1. A szarvas sisakos férfi
Az előzetesben 2:05-nél felbukkan egy félmeztelen, látszólag szarvas sisakot viselő szakállas férfi.
Bárki, aki az általános történelmi ismereteknél jobban elmélyült a viking kor (793-1066) történelmében, az tudhatja, hogy a szarvas sisakos viking harcos 19. század óta köztudatban lévő képe nem valós, hiszen a kora középkor során nem csak a skandinávok, de más európai nép sem viselt szarvakkal dekorált sisakokat. Ezt a tényt azonban számos észak-európai és angliai fém lelet ábrázolása vallási szempontból árnyalhatja. Elsősorban a viking kort megelőző, nagyjából a 6. század közepétől a 793-ig tartó ún. vendel korból, de a viking korból is ismerünk ábrázolt figurákat, akik olykor meztelenül, olykor ruhában, főleg lándzsákkal a kezükben, fejükön pedig egy szarvakkal ellátott fejdíszt vagy sisakot viselve, táncként értelmezett pózokban jelennek meg. Egyes esetekben más fegyveresekkel együtt van ábrázolva a figura. Ilyen az egyik, svédországi Torslundáról előkerült, fémműves mintaként használt bronz lemez, melyen a szóban forgó személy egy farkasfejű harcos mellett látható.
Jobban szemügyre véve a gyakran fegyvertáncosként emlegetett alakot, feltűnik, hogy a fején látható szarvdíszek madárfejekben végződnek. Tudományos körökben elterjedt elmélet, hogy ez a fegyvertáncos maga a kereszténységet megelőző skandináv főisten, Odin ábrázolása. A két madár is erre utalhat. Megjegyzendő, hogy egyes (főleg későbbi) ábrázolásokon, mint például a Staraya Ladogánál előkerült bábun, a figura mintha nem is fejdíszt vagy sisakot viselne, hanem a fejéből nyúlik ki a két ‘szarv’, ami madárfejben végződik.
Ebben a vonatkozásban elgondolkodtató a hollók, Hugin és Munin neveinek mentális képességekre utaló jelentése (leggyakrabban ‘gondolat’ és ‘emlékezet’-ként fordítva).
A források alapján tehát a szarvas sisakok vallási környezetben bukkannak fel. A kérdés azonban az, hogy ezek a fejdíszek valóban léteztek e vagy kizárólag egy ábrázolási mód volt arra, hogy egy nem létező, elképzelt mitikus jelenetben kiemeljenek egy-egy figurát?
Több kutató, mint például Terry Gunnell vagy Simon Nygaard vallástörténészek szerint a skandináv mitológia legfőbb forrásainak számító Edda-énekeket a korabeli vallási specialisták a hosszúházak csarnokaiban adták elő, de nem csak szóban, hanem el is játszották a cselekményt. A bemutatott történetekben a közösség többi tagja is részt vett, és így ezek az események a csoport egységét megerősítő rituálékként szolgáltak. A költeményekben megjelenő istenség, Odin szerepét maga a vallási specialista játszotta el, míg a többi résztvevő a harcosai, az einherjarok szerepét öltötte magára. Minden bizonnyal az előzetesben is egy ilyen szertartást láthatunk, ám valamilyen oknál fogva ezt a szabadban tartják. Érthető döntés ha éppen nem áll rendelkezésre egy csarnok.
Feltételezhető, hogy a korabeli rituálék vezetői ilyenkor valamiféle fejdíszt vagy sisakot hordtak, azonban Nygaard szerint nem az ábrázolt szarvas fejfedőt, hanem magukat a díszes sisakokat, amiken a fent említett képek láthatóak. Ilyen a Välsgarde 7-es számú sírjából illetve a Sutton Hoonál feltárt hajó temetkezés arcmaszkos sisakja (ez utóbbi feltárását dolgozza fel a 2021-es ‘Ásatás’ c. film). Születésnapi ajándéknak tökéletes, ha egyszer valaki meg szeretne lepni.
Ezt alátámaszthatja Neil Price és Paul Mortimer vizsgálata a szóban forgó sisakokról, mely során kimutatták, hogy a baloldali szemöldököt díszítő gránátkő-sor berakás mögül hiányzik az aranyfólia. Ez a jellegzetesség azt eredményezné, hogy egy tűz által megvilágított csarnokban az egyik szem felragyog, ahogy visszaveri a fényt, mintha a félszemű istenség (vagy éppen a T-800-as modell) lenne jelen. A képeken látható szarvas sisakok azonban nem ismertek a régészeti leletanyagból. Persze ez nem jelenti azt hogy sosem készítették el őket olyan szerves anyagokból, ami nagyon ritkán marad fent régészeti leletként (pl. fa). Michaela Helmbrecht német régész szerint is a legkorábbi, vendel kori ábrázolásoknak volt valós előképe, ami alapján ezeket a fejdíszeket megörökítették.
