról évszámra (link). Nem tudom, hogy ez mennyire hivatalos információkon alapul vagy csak úgy a kisujjukból szopkodták ki, de amennyire tényleg ez állt a forgatókönyvben, akkor érthető, hogy egy idő után miért nem vállalták az évszámok kiírását. Az írás szerint az évadok eseményei 793-tól 821-ig zajlottak. Tehát Lindisfarne kifosztásán kívül nagyjából semmi sincsen időrendben. Jó dolog ez, hogy történelmi sorozatot csinálunk, de ha már ennyire fontos nekünk az alkotói szabadság, akkor tessenek már maradni inkább a fantasynál. Jaa, de hogy egy nevenincs átlagos ‘középkori jellegű’ fantasy sorozat alapvetően az árokszéli kivert kant sem érdekli és nem hoz pénzt a konyhára? Megértem, az őszinteség sajnos nem gyakran kifizetődő.


5. A ruszok


A Vikingek utolsó évadában Csonttalan Ivar eljut a Kijevi Ruszba. Ez úgy következik be, hogy miközben a Selyemúton utazik (a jóég tudja hová) és egyszer csak elfogják őt a ruszok. Hogy ez mennyire lehetett akkoriban valószínű? Esélyesebbnek látom, hogy mész le kocsival Pestről a Balatonra és út közben letartóztat a lengyel rendőrség. De ezen nem időznék sokáig, elvégre megígértem, hogy a földrajzi pontatlanságokkal itt nem fogok foglalkozni.

Ettől eltekintve ez a pont olyan sok sebből vérzik, hogy egyszerűen (egy fontos részét leszámítva) nem akartam nagyon feldarabolni. A műsor ahogy bemutatja nekünk a ruszokat, az finoman szólva valóságos travesztia. Nagyon erősen próbálkoznak vele, hogy a skandinávokétól eltérő kultúraként ábrázolják őket, de ezzel egy rendkívül bizarr képet festenek róluk. Ezt úgy sikerült kivitelezniük, hogy fogtak egy sor sztereotíp távol-keleti, közel-keleti és nagyjából újkori kelet-európai dizájnelemet majd kellő ízlésficammal és a saját kitalált hülyeségeikkel együtt összegyúrták őket. Olyanokról mint a hőlégballon ne is beszéljünk, mert csak fogom a fejemet. Ebben a korban igazából a ruszok skandináv eredetű része avagy a varégok kultúrája nem sokban különbözött az Észak-Európában láthatótól. Ezen felül ortodox keresztényként ábrázolják őket bő száz évvel azelőtt, hogy valóban megkeresztelkedtek volna és még jó kétszáz évvel vagyunk a nagy kelet-nyugati egyházszakadás előtt is. A megszokott időrendbeli problémák itt is felmerülnek, hisz a Kijevi Rusz uralkodója Oleg, aki megint csak egy generációval később élt, mint Csonttalan Ivar. Láthatjuk a legendás varég vezér, Rurik testvéreit, Askoldot és Dirt, akiket a Kijevi Őskrónika szerint Oleg megöletett. Ehhez képest a Vikingekben csak Askolddal végez, Dir pedig vígan túléli őt. Pluszban még azt is hozzátenném, hogy Csonttalan Ivarról sincs tudomásunk, hogy eljutott volna Kelet-Európába. Testvére, Hvitserk ellenben igen, de ő meg ott is hagyta a fogát.

Sokkal jobb lett volna, ha ezt a társaságot nem ruszoknak, hanem mondjuk katyvaszoknak hívják, szerintem már a 6. évadnál senki sem kérte volna számon őket ezért. Mégis, ahogy már utaltam rá a rusz történetszálnak a legerősebb eseményét inkább későbbre hagyom.


4. A skandinávoknak nincs tudomásuk a Brit-szigetekről


Kezdjük ezt a pontot egy kis gondolati játékkal. Képzeld el, hogy egy átlagos magyar vitéz vagy a 900-as évek környékén, valahol a Dél-Dunántúlon. Soha nem hallottál még a Horvát Királyságról. Nem csak te, de még a testvéreid és a sógoraik sem. A közösséged tagja egy lázadozó harcos, aki néha felemlegeti, hogy szerinte a Drávától délre is vannak földek, ahol élnek emberek, akiktől zsákmányt lehetne szerezni. Persze minden alkalommal, amikor a nemzetségfő fülébe jut ennek a férfinek a pletykája, megbünteti őt amiért szándékosan félrevezeti a népet. Egy napon felkerekedik és társaival együtt eltűnik pár hétre. Mikor visszatér, magukkal hurcolnak egy parasztot, aki nagyon furcsán, magánhangzók nélkül beszél. Ezzel bebizonyítja, hogy valóban vannak földek és élnek emberek a Dráván túl. Mindenki rendkívül meg van döbbenve. Na, körülbelül ennyire nincsen értelme annak, amit a Vikingek legelső epizódjában hallhatunk, hogy a Norvégia déli partjainál élő Ragnarék népe még sosem hallott a nyugati tengeren túl elterülő Brit-szigetekről.

Ez a részlet lehetett a történet szempontjából talán az első nagy vörös zászló, hogy itt a történelmi hűség esélyesen annyira lesz figyelembe véve, mint az intim szféra egy kalkuttai halpiacon. A viking kor előtt nem hogy csak élénk kereskedelem zajlott a Skandináviában élők és a Brit-szigetek lakói között, de mielőtt az angolszászok felvették volna a kereszténységet, a két térség uralkodói rétegei szoros kapcsolatban voltak egymással. Arról meg nem is beszélve, hogy az angolok és a jütök Dánia területéről vándoroltak át a Britanniába az 5. század elején. Sajnos ez a történetszál éppen lecsúszott a dobogóról nálam, de talán érthető, hisz ennél még nagyobb baromságok is vannak a sorozatban.


3. Athelstant keresztre feszítik


A második évad negyedik részében a már fent említett szerzetesből lett viking egy kisebb csapatot vezet Angliában. A wessexi erők felfedezik őket, embereit megölik, Athelstant pedig elfogják. Hogy megbüntessék, amiért hitehagyottként a vikingek mellé állt, a keresztény angolszászok keresztre feszítik. A kivégzést nem más, mint maga a névvel nem illetett város, Saint Randomsburgh püspöke vezeti Jézus Krisztus nevében(!!!). Végül Ecbert király lovagol be a helyszínre és parancsolja az eljárás félbeszakítását.

Egy kis kontextusként hozzátenném, hogy a keresztre feszítést, mint büntetési formát, Nagy Konstantin császár a 4. században betiltotta a keresztény világban. Tehát ekkor gyakorlatilag már ötszáz éve nem volt használatban. Nyilván itt a szimbolika miatt lett ez a sorozatban bemutatva, de őszintén belegondolva kevés eretnekebb dolgot csinálhatott volna ennél valaki, aki kereszténynek vallja magát a kora középkorban. Az, hogy ezt pont egy püspök követi el, olyan mintha sót dörzsölnénk a sebbe. El tudom képzelni, hogy Michael Hirstöt egy ilyen valótlan állításért általánosban megbuktatta hittanból a tanára, ő pedig megfogadta, hogy majd jól megmutatja a Lucinda néninek a filmvásznon, hogy kinek is volt igaza. Lehet hogy a már 80+-os szenilis hitoktatót aztán át tudta verni, de a szakmát túlságosan nem. Nehéz bárhogy is feljogosítani ezt a szálat, ezért a dobogós helyre teljesen rászolgált.


2. Kínai hercegnő Európában


A negyedik évadban, miután Ragnarék megjárták a Frank Királyságot, vissza hurcoltak magukkal rabszolgákat, a rabszolga kereskedőjükkel együtt. Láthatunk közöttük egy elég erőteljes ázsiai vonásokkal rendelkező hölgyet. Én akkor már kezdtem benne bízni, hogy talán egy avar lány lehet, hiszen azt még meg is lehet magyarázni ebben a korban. Aztán belegondoltam, hogy esélyesen az avarok említésére a forgatókönyvírónk visszakérdezne, hogy ‘Kik?’. A megérzésem helyes volt, hiszen néhány epizód alatt kiderült, hogy ő nem hogy csak kínai, hanem egyenesen a 779 és 805 között uralkodott Tang császár Tö-cung egyik lánya, Yidu hercegnő. 

Amennyiben jól tudom a Tang dinasztiának valóban volt pár közvetlen kapcsolata a Bizánci Birodalommal, azonban ahogy a sorozat beállítja, az a lehető leg valószínűtlenebb módja annak, hogy hogyan juthatott el Európába a nő, hiszen Bizánchoz semmi köze. Yidu hercegnő egy nap a családjával hajózott a tengeren (minden bizonnyal valamelyik kínai-tengeren), amikor kalózok támadták meg őket, őt pedig elfogták. A kalózok ekkor felkerekedtek és meg sem álltak a Nyugati Frank Királyságig, ahol eladták. Tehát ezek az elszánt, mindenre képes törvényen kívüliek átjutottak a délkelet-ázsiai szigetvilágon, áthajózták a teljes Indiai-Óceánt, majd délről kerülve Afrikát a fél Atlanti-Óceánon is áthágták, csak azért, hogy direkt a frankoknál adják el az értékes foglyot. A teljes út alatt nem találkoztak senkivel sem, aki jó árat fizetett volna egy kínai hercegnőért? Vagy már ekkor is annyira világhírű volt a dijoni mustár, hogy mindenképpen Frankföldig kellett elmenniük? A dobogó második helyezettjének habjára a cseresznyét csak az teszi fel, hogy összességében a történet szempontjából semmi jelentősége nincs a kínai hercegnő szálának, hiszen nem sokkal az után, hogy Ragnar belefojtja őt a tengerbe már szinte teljesen el is van felejtve.


1,5. Pajzsszüzek mindenhol


Ezt csak amolyan ‘tiszteletreméltó’ említésként tartom számon a tízes lista mellett. A viking sagák persze több ízben is említést tesznek nőkről, akik harcosként tevékenykedtek (pl. Brünhild a Völsunga sagából vagy Hervör és Heidrek király sagájából Hervör) illetve van pár temetkezés amelyik utalhat rá (pl. a birkai 581-es sír Svédországból), hogy valóban léteztek a pajzsszüzek. Minden bizonnyal a harcos nőknek nagyobb volt a kultuszuk a pogány-skandináv világban, mint a keresztény Európában, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a pajzsszüzek egy gyakori látvány lettek volna Észak-Európában, főleg nem offenzív környezetben. Ahogy a sorozat bemutatja, hogy fosztogatásokra is teljes, kizárólag nőkből álló kompániák érkeztek, az meglehetősen kétséges. Ha valóban ilyen gyakran, ilyen nagy számban vetették volna be őket, pár száz éven belül kihalt volna Skandinávia.


1. A rusz D-nap


Az utolsó évad felének nagy lezáró eseménye, hogy a Kijevi Rusz inváziót indít Norvégia ellen Oleg vezetésével. A céljuk, elvileg, hogy visszafoglalják ősi hazájukat, köztük Kattegattot, a sohasem volt viking metropoliszt. Tekintsünk el egy kicsit attól, hogy a Kijevi Ruszt elméletileg a svéd vikingek alapították (részben vagy egészben, ebbe a képzettebb történészeket igénylő vitába nem mennék bele), szóval ez a fenti állítás már itt megbukik. Soha a történelem során nem volt olyan esemény, amikor a Kijevi Rusz nevű állam megtámadta volna Norvégia területét. Ezen nincs is mit nagyon elemezgetni, egyszerűen egy kitalált, háttér nélküli történetszál, egy amúgy történelminek mondott sorozatban. Főleg ha hozzátesszük, hogy bemutatásának alapja egyértelműen a ‘Ryan közlegény megmentése’ c. filmben is látható Normandiai partraszállás volt a Második világháborúból. 

Szóval nagyjából semmi köze a valódi kora középkori harcászathoz. Ez az akadályozott partraszállás alapvetően a modern hadviselés vívmánya, akkoriban azért nem voltak olyan haderők, hogy országok teljes tengerpartját levédjék, így hogyha a támadók azt látják, mikor közelednek, hogy az ellenség ott gyülekezik, ahol ki akarnak kötni, akkor tovább hajóznak és keresnek egy másik szakaszt, ahol kevesebb gonddal tehetik szárazföldre a harcosaikat. A geopolitikai hátterét tekintve az inváziónak pedig kevés ésszerű indoka lehet. Nem véletlen, hogy Olegről olyan történetek vannak, miszerint Konstantinápoly kapuja felé helyezte ki pajzsát. A ruszok Bizánc felé vezettek főleg támadásokat, hiszen azok gazdag területek voltak, ahonnan bőven lehetett zsákmányt szerezni, míg Skandinávia akkoriban nem éppen a gazdagságáról volt híres.


Nehezen tudok a dobogó első helyére a sorozatból kitalálni nagyobb történelmi pontatlanságot, de ha nektek van jobb ötletetek, írjátok meg kommentben! Kíváncsi vagyok, hogy a Vikingek: Valhalla tudja e majd tetézni ezt a tízes listát.


2022. február 13., vasárnap

3 apró, érdekes részlet a 'The Northman' előzeteséből

Ebben a bejegyzésben a Robert Eggers által rendezett ‘vikinges’ film, a 2022 áprilisában érkező The Northman előzetesében felbukkanó, három apró, de mindenképpen figyelemre méltó részletről írok. Sokak számára valószínűleg nem egyértelmű, de ezek a furcsaságnak ható elemek meglepően valós régészeti/történeti forrásokból táplálkoznak. De vajon beleillenek e a film leírásában megnevezett 10. századba, amikor is a cselekmény zajlik? 

1. A szarvas sisakos férfi

Az előzetesben 2:05-nél felbukkan egy félmeztelen, látszólag szarvas sisakot viselő szakállas férfi.


Bárki, aki az általános történelmi ismereteknél jobban elmélyült a viking kor (793-1066) történelmében, az tudhatja, hogy a szarvas sisakos viking harcos 19. század óta köztudatban lévő képe nem valós, hiszen a kora középkor során nem csak a skandinávok, de más európai nép sem viselt szarvakkal dekorált sisakokat. Ezt a tényt azonban számos észak-európai és angliai fém lelet ábrázolása vallási szempontból árnyalhatja. Elsősorban a viking kort megelőző, nagyjából a 6. század közepétől a 793-ig tartó ún. vendel korból, de a viking korból is ismerünk ábrázolt figurákat, akik olykor meztelenül, olykor ruhában, főleg lándzsákkal a kezükben, fejükön pedig egy szarvakkal ellátott fejdíszt vagy sisakot viselve, táncként értelmezett pózokban jelennek meg. Egyes esetekben más fegyveresekkel együtt van ábrázolva a figura. Ilyen az egyik, svédországi Torslundáról előkerült, fémműves mintaként használt bronz lemez, melyen a szóban forgó személy egy farkasfejű harcos mellett látható. 


Jobban szemügyre véve a gyakran fegyvertáncosként emlegetett alakot, feltűnik, hogy a fején látható szarvdíszek madárfejekben végződnek. Tudományos körökben elterjedt elmélet, hogy ez a fegyvertáncos maga a kereszténységet megelőző skandináv főisten, Odin ábrázolása. A két madár is erre utalhat. Megjegyzendő, hogy egyes (főleg későbbi) ábrázolásokon, mint például a Staraya Ladogánál előkerült bábun, a figura mintha nem is fejdíszt vagy sisakot viselne, hanem a fejéből nyúlik ki a két ‘szarv’, ami madárfejben végződik.


