Vikingek - A tíz legnagyobb történelmi pontatlanság

Készülve a február 25-én (azaz tegnapelőtt) debütáló Vikingek: Valhalla spinoff sorozatra, úgy gondoltam, hogy itt a legjobb lehetőség arra, hogy végig vegyük az anyasorozat tíz történelmileg legproblémásabb történetelemét. Értve ez alatt azokat a mozzanatokat vagy szálakat, amelyek leginkább szembe mennek azokkal a tényekkel vagy ismeretekkel, amiket tudunk a vikingek korai történelméről. Elöljáróban felhívnám a figyelmet, hogy ezt a listát a teljesség igénye nélkül állítottam össze, hiszen a sorozatból akár egy száz pontos ilyen listát is össze lehetne állítani. Amivel nem fogok foglalkozni ebben a listában, azok - egy pontot leszámítva - a kosztümök és a felszerelések, ezek megérnek egy saját listát, de erre inkább már csak a Valhalla első évadának kivesézése után kerítek sort. A másik ilyen a földrajzi eltérések, amiket a sorozat történetéhez igazítva teljesen rosszul mutattak be. Ezekből talán nehezebb lenne egy tízes listát összeállítani, de még az sem lehetetlen. A lista egyes elemeit inkább kategóriánként kezelek, és mivel egy kategóriába több történetelem is beleférne (pl. időrend beli ámokfutások vagy ismert történelmi személyek életének rossz bemutatása), így igyekszem egy-egy kategóriából csak egyet szerepeltetni a listán.

10. Nagy Alfréd biológiai apja

A 871-től 899-ig uralkodó Nagy Alfréd wessexi királyt az angolszász Anglia egyik legmeghatározóbb uralkodójaként tartják számon. Apja a sorozatban is bemutatott Æthelwulf wessexi király volt. Alfréd 878-ban Edingtonnál megverte a dán Guthrum által vezetett nagy pogány sereget, ezzel jó időre beszüntetve a skandinávok támadásait. Ezen kívül fontos volt törvényhozói tevékenységei miatt, például bevezette, hogy vagyontól és társadalmi helyzettől függetlenül minden ember felett egyenlően ítélkezzenek. 

A sorozatban a valós történelmi személye ellen elkövetett legnagyobb atrocitás a származása kapcsán jelenik meg. A történet szerint biológiai apja Athelstan, aki egy lindisfarnei szerzetesből lett viking harcos. Athelstan karakterét ezért a kritikáim során többször támadtam, azonban később szembesültem vele, hogy valóban van ilyen személyről feljegyzés. Az Annales Bertiniani leírja, hogy 869-ben volt egy szerzetes, aki régi útjainak hátat fordítva csatlakozott a vikingekhez. Igaz, ez a szerzetes minden bizonnyal frank volt, de láthatjuk, hogy mégsem példa nélküli az eset. Az viszont már elég nagy problémát vet fel, hogy egy keresztény Európában hitehagyottként megbélyegzett személy házasságon kívül megfogant fiaként mutatják be Alfrédot. Ezt a halmozottan hátrányos körülményt végül csak tetézi, hogy a sorozat szereplői, köztük a nevelőapja, Æthelwulf, erről tudnak és nyílt titokként kezelik. 

Nem nehéz belátni, hogy ilyen feltételek mellett a valós történelmi keretek között Alfréd körülbelül annyira kerülhetett volna közel a wessexi trónhoz, mint Rettegett Iván a szentté avatáshoz. Még ha ezt családja el is nézte volna, minden bizonnyal politikai ellenfelei kihasználták volna ellene ezt a nem elhanyagolható részletet, hogy parkolópályára helyezzék ambícióit a trónigény gondolatáért felelős testrészével együtt.

Azért csak a lista tizedik pontjára került Alfréd apjának kiléte, mert azért van esély rá, hogy nem minden történelmi szereplőnek ismerjük a valódi nemzőjét. Persze ha a nagy nevű wessexi uralkodó esetében kérdéses is lenne, nem a Vikingek forgatókönyv írójánál kell erre a választ keresni.

9. Rollo megöleti az embereit

Rollo karaktere még később is fel fog bukkanni ezen a listán, ebben a pontban csupán a sorozatbeli történetének kulcsfontosságú pillanatát boncolgatom. Ragnar fivére a Vikingekben Normandia első hercege, a 911 és 928 között uralkodott Rollo (eredeti, óészaki nevén Hrólfr) adaptációja. A valódi Rolloval III. (Együgyű) Károly nyugati frank király kötött egyezséget 911-ben, miszerint birtokba veheti hűbéreseként az országa északi részét képező területet, melyet aztán az ‘északi emberek’ azaz a normannok után neveztek el Normandiának. Cserébe embereivel együtt meg kellett keresztelkednie és vállalnia, hogy régi szövetségesei ellen fordulva megvédi hűbérura területeit a további skandináv támadásoktól. Rollo egyébként a 11. században íródott Gesta Normannorum ducum krónika szerint Gisela, a nyugati király egyik lányát vette feleségül. A Vikingek is ezt mutatja be, bár ott a király II. Károly és nem pedig III. Károlyként van megjelölve.

A sorozatban Rollo Párizs ostroma után Ragnar megbízásából a várostól nem messze létesített táborban hátramarad, hogy ott húzza ki a telet embereivel. A frank király kapva az alkalmon területet és lánya kezét ajánlja fel az itt várakozó harcosnak, ha cserébe a honfitársai ellen fordul. Rollo ezt elfogadja, majd a történelmi realizmus szempontjából egy rendkívül ostoba húzásnak lehetünk szemtanúi: hogy bebizonyítsa a frankoknak, hogy hűséges hozzájuk, újdonsült, ismétlő nyílpuskával felszerelt szövetségesei segítségével kegyetlenül leöleti a saját embereit. A valóságban ennek annyi értelme lett volna, hogyha mondjuk a keresztesek 1099-ben lerombolják Jeruzsálemet, miután oly sok áldozat árán eljutottak oda és bevették. A Normandiai Hercegséget nem véletlenül nem Rolloniai Hercegségnek hívták. Lényege pont az volt, hogy az ott letelepedett külhoni harcosok önszántukból védelmezik a Nyugati Frank Királyságot a saját társaiktól. Megértem én, hogy ez a Rollo egy katonai lángelme lehetett, de egymagában nem ért volna annyit, hogy adjanak neki egy országrészt, egy királylányt és még a protofrancia nyelvtanfolyamot is állják neki.

Rollo önmagának lábon lövése azért csak a lista elején található, mert lényegében maga a karakter ugyanott köt ki, mint az ember akiről mintázták, igaz, egy valószerűtlen módon.

8. Széphajú Harald uralkodása

Ugyan a Vikingek elég sok nagy nevű skandináv hős ismert történetével bánik só-liszt gyurma módjára (nem csak formálni lehet, de megenni is), de mentségükre szóljon, hogy olyanok, mint Ragnar Lodbrok, Lagertha vagy Csonttalan Ivar esetében a ránk maradt feljegyzések részben nehezen bizonyíthatóak, részben pedig egyenesen meseszerűek. Ragnar például az izlandi sagájában megölt egy sárkányt, Ivar pedig, ahogy a neve is sejteti, csont nélkül született, amit mindenki értelmezzen úgy, ahogy tud. Véleményem szerint a sorozat a legtiszteletlenebbül a fenti személyeknél valamivel jobban adatolható Széphajú Harald királlyal, Norvégia nagy egyesítőjének történetével bánt. Megjegyzendő, hogy azért csak ‘valamivel’ jobban adatolható, mert nem sok vele egykorú forrás szól róla, élete nagy részét a 13. században Snorri Sturluson által leírt Heimskringlából ismerjük és vannak történészek, mint például az izlandi Sverrir Jakobsson, akik egyenesen megkérdőjelezik létezését. Ettől függetlenül én nem érzem teljesen feljogosítónak az önkényesen beiktatott, az ismert történetével sokszor ellentmondó helyzetek vászonra vitelét. Meg aztán mégiscsak Michael Hirst nyilatkozta a következőt a saját sorozatáról: “...elvihetem ezeket a szereplőket egy sétára, de sosem hagyom hátra a történelmi valóságukat.”

Szóval a közismert történet szerint Harald Fekete Halfdan, Vestfold királyának fiaként született. A férfi később szerelmének, Gydának tett esküje miatt egyesítette uralma alatt a norvég kis királyságokat, mint Sogn, Hordaland vagy Vingulmark. Életében számos győztes csatát vívott, köztük a Hafrsfjordnál zajlott tengeri ütközetet. A halál meglehetősen idősen, nyolcvan éves kora környékén érte egy betegségnek köszönhetően.

Ehhez képest a sorozatban elég nagy eltérések érhetőek tetten. Egyrészt itt Halfdan nem az apja, hanem a testvére. Harald itt is egy nőnek tett ígérete miatt akarja egyesíteni Norvégiát, de ahhoz képest elég gyakran indul el távoli utakra, hol Angliában, hol Frankföldön, hol pedig az Ibériai-félszigeten fosztogat, mintha nem lenne jobb dolga. Legtöbbször csak a Ragnar fiak utánfutójaként mozog, és amelyik csatában részt vesz, ott már-már szabályszerűen kikap az a fél akinek az oldalán harcol. Ha vannak is asszonyai, azokat vagy emberrablással szerzi vagy valaki más feleségét erőszakolja meg. Egyszóval a viking világ balféke. Ugyan a sorozat vége felé valóban sikerül egyesítenie Norvégiát, de azt sem azért mert olyan sikeres hadvezér lett volna, hanem mert sikerült meggyőznie a király szavazásra eljött jarlokat, hogy az ő színes buznyákjait hajigálják a vízbe. Persze az uralmát sem tudja sokáig élvezni, mert jön a gyalázatos rusz invázió, utána pedig elmegy Ivarékkel ismét Angliába, ahol eltéved a ködben és egy helyi püspök feladja neki az utolsó döfetet.

Végső soron a probléma itt hasonló, mint az előző pontnál. A különbség, hogy míg Rollo esetében egy párját ritkítóan debil döntés indokolja a kérdést, miszerint ‘Belőled hogyan is lett Normandia hercege?’, addig Haraldnál párját ritkítóan debil döntések láncolata indokolja a kérdést, miszerint ‘Belőled hogyan is lett Norvégia királya?’. De legalább az lett, szóval így a lista végén lévő helye némelyest indokolt.

7. Amerika felfedezése

Az utolsó évadban Ubbe Ragnarsson… bocsánat, Ubbe Lothbrok és kompániája eljut Észak-Amerikába. Minden bizonnyal azért, hogy a sorozat ki tudja pipálni a vikingek egyik legismertebb érdekességét, miszerint felfedezték Amerikát Kolumbusz előtt pár száz évvel. A sorozatban vikingjeinknek azonban nem csak Kolumbuszt, hanem még az eredeti skandináv felfedezőt, Leif Eriksont is sikerült lekörözniük nagyjából egy évszázaddal… már ha bármilyen értelme is van még számon tartani az évszámokat a késői évadokban. Figyelemre méltó egyébként, hogy a Vikingek: Valhalla egyik főszereplője Leif Erikson. Hogy mi lesz így az ő történetének a végkimenetele az egy nagyon jó kérdés… megint felfedezi Amerikát? Vagy a redundanciát (és a történelmi hátteret ismét) elkerülendő, új vizekre küldik a forgatókönyv írók? Madagaszkár? Borneo? Elvégre a lehetőségek határtalanok…

Visszatérve, ezzel a történetszállal is van jó pár probléma. Semmilyen információnk nincs róla, hogy Ubbe járt volna valaha Észak-Amerikában, de ami azt illeti sem grönlandi sem izlandi útjairól nincs tudomásunk. Már csak azért sem, mert Izlandot nagyjából Ubbe halála idején, a 870-es években kezdték el benépesíteni. Az újvilágban látható eseménysorozatok sem a Vinlandról szóló sagákat adaptálják, példának okáért az őslakosok és a skandinávok közötti konfliktust nem egy elszabaduló bika, hanem az egyik társuk arany utáni vágya és ebből fakadó erőszakoskodása okozza. Így ez a szál sokkal inkább a Ridley Scott által rendezett 1492: A Paradicsom meghódítása c. film feldolgozása. Egyébként az Amerikába eljutó karakterek közül egyedül a Hrafna-Flóki Vilgerðarsonról mintázott Floki az aki valóban felderítő volt, de ő sem jutott nyugatabbra Izlandnál.

A lista hetedik pontját az indokolja, hogy míg annyiban igaza van a sorozatnak, hogy a vikingek eljutottak Észak-Amerikába, azonban csupán a mikor?, kik? és hogyan? kérdésekre nem sikerült nekik helytálló választ adniuk.

6. Ragnar és Rollo, a testvérek

Már a sorozat legelején kiderül, hogy Ragnar Lothbrok és Rollo testvérek. Ez sokaknak megint egy figyelmeztetés lehetett, de azért a legkorábbi évadokban még nem volt teljesen egyértelmű, hogy Rollót valóban Normandia első hercegéről mintázták e. Ebből a pontból nem is azt akarom főleg kihozni, hogy Ragnar és a normandiai Rollo bemutatott rokonsági foka megint nem igaz (bár az is jogos), hanem hogy egyáltalán nem is voltak kortársak. A valós háttérrel rendelkező szereplők közül majdhogynem ők álltak egymástól időben a legtávolabb. Kicsit olyan ez, mintha Lehel vezért és Szent Istvánt fivérekként állítanák be. Oké, azt azért nem árt újfent leszögezni, hogy a sagákban szereplő Ragnar Lothbrok létezése elég erősen kétséges, de ha abból indulunk ki, hogy a történetben az őt kivégző Ælla northumbriai király 867-ig uralkodott, Rollo pedig csak 911-ben vette hivatalosan birtokba Normandiát, könnyen belátható, hogy a két személy minden bizonnyal nem élt ugyan abban az időben.

