Vikingek, 6. évad, 14. rész – Elveszett lelkek

 - Olegnek a Kijev kapujában tartott húsvéti passiójáték közepén eszébe jut, hogy a sütőben hagyta a szuflét és hogy unokaöccse, Igor sincsen mellette az egyik legfontosabb egyházi ünnep során, ezért az egyik katonaasszonyságot elküldi, hogy keresse meg a gyereket, de csak miután ellenőrizte a sütőt. Így már Oleg nyugodtabb szívvel veti bele magát a passió következő fázisába, amit már a falakon belül tartanak. Ennek keretében a fejedelem felvállalja, hogy megkorbácsolják a felállított kereszt előtt. Közben a trónörököst egy szénásszekér bakján menekítő Ivar a járművel pont azon a kapun keresztül próbál megszökni, ami előtt a húsvéti ünnepség zajlik. Erre magyarázatnak két dologgal tudok előállni: egy, nincs más kijárat a városból, kettő, Ivar hülye, mint a segg. Nyilván nem feltűnő egy megrakott szénásszekér a húsvéti tömegben, kivéve ha a Nyuszitojásokat szállítja. A Krisztusnak öltözött püspök ki is szúrja, odamegy, majd bevezeti a kocsit a térre, kb. négy méterre Olegtől, aki viszont egyáltalán nem veszi észre a passiójáték eme rendhagyó elemét, hiszen éppen korbácsolják és az ellenkező irányba néz. Igen-igen, mindenki érzi az olcsó izgalmat, hogy vajon leleplezik e hőseinket, miközben a püspök görögül beszél a Megváltóról a kordé mellett. Végül aztán tovább engedi, Ivarék pedig hitetlenkedve, hogy ezt megúszták, elhagyják a várost. Hát igen, Hirst bácsi eredetileg vígjátéknak szánta ezt a sorozatot, de sok jelenetet lusta volt átírni.

- Ubbéék miután egy gyerek híján átvészelték a vihart, megpillantják a kacsaúsztató szélét. Kikötnek, de amit látnak kissé elkeseríti őket, mert úti céljuk némileg sivárabb, mint ahogy Öthere körülírta. Csalódottságuk ellenére azért elkezdenek felhúzni egy tábort, de közben azért rendesen vegzálják legkedvesebb keresztény útitársukat. Öthere persze bizonygatja, hogy ő márpedig nem ezt a földet fedezte fel korábban, de ezen a ponton már bármit is mondhatna. Szóval eddig ez sokkal jobban emlékeztet egy megvalósult korabeli Mars One küldetésre, mintsem egy autentikus viking felderítőútra. Laposfenekű Kettil mondjuk Öthere védelmére kel és felszólal, hogy ez ugyan nem a beígért terület amiről álmodtak, de legalább föld. Ubbe kivételesen egyetért vele, és egy Age of Empires 2 pálya kezdő lépéseit példának véve, felveti, hogy küldjenek ki felderítőt a környékre, hátha találnak kaját vagy élnek e itt valakik. Mondjuk amennyit itt tökörésznek, mire összefutnak az aztékokkal, azok már bizonyára a Castle Age-ben sorozat gyártják a faltörő kosokat.

- Ivarék az igencsak hihető, de nevetségesnek inkább mondható szökés után épségben érkeznek meg a továbbra is csak egy udvarházból, meg a CGI-al mögé biggyesztett, pár épületből álló Novgorodba. Itt kiderül, hogy Dirnek mégsem csak pár földönfutóból áll a támogatói bázisa, hanem az egész város népéből. Ez teljesen jól bizonyítja, hogy két résszel ezelőtt egy kifejezetten agyatlan húzás volt, hogy ő maga ment el Kijevbe koldusnak öltözve. Dir unokaöccsét, Igort kutyaugatással köszönti, mert gondolom mindig jó emlékeztetnie magát, hogy nem is olyan rég Oleg megláncolva, kutyaként tartotta őt egy kennelben. Novgorod urának fényes ruhája a selyemtunikát akarja eszünkbe juttatni, de alaposan mellényúl, mert nekem sokkal hamarabb jut eszembe róla a 90-es évek beli Kraftwerk és hasonló szintipop együttesek videóklipjei. Szóval nagy az öröm és rövidesen nekilátnak a kijevi támadás kitervelésének. Előre a jércemellért.

 

- Harald, miután befoglalta Gattert, ismét megpróbálja megfűzni Björn özvegyeit, hogy legalább az egyik legyen a felesége. Mivel a vikingek már ’kétségtelenül’ annyira előrehaladottak voltak gondolkodásban, hogy az érdekházasság nem egy elfogadott praktika (annak ellenére, hogy a szóban forgó nők ezzel nem csak Gatter, hanem egész Norvégia királynői lehetnének), Haraldnak nincs túl könnyű dolga meggyőzni őket. Ingrid még a király megmérgezését is megkísérli, ami persze érthető abból a szempontból, hogy nem rég megerőszakolta őt. A Jóhajú mondjuk ezt leleplezi, és hogy jól megmutassa a nőnek, önként beveszi a mérget. De úgy tűnik, a Vikingek-logika alapján, ha tudod, hogy mérget iszol, semmi bajod nem lesz tőle.

- Oleg az őt korábban eláruló halott volt felesége sírjánál panaszolja el, hogy mostani felesége elárulta őt és megszöktette Igort. Ezek után a helyi nemességgel is megosztja a fejleményeket, majd kinyilatkoztatja határozott, de a már megszokott módon tág terveit a novgorodi támadás visszaveréséről. Utána viszont látnoki képességeit beizzítva szokatlan részletességgel vetíti előre, testvére, Dir halálát, ahogy le fog zuhanni a palota erkélyéről miután egy Igor által kilőtt nyílvessző találja el. Egyébként csodálom, hogy a kijevi nemesség nem döntött még úgy, hogy eltávolítják Oleget a pozíciójából. Az egy dolog, hogy a sereggel elindul egy értelmetlen hadjáratra egy szomszédosnak egyáltalán nem mondható területre, a veresége után pedig lemészároltatja a tisztjeit, de azt, hogy elspoilerezi a történetet már igazán nem kéne hagyniuk.

- Harald nem teljesen örül, hogy a Gatterban nem mennek flottul a dolgai. A csarnokban szomorkodva meglátogatja Rozsdás Erik, akit a király lekezelő módon csak skógarmaðrnak... ezer bocsánat, skogarmaornak hív. A király kissé ideges, hogy ez a korábban már elítélt számkivetett itt ül mellette, de aztán gyorsan megenyhül és felajánlja neki, hogy legyen ő a testőrsége parancsnoka, mert Skane, a jelenlegi vezér meglehetősen ambiciózus és nem bízik benne. Mondjuk ennek a beszélgetésnek Skane pont a fültanúja, mert a csarnokban ott bujkál az egyik oszlop mögött. A ’Nem eszik olyan forrón a heringes kását, Harald király!’ mondás jegyében a testőr nem sokkal később megkeresi Eriket és felajánlja neki, hogy öljék meg a Jóhajút közösen és akkor Erik lesz a király. Úgyhogy Haraldot ketten tőrbe csalják, de mivel Skane egy már megszokott két epizódos villámkarakter, így Erik váratlanul, visszakézből lecsapja a fejét, ezzel bizonyítva a király iránti hűségét, és hogy Skane fejét is legfeljebb a heringes kása tartotta egyben testével. Egyetlen pozitívuma ennek a szereplőnek a korabeli szájhigénés viszonyok korrekt reprezentációja volt.

 

- Ezek után Erik mindenki előtt Gatter királyává koronázza Haraldot, a király pedig csak ezt követően nevezi ki őt testőrsége parancsnokává, szóval ennyi erővel akár a kátrányfőző kutyája is megkoronázhatta volna. Harald ezzel együtt bemondja az ’all in’-t és kinyilatkoztatja, hogy Gunnhildot és Ingridet is feleségül kívánja venni. Ingrid a bebukott mérgezési kísérlet után már meglehetősen beletörődött a dologba, viszont Gunnhildnek ezt még mindig nehéz elfogadnia, úgyhogy felmegy a Björn sírjához panaszkodni halott férjének. Nem igaz, hagyják már békén ezt a szerencsétlent. Nem elég hogy halála után kipreparálták, de úgy mászkálnak be a sírkamrájába, mintha a Media Markt lenne Black Friday alatt. Ez már eléggé kimeríti a hullagyalázás fogalmát.

- Kettil visszatér a felderítőútjáról, és beszámol róla, hogy egy rakás szart sem találtak a pusztulatban. Megváltó tervként azzal állnak elő, hogy felparcellázzák a területet és elkezdenek földet művelni. Egy nő mondjuk megjegyzi, hogy itt amúgy nem tudnak majd földet művelni, mire Ubbe benyögi, hogy igen, kemény lesz, de ők kemény emberek. Manapság ez a reakció akár egy lájkkal is felérne. Torvi még megkérdezi, hogy mi legyen ennek a helynek a neve, amire Kettil megfontolt marketingesként rávágja, hogy legyen Grönland, hátha akkor többen jönnek ide. Mondjuk Grönland nem így néz ki, szóval hiába akarnak engem átvágni, tudom én, hogy igazából Tűzföldön vagy valamelyik antarktiszi szigeten lehetnek. Mindenesetre értékelem, ügyes próbálkozás.

- Novgorodban egy igencsak érzelgős jelenet során Igor elmondja őszinte, belülről fakadó érzéseit Ivarnak, hogy milyen sokat jelente... KÖVETKEZŐ!

- Tűzföldön Ubbét felriasztja álmából a sorozat Paulo Coelhója, a Lefosott arcú jós szelleme aki mélynek tűnő, de valójában semmitmondó misztikus üzenetekkel írja körül, azt ami már mindenkinek evidens; ez a vidék szívás. Ubbe ezt úgy értelmezi, hogy mihamarabb tovább kell hajózniuk innen. Ennél kézenfekvőbb értelmezés, hogy jó hülyék voltatok, hogy ide jöttetek. Na, azért mégiscsak van valami értelme a mondanivalójának.

- De végezetül kiderül, hogy nem minden teljesen reménytelen Tűzföldön, hiszen Laposmellű Kettil parcelláján a földművelés meghozta gyümölcsét és kinőtt egy bálna a földből. Ennek aztán mindenki megörül, de Kettil számára ezzel eljött az idő, hogy felmutassa sorstársainak a középső ujját, amiért elrángatták őt Dafaqqavíkből és megmondja, hogy ebből a bálnából csak ő meg a pereputtya fognak enni, de lehet, hogy azért a többieknek meghagyja az állat dákóját. Ha voltak is neki szimpátiapontjai, akkor értékük nagyon hamar inflálódott a tűzföldi vikingek számára és villámgyorsan érik a bunyó a következő rész elejére.

Vikingek, 6. évad, 13. rész – A jel

 - Az ortodox kereszténység 9. századi központjában, Kijevben, kedvenc puhatestű viking harcosunk, Csonttalan Ivar Oleg színe elé járul. Legnagyobb meglepetésére azonban nem engedik be hozzá, hiszen éppen testvérével, Hvicekkel és Igorral tart megbeszélést. Később a városban Ivar konfrontálódik öccsével, akit Olegnek sikerült magához édesgetnie néhány ópiumos jutalomfalattal. Ivar figyelmezteti őt a fejedelemről, de Hvicek a védelmére kel és elmondja, hogy ő lesz Konstantinápoly új uralkodója. Mivel ismét felmerül az előző rész során belengetett Bizánc elleni támadás ötlete, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el rajta, hogy a sorozat hogyan csinál önmagából megint idiótát. Ha már egyszer ennyire erőltetik, hogy a ruszok már ekkor keresztények voltak, akkor a világ összes létező helyéből Konstantinápoly lesz az, amit legkisebb valószínűséggel fognak megtámadni ’mertcsak’ alapon. Legalább mondják akkor azt, hogy a bizánci császár meg a pátriárka sunyiban Ragnar Lothbrok rajongói klubot tartanak fent az egyházi adóból.

- De hoppá, amíg én itt elmélkedek, Ivar és Hvicek egymásnak esnek. A verekedés elég gyorsan egyoldalú ruházásba megy át, aminek nem meglepő módon a kripli válik az elszenvedő alanyává. Oleg az esetet a Kizsi Pogoszty balkonjáról élvezkedve figyeli. Még mielőtt bárkinek is eszébe jutna, hogy Ivar egyébként csonttörékenységben szenved és egy ilyen verésbe könnyen belehalhat, azt szeretném megnyugtatni, hogy ez a betegségek az a ritka változata, amitől az illető csupán nem tud normálisan járni és be lehet vele mutatni egy kevésbé hihető történelmi elméletet, de az ebben szenvedőnek néhány felszíni sérülést leszámítva nem lesz semmi baja, ha kétszer orrba rúgják, jó párszor pedig oldalba.

- Gatterban Gunnhild kijön szobájából a csarnokban ünneplő vagy gyászoló nép elé. Körbenéz a teremben és a tömegben megpillantja Lagerthát, majd Björnt, majd Ragnart, majd II. Sarrukínt (utóbbi kettő közül egyiket sem ismerte). Miután megkapta a túlvilági megerősítést, bejelenti, hogy vége a gyásznak, összehívja az althinget, hogy új királyt válasszanak és ő is indulni fog. Elmondja igencsak ködös politikai programját, miszerint tovább építi a város védelmét és tovább formálja Gatter jövőjét, majd átadja a szót a B özvegynek, Ingridnek. Ingrid is elmondja, hogy ő is ringbe száll a trónért, ha már egyszer Björn (Harald) gyermekével várandós. Gunnhild eztán Cinóber Eriket is kikérdezi, hogy kit fog támogatni, vagy hogy ő maga miért nem indul. Erik a támogatásról még nem tudja megmondani a frankót, a hatalmi ambícióiról pedig azt mondja, hogy ő skogarmaor (törvényenkívüli), szóval nem áll szándékában, hogy uralkodjon. Gunnhild ezen kissé besértődik, hiszen előző este nem azért hívta meg Eriket egy jó kis sakkpartira, hogy most meg benyögje, hogy nem tudja kit támogat még. Pár dolog. Az, hogy ő törvényenkívüli és hogy vannak e hatalmi szándékai, annak semmilyen összefüggésben nem kellene állnia. Főleg, hogy Harald törvényei alapján lett ő számkivetett, a Jóhajút pedig a Gatterban nem ismerik el úrnak. Másodlagos szégyenérzetem azonban nem is ennek kapcsán kapcsolódik turbó módra, hanem a kifejezés miatt. Ennek korábban még nem jártam utána, de alapvetően ez a szó nem ’skogarmaor’ lenne, hanem ’skógarmaðr’ (szó szerint ’erdőjáró’, ha jól értelmezem), amiben a ð egy th hangot jelöl. Joggal elvárható lenne, hogy ha már egyszer a ’skandináv történelmet’ mutatják be, akkor legalább az óészakihoz használt ábécé egyedi betűivel legyen tisztában. Nincsen belőlük sok.

- Ubbéék közben már a nyílt tengeren hajóznak. Bennem valamiért olyan érzést keltenek ezek a jelenetek, mintha valójában egy ír kisváros szélén található kacsaúsztatóban ringanának hajóik egy nagy zöld háttér előtt. Vajon miért? Ubbe félmeztelen testén végre először láthatjuk a teljes rúnafeliratos zabkása receptet, amit még az előző évad során tetováltatott a testére. Szeretem, amikor a praktikusság és az esztétika ilyen jó érzékkel van vegyítve. Laposföld Kettilt is sikerült végül rávenniük, hogy pereputtyával együtt tartson velük az agyatlan úton. Persze továbbra sem tetszik neki, hogy nem maradhatott Dafaqqavíkben és még felesége szerint is tök értelmetlen ez az út. Sajnálom srácok, de ez nem az a sztori, amiben a józanul gondolkodó emberek nevetnek a végén. Torvi a kislányának mesél Thor és a tengerben kígyózó Világkígyó harcáról. Neveiket persze nem kell kétszer mondani, Amon Amarthék már hangolják is a cimbalmokat a Twilight of the Thunder Godra, a láthatáron pedig gyűlnek a viharfelhők, hisz nincs hajózós történetszál tengeri vihar nélkül. Kissé ködösek az emlékeim ezen a téren, de mintha az előző évadban még direkt arra vártak volna, hogy a kevésbé viharos évszakban vágjanak neki az expedíciónak. De persze mindez hiába, ha egyszer ez egy scriptelt esemény.

 

- Ingrid felmászik Björn halotti tumuluszához, és lebontja a felfalazott bejáratot, hogy kitömött férje maradványai előtt egy vetkőzős, mágikus rituálét hajtson végre. Ahogy odabent kipakol, láthatjuk, hogy van nála minden, ami egy újpogány rave partyhoz kell; állati koponya, virgácsköteg, rúnakavicsok, testfestéknek pedig vér és mascarpone. Miközben vonaglik a szerencsétlen hullája előtt, a visszafalazott bejáraton keresztül, az utána sompolygó Erik kifigyeli, hogy mit művel. Az mondjuk nem derül ki, hogy mi a rituálé célja, de egyik eredménye bizonyára a kukkoló Erik masszív merevedésének elmúlasztása.

- A gatteri kikötőbe egy hajó ér be, tele ocsmányabbnál ocsmányabb, szegecsekkel kivert, fekete műbőrvértekkel felruházott vikingekkel. Vezetőjük nevét nem tudjuk meg, de ábrázata alapján Aragóniai Thorvaldra tippelnék. Embereivel együtt magabiztosan besétálnak a városba, de egy helyi tag megállítja őket, mondván, hogy nem látta őket még errefelé. Az Aragóniai és emberei viszont nem szeretnének nagyon magyarázkodni, ezért elvágják a fickó torkát. Nagy szerencséjük van, hogy annak ellenére, hogy ezt fényes nappal, a kikötő egyik bejáratánál teszik, senkinek sem tűnik fel. Kisebb csapatokra oszolva aztán Gatter több pontján is feltűnnek, és valami nagy disznóságra készülnek az övegyválasztó althing alkalmából.

- Kijevben Katja félrehívja Ivart és átad neki egy tőrt, ami a jel arra, hogy Dir készen áll, hogy kimenekítsék hozzá Igort. De ekkor eszembe jut, hogy ez biztos valami csel, hiszen Ivar nem rég mondott el neki az ágyban szinte mindent erről a Dir-féle összeesküvésről egy kiadós sakkozás után. Tehát Katja tuti Olegnek dolgozik és így akarják tetten érni Ivar árulását. A későbbiekből viszont kiderül, hogy nem, teljesen túlgondolom, Katja tényleg Dirnek dolgozik. Egyszer megnézném ezt a sorozatot úgy, hogy megpróbálom nélkülözni a kognitív funkcióimat. Talán akkor élvezném.

- Például a következő jelenetnél, amikor Ivar kiötli zseniális tervét Igor megszöktetésére. A városban talál egy istállót, ahonnan szekérrel rendszeresen szállítanak ki szénát. Abban majd elbújnak és így észrevétlenül kimenekülnek a városból. Elég sokáig gondolkodtam, de egyszerűen nem sikerült kitalálnom elfogadható magyarázatot arra, hogy miért szállítanának kifelé szénát egy városból. Esetleg úgy, hogy trágyának használják (amihez amúgy is szalma kell), de nyilvánvalóan nincsen lószarral keverve, szóval kifogytam az ötletekből. De drága olvasóim, ha nektek van esetleg jobb megfejtésetek, akkor írjátok meg a kommentben. A legjobb ötlet gazdájának elküldöm privátban a fotókat amit a Vikingek: Valhalla forgatásáról találtam a neten. Előre megsúgom, hogy semmivel sem jobb, mint amit az anyasorozatban láthatunk.

- Ubbéék a dákó rossz végén találják magukat, ahogy bekerülnek a sharknado sűrűjébe. Kettil felesége egyből tud óészakiul imádkozni, de a férj igyekszik megnyugtatni őt, hogy Thor vigyáz rájuk. Bizony, küldött is nekik egy oltári nagy vihart, hogy megmentse őket. Ugyan a Vikingek nem egy fantasy, hanem egy ’valóságos’ sorozat, így sajnos nem mutathatnak be CGI-al óriási mitológiai szörnyeket, kivéve ha az egyik szereplő nem hallucinálja azt. Torvi lánya, Asa pillantja meg a tengerben a nagyra nőtt vízisiklót, de a látomásáról már nem nagyon tud senkinek sem beszámolni, mert egy brutál nagy hullám bemossa őt a vízbe. Ezzel Björn utolsó gyerekének is harangoztak. Torvi a haragját eztán a keresztény Ötherén tölti ki, de mivel most nem a csatalány hét van, ezért mást nem tud, csak erőtlenül ütögeti a vállát. De ne aggódj Torvi. Mindez a szenvedés meg fog térülni, miután az ’Aranyföldeken’ az őslakosok megszabadítanak benneteket nehéz és kényelmetlen skalpjaitoktól.

- Na de lássuk a gatteri althingot. Néha örülök, hogy a sorozat frappánsabbnál frappánsabb baromságokat talál ki, így esetenként nem nekem kell törtnöm a fejemet az abszurd poénokon. Hogyan is zajlottak az óskandináv, uralkodó választó gyűlések, mielőtt az országok egy király alatt egyesültek volna? Különösebb utánanézés nélkül, jelenlegi ismereteim szerint valahogy úgy, hogy összegyűlnek a társadalom prominens személyei (az előkelők) és akinek vannak hatalmi ambíciói, azok megpróbálják meggyőzni a jelenlévőket, hogy miért lenne ő jó uralkodó. Az egész gyűlést a törvénymondó moderálja. A gyűlés végén közfelkiáltással választják meg a királyt, amit a törvénymondó jóvá hagy. Ehhez képest a sorozat verziójában nincsen törvénymondó, illetve mindenkinek van szavazati joga. A szavazás úgy megy, hogy felállítanak egy bazi nagy, csontokkal díszített mérleget, aminek az egyik vagy a másik táljába egy középső tárolóból mindenki dobhat egy-egy kovácsolt vas rombuszt. Tekintve, hogy még egy normális sort sem állítanak fel, csak úgy a tömegből elősétál egy-egy ember, hogy rombuszt hajítson valamelyik tálba, hogy bizonyosodnak meg róla, hogy nem ment senki sem kétszer szavazni? Hogyha nagyjából ugyanannyi szavazat jön be, hogy döntik el ki nyert? Van a mérleghez vízmértékük, ha nem egyértelmű az eredmény? És mi van, ha nem csak két ember indul? Cserélgetik a mérleg táljait? És ha valaki sunyiban legyártat még néhány rombuszt, hogy ezzel a saját jelöltjét juttassa előnyhöz? Itt persze megint az van, hogy modern társadalmunk aspektusait próbálja a sorozat rávetítetni (erőltetni) a Viking korra, de sajnos az eredmény legtöbbször annyira lesz komolyan vehető, mint a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki-ban.

- De ahogy rövidesen láthatjuk ez a bohóckodás teljesen értelmetlen, hiszen a bőrborzalmakat viselő beszivárgók bekísérik saját jelöltjüket, aki nem más, mint az utolsó nevesített szereplő Skandináviában, akit már egy teljes epizód óta nem láttunk, Jóhajú Harald. Harald bemutatja új szövetségesét, egy nagydarab harcost, Skane-t. Megjegyzi, hogy nem lesz őt nehéz megjegyezni. Gondolom van egy kistestvére is, akit meg Malmönek hívnak. Teljesen igaza van, amikor megmondja a gatterieknek, hogy most már nem kell aggódniuk a választások miatt, hiszen ő még mindig teljes Norvégia jogszerű uralkodója, akit a nagy színes super mario érmékkel választottak meg. Bárki, aki egy kicsit is jártas a kora középkori skandináv anyagi kultúrában tudja, hogy azok sokkal erősebb hatalmi szimbólumok, mint a vasrombuszok.

- Kijevben Ivar és Hvicek végül kibékülnek és megbeszélik, hogy együtt, Katja segítségével kimenekítik Igort. Mivel másnap a pátriárka nagypéntek miatt ideküldi Leon püspököt, így sokan lesznek a városban és ki lehet használni a tömeget, hogy feltűnés mentesen megszökjenek. Nagypénteken a dagadt püspök Jézusnak öltözve hozza a város kapuja elé a keresztet egy passiójáték keretében, őt pedig flagellánsok kísérik. A passiójáték egyébként egy később kialakult római katolikus hagyomány, de rendben van, aki végigszenvedt ebből a gyalázatból nyolcvanegy epizódot annak már nem ez lesz a legnagyobb problémája. Olegnek olyan durva fáziskéséssel esik le az ünnepség közben, hogy Igor nincs közöttük, ami miatt a MÁV vezérigazgatója kétszer is lemondana. Na és a szöktetés hogy megy szerintetek? Elbújnak a szénásszekér rakományában? Igen. Legalább is Hvicek meg Katja. A csonttörékenységben szenvedő meg a gyermek trónörökös pedig a szekér bakján utaznak arcukat kis mértékben takarva. A Vikingek eddig mindösszesen harmincegy televíziós díjat zsebelt be. Adják vissza őket. Az összeset.

Vikingek, 6. évad, 12. rész – Minden változik

- A ruszok (vagy mik), miután váratlan vereséget szenvedtek az élet és halál határmezsgyéjén lebegő, arckifejezésében a hetedik nagyfröccs - kis kevert kombó utáni zuglói borozó törzsvendégének küzdelmét idéző Björn seregétől, visszatérnek Kijevbe. Az elégedetlen Oleg bezáratja szobájába Igort, majd feleségének, Katjának elmondja, hogy elsősorban a tisztjei gyávaságának köszönheti, hogy vesztettek. A fejedelem szerint meg kell őket büntetni, ezzel előrevetítve az ebben a részben később látható -spoiler-  sztálini szintű tisztogatásokat. Igor szobáját ezek után feldúlatja, hogy megleckéztesse az ifjú és személyéhez egyre inkább hűtlen trónörököst. Emberei még a szoba központi tartó gerendáját is kivágják, amelyen a gyermek madárfészke található. Igazán szórakoztató lett volna, ha a katonákra saját idiótaságuk miatt szakad rá a tető, de aztán kiderül, hogy ez nem egy tartógerenda volt, hanem valójában egy indokolatlan pillér a szoba közepén. Miután végeztek a lakberendezéssel, belép Oleg és megmondja Igornak, hogy a szoba tönkretételével elpusztította az ártatlanságát és ideje felnőni, máskülönben hogyan lesz belőle király... vagy akár első titkár. Gondolom a halálra ítélt Olaf máglyájának begyújtása még nem volt kellő mértékű komolyság a gyerek életében, kellet még egy kicsi.

 

- A Falkland-szigetekre egy hírnök érkezik, aki elmondja Ubbénak, hogy Björnnek kampó. Elbeszélése némileg árnyalja a képet, ami nekem nem igazán jött át az előző rész során, bár lehet, hogy csak én vagyok a túlságosan földhöz ragadt. Björn a ruszok elleni csata előestéjén kilehelte a lelkét. ÁMDE másnap reggel csoda történt, feltámadt és kilovagolt a csatatérre, a ruszok pedig, akik nagyon babonás népség, ettől annyira berezeltek, hogy evakuálták Norvégiát. Mondanám, hogy ezt a feltámasztás történetelemet a Trónok Harca vagy a Dallas sem csinálta sokkal jobban, de legalább ott nem azért hozták vissza a szereplőt, hogy pár óra múlva belepusztuljon három nyílvessző által okozott sérülésbe. De oké, értem én, hogy kellett ez a ’halálból visszatérő hős győzelemre vezeti népét’ deus ex machina, ha már a forgatókönyvíró volt olyan hülye, hogy zsákutcába vezesse a cselekményt.

 

- Gatterban felmerül az ésszerű kérdés, hogy ki legyen a következő király. Karmazsin Erik veti fel Gunnhildnak, hogy össze kell hívniuk a thinget, hogy új uralkodót válasszanak. Tekintve, hogy nevesített szereplőkből itt már eléggé a hordó alját kaparjuk, és Taxidermia Björn legidősebb testvére, aki a logikus utód lenne, elhúzott, hogy felfedezze Új-Zélandot, így már csak az A özvegy és a B özvegy jöhetnek szóba. Erik a kettejük között lavírozik, hol az egyiket, hol a másikat támogatva, időnként fegyverét is bevetve. Tekintve, hogy (legjobb tudomásom szerint) nem ismerünk a Viking kori Skandináviából olyan esetet, amikor egy nő a saját jogán uralkodott, a legreálisabb az lenne, hogy jön egy kellőképpen ambíciózus előkelő férfi, aki feleségül veszi az egyiket (vagy akkor már mindkettőt) és elfogadtatja magát a gyűléssel. De ugyebár, ahogy a legtöbb film vagy sorozat világában szokott lenni, ha nincs több nevesített szereplő az olyan mintha nem is létezne más a világon. Pedig a Vikingek korábban nem csinált nagy problémát abból, hogy véletlenszerűen előhúzzon a seggéből ismeretlen szereplőket, ha éppen úgy tartotta kénye-kedve.

- Egyébként miután megérkezett a hírnök Falklandra, hogy közölje Björn halálát és hogy hülye a postás, Lapostetű Kettil - teljesen jogosan - felveti Ubbénak, hogy ha már egyszer üres a gatteri trón akkor ugyanmár, nem húzna e vissza, hogy elfoglalja azt, ő meg hagy maradjon itt nyugalomban, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmát, miszerint ő lehessen Izland vajdája. Kettil a váratlan, de igencsak kecsegtető lehetőségre még az ősi viking közmondást is felemlegeti: ’szuvenyíri nyihaha, nye kukucsku protku’. Ubbének azonban nem véletlenül volt a Fafejű a jelzője (azazhogy lehetett volna ezek alapján), megmondja, hogy ő sosem lesz király, apja sem akart igazából az lenni, és amúgy sem ér annyit ez a cím, hogy cserébe elárulja az elveit. Tegyük hozzá, hogy ezzel én még bizonyos szinten egyet is tudnék érteni, feltéve ha az elvek nem merülnének ki annyiban, hogy bármilyen igazán nyomós érv nélkül elhajózzunk Heimdall kilenc anyjába (igen, tényleg annyi volt neki).

- Olegék kilovagolnak az erdőbe. Ahogy már utaltam rá, a magas rangú tisztek itt ássák a saját sírjukat. Miután végeznek, a fejedelem kiadja a parancsot és a katonák elkezdik őket beleölögetni a gödörbe. Borzasztó látvány, főleg amikor az egyik kivégző harcost játszó statiszta akkorát lendít a buzogányával, hogy a gagyi, esélyesen műbőr díszlet sisakja leröpül a fejéről. Két tisztnek sikerül a katonák fegyverei elől meglógni és a fejedelem lába elé borulnak, kegyelemért esedezve. Oleg Igort kötelezi hogy végezze ki őket, ezzel az újabb leckét szolgáltatva neki felnőttségből. A jelenet végével az is kiderült számomra, hogy a rusz nindzsák valójában a kijevi hadsereg női harcosai, gondolom korabeli néven a Szűzanya hadosztály. A középkorban egyébként többször is előfordult, hogy uralkodók megölettek egyszerre több előkelő vagy magas rangú személyt, hogy biztosabbá tegyék hatalmukat, elég ha II. Bélára és a Kálmán-párti nemességre vagy pont kijevi Szent Olgára és a drevljánokra gondolunk. De azért ne hazudjunk magunknak, legnagyobb valószínűséggel ezt a fordulatot a sztálini tisztogatások és a II. világháború tömeggyilkosságai ihlették. Gyanítom, hogy Michael Hirst magyar középkori témájú sorozatában IV. Lászlót Matuska Szilveszter robbantaná fel, szóval milyen jó, hogy mi nem vagyunk elég népszerűek egy ilyen szériához. Bár nem mintha hazai kezekben jobb helyen lenne ez a téma a Pozsonyi csatás animáció után...

 

- Miután visszatérnek a városba, Oleg magához hívatja a Padlótörlő Ivar oldalán ármánykodó Hviceket, hogy visszavezesse őt a narkotikumok világába. Miközben az import arab háremmenyecskék csinálják az ópiumot, a fejedelem elmondja Hviceknek, hogy szeretne létrehozni egy viking testőrséget, valamint taktikai következetességét újfent bizonyítva megemlíti, hogy most már nem érdekli őt Skandinávia és inkább Konstantinápolyt támadná meg. Van egy sejtésem, hogy ezt a következő nyolc epizódban már nem fogjuk látni, de ami azt illeti, jobb is, hogy nem fogjuk látni Bizáncot a Michael Hirst értelmezésében.

- Mindeközben a vásárban Ivart és Igort egy koszos csöves szólítja le. Félrevonulnak vele és ekkor kiderül, hogy ez a koszos csöves nem más, mint Oleg testvére, Dir. Dir elmondja, hogy nem sokára testvére ellen fordul, hisz Novgorodban már gyűlnek a seregei és megbízza Ivart, hogy menekítse ki Kijevből Igort, amikor megadja a jelet. Igazából a férfi ápolatlan külsejéből és szakadt ruháiból ítélve hatalmi bázisa legfeljebb két, valamilyen fogyatékkal élő koldusból, egy szökött rabszolgából, meg egy kanos városi őrből állhat, aki az orális kielégítésért cserébe hajlandó volt bármit beígérni. De egy kicsit fordítsuk komolyra a szót. Dir elvileg itt Novgorodnak a fejedelme lenne. Mégis mi indokolhatja azt, hogy ő maga személyesen megy el ellenfele városába nincstelennek öltözve, hogy felvegye a kapcsolatot ottani szövetségeseivel!? Főleg úgy, hogy korábban tényleg tudott a saját helyében ügynököt küldeni. Józan emberi logika ellen elkövetett garázdaság ez a sorozat.

- Dafaqqavík mellett Torvi, miközben fecsketojást gyűjt a vacsorához, kikémleli, hogy Kettil és Öthere egymással veszekednek. Ubbéval ebből levágják, hogy ketten közösen ármánykodnak ellenük, így a Ragnarfi elhatározza, hogy kijátssza őket egymás ellen. Mondanám, hogy az epizód nagyon ötletesen oldja meg ennek a bemutatását, ahogy összevágja az Ötherével és a Kettilel való beszélgetések különálló jeleneteit, feltéve ha a Trónok Harca ezt nem lőtte volna már el amikor Tyrion megpróbálja kideríteni, hogy Kisujj, Varys és a Nagymester közül melyik köp a nővérének. Ilyenkor mindig mosolyt csal az arcomra, amikor visszagondolok azokra az interjúkra, amikor Michael Hirst (nagy valószínűséggel) irigységből fikázza a Trónok Harcát (természetesen mielőtt annak még kijöttek volna a gyalázatos utolsó évadjai).

- Gatterban Björn özvegyei együtt vacsorálnak, és Gunnhild megkérdi Ingridet, hogy támogatja e majd őt a thingben. Ingrid erre megmondja, hogy ő még a nem rég kitömött férfi magja által terhes, utalva rá, hogy neki több joga van a trónra. De a fagyi visszanyal, mert Gunnhild felhozza, hogy tudja ám, hogy Harald megerőszakolta őt. De a valóban visszanyal e a fagyi?

„- Ingridnek nincs joga a trónra! Ő nem Kattegatt királyától esett teherbe!
- Hanem kitől!?
- ...egész Norvégia királyától...”

- Nagyon jó érzékkel a történelmi realizmus elleni legnagyobb atrocitást az epizód az egyik utolsó jelenetre hagyja. Katja egy (talán?) késő középkori japán festényekkel kitapétázott szobában fogadja Ivart. Még leírni is gyötrelem. A nő ruhája annyira borzalmas, hogy ettől egy modern kezeslábas unikornis jelmezt is szívesebben látnék rajta. Megpróbálja Ivart megint elcsábítani, aki erre megmondja, hogy szerinte ő valójában nem is akarja elárulni férjét, Oleget. Kudarcot vallott kísérlete után a nő mással próbálkozik, és berendez egy szobát vikingesen, ő pedig Ivar régi feleségének, Freydisnek öltözik. Pontosabban nem csak annak öltözik, az is, mivel ugyan az a színésznő játssza. De így már Ivart sikerül levennie a lábáról (hahaha), ő pedig a sakkozás után gondolkodás nélkül, már-már gépiesen kitereget mindent, amit Dirrel megbeszéltek. Egyszóval jajj annak a két koldusnak és a szökött rabszolgának, de talán az őr még megmenekülhet, ha a neki tett szívességet Olegnek viszonozza.

 

Vikingek, 6. Évad, 8. Rész - Valhalla várhat

Az első epizód, amit Katheryn Winnick rendezett, huhú! Nem sokkal gyatrább mint az összes többi, huhú!

- Hviceket Björn színe elé rángatják, mert a gyilkosság helyszínén hátrahagyott szárított csiperkéből kitudódik, hogy ő ölte meg a sityillóembert. Valójában nem tudjuk meg hogyan derül ki, hogy ő volt, de a Vaskeresztes előtt már ténylegesen bevallja. Érthető módon tettéért cserébe nem sütnek neki tortát, vagy ha mégis akkor a jelenetek között egy ‘Gyűlölünk. Pusztulj meg!’ felirattal díszítettet. Amíg Björn kifundálja, hogy hogyan büntesse meg, addig a köpködő póznához kikötve tartják. Ubbe most kivételesen együttérző testvérként hoz neki vizet és javasolja, hogy kérjen bocsánatot Björntől, de Hviceknek ehhez azért több büszkesége van. Vasipecsenye este felesége, volt felesége és féltestvére (aki a volt feleségének a férje) társaságában összefoglalja, hogy három dolgot is elvesztett; a fiát, az anyját, meg a norvég koronát. Ezután elhatározza, hogy másnap elevenen megégetik Hvitserket. Utóbbit kérem nagyon jegyezzük meg, fontos lesz.

- Björn később egymagában ül a tűz előtt, amikor meglátogatja Vörös Erik egy olyan szakadt bőrtabardban, aminél még egy részeg rokker is igényesebbet tudna alkotni miközben Akelára pogózik a negyedik sorban. A kattegatti vezér neki is elmondja, hogy holnap meg fogja égetni a testvérét, mert szeretné, hogy ő is olyan elviselhetetlen fájdalmat érezzen, mint ő. Miután Erik távozik, Björn visszaemlékszik egy jelenetre az első vagy a második évadból, amikor még gyerekként normann sérója volt és Ragnar közölte vele az örök érvényű bölcsességet, miszerint ha eljő az idő, akkor az eszével uralkodjon, ne pedig a szívével.

- Majd eztán ugrunk is a másnapra. Hviceket viszik a máglyára, amit a gatteri kistó közepén raktak össze. Úgy látszik, hogy Björn apja tanácsát nem igazán volt képes megfogadni, ugyanis messze a sorozat egyik legértelmetlenebb történet eleme következik. Tüzes nyilakkal (mi mással?) begyújtják a máglyát, ég egy darabig és amikor már elég nagy lángja van, Björn bólint egyet Ubbénak, aki előkap egy baltát, odarepíti a máglya központi cölöpéhez, ezzel elvágja a kötelet, ami testvérét tartja. Hvitserk, mintha ő is számított volna erre, beleugrik a vízbe. Mindenki meglepődik. Ubbe kihúzza a tóból, aztán Björn dühödten elmondja, hogy megmentette, mert nem akarja hogy meghaljon, és Odin csarnokába kerüljön, hanem azt akarja, hogy száműzve élje le hátralévő napjait, hogy aztán valami erdei árokban haljon meg elfelejtve, jelentéktelenül... Tehát. Björn mégse akarta kivégezni Hvitserket, mert azt akarja, hogy magányosan haljon meg valahol a vadonban… Oké. Ez esetben… MÉGIS MI A SZENT SZÁRÍTOTT VIKING LÓDÁKÓÉRT KELLETT VESZŐDNI A MÁGLYARAKÁSSAL MEG MINDENKINEK HAZUDNI, HOGY MEG AKARJA ÉGETNI!? Nem tudom... De szerintem ti tudjátok, kedves olvasók! Ez abszolút egy olyan jelenet volt, amiből egy részletet be lehetett tenni az előzetesekbe, hogy aztán mindenki, akit eddig is érdekelt a sorozat hat évadon keresztül megőrüljön az izgalomtól, hogy mi lesz most Hvicekkel és nehogy most hagyja abba a nézését. Egyáltalán nem gond, hogy Björn ezzel tulajdonképpen önmagából csinált hülyét mindenki előtt, az indulatok, meg a megindító háttérzene miatt az átlagnéző úgy sem fog belegondolni abba, hogy amit látott az tulajdonképpen mekkora marhaság.

- Szóval Hviceket kirakják a városból. Egy darabig nyomorogni fog a pusztában, de aztán nyilván valaki összekaparja, hogy utána vígan partizánkodhasson a támadó ruszok ellen. Esetleg még tisztára is mossa a nevét valami hőstettel és bebizonyítja, hogy Lagertha tényleg elkezdett kakaóscsigává változni, amikor megölte.