Így tehát, ismert lelet híján az előzetesben látható szarvas fejdísz a filmkészítők alkotása, ami viszont egy valós, közel-korabeli forrás alapján készült.
2. Reszelt fogak
2:09-nél feltűnik egy ég felé lovagló női alak, aki minden bizonnyal egy valkűr reprezentációja. Erre erősen utal a hattyútollas köpenye, melyről a Völundarkviða 13. században íródott bevezetőjéből ismerünk.
Több kommentben is láttam már a gyanútlan kérdést, ami ehhez hasonlóan volt megfogalmazva: ‘Miért van a néninek fogszabályzója?’. Biztosíthatok mindenkit, hogy ez nem egy nyilvánvaló baki, amire a film készítői annyira nem figyeltek, hogy még az előzetesbe is beletették. Több olyan viking kori koponyát ismerünk, melyek metszőfogaiba (még a tulajdonosaik élete során) egy, vagy több bordát reszeltek vagy véstek, bizonyára valamilyen fém tárggyal.
Hogy emögött a szokás mögött milyen indíték állt, azt sajnos nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy valójában ezeknek az embereknek a nagy része férfi volt és főleg Dél-Svédországból és Gotlandról, kereskedelmi központok környékéről ismerjük ezeket a nyomokat viselő emberi maradványokat.
Több elmélet is szárnyra kapott már afelől, hogy mit jelölhetnek a reszelt fogak. Egy a sok közül, hogy harcosok megkülönböztető jelzése volt. A filmben talán emiatt kapja meg a valkűr ezt, hiszen az ő szerepük a csatával kapcsolatban közismert, mint a harcban elhunytak kiválasztói. Sajnos a reszelt fogú egyének csontvázain kevés esetben volt csak fellelhető erőszakos cselekvések nyoma, így az, hogy ez a szokás kizárólag a harcosok jelvénye volt, kevésbé valószínű.
Számomra végső soron nem teljesen egyértelmű, hogy a filmkészítők hogyan kötötték össze a valkűr alakját a reszelt fogakkal. Szeretném azt hinni, hogy áll mögötte valami olyan összefüggés, amiről nekem nincs tudomásom. Amennyiben nem ez a helyzet, még szerintem úgy is belefér ez a művészi szabadságba, hiszen mégiscsak egy korszakban létezett jellegzetességet láthatunk.
3. Ægishjálmur
1:32-nél egy jövendőmondó, ún. ‘seiðr’ mágiát használó öregember látható. Csuklyához hasonlító fejfedőjén, a homlok tájékán egy nehezen kivehető, talán csonttárgy van, amire egy nyolcágú kereszt van felrajzolva.
Ez a szimbólum az ún. Ægishjálmur. Neve magyarul talán a ‘félelem sisakja’-ként fordítható az izlandi nyelvből. Ez a jel nagyban hasonlít a Vegvísir nevű, időnként viking iránytűként emlegetett szimbólumra, amit manapság nagyon sok ember magára tetováltat, mint viking embléma.
Sajnos ezekkel a jelekkel az a gond, hogy a viking kor után jóval később jegyezték le őket. Az Ægishjálmur egy 17. századi, a Vegvísir pedig egy 19. századi kéziratban bukkan fel először közismert formájukban (600 és 800 évvel a viking kor vége után). Az Ægishjálmur névvel illetett kereszt-szerű szimbólumok persze valamivel korábbi, 16. századi skandináv mágiás könyvekben is megjelennek. Utasításaik szerint - ahogy az előzetesben is láthatjuk - ezek a szemek közé, homlokra felrajzolandó (felvésendő) ábrák. A különféle leírások szerint a hatásuk változó, lehet az a célja, hogy a viselője elbűvöljön embereket, vagy hogy éppen féljenek tőle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga az Ægishjálmur név már a viking korból ismert. Az óészaki Œgishjalmr formában a Fáfnismál nevű költeményben olvashatjuk, de itt egy valódi sisakként van leírva, melyet a sárkánnyá alakult törpe, Fáfnir visel, hogy elriassza az illetékteleneket a kincsétől. Hogy még a 13. században sem kötötték össze az elnevezést egy fentiekhez hasonló szimbólummal nagyban alátámaszthatja - ahogy Eirik Storesund a Brute Norse blogján nagyon intuitívan rámutat -, hogy Snorri Sturluson prózai eddájában is még sisakként említi az Œgishjalmrt. Egy elképzelhető elmélet, hogy a manapság Ægishjálmur néven ismert szimbólum a judeo-keresztény miszticizmusból átvett Salamon pecsétjének egyik változata lehetett, melyet aztán összekötöttek egy skandinávok által használt, hatalmat jelentő fogalommal.