Ebben a vonatkozásban elgondolkodtató a hollók, Hugin és Munin neveinek mentális képességekre utaló jelentése (leggyakrabban ‘gondolat’ és ‘emlékezet’-ként fordítva).

A források alapján tehát a szarvas sisakok vallási környezetben bukkannak fel. A kérdés azonban az, hogy ezek a fejdíszek valóban léteztek e vagy kizárólag egy ábrázolási mód volt arra, hogy egy nem létező, elképzelt mitikus jelenetben kiemeljenek egy-egy figurát?

Több kutató, mint például Terry Gunnell vagy Simon Nygaard vallástörténészek szerint a skandináv mitológia legfőbb forrásainak számító Edda-énekeket a korabeli vallási specialisták a hosszúházak csarnokaiban adták elő, de nem csak szóban, hanem el is játszották a cselekményt. A bemutatott történetekben a közösség többi tagja is részt vett, és így ezek az események a csoport egységét megerősítő rituálékként szolgáltak. A költeményekben megjelenő istenség, Odin szerepét maga a vallási specialista játszotta el, míg a többi résztvevő a harcosai, az einherjarok szerepét öltötte magára. Minden bizonnyal az előzetesben is egy ilyen szertartást láthatunk, ám valamilyen oknál fogva ezt a szabadban tartják. Érthető döntés ha éppen nem áll rendelkezésre egy csarnok.

Feltételezhető, hogy a korabeli rituálék vezetői ilyenkor valamiféle fejdíszt vagy sisakot hordtak, azonban Nygaard szerint nem az ábrázolt szarvas fejfedőt, hanem magukat a díszes sisakokat, amiken a fent említett képek láthatóak. Ilyen a Välsgarde 7-es számú sírjából illetve a Sutton Hoonál feltárt hajó temetkezés arcmaszkos sisakja (ez utóbbi feltárását dolgozza fel a 2021-es ‘Ásatás’ c. film). Születésnapi ajándéknak tökéletes, ha egyszer valaki meg szeretne lepni.

Ezt alátámaszthatja Neil Price és Paul Mortimer vizsgálata a szóban forgó sisakokról, mely során kimutatták, hogy a baloldali szemöldököt díszítő gránátkő-sor berakás mögül hiányzik az aranyfólia. Ez a jellegzetesség azt eredményezné, hogy egy tűz által megvilágított csarnokban az egyik szem felragyog, ahogy visszaveri a fényt, mintha a félszemű istenség (vagy éppen a T-800-as modell) lenne jelen. A képeken látható szarvas sisakok azonban nem ismertek a régészeti leletanyagból. Persze ez nem jelenti azt hogy sosem készítették el őket olyan szerves anyagokból, ami nagyon ritkán marad fent régészeti leletként (pl. fa). Michaela Helmbrecht német régész szerint is a legkorábbi, vendel kori ábrázolásoknak volt valós előképe, ami alapján ezeket a fejdíszeket megörökítették.

Így tehát, ismert lelet híján az előzetesben látható szarvas fejdísz a filmkészítők alkotása, ami viszont egy valós, közel-korabeli forrás alapján készült.

 

2. Reszelt fogak

2:09-nél feltűnik egy ég felé lovagló női alak, aki minden bizonnyal egy valkűr reprezentációja. Erre erősen utal a hattyútollas köpenye, melyről a Völundarkviða 13. században íródott bevezetőjéből ismerünk.

Több kommentben is láttam már a gyanútlan kérdést, ami ehhez hasonlóan volt megfogalmazva: ‘Miért van a néninek fogszabályzója?’. Biztosíthatok mindenkit, hogy ez nem egy nyilvánvaló baki, amire a film készítői annyira nem figyeltek, hogy még az előzetesbe is beletették. Több olyan viking kori koponyát ismerünk, melyek metszőfogaiba (még a tulajdonosaik élete során) egy, vagy több bordát reszeltek vagy véstek, bizonyára valamilyen fém tárggyal.

