Vikingek: Valhalla, 1. évad, 5. rész - Csoda

- Freydis, követve a változatos New Age szimbólumokat, megérkezik a viking Vatikánba, Uppsalába. Az itt lévő papok és papnők az anyasorozathoz hűen, de egyébiránt teljesen indokolatlanul vannak úgy szétsminkelve, hogy a 90-es évek Star Trekjeiben feltűnve külön űrlény fajként lennének meghatározva. A borg királynő… akarom mondani a főpapnő beinvitálja a templomba Freydist és megmutatja neki a vulva szemű istenszobrokat, majd megkérdezi tőle, hogy amúgy miért van itt. A lány azt feleli, hogy azért, hogy megismerje, mi a végzete. Nagyon-nagyon érdekelne, hogy ezek a semmitmondó jelenetek valójában mennyibe kerülnek.

 

- Hogy ne kelljen a forgatókönyv íróknak magyarázkodniuk, hogy a vikingek hogyan jutottak át az általuk leszakított hídon, a londoni eseményeket ott folytatjuk, hogy egyszerűen már a városon belül vannak és aprítják a tehetetlen angolszász katonákat a tradicionális skandináv reggelihez. Olaf korábban itt volt foglalkoztatva, ezért járatos a környéken. Emma királynőt felkeresi a tróntermében, saját foglyaként ejti túszul, majd egy szupertitkos helyre viteti, még mielőtt Knut belovagolna Londonba. Harald egy másik fogadóteremben helyezi magát a kényelmes ‘hüvelykujjal támasztom a kardom élét’ avagy a ‘kardhüvelyk’ pózba és úgy várja, hogy harcosai a színe elé vezessék a helyi nemeseket és az ifjú Edmund királyt. Harald elégtételt kíván venni testvére, Jelentéktelen Sten haláláért, ezért nekilát Edmund lefejezésének, de a kiváló hollywoodi érzékekkel megáldott Knut pontosan a halálos suhintás előtt ballag be embereivel, majd megmondja alattvalójának, hogy meggondolta magát és mégis életben akarja hagyni a királyt. Harald ezen begurul és dühében szétvág egy széket mielőtt távozna a teremből. Lassan már kezdem sajnálni ezeket a szerencsétlen bútorokat, de majd megbánják, mikor nem lesz hova leülni.

  

 

- Knut külön tárgyal Edmunddal. A dán király méltatja az ifjú angolszász uralkodó agyafúrt harctéri húzásait, mint például az éjszakai rajtaütést a mocsárban vagy a viking sereg hátbatámadását a merciaiak által, ami végül kedv és érdeklődés hiányában elmaradt. Azt is megemlítik, hogy a híd lábánál elhelyezett vízicsapdákat sárkányfogaknak hívják. Ilyen elnevezésű akadályokat a történelem során egyébként valóban használtak, ha jól tudom a második világháborúban, szárazföldön és tankok ellen. Eltekintve a jelentéktelen történeti adalkékoktól és névütközéstől valljuk be, hogy a ‘hajóbökővasrácsizé’ egy sokkal menőbb elnevezés lett volna. Mindenesetre Knut kihúzza a gyerekből, hogy amúgy nem is ő volt ez a nagy katonai lángelme, hanem a mostohaanyja, Emma királyné generális admirális, akit most Olaf rejteget valahol szintén Londonban és megpróbálja kifaggatni őt, hogy hová van eldugva a néhai Ethelred király kincse.

- Az uppsalai űrlények Freydist egy nehezen meghatározható célú rituáléban létesítik. A szertartás menete, hogy bedrogozzák, ráhúznak egy lepedőt, mint valami vánkosra, majd fölé emelnek egy kardot. Azt már nem mutatják meg, hogy azzal mit csinálnak, de ha a South Parkból indulok ki, akkor bizonyára hasonlóan járnak el vele mint Cartmannel. A beavatkozás úgy tűnik, hogy sikeres, mert rögtön sasmadár formájában suhan végig a tájon. A romok között sínylődő parasztok ettől függetlenül felismerik és a segítségét kérve rohannak utána, gondolom azért, hogy végre levadássza nekik a pockokat, akik lopják a rozst. A különös trip után a lány az erdőben tér magához és elindul a szellemi sasmadara nyomában az uppsalaiánokhoz, mondván hogy mindez nagyon jó volt, de most már inkább szedjék ki a szondát a seggéből.