Röviden tehát, az öregember homlokán látható szimbólum sajnos anakronizmus a viking korra nézve. Nyilván ezzel a szereplő misztikusságát akarták kihangsúlyozni és talán a vele beszélő főhősre is mágikus úton befolyással lesz, minden esetre talán szerencsésebb lett volna, ha valamilyen régészeti forrásból ismert rúnikus formulát használnak.
Összegzés
A tetten érhető kutatómunka ellenére mindhárom elem esetében vannak szakmai szempontból kifogásolható részek. Amennyiben a bemutatott szarvas sisakokat használták, úgy az valószínűbb, hogy inkább a viking kor előtt, a vendel korban léteztek inkább. A reszelt fogak a bemutatandó korszakra passzolnak, azonban nem sok dolog van ami a valkűrökkel összekötné ezt a jelenséget. Az Ægishjálmur pedig jóval később, a viking kor után kerül használatba.
Mindezek ellenére összességében (legalább is az előzetes alapján) a film több ízben is törekszik az autentikus korabeli kinézetre, legyen szó a ruhákról, felszerelésekről és díszletekről, így ezek az apró részletek véleményem szerint elnézhetőek és beleférnek a művészi szabadság adta lehetőségekbe. Tudom, vannak olyanok akik néhány kis korhűségbeli hiányosság miatt már képesek elítélni egy teljes produkciót, de mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy az előzetes alapján még nem volt ilyen nagy volumenű vikinges film, ami ennyire autentikusan nézett volna ki. És azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy Robert Eggers legutóbbi két filmje is eléggé nagyszerűen sikerült. Michael Hirstnek lenne mit tanulnia tőle…
Utószóként még annyit tennék hozzá, hogy a jövőben ha bárki vikinges filmet vagy sorozatot készít, annak érdemes lesz komolyabban átgondolni a névválasztást, mert azt hiszem, hogy a ‘viking’, a ‘northmen’ és a ‘norsemen’ szavakat és azok kombinációit már minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon felhasználták már.
Források:
Szarvas sisakok:
Helmbrecht, Michaela : Figures with Horned Headgear: A Case Study of Context Analysis and Social Significance of Pictures in Vendel and Viking Age Scandinavia. In 2007–2008. Lund Archaeological Review, 31–53. Lund: Lund University.
Lanz, Nicolai Gabriel: The Enigma of the Horned Figure. Horned Figures in
Pre-Christian Germanic Societies of the Younger Iron Age. Lokaverkefni
til MA-gráðu í Norrænni trú. Febrúar, 2021. link
Nygaard, Simon: Being Óðinn Bursson: The Creation of Social and Moral Obligation in Viking Age Warrior- Bands through the Ritualized, Oral Performance of Poetry—The Case of Grímnismál. In: Social Norms in Medieval Scandinavia, ed. Jakub Morawiec, Aleksandra Jochymek, and Grzegorz Bartusik. Leeds: Arc Humanities Press. 2019.
Price, Neil - Mortimer, Paul: An Eye for Odin? Divine Role-Playing in the Age of Sutton Hoo. (European Journal of Archaeology 17 (3) 2014 link
Reszelt fogak:
Arcini, Caroline: The Vikings bare their filed teeth. American Journal of Physical Anthropology 128: 727–733. 2005.
Huovinen, Annelise: The Vikings. Stories Told in their Teeth? UC Berkeley. 2020. link
https://www.medievalists.net/2020/01/vikings-their-filed-teeth/
Ægishjálmur:
Crawford, Jackson: Ægishjálmur (“The Helm of Awe”). https://www.youtube.com/watch?v=3J4G7-et6LI&t=616s
https://www.brutenorse.com/blog/2018/5/14/the-gishjalmur
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése