Képzeld el, hogy egy középkori hadvezér vagy, aki el akar foglalni egy várost. A várost és a seregedet egy széles, erős sodrású folyó választja el egymástól. Szerencsére van egy híd, ami bevezet a városba. Csodával határos módon az ellenség nem pusztította el, sőt, még nem is védik. Most pedig képzelj el egy olyan szituációt, amit máshogy nem tudnál megoldani, csak úgy, hogy te, mint a támadó lerombolod a hidat, anélkül, hogy egy négyzetmétert is el tudtál volna foglalni a városból. Ha mondjuk olyan negyed óra alatt sem bírsz semmi ilyet kitalálni, ne csüggedj, mert ez csak annyit jelent, hogy okosabb vagy, mint a Vikingek: Valhalla írói csapata.
- Miután Harald és Leif felderítették a London hidat és megállapították, hogy a közepén van egy felvonóhíd, visszatérnek Knuthoz és megtárgyalják a haditervet. A megbeszélés nem túlságosan kimerítő. Harald közli, hogy nem fogják tudni a hídon át megrohamozni a kaput, ahogy azt féltestvére, Olaf gondolja, mert hogy a hidat több toronnyal is megerősítették, melyekbe íjászokat helyeztek el és miattuk túl sok embert vesztenének, mire átkelnek. Hogy miért nem opció az íjászok kiiktatása valamilyen módon arról már nem esik szó. Olaf erre felveti, hogy akkor prédálják fel a vidéket, hogy kiéheztessék a londoniakat. Ezt Harald megint elveti, merthogy a várost elég jól ellátták karalábéval. Más kérdés, hogy a valóságban Knut pontosan ezt csinálta; végigdúlta Wessexet, Merciát és Northumbriát és csak ezek után indult London ellen. Haraldunk mesterterve, hogy nem Londonra, hanem a királyra, Edmundra fognak koncentrálni, mert ha őt elfogják, övék Anglia. Ez így nem lenne feltétlenül törvényszerű, de oké, legyen ahogy akarják. Edmund elfogásához Leif áll elő a mestertervvel: a felvonóhíd részénél lerombolják a hidat. Tehát lebontják a hidat és ezzel elfogják Edmundot. Bizony, a logika szempontjából itt hiányzik néhány köztes lépés, de ezt a nyitó jelenetben még nem is fejtik ki, végig kell néznünk az epizódot, hogy megértsük, hogy ez az elképzelés mennyire is problémás.
- A rövid intró után egyből folytatódik a jelenet és Olaf nevén nevezve a dolgokat elmondja, hogy ez a terv nevetséges. Persze nem a ‘leromboljuk a hidat’ -> ‘elfogjuk a királyt’ közötti hiányosságokra gondol, vagy hogy támadóként egyáltalán mi értelme lenne elpusztítani az átkelőt, hanem magára a híd lebontásának a folyamatára. Leif érve, hogy persze, nem lesz könnyű, de pont ezért nem fog rá számítani az ellenfél. Knut eztán közli, hogy a tervet mégsem vállalja be, keresnek egy másik megközelítést, de aztán később meggondolja magát és mégis maradunk ennél az elképzelésnél. Jobb ha erre a fölösleges dilemmázós mellékvágányra nem pocsékolok mondatokat.
- Edmund király és Emma királyné megérkeznek Mercia grófjának, Edric Streonának a táborába, hogy ők is terveket szőjenek. A merciaiak éppen északi irányból védik Londont, de Edmund megmondja nekik, hogy jöjjenek át délre és csapjanak le a folyó és a mocsarak közé szorult vikingekre. A király ebben nem tartana velük és ezt zokon is veszi Edric, ezért elkezd alkudozni a jutalmát illetően. Felveti, hogy segítségéért cserébe legyen Mercia megint független királyság. Válaszul Emma azt ajánlja fel neki, hogy akár el is takarodhat az embereivel együtt. Edric erre elkezdi szedni a sátorfáját, de erre a király berezel és új ajánlattal áll elő. Megígéri neki, hogy megkettőzi Mercia földjeit. Edric ebbe beleegyezik és marad a szövetség. Itt megint fel kell tennem a kérdést, hogy az írók csak úgy véletlenszerűen írnak bele mindenféle baromságot a forgatókönyvbe, ami éppen eszükbe jut vagy versenyeznek egymással, hogy ki tud nagyobb kreténséget kitalálni? Nem tudom, hogy hogyan kellene másképp értelmezni ezt a ‘megkettőzést’, de ha ránézünk a térképre, akkor rájövünk, hogy Edmund még az első ajánlattal is jobban járt volna. Mercia az egyik legnagyobb angolszász királyság akkoriban, ez a duplázás pedig nagyjából azt jelenti, hogy Anglia többi területét hozzá csatolnák. Bár az is lehet, hogy Edmundnak ez teljesen karakterbe vág és a felvetésnél a dac szólt belőle, miközben ilyesmire gondolhatott: “Meg akarsz engem szívatni Edric? Na majd én megmutatom neked, hogy hogyan kell magamat megszívatni, csak figyelj!”
- A skandinávok, felkészülve a hídszaggatásra, saját táborukban nagy munkába fognak: úszódeszkákat ácsolnak, csáklyákat kovácsolnak, védőtetőket építenek. Bárminemű funkcionalitás illúzióját egyből szétzúzzák, amikor meglátjuk a dolgos Haraldot, ahogy favágás közben a vállvértnek szánt láncfátyla úgy lobog minden egyes suhintásnál, hogy szó szerint arcon csapja magát vele. Nem is volt olyan nehéz egy jól szemléltető képernyőképet kimenteni róla.
- Knut egymaga előre megy a kapuhoz, hogy tárgyaljon Edmunddal. A tárgyalás valódi célja, hogy felhergelje az ifjú angol királyt. Emma javasolja mostohafiának, hogy ne üljön fel a provokációnak, és várja meg amíg Edric Streona felmentő serege megérkezik. Kezdetben a fiatal uralkodó csupán annyit akar, hogy a várfalról lelöveti a dán királyt, ami végső soron nem egy utolsó ötlet, figyelembe véve, hogy teljesen védtelen és nem a támadók vannak a kedvezőbb pozícióban. Ahogy láthatjuk, a vikingek tervének alapfeltétele végig az volt, hogy az ifjú király annyira bedühödik a sértésektől, hogy kivonul majd a seregével. Sajnos ez a feltétel végül teljesül, úgyhogy esélyünk sincs meglátni azt, hogy a hülye elképzelések valójában mennyire nem működnek a harcászatban. Egy teljes haditervet kizárólag arra alapozni, hogy az ellenség a jól védhető pozícióját elhagyja, mert a vezérét fel tudják kellőképpen idegesíteni olyan lehet, mint azzal a hozzáállással elmenni egy szavalóversenyre, hogy ‘majd eszembe jut valami’.
- Szóval az angolok megindítják a támadást a vikingek ellen, akik a híd felezőpontjánál várják fejvesztett rohamukat. Bizony, a katonák teljesen rendezetlenül, maximális erőbedobással sprintelnek végig az átkelőn, amivel egyébként semmit nem érnek el, de cserébe az ellenfél arcában fújhatják ki magukat. A helyzet értelmetlenségét csak fokozza, hogy a híd tornyaiban lévő íjászok eközben továbbra sem lőnek ki egy nyomorult nyílvesszőt sem a szó szerint alattuk elhelyezkedő ellenségre. Aggodalomra semmi ok, a vikingek hasonló szintű balfaszságokról tesznek tanúbizonyságot. Addig oké, hogy pajzsfalba rendeződve várják az angolokat, de az előtt nem sokkal, hogy a két sereg találkozna, a skandinávok bontják a formációt és szintén rendezetlenül belerongyolnak az ellenfeleik soraiba. Most így a leírásaimból nem biztos, hogy mindenki érzékeli, hogy mennyire gyalázatos amit látunk bármilyen szakmai szempontból, de ha ez egy főzőműsor lenne, akkor úgy kezdődne, hogy ‘végy négy tojást, majd verd fel őket egy kalapáccsal’.