Hogy emögött a szokás mögött milyen indíték állt, azt sajnos nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy valójában ezeknek az embereknek a nagy része férfi volt és főleg Dél-Svédországból és Gotlandról, kereskedelmi központok környékéről ismerjük ezeket a nyomokat viselő emberi maradványokat.
Több elmélet is szárnyra kapott már afelől, hogy mit jelölhetnek a reszelt fogak. Egy a sok közül, hogy harcosok megkülönböztető jelzése volt. A filmben talán emiatt kapja meg a valkűr ezt, hiszen az ő szerepük a csatával kapcsolatban közismert, mint a harcban elhunytak kiválasztói. Sajnos a reszelt fogú egyének csontvázain kevés esetben volt csak fellelhető erőszakos cselekvések nyoma, így az, hogy ez a szokás kizárólag a harcosok jelvénye volt, kevésbé valószínű.

Számomra végső soron nem teljesen egyértelmű, hogy a filmkészítők hogyan kötötték össze a valkűr alakját a reszelt fogakkal. Szeretném azt hinni, hogy áll mögötte valami olyan összefüggés, amiről nekem nincs tudomásom. Amennyiben nem ez a helyzet, még szerintem úgy is belefér ez a művészi szabadságba, hiszen mégiscsak egy korszakban létezett jellegzetességet láthatunk.

 

3. Ægishjálmur

1:32-nél egy jövendőmondó, ún. ‘seiðr’ mágiát használó öregember látható. Csuklyához hasonlító fejfedőjén, a homlok tájékán egy nehezen kivehető, talán csonttárgy van, amire egy nyolcágú kereszt van felrajzolva.

Ez a szimbólum az ún. Ægishjálmur. Neve magyarul talán a ‘félelem sisakja’-ként fordítható az izlandi nyelvből. Ez a jel nagyban hasonlít a Vegvísir nevű, időnként viking iránytűként emlegetett szimbólumra, amit manapság nagyon sok ember magára tetováltat, mint viking embléma.


Sajnos ezekkel a jelekkel az a gond, hogy a viking kor után jóval később jegyezték le őket. Az Ægishjálmur egy 17. századi, a Vegvísir pedig egy 19. századi kéziratban bukkan fel először közismert formájukban (600 és 800 évvel a viking kor vége után). Az Ægishjálmur névvel illetett kereszt-szerű szimbólumok persze valamivel korábbi, 16. századi skandináv mágiás könyvekben is megjelennek. Utasításaik szerint - ahogy az előzetesben is láthatjuk - ezek a szemek közé, homlokra felrajzolandó (felvésendő) ábrák. A különféle leírások szerint a hatásuk változó, lehet az a célja, hogy a viselője elbűvöljön embereket, vagy hogy éppen féljenek tőle.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga az Ægishjálmur név már a viking korból ismert. Az óészaki Œgishjalmr formában a Fáfnismál nevű költeményben olvashatjuk, de itt egy valódi sisakként van leírva, melyet a sárkánnyá alakult törpe, Fáfnir visel, hogy elriassza az illetékteleneket a kincsétől. Hogy még a 13. században sem kötötték össze az elnevezést egy fentiekhez hasonló szimbólummal nagyban alátámaszthatja - ahogy Eirik Storesund a Brute Norse blogján nagyon intuitívan rámutat -, hogy Snorri Sturluson prózai eddájában is még sisakként említi az Œgishjalmrt. Egy elképzelhető elmélet, hogy a manapság Ægishjálmur néven ismert szimbólum a judeo-keresztény miszticizmusból átvett Salamon pecsétjének egyik változata lehetett, melyet aztán összekötöttek egy skandinávok által használt, hatalmat jelentő fogalommal.

