Vikingek, 6. évad, 20. rész – Az Utolsó felvonás

- Szóval, ahogy az senkinek sem volt meglepő, Ubbe és barátai újból találkoznak Flokival Új-Zélandon. A tiszteletkör után rátérnek a legégetőbb kérdésre, ami a rajongók nagy részét éjszakákon keresztül ébren tartotta... volna, ha nem lehetett volna egy szusszal ’lebindzselni’ a legutolsó évadot: Hogy került ide Floki? A sorozathoz megszokott módon az indokot sajnos megint nem tudom tízből kettőnél többre értékelni: óriási bánat érte és ezt nem bírta elviselni. Hogy miért volt bánatos, arra meg már nem is emlékszik. Persze ezt már korábban láthattuk tőle. Miután felesége, Helga az adoptált (elrabolt) gyerekük keze által halt, Floki keservében világgá ment. Bezzeg ha a depis vikingjeink manapság is inkább felfedezni mennének, mint a szobájukban szomorkodnának Moonsorrowra, mennyi mindent találhattak már volna. Nem lenne szükségünk Barátság II olajvezetékre se...

 

  

- A wessexi hadsereg az előző epizódban elég megszégyenítő vereséget szenvedett az erdőben a vikingektől. A visszavonulás után lenyűgözően bebiztosítják helyzetüket: közvetlenül az erdő szélén lévő, nehezen védhető mezőn terülnek el, hogy ellássák sebeiket és kipihenjék a fáradalmaikat. A skandinávok kapnak is az alkalmon és a rengetegből előlépve, felhúzott íjaikat szegezik a védtelen ellenfélre. Persze ahelyett, hogy gyorsan elejét vennék az esetleges további ellenállásnak, Ivar töszörög ki a mezőre mankójára támaszkodva a fehér zászló alatt és békét ajánl Alfrédnak, tulajdonképpen feltételek nélkül. A wessexi király, tekintve, hogy nem a legélesebb kés a fiókban (persze ebben a fiókban a vajkenőknél nem is remélhetünk jobbat) visszautasítja és prédikál egy kicsit a kereszténység igazáról. Ivar ezek után benyögi, hogy ’a kocka el van vetve’, mert persze a 9. századi vikingek számára Iulius Caesar művei annyira voltak közismertek, mint Karl Marx Tőkéje. A Kripli visszasomfordál az erdőbe, de az eredménytelen tárgyalást követően sem bírja embereinek kimondani a parancsot, hogy nyilazzák le a makacs ellenséget a g*cibe, hanem inkább mindenki visszahúzódik. Jó, elhiszem én, hogy ezek a hadvezérek amúgy lángelmék voltak, de a látottak alapján egy doboz használt gyufánál komolyabb dolgot továbbra sem bíznék rájuk.

 

- A következő jelenetben visszakanyarodunk az Újvilágba. Ubbe és Öthere az őslakosok öltözékét ’kisajátítva’ trécselnek egy sziklán. Ubbe továbbra sem bírja elengedni a kérdést, hogy miért volt Floki olyan szomorú. Sajnos sok évadon keresztül nem tanulta meg a leckéjét és szokásos módon második kérdezésre is csak ködösítés a válasz. Ubbe ezek után elmondja, hogy ez a föld minden amiről Ragnar álmodott, mikor elhajózott Kattegatból. Ez persze vagy igaz vagy nem, nehéz ezen a ponton megmondani, hogy Hirstnek mi volt az eredeti koncepciója amikor megalkotta a sorozatot. Mindenesetre ez is egy módja annak, hogy a sorozat fülét és farkát összekössük. Öthere megint felhozza a már pár résszel ezelőtt is bedobott mély gondolatot, miszerint nem kéne a régi (rossz) utakat elhozni ebbe az új világba. Szépek ezek a magas röptű ideák, de sajnos az utópia amire gondolnak az legközelebb csak a Hupikék Törpikéknek fog összejönni.

 

 

- A vágás után egyből megdőlnek Ubbéék vágyálmai, hiszen a sorozat utolsó nagy gazfickója, Naad, a legtöbb nyílt világú rpg példájából okulva belopakodik az őslakosok központi építményébe, hogy azt kirámolja, különös hangsúlyt fektetve az aranyra. Lopakodásban azonban annyira nem jeleskedik és nyakon csípik. Cserébe ő késsel nyakon vágja az őt lefülelő őslakos férfit, majd futásnak ered, de mások is észreveszik. Hamar nyílvánvalóvá válik, hogy Norvégia és Izland nem bővelkedett futópályákban ahol fejleszthette volna távfutói képességeit, úgyhogy ismét nyakon csípik.