Ragnar és Rollo egy időben való létezése persze nem az egyetlen hűtlenség az időrendhez, de talán ez az egyik legsúlyosabb. Ide lehetne sorolni persze, hogy Ragnar a sorozatból idejekorán kiírt fia, Kígyószemű Sigurd Széphajú Harald nagyapjaként van említve a Fagrskinnában. Vagy akár azt, hogy a 793-ban történt Lindisfarne kifosztása és az elvileg 845-ös Párizs első viking ostromáról mintázott esemény között a szereplők vajmi keveset öregedtek. A másik legdurvább ilyen csúsztatás pedig Észak-Amerika felfedezése, ami valójában 1000 körül történhetett. Igazából a példák száma napestig sorolható.

Nem rég bukkantam rá egyébként egy cikkre ahol a Valhallára készülve átveszik az anyasorozat eseményeit évszámról évszámra (link). Nem tudom, hogy ez mennyire hivatalos információkon alapul vagy csak úgy a kisujjukból szopkodták ki, de amennyire tényleg ez állt a forgatókönyvben, akkor érthető, hogy egy idő után miért nem vállalták az évszámok kiírását. Az írás szerint az évadok eseményei 793-tól 821-ig zajlottak. Tehát Lindisfarne kifosztásán kívül nagyjából semmi sincsen időrendben. Jó dolog ez, hogy történelmi sorozatot csinálunk, de ha már ennyire fontos nekünk az alkotói szabadság, akkor tessenek már maradni inkább a fantasynál. Jaa, de hogy egy nevenincs átlagos ‘középkori jellegű’ fantasy sorozat alapvetően az árokszéli kivert kant sem érdekli és nem hoz pénzt a konyhára? Megértem, az őszinteség sajnos nem gyakran kifizetődő.

5. A ruszok

A Vikingek utolsó évadában Csonttalan Ivar eljut a Kijevi Ruszba. Ez úgy következik be, hogy miközben a Selyemúton utazik (a jóég tudja hová) és egyszer csak elfogják őt a ruszok. Hogy ez mennyire lehetett akkoriban valószínű? Esélyesebbnek látom, hogy mész le kocsival Pestről a Balatonra és út közben letartóztat a lengyel rendőrség. De ezen nem időznék sokáig, elvégre megígértem, hogy a földrajzi pontatlanságokkal itt nem fogok foglalkozni.

Ettől eltekintve ez a pont olyan sok sebből vérzik, hogy egyszerűen (egy fontos részét leszámítva) nem akartam nagyon feldarabolni. A műsor ahogy bemutatja nekünk a ruszokat, az finoman szólva valóságos travesztia. Nagyon erősen próbálkoznak vele, hogy a skandinávokétól eltérő kultúraként ábrázolják őket, de ezzel egy rendkívül bizarr képet festenek róluk. Ezt úgy sikerült kivitelezniük, hogy fogtak egy sor sztereotíp távol-keleti, közel-keleti és nagyjából újkori kelet-európai dizájnelemet majd kellő ízlésficammal és a saját kitalált hülyeségeikkel együtt összegyúrták őket. Olyanokról mint a hőlégballon ne is beszéljünk, mert csak fogom a fejemet. Ebben a korban igazából a ruszok skandináv eredetű része avagy a varégok kultúrája nem sokban különbözött az Észak-Európában láthatótól. Ezen felül ortodox keresztényként ábrázolják őket bő száz évvel azelőtt, hogy valóban megkeresztelkedtek volna és még jó kétszáz évvel vagyunk a nagy kelet-nyugati egyházszakadás előtt is. A megszokott időrendbeli problémák itt is felmerülnek, hisz a Kijevi Rusz uralkodója Oleg, aki megint csak egy generációval később élt, mint Csonttalan Ivar. Láthatjuk a legendás varég vezér, Rurik testvéreit, Askoldot és Dirt, akiket a Kijevi Őskrónika szerint Oleg megöletett. Ehhez képest a Vikingekben csak Askolddal végez, Dir pedig vígan túléli őt. Pluszban még azt is hozzátenném, hogy Csonttalan Ivarról sincs tudomásunk, hogy eljutott volna Kelet-Európába. Testvére, Hvitserk ellenben igen, de ő meg ott is hagyta a fogát.

Sokkal jobb lett volna, ha ezt a társaságot nem ruszoknak, hanem mondjuk katyvaszoknak hívják, szerintem már a 6. évadnál senki sem kérte volna számon őket ezért. Mégis, ahogy már utaltam rá a rusz történetszálnak a legerősebb eseményét inkább későbbre hagyom.

4. A skandinávoknak nincs tudomásuk a Brit-szigetekről

Kezdjük ezt a pontot egy kis gondolati játékkal. Képzeld el, hogy egy átlagos magyar vitéz vagy a 900-as évek környékén, valahol a Dél-Dunántúlon. Soha nem hallottál még a Horvát Királyságról. Nem csak te, de még a testvéreid és a sógoraik sem. A közösséged tagja egy lázadozó harcos, aki néha felemlegeti, hogy szerinte a Drávától délre is vannak földek, ahol élnek emberek, akiktől zsákmányt lehetne szerezni. Persze minden alkalommal, amikor a nemzetségfő fülébe jut ennek a férfinek a pletykája, megbünteti őt amiért szándékosan félrevezeti a népet. Egy napon felkerekedik és társaival együtt eltűnik pár hétre. Mikor visszatér, magukkal hurcolnak egy parasztot, aki nagyon furcsán, magánhangzók nélkül beszél. Ezzel bebizonyítja, hogy valóban vannak földek és élnek emberek a Dráván túl. Mindenki rendkívül meg van döbbenve. Na, körülbelül ennyire nincsen értelme annak, amit a Vikingek legelső epizódjában hallhatunk, hogy a Norvégia déli partjainál élő Ragnarék népe még sosem hallott a nyugati tengeren túl elterülő Brit-szigetekről.

Ez a részlet lehetett a történet szempontjából talán az első nagy vörös zászló, hogy itt a történelmi hűség esélyesen annyira lesz figyelembe véve, mint az intim szféra egy kalkuttai halpiacon. A viking kor előtt nem hogy csak élénk kereskedelem zajlott a Skandináviában élők és a Brit-szigetek lakói között, de mielőtt az angolszászok felvették volna a kereszténységet, a két térség uralkodói rétegei szoros kapcsolatban voltak egymással. Arról meg nem is beszélve, hogy az angolok és a jütök Dánia területéről vándoroltak át a Britanniába az 5. század elején. Sajnos ez a történetszál éppen lecsúszott a dobogóról nálam, de talán érthető, hisz ennél még nagyobb baromságok is vannak a sorozatban.

3. Athelstant keresztre feszítik

A második évad negyedik részében a már fent említett szerzetesből lett viking egy kisebb csapatot vezet Angliában. A wessexi erők felfedezik őket, embereit megölik, Athelstant pedig elfogják. Hogy megbüntessék, amiért hitehagyottként a vikingek mellé állt, a keresztény angolszászok keresztre feszítik. A kivégzést nem más, mint maga a névvel nem illetett város, Saint Randomsburgh püspöke vezeti Jézus Krisztus nevében(!!!). Végül Ecbert király lovagol be a helyszínre és parancsolja az eljárás félbeszakítását.

Egy kis kontextusként hozzátenném, hogy a keresztre feszítést, mint büntetési formát, Nagy Konstantin császár a 4. században betiltotta a keresztény világban. Tehát ekkor gyakorlatilag már ötszáz éve nem volt használatban. Nyilván itt a szimbolika miatt lett ez a sorozatban bemutatva, de őszintén belegondolva kevés eretnekebb dolgot csinálhatott volna ennél valaki, aki kereszténynek vallja magát a kora középkorban. Az, hogy ezt pont egy püspök követi el, olyan mintha sót dörzsölnénk a sebbe. El tudom képzelni, hogy Michael Hirstöt egy ilyen valótlan állításért általánosban megbuktatta hittanból a tanára, ő pedig megfogadta, hogy majd jól megmutatja a Lucinda néninek a filmvásznon, hogy kinek is volt igaza. Lehet hogy a már 80+-os szenilis hitoktatót aztán át tudta verni, de a szakmát túlságosan nem. Nehéz bárhogy is feljogosítani ezt a szálat, ezért a dobogós helyre teljesen rászolgált.

2. Kínai hercegnő Európában

A negyedik évadban, miután Ragnarék megjárták a Frank Királyságot, vissza hurcoltak magukkal rabszolgákat, a rabszolga kereskedőjükkel együtt. Láthatunk közöttük egy elég erőteljes ázsiai vonásokkal rendelkező hölgyet. Én akkor már kezdtem benne bízni, hogy talán egy avar lány lehet, hiszen azt még meg is lehet magyarázni ebben a korban. Aztán belegondoltam, hogy esélyesen az avarok említésére a forgatókönyvírónk visszakérdezne, hogy ‘Kik?’. A megérzésem helyes volt, hiszen néhány epizód alatt kiderült, hogy ő nem hogy csak kínai, hanem egyenesen a 779 és 805 között uralkodott Tang császár Tö-cung egyik lánya, Yidu hercegnő. 

Amennyiben jól tudom a Tang dinasztiának valóban volt pár közvetlen kapcsolata a Bizánci Birodalommal, azonban ahogy a sorozat beállítja, az a lehető leg valószínűtlenebb módja annak, hogy hogyan juthatott el Európába a nő, hiszen Bizánchoz semmi köze. Yidu hercegnő egy nap a családjával hajózott a tengeren (minden bizonnyal valamelyik kínai-tengeren), amikor kalózok támadták meg őket, őt pedig elfogták. A kalózok ekkor felkerekedtek és meg sem álltak a Nyugati Frank Királyságig, ahol eladták. Tehát ezek az elszánt, mindenre képes törvényen kívüliek átjutottak a délkelet-ázsiai szigetvilágon, áthajózták a teljes Indiai-Óceánt, majd délről kerülve Afrikát a fél Atlanti-Óceánon is áthágták, csak azért, hogy direkt a frankoknál adják el az értékes foglyot. A teljes út alatt nem találkoztak senkivel sem, aki jó árat fizetett volna egy kínai hercegnőért? Vagy már ekkor is annyira világhírű volt a dijoni mustár, hogy mindenképpen Frankföldig kellett elmenniük? A dobogó második helyezettjének habjára a cseresznyét csak az teszi fel, hogy összességében a történet szempontjából semmi jelentősége nincs a kínai hercegnő szálának, hiszen nem sokkal az után, hogy Ragnar belefojtja őt a tengerbe már szinte teljesen el is van felejtve.

1,5. Pajzsszüzek mindenhol

Ezt csak amolyan ‘tiszteletreméltó’ említésként tartom számon a tízes lista mellett. A viking sagák persze több ízben is említést tesznek nőkről, akik harcosként tevékenykedtek (pl. Brünhild a Völsunga sagából vagy Hervör és Heidrek király sagájából Hervör) illetve van pár temetkezés amelyik utalhat rá (pl. a birkai 581-es sír Svédországból), hogy valóban léteztek a pajzsszüzek. Minden bizonnyal a harcos nőknek nagyobb volt a kultuszuk a pogány-skandináv világban, mint a keresztény Európában, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a pajzsszüzek egy gyakori látvány lettek volna Észak-Európában, főleg nem offenzív környezetben. Ahogy a sorozat bemutatja, hogy fosztogatásokra is teljes, kizárólag nőkből álló kompániák érkeztek, az meglehetősen kétséges. Ha valóban ilyen gyakran, ilyen nagy számban vetették volna be őket, pár száz éven belül kihalt volna Skandinávia.

1. A rusz D-nap

Az utolsó évad felének nagy lezáró eseménye, hogy a Kijevi Rusz inváziót indít Norvégia ellen Oleg vezetésével. A céljuk, elvileg, hogy visszafoglalják ősi hazájukat, köztük Kattegattot, a sohasem volt viking metropoliszt. Tekintsünk el egy kicsit attól, hogy a Kijevi Ruszt elméletileg a svéd vikingek alapították (részben vagy egészben, ebbe a képzettebb történészeket igénylő vitába nem mennék bele), szóval ez a fenti állítás már itt megbukik. Soha a történelem során nem volt olyan esemény, amikor a Kijevi Rusz nevű állam megtámadta volna Norvégia területét. Ezen nincs is mit nagyon elemezgetni, egyszerűen egy kitalált, háttér nélküli történetszál, egy amúgy történelminek mondott sorozatban. Főleg ha hozzátesszük, hogy bemutatásának alapja egyértelműen a ‘Ryan közlegény megmentése’ c. filmben is látható Normandiai partraszállás volt a Második világháborúból. 