- Londonban Haraldot nem hagyják, hogy befejezze a vifon levesét és Knut emberei a királya színe elé cipelik. Knut megmondja neki, hogy ne duzzogjon amiért nem ölhette meg Edmundot, vigaszdíjként megteszi őt Norvégia királyává. Harald azzal vág vissza, hogy nem kell abban segítség, mert már megállapodott a testvérével, Olaffal, hogyha a bratyó meghal, akkor övé lesz a trón... ‘Vagy Olaf fiáé.’ - vágja rá Knut, és az ifjú előkelő arcán kiütközik az őszinte tanácstalanság, hiszen erre a kvantumfizikai változóra még sosem gondolt. Oké, mert persze Olaf eltitkolta előle a fiát, de hogy arra sosem számított, hogy valaha lesz neki, az sem a kifinomult kognitív készségeire vall. Akárhogy is lesz, Knut ráveszi Haraldot, hogy segítsen neki előkaparni Emmát, mert ő tudja hol van a sok zseton elrejtve.

- Freydist a madár nem a vendéglátóihoz vezeti vissza, hanem annál sokkal rosszabbhoz, régi ismerősünkhöz, az anyasorozatból erőszakos paplanárus módjára visszatérő lefosott arcú jós szelleméhez. Freydis belenyal a tenyerébe és miközben ettől én bokákolok egy sort, megvitatják az előző látomást, de az egész dialógus megint annyira értelmes, mint egy nagy színes plecsniből álló modern művészeti alkotás. Végül az orákulum megmondja neki, hogy ne keresse őt többé, de mindannyian tudjuk, hogy a rusnya öreg vissza fog még jönni, mint a herpeszvírus.

- Edric Streona és emberei, hátukon a Delhi Szultánságból importált pajzsokkal megérkeznek Londonba. Edric jövetelének célja, hogy sorba álljon Knutnál a vélt jutalmáért, azért cserébe, hogy nem támadta hátba a vikingeket az előző epizódban látott csata során. Nem biztos, hogy ezt annyira bölcsen teszi, hiszen a valódi történelemből fakadó cselekmény páncélja kezd vékonyodni (1017-ben végeztek vele), ígyhát innentől már csak a forgatókönyvírókban reménykedhet… Tehát minden esélye meg van rá, hogy ő legyen a következő inka uralkodó.

- Harald a börtönben meglátogatja Godwint, az angolszász tanácsost. Ekkor derül ki, hogy Szent Bereck napján ő adta le neki a drótot, hogy hagyja el Angliát, mert buli lesz a vikingsoron. A hintapolitikát előnyben részesítő Godwintól Harald megerősítést nyer, hogy Emma még életben van (mintha ez eddig nem lett volna tök egyértelmű…) majd egyből rájön, hogy hol találhatja meg. Örülök, hogy fél epizódnál nem húzzák tovább Emma rejtegetését, ugyanis a királynő Londonon belül egy k. magas toronyban van, aminek az ablakában simán kiszúrhatja őt bárki.

- Mindeközben a múltkori küzdelmet túlélő Leiffel az történt, hogy a mocsárban felnyalábolta az utolsó életben maradt grönlandi társát, a nyíllal meglőtt Livet, akit sürgősségi ellátásban részesített, majd egy csónakba pakolva felgyújtotta másik két halott társát, mint amolyan rögtönzött temetés. Miután sikeresen kamatoztatta orvostudományi és teológiai diplomái mögött álló ismereteit, a Knut által szervezett lakomára hivatják díszvendégként, de ahhoz meg nincs túl sok hangulata. Ilyenek ezek a viking világbeli problémák.

- Történetszálaink Knut lakomájánál fonódnak össze. A király, miután behozatja a helyiektől zsákmányolt stekszet, suskát és dohányt, a Balázs show szembesítőit megszégyenítve behívja Emmát is a terembe Olaf legnagyobb meghökkenésére, hisz ő sose gondolta volna, hogy egy teljesen feltűnő helyen megtalálják majd a túszát. Külön köszönetet mond Dr. Leif Erikson professzornak a hídbontó ötletéért és közli, hogy Freydis Olaf samesza ellen elkövetett gyilkosságának bűnténye alól abszolválva van. Köszönetet kap Harald és Olaf is, függetlenül attól, hogy az utóbbi egy kicsit hernyóként viselkedett újabban. Edric Streona a király hálálkodása közepette felszólal, hogy most már szívesen átveszi a jutalmát, mely mi más lenne, mint az angol trón, természetesen Knut szövetségeseként. Edricünk hamar rájön, hogy el kellett volna fogadnia azt a bőröndöt, amiben Mercia területének megkettőzése volt, ugyanis az angol királyi címre meghirdetett pályázatot Knut önmagának írta ki, a főúrnak pedig kárpótlásként be kell érnie egy nagy rönkkel, meg a bárd suhintásával.