 

 

- A helyiek, akik közben megtanultak folyékonyan angolul beszélni, szembesítik a vikingeket Naad tettével. Ubbe megígéri a maorik nagyságos asszonyának, hogy kellőképpen megbüntetik társukat, így a helyiek átadják. Mielőtt távoznának, a törzsfő hosszasan bámul Ubbe szemeibe. Attól függetlenül, hogy a nő még mindig hallótávolságon belül van, Flokit kérdezi meg, hogy miért nézi őt. Az öreg hajóács és ad hoc felfedező szerint azért mert kék szeme van Ubbénak (bár ebből a megvilágításból inkább zöld) és a kék szem a helyiek számára veszélyt jelent. Érdekes, hogy erre csak azután jöttek rá, miután Naad kinyírta a az őt lefülelő törzsfőasszony fiát. Azt mondjuk nem tudom, hogy a veszélyt jelentő kék szemeknek van e bármilyen kultúrtörténeti háttere, de én itt inkább azt gyanítom, hogy a Trónok Harca még mindig nagyobb hatással van a sorozatra, mint azt hajlandóak lennének bevallani.

 

 

- A vikingek úgy döntenek, hogy mégiscsak jók lesznek a régi út szerinti törvények és Naadot véres sas általi halálra ítélik. A fickónak ez érthető módon annyira nem tetszik, de Öthere próbálja megnyugtatni, hogy így legalább a Valhallába jut. Egy dolog az, hogy a véres sas gyakorlása, mint valódi szokás megkérdőjelezhető, hisz egyes kutatók szerint csak a szkaldok által kitalált költői túlzás, de olyan hiedelemről végképp nincs információnk, hogy aki így végzi, az a Valhallába jut.

 

- Wessexben, mire az angolszászok ellátták sebeiket és csatasorba álltak, a vikingek előjönnek az erdőből, összekókányolt katapultjaikkal együtt. A két sereg bekokainozott csimpánzok taktikai érzékével rohan egymásnak. Közben a katapultok lángoló golyókat hajigálnak a csatatérre, ezzel jelezve, hogy a barátságos tűz a fontossági lista legalján helyezkedik el. Végső soron ez a sorozat utolsó epizódja, úgyhogy nézzük el az újabb katasztrofális döntéseket: ha eddig nem várták el a nézőktől, hogy gondolkodjanak, cserébe mi se várjuk el ezt a készítőktől. Nagyon sajnálom, hogy megint ismételnem kell magamat, de tulajdonképpen semmi újat nem látunk a küzdelem alatt. A csata annyira zavaros, mint egy forgó betonkeverőbe hajított turmixgép tartalma, de legalább szól a Heilung. Ivar csak némi késéssel száll be a kavalkádba, mert csonttörékenysége most éppen turbó fokozatra kapcsolt. Mire néhány emberével bekászálódik a ’harcba’ már csak annyira képes, hogy kétségbeesetten üvöltözik Odinnak, hogy mihez kezdjen, mit csináljon. A színész elvesztette talán a forgatókönyvet, vagy miért is látjuk ezt?

 

 

 

- Aggodalomra persze semmi ok, Alfréd pont ugyan ezt csinálja. Neki is előjön a betegsége és a Jóistent kérdezgeti, hogy mi legyen most. Közben természetesen senki sem veszi észre, hogy védtelenül térdepel a csatatér kellős közepén. Kicsit azért irigylem azokat, akik ennyi baromság ellenére képesek beleélni magukat a sorozat cselekményébe, mert a valóságban az ilyen ’vezéreket’ a legjobb esetben a saját emberei rúgják valagon.

 

 

- Hvicek a nagy harci kalimpálás során egy kissé megfárad. Ivar ekkor összeszedi az erejét, odaszerencsétlenkedik hozzá, és megmondja neki, hogy vonuljon inkább vissza. A lassított felvételek rajongói a csata hátralevő részében egyébként nagyon örülhetnek, részemről viszont már nagyon unalmas a sokadik ’ezt a részt megint belassítjuk, hogy megértsék az idióták, hogy ezek itt a széria epikus végső jelenetei’-féle megoldás. A videójátékos elemekből sohasem elég, úgyhogy miután Ivar összekaparta magát a lelki nyomorából, egy korábban nem látott ’erő’ birtokába kerül amivel irányítása alá vonja viking a harcosokat, akik aztán vele szinkronban cselekedve az ő mozdulataival egyszerre vágják le a szász katonákat. Ha bárki szerint ez gagyinak hangzik, az csupán azért van, mert az is.

 

 

- Ivarnak sajnos hamar elfogy a manája, majd egyszer csak előtte terem egy, a korábbi jelenetekben már mutogatott beszari szász katonácska, kezében egy tőrrel. A kripli megmondja neki, hogy nem kell félnie, úgyhogy az alaposan megbökkerezi a viking vezért, majd kihátrál a felvételből. Ivar eztán még egy kicsit ácsorogva hallgatja a Wardrunát, aztán lehuppan a földre. Alfréd a Csonttalannal kapcsolatos eseményeket egy ideje már csak mozdulatlanul lesi, és természetesen teljesen hidegen hagyja, hogy egyébként nem a milánói Scalában, hanem még mindig egy életveszélyes küzdelem sűrűjében bambul. De persze a harc is csak annyira komoly, hogy miután a Padlótörlő padlót fog, a király kiadja a parancsot az embereinek, hogy hagyják abba a harcot és mindenki leáll, akár szász, akár viking.

 

 

- Ivar karakteréről (főleg az őt alakító színész miatt) nekem mindig is nehéz volt elhinnem, hogy egy tiszteletet parancsoló, félelmetes viking vezér. Ennek ellenére, ha voltak is néha pillanatok, ami alapján azt mondtam rá, hogy ’na jó, talán egy kicsit mégis’, akkor azok hatását a szereplő utolsó jelenete maradéktalanul eloszlatta. Ahogy halála előtt félelmében Hvicek karjai között bömböl, az sokkal jobban emlékeztet egy dedósra, akinek felrúgták a homokvárát, mint egy kemény harcosra, aki alig várja, hogy elnyerje végső dicsőségét a túlvilági homokvárban.

 

 

- Új-Zélandon már mindenki készül Naad véressasolásának megsasolására. Az őslakosok az eseményhez legjobb ünnepi arcfestésükként a börtönrács mintát választották (ezúton kérnék elnézést a kanadai mi’kmaq törzsből származó olvasóimtól, ha ez valóban egy létező és használt minta és nem csak a kosztümösök öncélű művészkedése). Az ítéletet Ubbe hajtja végre, de mivel már az epizód utolsó 15 percén belül vagyunk és nincs időnk hosszú kivégzésekre, ezért megkegyelmez bűnös társának és csak egyszerűen átvágja a torkát. Vitathatóan jobban járt a ganéj...

 

- Az epizód végéhez közeledve láthatunk egy béna montázst, amelyből kiderül, hogy Hvicek Angliában marad, megkeresztelkedik és megkapja az Athelstan nevet, mert mindenki imádja a visszautalásokat, illetve Kattegatban Ingrid megkapja a híreket Harald és Ivar haláláról és a vikingek vereségéről. Ingrid így hát helyet foglalhat Kattegat trónján, mint királynő, mellette a másik trónon pedig helyet foglal a szolganő, akivel az előző részben konspirált és megölte Eriket. Ezen kívül amúgy nincs kimondva semmi más, de amit látunk abból azt lehet leszűrni, hogy a szolganő meg a királyné lesz... Szóval Kattegat felett most már egy felszabadított szolgából lett királynő, meg egy szolganő uralkodik... Jó. Történelmileg ez egy kicsit ferdítésnek tűnik, de végső soron nem zárható ki, ahogy az sem, hogy Odin hollói eredetileg műholdak voltak (forrás: Ősi Idegenek).

 

 

- A sorozat zárójelenetében Ubbe és Floki a tengerparton ülnek és beszélgetnek a Ringerike és a Mammen művészeti stílusok keltezéséről és a két irányzat egymáshoz való viszonyáról. Igazából nem, hanem totálisan értelmetlen dolgokról társalognak, amiből figyelmem összpontosításának hiánya miatt ennyit értettem: ’bla bla bla Floki bla bla bla cipő bla bla bla istenek bla bla bla boldog vagy bla bla bla Ragnar bla bla bla új hajó bla bla bla ez már a vége?’ Végül láthatjuk a tengerparti naplementét, ami alatt megszólal a sorozat főcímdala, az ’If I Had A Heart’, amit valszeg azért lett a főcímdal, mert Michael Hirstnek megtetszett a Breaking Badből. Alapvetően nem egy rossz nóta, de ez a sorozat megutáltatta velem. Kösz szépen, Vikingek.

 

 

Ez volt tehát a Vikingek, egy összességében céltalan, de ’menő’ sorozat, aminek annyi köze van a valódi kora középkori skandinávokhoz, mint a Fekete Seregnek a Black Lives Matterhöz. Alapvetően tök jó, hogy elkészült, de az se lett volna túlságosan nagy tragédia, hogyha nem, mert az általa kapott imázsnál a tülkös sisakos vikingek sem voltak sokkal rosszabbak. Ha ezek után bárkinek is hiányérzete van, az ne csüggedjen, mert a frencsájz épül és nem sokára jön a Vikingek: Valhalla, várhatóan ugyanazon a színvonalon, mint ez.

 

Vikingek, 6. évad, 10. rész – A legjobb kitervelt... tervek – Avagy Ragnar közlegény megmentése

- Szóval Harald szövetkezik Björnnel, és kitervelik hogy hogyan védjék meg Norvégiát a ruszoktól. Mivel Vörös Erik nem volt jelen az előző évad végénél, ezért bedobja, hogy ez az istenek alkonya lesz, de tekintve hogy ezt a hasonlatot a többiek akkor már ellőtték, így lehurrogják. Gondolom itt a lényeg, hogy a forgatókönyvíró minden lehetséges szócsövén keresztül villogtathassa a skandináv mitológiáról szóló felületes ismeretét. Björn úgy gondolja, hogy az ellenség a tenger felől fog jönni és Kitérdekelszheimet fogják megtámadni. Erik szerint ugyan bárhol partra szállhatnak és a szárazföldön keresztül támadhatnak, de a Vaskakas úgy hiszi, hogy nagyon sokan lesznek és ennyi embert kizárólag egy partszakaszon lehet csak kirakni. Ezt a partszakaszt Gunnhild javaslatára megerősítik mindenféle fából készült akadállyal meg tankcsapdával, a szomszédos folyót és a fjord bejáratát pedig elzárják fa karókkal megerősített ponton hidakkal. Persze arra senki sem gondol, hogy mi van ha a hajóikról meglátva a megerősített partszakaszt a ruszok mégis inkább egy másik helyen kötnek ki és bevállalják, hogy hosszabb idő alatt, de legalább molesztálás nélkül teszik ki a hadsereget, de amint később látni fogjuk, ezzel nem is kell foglalkozni, mert mindkét fél elkötelezett az anakronisztikus D-nap mellett.

- Kijevben Ivar megérdeklődi Hviceket, hogy készen áll e akkor testvére ellen harcolni a ruszok oldalán. Mivel jobb dolga ebben az évadban már úgy sem akad és eleve elkötelezte magát a destruktív elem mellett, ezért nemhogy csak ő de még a szakmunkás bajsza is készen áll az újabb bevetésre. Ezek után Katja – aki vagy Ivar megfojtott felesége vagy nem – úgy érzi, hogy már eleget szivatgatta a Csontnélkülit és a tündérkörösztanyjának álcázva önmagát megszakérti, hogy a szerszáma valóban annyira lagymatag e, mint amennyire a jelzője sejtteti. A nélkülözhetetlen szerelmi jelenet után később a hóban elmondja Ivarnak, hogy amúgy sem szereti Oleget és a Dir-féle összeesküvésben is benne van, szóval most már ott tartunk, hogy ha Kijevben eldobsz egy követ, akkor nagy eséllyel olyat találsz el, aki titokban Dirrel szövetkezik. Aztán hirtelen megjelennek a seregélyek és hoppá, tavasz van.