Szóval nagyjából semmi köze a valódi kora középkori harcászathoz. Ez az akadályozott partraszállás alapvetően a modern hadviselés vívmánya, akkoriban azért nem voltak olyan haderők, hogy országok teljes tengerpartját levédjék, így hogyha a támadók azt látják, mikor közelednek, hogy az ellenség ott gyülekezik, ahol ki akarnak kötni, akkor tovább hajóznak és keresnek egy másik szakaszt, ahol kevesebb gonddal tehetik szárazföldre a harcosaikat. A geopolitikai hátterét tekintve az inváziónak pedig kevés ésszerű indoka lehet. Nem véletlen, hogy Olegről olyan történetek vannak, miszerint Konstantinápoly kapuja felé helyezte ki pajzsát. A ruszok Bizánc felé vezettek főleg támadásokat, hiszen azok gazdag területek voltak, ahonnan bőven lehetett zsákmányt szerezni, míg Skandinávia akkoriban nem éppen a gazdagságáról volt híres.

Nehezen tudok a dobogó első helyére a sorozatból kitalálni nagyobb történelmi pontatlanságot, de ha nektek van jobb ötletetek, írjátok meg kommentben! Kíváncsi vagyok, hogy a Vikingek: Valhalla tudja e majd tetézni ezt a tízes listát.

Vikingek, 6. évad, 20. rész – Az Utolsó felvonás

- Szóval, ahogy az senkinek sem volt meglepő, Ubbe és barátai újból találkoznak Flokival Új-Zélandon. A tiszteletkör után rátérnek a legégetőbb kérdésre, ami a rajongók nagy részét éjszakákon keresztül ébren tartotta... volna, ha nem lehetett volna egy szusszal ’lebindzselni’ a legutolsó évadot: Hogy került ide Floki? A sorozathoz megszokott módon az indokot sajnos megint nem tudom tízből kettőnél többre értékelni: óriási bánat érte és ezt nem bírta elviselni. Hogy miért volt bánatos, arra meg már nem is emlékszik. Persze ezt már korábban láthattuk tőle. Miután felesége, Helga az adoptált (elrabolt) gyerekük keze által halt, Floki keservében világgá ment. Bezzeg ha a depis vikingjeink manapság is inkább felfedezni mennének, mint a szobájukban szomorkodnának Moonsorrowra, mennyi mindent találhattak már volna. Nem lenne szükségünk Barátság II olajvezetékre se...

 

  

- A wessexi hadsereg az előző epizódban elég megszégyenítő vereséget szenvedett az erdőben a vikingektől. A visszavonulás után lenyűgözően bebiztosítják helyzetüket: közvetlenül az erdő szélén lévő, nehezen védhető mezőn terülnek el, hogy ellássák sebeiket és kipihenjék a fáradalmaikat. A skandinávok kapnak is az alkalmon és a rengetegből előlépve, felhúzott íjaikat szegezik a védtelen ellenfélre. Persze ahelyett, hogy gyorsan elejét vennék az esetleges további ellenállásnak, Ivar töszörög ki a mezőre mankójára támaszkodva a fehér zászló alatt és békét ajánl Alfrédnak, tulajdonképpen feltételek nélkül. A wessexi király, tekintve, hogy nem a legélesebb kés a fiókban (persze ebben a fiókban a vajkenőknél nem is remélhetünk jobbat) visszautasítja és prédikál egy kicsit a kereszténység igazáról. Ivar ezek után benyögi, hogy ’a kocka el van vetve’, mert persze a 9. századi vikingek számára Iulius Caesar művei annyira voltak közismertek, mint Karl Marx Tőkéje. A Kripli visszasomfordál az erdőbe, de az eredménytelen tárgyalást követően sem bírja embereinek kimondani a parancsot, hogy nyilazzák le a makacs ellenséget a g*cibe, hanem inkább mindenki visszahúzódik. Jó, elhiszem én, hogy ezek a hadvezérek amúgy lángelmék voltak, de a látottak alapján egy doboz használt gyufánál komolyabb dolgot továbbra sem bíznék rájuk.

 

- A következő jelenetben visszakanyarodunk az Újvilágba. Ubbe és Öthere az őslakosok öltözékét ’kisajátítva’ trécselnek egy sziklán. Ubbe továbbra sem bírja elengedni a kérdést, hogy miért volt Floki olyan szomorú. Sajnos sok évadon keresztül nem tanulta meg a leckéjét és szokásos módon második kérdezésre is csak ködösítés a válasz. Ubbe ezek után elmondja, hogy ez a föld minden amiről Ragnar álmodott, mikor elhajózott Kattegatból. Ez persze vagy igaz vagy nem, nehéz ezen a ponton megmondani, hogy Hirstnek mi volt az eredeti koncepciója amikor megalkotta a sorozatot. Mindenesetre ez is egy módja annak, hogy a sorozat fülét és farkát összekössük. Öthere megint felhozza a már pár résszel ezelőtt is bedobott mély gondolatot, miszerint nem kéne a régi (rossz) utakat elhozni ebbe az új világba. Szépek ezek a magas röptű ideák, de sajnos az utópia amire gondolnak az legközelebb csak a Hupikék Törpikéknek fog összejönni.

 

 

- A vágás után egyből megdőlnek Ubbéék vágyálmai, hiszen a sorozat utolsó nagy gazfickója, Naad, a legtöbb nyílt világú rpg példájából okulva belopakodik az őslakosok központi építményébe, hogy azt kirámolja, különös hangsúlyt fektetve az aranyra. Lopakodásban azonban annyira nem jeleskedik és nyakon csípik. Cserébe ő késsel nyakon vágja az őt lefülelő őslakos férfit, majd futásnak ered, de mások is észreveszik. Hamar nyílvánvalóvá válik, hogy Norvégia és Izland nem bővelkedett futópályákban ahol fejleszthette volna távfutói képességeit, úgyhogy ismét nyakon csípik.

 

 

- A helyiek, akik közben megtanultak folyékonyan angolul beszélni, szembesítik a vikingeket Naad tettével. Ubbe megígéri a maorik nagyságos asszonyának, hogy kellőképpen megbüntetik társukat, így a helyiek átadják. Mielőtt távoznának, a törzsfő hosszasan bámul Ubbe szemeibe. Attól függetlenül, hogy a nő még mindig hallótávolságon belül van, Flokit kérdezi meg, hogy miért nézi őt. Az öreg hajóács és ad hoc felfedező szerint azért mert kék szeme van Ubbénak (bár ebből a megvilágításból inkább zöld) és a kék szem a helyiek számára veszélyt jelent. Érdekes, hogy erre csak azután jöttek rá, miután Naad kinyírta a az őt lefülelő törzsfőasszony fiát. Azt mondjuk nem tudom, hogy a veszélyt jelentő kék szemeknek van e bármilyen kultúrtörténeti háttere, de én itt inkább azt gyanítom, hogy a Trónok Harca még mindig nagyobb hatással van a sorozatra, mint azt hajlandóak lennének bevallani.

 

 

- A vikingek úgy döntenek, hogy mégiscsak jók lesznek a régi út szerinti törvények és Naadot véres sas általi halálra ítélik. A fickónak ez érthető módon annyira nem tetszik, de Öthere próbálja megnyugtatni, hogy így legalább a Valhallába jut. Egy dolog az, hogy a véres sas gyakorlása, mint valódi szokás megkérdőjelezhető, hisz egyes kutatók szerint csak a szkaldok által kitalált költői túlzás, de olyan hiedelemről végképp nincs információnk, hogy aki így végzi, az a Valhallába jut.

 

- Wessexben, mire az angolszászok ellátták sebeiket és csatasorba álltak, a vikingek előjönnek az erdőből, összekókányolt katapultjaikkal együtt. A két sereg bekokainozott csimpánzok taktikai érzékével rohan egymásnak. Közben a katapultok lángoló golyókat hajigálnak a csatatérre, ezzel jelezve, hogy a barátságos tűz a fontossági lista legalján helyezkedik el. Végső soron ez a sorozat utolsó epizódja, úgyhogy nézzük el az újabb katasztrofális döntéseket: ha eddig nem várták el a nézőktől, hogy gondolkodjanak, cserébe mi se várjuk el ezt a készítőktől. Nagyon sajnálom, hogy megint ismételnem kell magamat, de tulajdonképpen semmi újat nem látunk a küzdelem alatt. A csata annyira zavaros, mint egy forgó betonkeverőbe hajított turmixgép tartalma, de legalább szól a Heilung. Ivar csak némi késéssel száll be a kavalkádba, mert csonttörékenysége most éppen turbó fokozatra kapcsolt. Mire néhány emberével bekászálódik a ’harcba’ már csak annyira képes, hogy kétségbeesetten üvöltözik Odinnak, hogy mihez kezdjen, mit csináljon. A színész elvesztette talán a forgatókönyvet, vagy miért is látjuk ezt?

 

 

 

- Aggodalomra persze semmi ok, Alfréd pont ugyan ezt csinálja. Neki is előjön a betegsége és a Jóistent kérdezgeti, hogy mi legyen most. Közben természetesen senki sem veszi észre, hogy védtelenül térdepel a csatatér kellős közepén. Kicsit azért irigylem azokat, akik ennyi baromság ellenére képesek beleélni magukat a sorozat cselekményébe, mert a valóságban az ilyen ’vezéreket’ a legjobb esetben a saját emberei rúgják valagon.

 

 

- Hvicek a nagy harci kalimpálás során egy kissé megfárad. Ivar ekkor összeszedi az erejét, odaszerencsétlenkedik hozzá, és megmondja neki, hogy vonuljon inkább vissza. A lassított felvételek rajongói a csata hátralevő részében egyébként nagyon örülhetnek, részemről viszont már nagyon unalmas a sokadik ’ezt a részt megint belassítjuk, hogy megértsék az idióták, hogy ezek itt a széria epikus végső jelenetei’-féle megoldás. A videójátékos elemekből sohasem elég, úgyhogy miután Ivar összekaparta magát a lelki nyomorából, egy korábban nem látott ’erő’ birtokába kerül amivel irányítása alá vonja viking a harcosokat, akik aztán vele szinkronban cselekedve az ő mozdulataival egyszerre vágják le a szász katonákat. Ha bárki szerint ez gagyinak hangzik, az csupán azért van, mert az is.

 

 

- Ivarnak sajnos hamar elfogy a manája, majd egyszer csak előtte terem egy, a korábbi jelenetekben már mutogatott beszari szász katonácska, kezében egy tőrrel. A kripli megmondja neki, hogy nem kell félnie, úgyhogy az alaposan megbökkerezi a viking vezért, majd kihátrál a felvételből. Ivar eztán még egy kicsit ácsorogva hallgatja a Wardrunát, aztán lehuppan a földre. Alfréd a Csonttalannal kapcsolatos eseményeket egy ideje már csak mozdulatlanul lesi, és természetesen teljesen hidegen hagyja, hogy egyébként nem a milánói Scalában, hanem még mindig egy életveszélyes küzdelem sűrűjében bambul. De persze a harc is csak annyira komoly, hogy miután a Padlótörlő padlót fog, a király kiadja a parancsot az embereinek, hogy hagyják abba a harcot és mindenki leáll, akár szász, akár viking.

 

 

- Ivar karakteréről (főleg az őt alakító színész miatt) nekem mindig is nehéz volt elhinnem, hogy egy tiszteletet parancsoló, félelmetes viking vezér. Ennek ellenére, ha voltak is néha pillanatok, ami alapján azt mondtam rá, hogy ’na jó, talán egy kicsit mégis’, akkor azok hatását a szereplő utolsó jelenete maradéktalanul eloszlatta. Ahogy halála előtt félelmében Hvicek karjai között bömböl, az sokkal jobban emlékeztet egy dedósra, akinek felrúgták a homokvárát, mint egy kemény harcosra, aki alig várja, hogy elnyerje végső dicsőségét a túlvilági homokvárban.

 

 

- Új-Zélandon már mindenki készül Naad véressasolásának megsasolására. Az őslakosok az eseményhez legjobb ünnepi arcfestésükként a börtönrács mintát választották (ezúton kérnék elnézést a kanadai mi’kmaq törzsből származó olvasóimtól, ha ez valóban egy létező és használt minta és nem csak a kosztümösök öncélű művészkedése). Az ítéletet Ubbe hajtja végre, de mivel már az epizód utolsó 15 percén belül vagyunk és nincs időnk hosszú kivégzésekre, ezért megkegyelmez bűnös társának és csak egyszerűen átvágja a torkát. Vitathatóan jobban járt a ganéj...

 

- Az epizód végéhez közeledve láthatunk egy béna montázst, amelyből kiderül, hogy Hvicek Angliában marad, megkeresztelkedik és megkapja az Athelstan nevet, mert mindenki imádja a visszautalásokat, illetve Kattegatban Ingrid megkapja a híreket Harald és Ivar haláláról és a vikingek vereségéről. Ingrid így hát helyet foglalhat Kattegat trónján, mint királynő, mellette a másik trónon pedig helyet foglal a szolganő, akivel az előző részben konspirált és megölte Eriket. Ezen kívül amúgy nincs kimondva semmi más, de amit látunk abból azt lehet leszűrni, hogy a szolganő meg a királyné lesz... Szóval Kattegat felett most már egy felszabadított szolgából lett királynő, meg egy szolganő uralkodik... Jó. Történelmileg ez egy kicsit ferdítésnek tűnik, de végső soron nem zárható ki, ahogy az sem, hogy Odin hollói eredetileg műholdak voltak (forrás: Ősi Idegenek).

 

 

- A sorozat zárójelenetében Ubbe és Floki a tengerparton ülnek és beszélgetnek a Ringerike és a Mammen művészeti stílusok keltezéséről és a két irányzat egymáshoz való viszonyáról. Igazából nem, hanem totálisan értelmetlen dolgokról társalognak, amiből figyelmem összpontosításának hiánya miatt ennyit értettem: ’bla bla bla Floki bla bla bla cipő bla bla bla istenek bla bla bla boldog vagy bla bla bla Ragnar bla bla bla új hajó bla bla bla ez már a vége?’ Végül láthatjuk a tengerparti naplementét, ami alatt megszólal a sorozat főcímdala, az ’If I Had A Heart’, amit valszeg azért lett a főcímdal, mert Michael Hirstnek megtetszett a Breaking Badből. Alapvetően nem egy rossz nóta, de ez a sorozat megutáltatta velem. Kösz szépen, Vikingek.

 

 

Ez volt tehát a Vikingek, egy összességében céltalan, de ’menő’ sorozat, aminek annyi köze van a valódi kora középkori skandinávokhoz, mint a Fekete Seregnek a Black Lives Matterhöz. Alapvetően tök jó, hogy elkészült, de az se lett volna túlságosan nagy tragédia, hogyha nem, mert az általa kapott imázsnál a tülkös sisakos vikingek sem voltak sokkal rosszabbak. Ha ezek után bárkinek is hiányérzete van, az ne csüggedjen, mert a frencsájz épül és nem sokára jön a Vikingek: Valhalla, várhatóan ugyanazon a színvonalon, mint ez.

 

Vikingek, 6. évad, 19. rész – Az Úr adta...

 - Új-Zélandon ott folytatódnak az események, ahol az előző résznél félbe lettek hagyva. Mint kiderül, az őslakosok fegyverrel való fenyegetőzésének egyetlen komoly funkciója volt: legyen egy kis izgalom az előző epizód végén. A falu ’town centeréből’ elősétálnak a törzs elöljárói és nem harcos tagjai. Közöttük már vannak nem festett testűek is és láthatjuk, hogy valóban nem ír statiszták lettek őslakosnak beválogatva. Saját nyelvükön elmondják, hogy nem akarnak háborúzni, inkább békét szeretnének. Természetesen nem értik egymás nyelvét, de a vikingeknek azért az leesik, hogy nem fogják a helyiek svédasztalos (hahaha) vacsorájaként végezni. Ugyebár azt elég nehéz megmondani, hogy az írott forrásokban fennmaradt skraeling név melyik őslakos nemzetre utalt. A sorozat készítőinek értelmezésében ők a mai Délkelet-Kanada és Maine területén élő mi’kmaq nép... aakarom mondani Észak-Auckland területén élő Ngāpuhi törzs felmenői. Tekintve hogy a fent említett népek régészeti hagyatékához kb. annyira értek, mint az atomok között létrejövő kovalens kémiai kötések fajtáihoz, így a cuccaik hitelességéről semmit nem tudok mondani. A Vikingek eddigi kosztümjeiből kiindulva azonban nagy bizonyossággal tudom kijelenteni, hogy a ruhájuk és a felszerelésük annyira anakronisztikus, mint a huzat.

- A vendégeket beinvitálják a központi jurta szerű sátorba, ahol törzsfőasszony, Pekitaulet, hellyel kínálja őket a tűz körül. Ubbéék eztán kukán ülnek amíg a nő saját nyelvén bemutatja nekik családját és megmutatja, hogy a kaját ők is a szájukkal eszik. A feliratnak hála legalább ezt nekünk nem tudatlanul kell végignéznünk. Pekitaulet egyébként egy idő után elhint egy – elvileg - óészaki szót (nem, nem a ’skol!’ az), ezzel utalva rá, hogy Floki tulajdonképpen itt van valahol a környéken, de ha már most előrángatnák, akkor az epizód végére nem maradna csattanó. A továbbiakban megkapjuk még a szakállbizergálást, ami elengedhetetlen része az ’őslakosok találkoznak az európaiakkal’ szituációknak. Mondjuk én jobban örültem volna, ha a jelenetet valami indián bölcsességgel zárják le, pl.: ’A reggeli előtti fogmosás, olyan mintha szarás előtt törölnéd ki a segged.’ Ha más nem, csak azért mert nekem ez ritkán jut eszembe...

- Gatterban Vörösinges Erik kissé durcásan viselkedik Ingriddel. Bizonyára köze van ahhoz, hogy a nő megvakította őt egy rontás segítségével. Hogy egy kicsit megenyhítse a férfit, beavatja terveibe, miszerint nemrég elküldött egy bérgyilkost a dánokhoz, hogy ölje meg az újonnan megkeresztelkedett királyukat. Hogy ez valójában mennyire volt egy burkolt AC: Valhalla reklám azt nem tudom, mert nem játszottam a játékkal, mindenestre nem lövök le vele nagy poént, ha elmondom, hogy ennek a szálnak semmi jelentősége nem lesz a sorozat hátralevő története szempontjából.

- Az Erik által Ingrid meggyilkolásával megbízott szolga, Orlyg a gatteri nyomorgóban pityereg az előtte álló, lehetetlennek tűnő feladat miatt. Egy névtelen szolgalány megy hozzá oda és megvigasztalja, majd kihúzza belőle, hogy mi a feladata. A lány erre felajánlja, hogy segít neki, majd beindul az ötletelés, hogy hogyan vigyék véghez. A lehetőségeket mondjuk elég gyorsan kimerítik: Felmerül a méreg, de egyikőjük sem ismer mérgeket. Felmerül a fejre ejtett zongora, de nem tudják mi az a zongora. Végül megállapodnak abban, hogy leszúrják. A lány abban fog segíteni Orlygnak, hogy eltereli Erik figyelmét egy jó kis sakkozással és úgy ő egyedül maradhat Harald feleségével, hogy végrehajthassa a gaz tettet. Bővebb részletek hiányában nem tűnik túlságosan hülye-biztosnak a terv, de az is nyilvánvaló, hogyha a wishről rendelsz bérgyilkost, akkor ne a 47-es ügynökre számíts.

- Ubbéék viszonozzák a vendégszeretetet és meghívják a támaszpontjukra az őslakosokat. A találkozó tulajdonképpen trilinguális, míg a helyiek a saját nyelvüket beszélik, addig a vikingek kényük-kedvük szerint váltogatnak az angol és az óészaki között. A skandináv-maori csúcs során Öthere megmutatja égési sérüléseit, valamint tetoválásait a vendégeknek, ami... ehhh... a paziriki szkíta nő testének állatábrázolásaiból, a bronzkori skandináv sziklarajzok alakjaiból és a ki tudja még milyen, a viking kor szempontjából vállalhatatlan motívumokból áll. Persze az utolsó két rész erejéig az új-zélandi események során sem az esztétikai érzék totális hiánya és a nemtörődömségnek köszönhető történelmi pontatlanság házasságából keletkező vizuális abominációk fognak az antagonista szerepében díszelegni, hanem az Ubbe csapatával érkezett Naad nevű fickó. Naad, aki furcsa módon Tűzföld elhagyásánál korábban egyszer sem bukkant fel, jobban érdeklődik az arany iránt, semmint, hogy a kulturális kapcsolatokat fejlessze a helyiekkel. És ezzel a remény, hogy bármi eredetit fogunk még látni ettől a szükségtelen történetszáltól, örökre szertefoszlott.

 

- A wessexiek egy erdő mellett táboroznak. Este a tábortűznél beszélgető katonák elmondják, hogy ez egy gonosz erdő, amiben ördögök élnek, mert aki belép oda, az nem tér vissza. Vagy az, vagy ahogy a következő jelenetből kiderül, a vikingek tanyáznak benne és lenyilazzák az összes felderítőt, aki erre jár. Ebből kifolyólag mi a wessexiek következő logikus lépése? Bevonulnak az egész seregükkel az erdőbe. Még egy bazi nagy keresztet is húznak magukkal szekéren, mert az a Mennyei Királyságban is milyen jól nézett ki. Sajnos menet közben eldől, ami egy elég rossz ómen a keresztényeknek... már ha a felderítetlen erdőbe való bevonulás nem lenne egymagában elég intő jel.

- Az erdőben a vikingek felállnak csatasorba a közeledő szászokkal szemben. Alfréd király bármilyen épkézláb terv nélkül megindítja az első sorokat az ellenség irányába, de ekkor az előző rész során említett, Ivar által kitalált őrületes kelepcék működésbe lépnek: az avar alatt elrejtve egy sorban medvecsapdák vannak lehelyezve, melyekbe a szász katonák olyan szépen belesétálnak, mint a kis angyal. Ezt már azzal ki lehetett volna küszöbölni, ha mondjuk a csatasor előtt pár méterre egy-egy ember sétál, majd amint gáz van, megállítja a sereget, és hopp, ennyit a Padlófogó Ivar zseniális tervéről! A sorozat egyébként úgy próbálja nyomatékosítani számunkra, hogy a kripli mégis mekkora lángelme, hogy számít arra, hogy Alfréd a csapdákban vergődő harcosaiért egy újabb adag embert küld, hogy megmentsék őket, mert ’ők keresztények’. Ez pontosan így is történik, a mögöttük érkezők elhajítják fegyvereiket(!) és úgy sietnek bajba jutott társaikon segíteni. De ekkor a közvetlenül a csapdák előtt kiépített, rejtett, föld alatti gödrökből előugranak a meglepi vikingek, és elkezdik lekaszabolni őket. Azért egy ilyen helyzet létrejöttéhez a Taigetosz pozitívak arányának mindkét oldalon elég magasnak kell lennie. Én egyébként megértem, hogy a legtöbb sokáig futó sorozat végére az írók kifulladnak, ráadásul a Vikingeknél az átgondoltság sosem volt szembetűnő, de olykor érdemes lett volna annál több időt szánni a forgatókönyvre, mint amennyi alatt más eldönti, hogy hány cukor kell a kávéba.

- Ezek után mindkét fél bemondja az all in-t és beküldi a bunyóba a teljes hadat. Vannak azért még rejtett csapdái a vikingeknek az erdőben, melyek a kertben lefektetve hagyott gereblye elvén működnek és néhány wessexi bele is szalad, így felnyársalva önmagát. Mondjuk kész csoda, hogy ezek egy viking halálát sem okozzák, mert amúgy itt mindenki fel-alá rohangál, mint a monyametszett. Ivar egyébként nem fogyott ki a tervekből, egy-két álcázott harcost a wessexi királyné szekeréhez is elküld, hogy rabolják el a méltóságos asszonyt. Ez egyáltalán nem bizonyul nehéz feladatnak, tekintve, hogy Elsewith kocsiját is bevezették az erdőbe. A bohócsipka mondjuk fejről fejre jár, mert miután elfogták a nőt, a vikingek a földön húzva beráncigálják őt a csata kellős közepébe. Itt a káoszt kihasználva a királyné sikeresen megmenekül és visszaszalad a kocsiban hagyott gyerekéért. A hiteles kora középkori ütközetnek legkevésbé sem mondható ökörködés hevében Alfrédet leszúrják, de semmi baj, mert teljesen úgy tűnik, mintha csak színpadiasan a hónaljához szorítaná az ellenfél kardját. Végül megjelenik előtte Krisztus a csatatéren, leszáll a köd és a szászok visszavonulót fújnak.

- A csata végével pedig elérkezünk az epizód legnagyobb karakter halálához. Jóhajú Harald, miután az előző részek során folyamatosan utalgattak rá, végre beadja a kulcsot. Természetesen ritka ostoba módon. Ahogy leszáll a köd, az erdőben szem elől téveszti a többi viking harcost (hisz nyilvánvalóan a ködben a hang sem terjed) majd hirtelen a semmiből előbukkan Aldulf püspök (aki az előző jelenetben még egyértelműen elhagyta az erdőt Alfréd seregével együtt) és ledöfi. Ahogy haldoklik megjelenik mellette a legrondább valkűr, akire ember számíthat, azaz Halfdan, a rég halott testvére, hogy elvigye őt Valhallába. De előbb felsegíti, hogy még nyakon szúrhassa tőrével a püspököt, aki elég sokáig ott áll fölötte. Miközben kileheli a lelkét, testvére szellemével elénekelik a kedvenc dalukat, mely a Vikingek rajongói között is egy igen népszerű nóta és nyilván azért hallhatjuk, hogy a szentimentalizmus elterelje a figyelmünket a gondolkodásról, hogy Harald tulajdonképpen egy rendkívül hülye és lustán megírt jelenet keretében lett kiiktatva történetből.

 

- Gatterban a szolganő, aki felajánlotta a segítségét az Ingrid elleni merényletben természetesen Ingrid beépített embere volt, így Orlygnak nem sikerül a gyilkosság, de a lány, miközben sakkozik Erikkel, egy szénásvillával mellkasba szúrja. Csattanóként kiderül, hogy ez a szolganő is Erik ’portékája’ volt régen. Ezzel a gatteri történetszálnak nagyjából ennyi. Az itteni Vörös Eriknek is tulajdonképpen annyi köze volt a valódihoz, mint Kalkuttai Szent Teréznek a Borgia pápához... mindkettő katolikus volt.

- Az őslakosok elvezetik Ubbét és barátait az illetőhöz, akitől az óészaki szavakat tanulták. A titokzatos valaki egy magasan a fák közé épített házban él, aminek az alját le lehet ereszteni, hogy legyen valami fennkölt hatása a rejtélyes illető kilétének felfedésénél. A férfi nem más, mint... dobpergés... a Lefosott Arcú jós. Hálistennek nem, hanem Floki, a flúgos hajóács. Ha gyermekkori emlékeim nem csalnak, a Scooby-Doo maszk-lerántásainál ennél jóval kiszámíthatatlanabb felfedések voltak.