- Szóval, ahogy az senkinek sem volt meglepő, Ubbe és barátai újból találkoznak Flokival Új-Zélandon. A tiszteletkör után rátérnek a legégetőbb kérdésre, ami a rajongók nagy részét éjszakákon keresztül ébren tartotta... volna, ha nem lehetett volna egy szusszal ’lebindzselni’ a legutolsó évadot: Hogy került ide Floki? A sorozathoz megszokott módon az indokot sajnos megint nem tudom tízből kettőnél többre értékelni: óriási bánat érte és ezt nem bírta elviselni. Hogy miért volt bánatos, arra meg már nem is emlékszik. Persze ezt már korábban láthattuk tőle. Miután felesége, Helga az adoptált (elrabolt) gyerekük keze által halt, Floki keservében világgá ment. Bezzeg ha a depis vikingjeink manapság is inkább felfedezni mennének, mint a szobájukban szomorkodnának Moonsorrowra, mennyi mindent találhattak már volna. Nem lenne szükségünk Barátság II olajvezetékre se...
- A wessexi hadsereg az előző epizódban elég megszégyenítő vereséget szenvedett az erdőben a vikingektől. A visszavonulás után lenyűgözően bebiztosítják helyzetüket: közvetlenül az erdő szélén lévő, nehezen védhető mezőn terülnek el, hogy ellássák sebeiket és kipihenjék a fáradalmaikat. A skandinávok kapnak is az alkalmon és a rengetegből előlépve, felhúzott íjaikat szegezik a védtelen ellenfélre. Persze ahelyett, hogy gyorsan elejét vennék az esetleges további ellenállásnak, Ivar töszörög ki a mezőre mankójára támaszkodva a fehér zászló alatt és békét ajánl Alfrédnak, tulajdonképpen feltételek nélkül. A wessexi király, tekintve, hogy nem a legélesebb kés a fiókban (persze ebben a fiókban a vajkenőknél nem is remélhetünk jobbat) visszautasítja és prédikál egy kicsit a kereszténység igazáról. Ivar ezek után benyögi, hogy ’a kocka el van vetve’, mert persze a 9. századi vikingek számára Iulius Caesar művei annyira voltak közismertek, mint Karl Marx Tőkéje. A Kripli visszasomfordál az erdőbe, de az eredménytelen tárgyalást követően sem bírja embereinek kimondani a parancsot, hogy nyilazzák le a makacs ellenséget a g*cibe, hanem inkább mindenki visszahúzódik. Jó, elhiszem én, hogy ezek a hadvezérek amúgy lángelmék voltak, de a látottak alapján egy doboz használt gyufánál komolyabb dolgot továbbra sem bíznék rájuk.
- A következő jelenetben visszakanyarodunk az Újvilágba. Ubbe és Öthere az őslakosok öltözékét ’kisajátítva’ trécselnek egy sziklán. Ubbe továbbra sem bírja elengedni a kérdést, hogy miért volt Floki olyan szomorú. Sajnos sok évadon keresztül nem tanulta meg a leckéjét és szokásos módon második kérdezésre is csak ködösítés a válasz. Ubbe ezek után elmondja, hogy ez a föld minden amiről Ragnar álmodott, mikor elhajózott Kattegatból. Ez persze vagy igaz vagy nem, nehéz ezen a ponton megmondani, hogy Hirstnek mi volt az eredeti koncepciója amikor megalkotta a sorozatot. Mindenesetre ez is egy módja annak, hogy a sorozat fülét és farkát összekössük. Öthere megint felhozza a már pár résszel ezelőtt is bedobott mély gondolatot, miszerint nem kéne a régi (rossz) utakat elhozni ebbe az új világba. Szépek ezek a magas röptű ideák, de sajnos az utópia amire gondolnak az legközelebb csak a Hupikék Törpikéknek fog összejönni.
- A vágás után egyből megdőlnek Ubbéék vágyálmai, hiszen a sorozat utolsó nagy gazfickója, Naad, a legtöbb nyílt világú rpg példájából okulva belopakodik az őslakosok központi építményébe, hogy azt kirámolja, különös hangsúlyt fektetve az aranyra. Lopakodásban azonban annyira nem jeleskedik és nyakon csípik. Cserébe ő késsel nyakon vágja az őt lefülelő őslakos férfit, majd futásnak ered, de mások is észreveszik. Hamar nyílvánvalóvá válik, hogy Norvégia és Izland nem bővelkedett futópályákban ahol fejleszthette volna távfutói képességeit, úgyhogy ismét nyakon csípik.
- A helyiek, akik közben megtanultak folyékonyan angolul beszélni, szembesítik a vikingeket Naad tettével. Ubbe megígéri a maorik nagyságos asszonyának, hogy kellőképpen megbüntetik társukat, így a helyiek átadják. Mielőtt távoznának, a törzsfő hosszasan bámul Ubbe szemeibe. Attól függetlenül, hogy a nő még mindig hallótávolságon belül van, Flokit kérdezi meg, hogy miért nézi őt. Az öreg hajóács és ad hoc felfedező szerint azért mert kék szeme van Ubbénak (bár ebből a megvilágításból inkább zöld) és a kék szem a helyiek számára veszélyt jelent. Érdekes, hogy erre csak azután jöttek rá, miután Naad kinyírta a az őt lefülelő törzsfőasszony fiát. Azt mondjuk nem tudom, hogy a veszélyt jelentő kék szemeknek van e bármilyen kultúrtörténeti háttere, de én itt inkább azt gyanítom, hogy a Trónok Harca még mindig nagyobb hatással van a sorozatra, mint azt hajlandóak lennének bevallani.
- A vikingek úgy döntenek, hogy mégiscsak jók lesznek a régi út szerinti törvények és Naadot véres sas általi halálra ítélik. A fickónak ez érthető módon annyira nem tetszik, de Öthere próbálja megnyugtatni, hogy így legalább a Valhallába jut. Egy dolog az, hogy a véres sas gyakorlása, mint valódi szokás megkérdőjelezhető, hisz egyes kutatók szerint csak a szkaldok által kitalált költői túlzás, de olyan hiedelemről végképp nincs információnk, hogy aki így végzi, az a Valhallába jut.
- Wessexben, mire az angolszászok ellátták sebeiket és csatasorba álltak, a vikingek előjönnek az erdőből, összekókányolt katapultjaikkal együtt. A két sereg bekokainozott csimpánzok taktikai érzékével rohan egymásnak. Közben a katapultok lángoló golyókat hajigálnak a csatatérre, ezzel jelezve, hogy a barátságos tűz a fontossági lista legalján helyezkedik el. Végső soron ez a sorozat utolsó epizódja, úgyhogy nézzük el az újabb katasztrofális döntéseket: ha eddig nem várták el a nézőktől, hogy gondolkodjanak, cserébe mi se várjuk el ezt a készítőktől. Nagyon sajnálom, hogy megint ismételnem kell magamat, de tulajdonképpen semmi újat nem látunk a küzdelem alatt. A csata annyira zavaros, mint egy forgó betonkeverőbe hajított turmixgép tartalma, de legalább szól a Heilung. Ivar csak némi késéssel száll be a kavalkádba, mert csonttörékenysége most éppen turbó fokozatra kapcsolt. Mire néhány emberével bekászálódik a ’harcba’ már csak annyira képes, hogy kétségbeesetten üvöltözik Odinnak, hogy mihez kezdjen, mit csináljon. A színész elvesztette talán a forgatókönyvet, vagy miért is látjuk ezt?
- Aggodalomra persze semmi ok, Alfréd pont ugyan ezt csinálja. Neki is előjön a betegsége és a Jóistent kérdezgeti, hogy mi legyen most. Közben természetesen senki sem veszi észre, hogy védtelenül térdepel a csatatér kellős közepén. Kicsit azért irigylem azokat, akik ennyi baromság ellenére képesek beleélni magukat a sorozat cselekményébe, mert a valóságban az ilyen ’vezéreket’ a legjobb esetben a saját emberei rúgják valagon.
- Hvicek a nagy harci kalimpálás során egy kissé megfárad. Ivar ekkor összeszedi az erejét, odaszerencsétlenkedik hozzá, és megmondja neki, hogy vonuljon inkább vissza. A lassított felvételek rajongói a csata hátralevő részében egyébként nagyon örülhetnek, részemről viszont már nagyon unalmas a sokadik ’ezt a részt megint belassítjuk, hogy megértsék az idióták, hogy ezek itt a széria epikus végső jelenetei’-féle megoldás. A videójátékos elemekből sohasem elég, úgyhogy miután Ivar összekaparta magát a lelki nyomorából, egy korábban nem látott ’erő’ birtokába kerül amivel irányítása alá vonja viking a harcosokat, akik aztán vele szinkronban cselekedve az ő mozdulataival egyszerre vágják le a szász katonákat. Ha bárki szerint ez gagyinak hangzik, az csupán azért van, mert az is.
- Ivarnak sajnos hamar elfogy a manája, majd egyszer csak előtte terem egy, a korábbi jelenetekben már mutogatott beszari szász katonácska, kezében egy tőrrel. A kripli megmondja neki, hogy nem kell félnie, úgyhogy az alaposan megbökkerezi a viking vezért, majd kihátrál a felvételből. Ivar eztán még egy kicsit ácsorogva hallgatja a Wardrunát, aztán lehuppan a földre. Alfréd a Csonttalannal kapcsolatos eseményeket egy ideje már csak mozdulatlanul lesi, és természetesen teljesen hidegen hagyja, hogy egyébként nem a milánói Scalában, hanem még mindig egy életveszélyes küzdelem sűrűjében bambul. De persze a harc is csak annyira komoly, hogy miután a Padlótörlő padlót fog, a király kiadja a parancsot az embereinek, hogy hagyják abba a harcot és mindenki leáll, akár szász, akár viking.
- Ivar karakteréről (főleg az őt alakító színész miatt) nekem mindig is nehéz volt elhinnem, hogy egy tiszteletet parancsoló, félelmetes viking vezér. Ennek ellenére, ha voltak is néha pillanatok, ami alapján azt mondtam rá, hogy ’na jó, talán egy kicsit mégis’, akkor azok hatását a szereplő utolsó jelenete maradéktalanul eloszlatta. Ahogy halála előtt félelmében Hvicek karjai között bömböl, az sokkal jobban emlékeztet egy dedósra, akinek felrúgták a homokvárát, mint egy kemény harcosra, aki alig várja, hogy elnyerje végső dicsőségét a túlvilági homokvárban.
- Új-Zélandon már mindenki készül Naad véressasolásának megsasolására. Az őslakosok az eseményhez legjobb ünnepi arcfestésükként a börtönrács mintát választották (ezúton kérnék elnézést a kanadai mi’kmaq törzsből származó olvasóimtól, ha ez valóban egy létező és használt minta és nem csak a kosztümösök öncélű művészkedése). Az ítéletet Ubbe hajtja végre, de mivel már az epizód utolsó 15 percén belül vagyunk és nincs időnk hosszú kivégzésekre, ezért megkegyelmez bűnös társának és csak egyszerűen átvágja a torkát. Vitathatóan jobban járt a ganéj...
- Az epizód végéhez közeledve láthatunk egy béna montázst, amelyből kiderül, hogy Hvicek Angliában marad, megkeresztelkedik és megkapja az Athelstan nevet, mert mindenki imádja a visszautalásokat, illetve Kattegatban Ingrid megkapja a híreket Harald és Ivar haláláról és a vikingek vereségéről. Ingrid így hát helyet foglalhat Kattegat trónján, mint királynő, mellette a másik trónon pedig helyet foglal a szolganő, akivel az előző részben konspirált és megölte Eriket. Ezen kívül amúgy nincs kimondva semmi más, de amit látunk abból azt lehet leszűrni, hogy a szolganő meg a királyné lesz... Szóval Kattegat felett most már egy felszabadított szolgából lett királynő, meg egy szolganő uralkodik... Jó. Történelmileg ez egy kicsit ferdítésnek tűnik, de végső soron nem zárható ki, ahogy az sem, hogy Odin hollói eredetileg műholdak voltak (forrás: Ősi Idegenek).
- A sorozat zárójelenetében Ubbe és Floki a tengerparton ülnek és beszélgetnek a Ringerike és a Mammen művészeti stílusok keltezéséről és a két irányzat egymáshoz való viszonyáról. Igazából nem, hanem totálisan értelmetlen dolgokról társalognak, amiből figyelmem összpontosításának hiánya miatt ennyit értettem: ’bla bla bla Floki bla bla bla cipő bla bla bla istenek bla bla bla boldog vagy bla bla bla Ragnar bla bla bla új hajó bla bla bla ez már a vége?’ Végül láthatjuk a tengerparti naplementét, ami alatt megszólal a sorozat főcímdala, az ’If I Had A Heart’, amit valszeg azért lett a főcímdal, mert Michael Hirstnek megtetszett a Breaking Badből. Alapvetően nem egy rossz nóta, de ez a sorozat megutáltatta velem. Kösz szépen, Vikingek.
Ez volt tehát a Vikingek, egy összességében céltalan, de ’menő’ sorozat, aminek annyi köze van a valódi kora középkori skandinávokhoz, mint a Fekete Seregnek a Black Lives Matterhöz. Alapvetően tök jó, hogy elkészült, de az se lett volna túlságosan nagy tragédia, hogyha nem, mert az általa kapott imázsnál a tülkös sisakos vikingek sem voltak sokkal rosszabbak. Ha ezek után bárkinek is hiányérzete van, az ne csüggedjen, mert a frencsájz épül és nem sokára jön a Vikingek: Valhalla, várhatóan ugyanazon a színvonalon, mint ez.