- Norvégiában a tengerparti védművek építésének munkálataiból a férfiak és a nők egyenlő arányban veszik ki a részüket, sőt mi több, Björn A felesége (új) és B felesége (régi) is – az utóbbi, mostanra már egyáltalán nem meglepő módon, sokhónapos terhesként – végzik a kemény fizikai munkát. Gondolom a dolgozó nép kaját meg úgy rendel magának palackpostán. Az A feleséget Harald közelíti meg és felajánlja neki, hogy legyen inkább az ő neje és cserébe Norvégia királynőjévé teszi. Mivel szükségünk van az erőltetett drámára és hogy Jóhajú Haraldot tovább taszigáljuk az ellenszenvesség göröngyös lejtőjén, Ingrid a lehetőséget visszautasítja, Harald pedig ezt azzal hálálja meg, hogy este elraboltatja őt és megerőszakolja. Remélem, hogy akiknek eddig még nem volt világos, most már azoknak is átjött, hogy a sorozat szerint Norvégia első királya volt az egyik legszörnyűbb alak a skandináv történelemben. Megértem én hogy a művészi szabadság sok mindent megenged, de azért bízom benne hogy Hirst más nemzetek történelme helyett legközelebb inkább a Star Wars hoz fog nyúlni. Az már úgy is tönkre van téve.

- Björn B felesége a kikötőben éppen egy ruszpusztító vájút kötöz ki a mólóhoz, amikor hirtelen rájön a terhességi görcs. Gunnhild ahelyett, hogy maga alatt rogyna össze, mint a legtöbb valamire való ember, a fájdalomtól egyből dob egy hátast a tengerbe. Ugyan Erik hamar utánaugrik, hogy kihúzza, de a gyorsfürdőtől (vagy az egész napos karópakolástól) elvetél. Este az A feleséggel és Björnnel lamentálják a koraszülött fiú – tulajdonképpen anyja balfaszsága miatti – halálát, másnap pedig a nő eltemeti az ugyancsak kötelező óskandináv nyelvű siránkozás kíséretében a vörös vászonköteget, amiről el kéne hinnünk, hogy egy elhunyt magzatot takar. Persze gond egy szál se, mert gyász ide vagy oda az anyuka nem sokára ismét karcsú csataleányzóként vagdalhatja az ellenséget a tengerparton.

- Mielőtt belelendülnénk a csatába, ejtsünk pár szót ismét a sorozat zenéjéről. A Wardruna és annak frontembere Einar Selvik közreműködését már említettem korábban is. Miközben várnak a ruszokra a tengerparton, egy véletlenszerű harcos fel is énekel Einar hangján. Már az előző részben is felcsendült a Danheim munkássága, sőt ebben az epizódban még Heilung néhány dalát is lejátsszák. Én mind a három formációt szeretem és szerintem minőségi zenéjük van, azt viszont nem értem, hogy ehhez a gyalázathoz mégis miért adják a nevüket? Na jó, nyilván pénz és hírnév, meg gondolom a korhűséget ők is elengedték, elvégre ezeknek a bandáknak sem az a célja, hanem a hangulatkeltés, de továbbra is szeretem azt hinni, hogy Hirst valahogy zsarolja őket, pl. kifigyelte, hogy a tavalyi Midsommar alatt Nótáry Marira ropták.

- ’Ami egyszer bevált azon minek változtassunk’ alapon a küzdelem megint tele van bevágásokkal múltbéli eseményekről, pl. arról, hogy hogyan történtek az előkészületek Kijevben, illetve egy soha meg nem történt szituációról, amiben Björn és Ivar beszélgetnek a parton. Egyébként ha már az egyszer bevált dolgoknál járunk, úgy számolom, hogy ez már legalább a negyedik csata ami arról szól, hogy Ivar harcol a Vaslakatos ellen. Vajon megkockáztatják e a készítők, hogy az utolsó (fél)évadra végre lezárják ezt az irdatlanul izgalmas szálat? Bízzunk benne, csak nehogy komolyabb bajuk legyen abból, ha majd gondolkodniuk kell az utolsó tíz epizód cselekményén. Már ennél is megerőltették magukat.

- Az inváziós rusz haderő három fajta vízi járművet használ. Kettő közülük nagyobb gálya, az egyik evezős, a másikon pedig hátsó lapát van, melyet négy ember hajt egy nagy kerékkel és engem valamiért a 19. századi gőzhajókra emlékeztet, gondolom nem ok nélkül. Következő kérdésem ami (újfent) megválaszolatlanul fog maradni, hogy ha ezekhez a hátsó pedálos hajókhoz elég négy ember, akkor miért vannak egyáltalán evezős gályáik és miért nem ezen az elven működik az összes hajójuk?