Röviden tehát, az öregember homlokán látható szimbólum sajnos anakronizmus a viking korra nézve. Nyilván ezzel a szereplő misztikusságát akarták kihangsúlyozni és talán a vele beszélő főhősre is mágikus úton befolyással lesz, minden esetre talán szerencsésebb lett volna, ha valamilyen régészeti forrásból ismert rúnikus formulát használnak.


Összegzés

A tetten érhető kutatómunka ellenére mindhárom elem esetében vannak szakmai szempontból kifogásolható részek. Amennyiben a bemutatott szarvas sisakokat használták, úgy az valószínűbb, hogy inkább a viking kor előtt, a vendel korban léteztek inkább. A reszelt fogak a bemutatandó korszakra passzolnak, azonban nem sok dolog van ami a valkűrökkel összekötné ezt a jelenséget. Az Ægishjálmur pedig jóval később, a viking kor után kerül használatba.

Mindezek ellenére összességében (legalább is az előzetes alapján) a film több ízben is törekszik az autentikus korabeli kinézetre, legyen szó a ruhákról, felszerelésekről és díszletekről, így ezek az apró részletek véleményem szerint elnézhetőek és beleférnek a művészi szabadság adta lehetőségekbe. Tudom, vannak olyanok akik néhány kis korhűségbeli hiányosság miatt már képesek elítélni egy teljes produkciót, de mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy az előzetes alapján még nem volt ilyen nagy volumenű vikinges film, ami ennyire autentikusan nézett volna ki. És azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy Robert Eggers legutóbbi két filmje is eléggé nagyszerűen sikerült. Michael Hirstnek lenne mit tanulnia tőle…

Utószóként még annyit tennék hozzá, hogy a jövőben ha bárki vikinges filmet vagy sorozatot készít, annak érdemes lesz komolyabban átgondolni a névválasztást, mert azt hiszem, hogy a ‘viking’, a ‘northmen’ és a ‘norsemen’ szavakat és azok kombinációit már minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon felhasználták már.

 

Források:

Szarvas sisakok:

Helmbrecht, Michaela : Figures with Horned Headgear: A Case Study of Context Analysis and Social Significance of Pictures in Vendel and Viking Age Scandinavia. In 2007–2008. Lund Archaeological Review, 31–53. Lund: Lund University. 

Lanz, Nicolai Gabriel: The Enigma of the Horned Figure. Horned Figures in Pre-Christian Germanic Societies of the Younger Iron Age.  Lokaverkefni til MA-gráðu í Norrænni trú. Febrúar, 2021. link 

Nygaard, Simon: Being Óðinn Bursson: The Creation of Social and Moral Obligation in Viking Age Warrior- Bands through the Ritualized, Oral Performance of Poetry—The Case of Grímnismál. In: Social Norms in Medieval Scandinavia, ed. Jakub Morawiec, Aleksandra Jochymek, and Grzegorz Bartusik. Leeds: Arc Humanities Press. 2019.

Price, Neil - Mortimer, Paul: An Eye for Odin? Divine Role-Playing in the Age of Sutton Hoo. (European Journal of Archaeology 17 (3) 2014 link


 

Reszelt fogak:

Arcini, Caroline: The Vikings bare their filed teeth. American Journal of Physical Anthropology 128: 727–733. 2005.

Huovinen, Annelise: The Vikings. Stories Told in their Teeth? UC Berkeley. 2020. link 

https://www.medievalists.net/2020/01/vikings-their-filed-teeth/


Ægishjálmur:

Crawford, Jackson: Ægishjálmur (“The Helm of Awe”). https://www.youtube.com/watch?v=3J4G7-et6LI&t=616s

https://www.brutenorse.com/blog/2018/5/14/the-gishjalmur


2022. február 8., kedd

Vikingek: Valhalla - az utolsó (?) előzetes

 A Vikingek: Valhalla (remélhetőleg) utolsó előzetesének tartalmából:
- Leif Eriksson visszatér Norvégiába
- Viking nazgûlok
- Trebucheték, melyek viking hajókra lőnek
- Annyi műbőr amennyit a Keleti blokk teljes ipara 45 év alatt sem volt képes előállítani