- Björn, miután bebizonyította, hogy mekkora balfék, kiáll a nép elé, és megmondja, hogy amúgy elvesztette a választást és ezentúl Jóhajú Harald Norvégia királya. Mivel szerinte Harald rövidesen meg fogja támadni Gattert, megkérdezi az embereket, hogy lemondjon e a királyi címről. A nép egy szót sem szól, sejtésem szerint az a kérdés jár a fejükben, hogy ezt most komolyan meg kell e válaszolniuk, de aztán Gunnhild mindenkit leteremt, hogy szégyelljék magukat, hogy Ragnar fiának nem nyalják fényesre a valagát. Erre mindenki fáklyát gyújt és elkezdi éltetni azt, akit leginkább ki kéne hajítani.

- Ha más nem, akkor már csak azért, mert megint összefekszik a nevenincs szolgálólánnyal (Ingrid? Ingvild?? Ingolstadt???). Gunnhild rajta kapja őket a vad sakkjátszma közepette ééés ennyi volt részéről a harcos, erős női jellem, mert felajánlja a lánynak, hogy ha már egyszer szeretik egymást menjen hozzá Björnhöz, hisz volt már más király is, akinek több felesége volt. Bizonyára neki ez valami titkos fétiséhez kötődik, miszerint a sakkpartiban ő leginkább a tábla szeretne lenni, amin játszanak.

- Ubbe, most hogy végre végzett az értelmetlen mellékes elfoglaltságaival, visszatér értelmetlen fő elfoglaltságához, melyet már az évad eleje óta tervezett, azaz, hogy felfedezze Új-Zélandot. Ugyan felmerül némi aggály, hogy talán nem télen kéne elindulni, de ezeket a negatív gondolatokat gyorsan elhessegeti. Magával viszi Laposcsőrű Kettilt is, hogy mikor beugranak Izlandra, mutassa be neki a fickót, aki már látta a hobbitok és kivik földjét. Meg aztán illene utánajárni Floki eltűnésének is, ha már egyszer a Csellengőkbe elfelejtették feladni róla a hirdetést. Indulás előtt Björn még megmondja neki, hogy tényleg hülyeség ilyenkor elindulni és Torvinak is szól, hogy nem kéne télen terhesen tengeri útra kelni, de több eséllyel magyarázhatná meg Mr. Hirstnek, hogy a kínai hercegnők nem jutottak el a vikingekhez. Na jó, valszeg az nehezebb lenne.

- A tél ellenére gond nélkül megérkeznek Izlandra, Kettil pedig újra találkozik családjával, akik Ubbéékat beinvitálják az óriási tipiből kialakított sörsátorba. Kettil aztán magára maradva felteszi a költői kérdést a félszemű istennek, hogy minek kellett neki őket idehoznia. Gondolom távozása előtt már elkezdte alapítgatni a saját kis Jonestownját, de az új vendégek számára nem készült elegendő frissítővel.

- Kijevben megint lakoma van, a bardiche szerű fegyverekkel felszerelt őrök bevezetik Ivart az alacsony, közel-keleti ebédlőasztallal felszerelt trónterembe. Miközben a trubadúrok lazulós oszmán dallamokat pengetnek, KatjaFreydis teával kínálja őt, Oleg pedig kikéri a véleményét a hadikommunizmusról, amit az uralkodó a Skandinávia elleni invázió miatt akar bevezetni. Ez utóbbi persze nem igaz, de ebben az eklektikus kavalkádban akár arról is eshetne szó. Mindenesetre az invázió tényleg beszédtéma. Először csak kis portyázó csapatokat fognak kiküldeni a mit sem sejtő vikingek ellen és az egyiket esélyesen Ivar fogja vezetni. A tárgyalást megzavarja Igor, aki a kretén fabábuján keresztül mondja meg gyámapjának, hogy itt ő lenne ám a góré. Olegnek ez nagyon nem tetszik, így a bábut széttapossa, majd helyre teszi a szemtelen gyereket, akit később a Padlótörlő vigasztalgat a fészkében, de hogy a kripli hogyan jutott fel hozzá azzal majd a MythBusters különleges része fog foglalkozni a jégtörő tüzes nyilakkal együtt.

- Kitérdekelszheimben Harald visszakínálja lómájjal Olafot (ezúttal a szokásos, csont nélkülit kapja) és úgy dönt, hogy életben hagyja, mert szüksége van egy zsebfilozófusra. Meg ugye azért is, mert nincs más nevesített szereplő arrafelé akivel párbeszédet folytathatna. Leszámítva persze vadonatúj dánbaltáját, aminek nem kell név hogy társalogjon vele.

- Ha már a nevesítéseknél tartunk, az egyik utolsó jelenet helyszíne kap beazonosítást. Istrehagan, Vestfold mellett. (Avagy nagyon ügyesen bökött rá a forgatókönyvíró a térképre.) Egy békés part menti települést látunk. A mögötte lévő sziklafalak közül rövidesen kilovagol egy kozák atamán a Tűzzel-Vassalból, csak ugye az eddig is látott fekete műbőrlamellás van rajta és leszúrja a kettős keresztes zászlót a földbe. Ezzel megidézi a ‘rusz’ lovasságot, ugyanabból az irányból amerről ő is érkezett (minden bizonnyal Lappföldön át kerültek) és elkezdik lekaszabolni az ártatlan norvégokat… bocsánat, vikingeket. Egy kovácsférfi ellenáll nekik és az epizód messze legmenőbb akciójelenetében egy kalapáccsal és egy patkóval felszerelve rendez le néhány ruszt, de végül alulmarad, a támadók végeznek vele, majd lelécelnek. Az egyik túlélő később Harald színe elé járul, és elmondja, hogy nagyon furcsa emberek támadtak rájuk. Olaf megmondja, hogy ez egy idegen ('alien'!) nép és rövidesen egy sereggel fognak támadni, mert vissza szeretnék szerezni ezt a földet. Most itt nagyon próbálják a ruszokat úgy bemutatni, mint a vikingek elveszett 13. törzse, akikről már meg is feledkeztek. A valóságban viszont ilyenkor még a skandinávok meg a ruszok között nem voltak olyan markáns kultúrális különbségek. Így ez az egész szituáció engem sokkal inkább emlékeztet a South Park egyik korai epizódjára, az Őskori jégemberre.