Több gálya oldalához van hozzákötve egy-egy csónak is, melyek a harmadik típusú vízi járműveik, és ezek hozzák el nekünk igazán a tagadhatatlan normandiai partraszállás hangulatot. Ezek az 1940-es években használt és a Ryan közlegény megmentésében is látott LCVP rohamcsónakok ’korabeli’ újraálmodásai. Egyszóval a kutatómunka a kora középkori hajókról már megint úgy nézett ki, hogy az ezzel megbízott illetékes lesöpört egy stóc ismeretterjesztő könyvet, jegyzetet és szakirodalmat az íróasztaláról, majd felkiáltott: ’Leszarom. D-nap lesz, az menő.’

Mondjuk negyediknek igazán csinálhattak volna már csapatszállító vízibicikliket is, amiről a rusz harcosok csúszdán siklanak le a csatába. Az még a harci morálnak is jót tenne.

- Szóval a ruszok - de inkább hívjuk őket izé harcosoknak – gond nélkül partraszállnak, viszont onnantól a hirtelen támadt nyílzáporos időjárástól nehezedik a dolguk és ahogy a hollywoodi józan paraszti ész diktálja elkezdenek sprintelni a partvédő vikingek felé, többnyire nem ügyelve arra, hogy pajzsukat a fejük fölé emelve védjék magukat. A veszteség mondjuk elfogadható, mert az ősi közmondás, miszerint annyian vannak mint az oroszok, erre a szituációra is igaz. Be is indul a darálás, amihez a Heilung húzza a talpalávaló ’Hanga dýra mingját’. Ezt mondjuk félbevágják egy rövid intermezzóval, amely alatt Olaf az abúzust átélt Ingridet vigasztalgatja, mintha ezer éve ismernék egymást, de aztán tovább lépve láthatjuk, hogy az izé hadiflotta egy része a Olegestől-Ivarostól a normandiai partszakasz mellett lévő folyón felhajózva próbálnak Kitérdekelszheim felé kerülni. Ahogy fent említettem a derék vikingek viszont erre számítottak és a vízi barrikádok mellett ők is a parton várják a támadókat. Most végre megtudjuk, hogy mi a ruszpusztító vájúk funkciója; éghető anyag van benne, amit a vikingek tüzes nyilakkal felgyújtanak. Sok értelmetlen dolgot láthattunk már ettől a sorozattól, de az, hogy fegyújtod a saját védműveidet benne lehet a top háromban.

- Akármi is volt a céljuk a lángoló pontonhidakkal, nem jött össze mert az izék hajói áttörik az akadályt, kikötnek és megmásszák Kitérdekelszheim hátsó hegyét, Seggbeberget. Eközben a magas partfalat védők egy csodafegyverrel próbálják az inváziós haderőt feltartóztatni: hatalmas szöges gömböcöket gurítanak le a lejtőn, ami elől senki sem tud elugrani. Hatékonyságukat az üzemeltetői képesek 10-ről 11-re feltekerni, hisz miután megállnak, tüzes nyilakkal lángra lobbantják azokat. Gondolhatná az egyszerű néző, hogy ezek a zseniális konstrukciók nem e lennének effektívebbek, ha még legörgetésük előtt gyújtották volna fel őket. Lehetséges, mert úgy tűnik, hogy így álló helyzetben is bárki, aki kb. 5 méterrel megközelíti azokat, spontán lángra lobban. Hiába no, ez nem egyszerű tűz, hanem viking tűz.

- Az epizód vége felé az izék felül kerekednek és elkezdenek hullani a nevesített szereplők. Magas Thorkellt, akit kemény két részen át ismerhettünk úgy levágják, hogy még véres sem lesz. Harald elfárad a sok hadonászásban és lefekszik, koronája a sárba hullik, de Erik összeszedi. Björn a szokványos módon hősködik, de aztán a semmiből megjelenik Ivar és keresztüldöfi testyén a kardot. Nem tudom, hogy ezekre az utolsó percekre egyáltalán érdemes e odafigyelni, tekintve, hogy nem rég Ivar még a hegyet mászta és amúgy is olyan sebességgel halad, mint egy döglött leguán, de azt is mutogatják hogy Olegékkel mulatnak a helyi csarnokban. Szóval nem tudom mi lesz a csattanó, de ha fogadnom kéne akkor arra fogadnék, hogy leszarom.