- Megy egy darabig az unásig megszokott fejetlen hollywoodi kaszabolás, majd mikor Knut megelégeli az ökörködést, visszavonulót fúj. Hogyan vonul vissza egy értelmes sereg amikor nyomás alatt vannak? Elkezdenek hátrálni. De nem itt. Itt hátat fordítanak és elkezd mindenki menekülni. Tökéletes módja annak, hogy hogyan vesszél el egy küzdelmet. Ettől függetlenül a vikingeken nem uralkodik el a pánik és a folyó túlpartján újra tudnak rendeződni. Ezt annak is köszönhetik, hogy mire a túlsó végéhez érnek az angolok már udvariasan hagynak rájuk egy tisztességes követési távolságot. Tudom, ez a csata nem a tanulságokról fog szólni, és ezt is mindenféle ésszerűséget félresöpörve rakták bele, de ha értelmetlen rohangálásokkal fárasztod le az embereidet a küzdelem elején akkor a végén nem csoda, hogy lemaradnak a megfutamodó ellenféltől.
- Mikor a sereg elkezd visszavonulni, a híd alatt tevékenykedő Leifék köteleket lőnek át a hajókra, melyek másik végeit a híd meggyengített pilléreihez erősítették. Ekkor a várfalról bambuló Emmának leesik végre a tantusz, hogy az a három hajó sem azért van ott a híd mellett, mert azokból jobban meg tudják figyelni a szárcsákat meg a búbos vöcsköket. Ki is adja a parancsot a várfalon lévő íjászoknak, hogy lőjék a hajókat, meg a híd alatt brillírozó szabotőröket, Godwint pedig kiküldi, hogy rángassa vissza az előretörő Edmundot. Az íjászok végre hasznosak és kilövik Leif grönlandi haverjait, akik aztán úgy pottyannak a folyóba, hogy valaki mindig artikulátlanul üvölti a nevüket. ‘Jajj! Ez melyik is volt?... Ja igen, Nhjááaah.’
- A hídbontós snittek során az egyik hajó evezősén megpillanthatjuk az epizód legborzasztóbb kosztüm darabját is, a fitymakámzsát. Kukifejű Halfdan viseli.
- Godwin átér a folyó túlpartjára és közli a királlyal, hogy lépni kéne, mert a vikingek lerombolják a hidat és akkor csapdába esik. Ráadásul kiderül, hogy a mocsárban sokkal több skandináv harcos bujkált, akik most előjönnek, feltételezem, hogy csurom szuttyos nadrágokban. Edmund felismeri, hogy ennek a fele sem tréfa, de hiába vágtat vissza a városba, már túl késő és a szerkezet közepe az orra előtt omlik bele a Temzébe. Kétségbeesetten néz körbe, de nyugalom, hiszen Edric Streona éppen megérkezett a felmentő sereggel és hátba tudja támadni a vikingeket ugye… ugye? Hát, sajnos ebben a sorozatban egy nevesített szereplő sem létezhet ostoba döntések nélkül. Edricnek mégsem kell a dupla Mercia, lekudarcozza az alapvetően kedvező szituációt és Emma korábbi tanácsát megfogadva megmondja, hogy nyelje be a király és eltakarodik. Úgyhogy a vikingek előtt - némi ellenállást leszámítva - nyitva áll az általuk elpusztított út Londonba. Mesés.
- Végezetül egy kis történeti adalék. A 11. századi izlandi skald, Óttar Svarti valóban írt róla, hogy Szent Olaf vezetése alatt a norvégok lerombolták a Londonba vezető hidat, szóval ezt az ötletet tényleg nem a semmiből vették. Az eltérés viszont ott jelentkezik, hogy Olaf ekkoriban Aethelred király szövetségese volt és mint a város védője azért rombolta le a hidat, hogy a támadó dánokat ketté ossza. Így persze ennek a tettnek sokkal több értelme van. Nincs is annál rosszabb dolog, hogy kiragadunk valamit a történelemből, amit aztán a saját értelmezésünkben, teljesen agyhalott módon adunk vissza.