- Knut kifejti a további terveit, miszerint bizonyám, ő lesz ezentúl Anglia királya, de Edmunddal együtt, amolyan házastársakként fognak uralkodni az ország felett. Ennek a háttere, hogy miután a dánok Assandunnál megverték az angolokat, Edmund és Knut megosztoztak a területek felett, csak aztán hogyhogy nem, az angol ‘társuralkodó’ vagy másfél hónap múlva a fűbe harapott és a skandinávra szálltak a saját területei. Ebben a részben ez mondjuk nem következik be, szóval még Edmundnak is van esélye a Sapa inka címre. 

- Emma királyné a dán királynak kifejezi aggodalmát gyerekei iránt, akiket Olaf szintén elvarázsolt valahová. Erre a feladatra a börtönből kiengedett Godwint delegálják, aki, követve a fagylaltkehely szállítmányokat, megtalálja a kölyköket a mocsárban. Önmagát szerzetesnek álcázva fér hozzá a gyermekekhez. Miközben kérésére elmormolnak egy Miatyánkat, Godwin megmutatja az őröknek, hogy hová tenné a rozsdás bökőt, ha valamilyen okból kifolyóan végezni szeretne velük. A próba elég élesre sikerül, de sebaj, utána vissza tudja vinni Knutnak a két csemetét. Az uralkodó eztán átadja őket Emmának, és ezzel egyértelműen közelebb kerül a királyné csúnyájához.

- Leif visszatér a táborba, romantikázik egyet a felépülő Livvel, majd Haralddal megvitatják, a mocsárban való túlélésének mivoltát, ami a norvég herceg szerint egy igazi csoda volt.

- De a még ennél is nagyobb csoda, hogy az epizód legutolsó jeleneteihez senkinek sem volt a sorozat készítői közül elég önkritikája, hogy ne forgassák le. A csupa feketébe öltözött, a gonoszságot szinte hókuszpókuszi szintre emelő skandináv pogányvadászok megérkeznek az uppsalához közel elő kelta disszidensek természetgyógyász nénijéhez és Freydis felől érdeklődnek. Vezetőjük, akinek a megáltalkodottságtól már rég kihullott az összes haja, saját ujját megszúrva a rokkán vérével kereszteli meg a füvesasszonyt és a csecsemőjét. A nő menekülne, de hiába, mert a gyűrűlidércek már a kunyhó előtt várják őt lóháton, gruppenre készen. Freydis ezalatt a vulvaszemű Odin szoborhoz imádkozva megérzi, hogy jönnek a rosszak és menekülőre fogja, de búcsúzóul barátai a harmadik típusú találkozásból odaadják neki az akár kardként is használható szondát, amit legalább gondosan megtisztítottak, miután kivették a lány hátsó járataiból. Nehogy már rajtuk kívül más is hozzájusson a hölgy valagához - gondolják. 

Vikingek: Valhalla, 1. évad, 4. rész - A híd

Képzeld el, hogy egy középkori hadvezér vagy, aki el akar foglalni egy várost. A várost és a seregedet egy széles, erős sodrású folyó választja el egymástól. Szerencsére van egy híd, ami bevezet a városba. Csodával határos módon az ellenség nem pusztította el, sőt, még nem is védik. Most pedig képzelj el egy olyan szituációt, amit máshogy nem tudnál megoldani, csak úgy, hogy te, mint a támadó lerombolod a hidat, anélkül, hogy egy négyzetmétert is el tudtál volna foglalni a városból. Ha mondjuk olyan negyed óra alatt sem bírsz semmi ilyet kitalálni, ne csüggedj, mert ez csak annyit jelent, hogy okosabb vagy, mint a Vikingek: Valhalla írói csapata.

- Miután Harald és Leif felderítették a London hidat és megállapították, hogy a közepén van egy felvonóhíd, visszatérnek Knuthoz és megtárgyalják a haditervet. A megbeszélés nem túlságosan kimerítő. Harald közli, hogy nem fogják tudni a hídon át megrohamozni a kaput, ahogy azt féltestvére, Olaf gondolja, mert hogy a hidat több toronnyal is megerősítették, melyekbe íjászokat helyeztek el és miattuk túl sok embert vesztenének, mire átkelnek. Hogy miért nem opció az íjászok kiiktatása valamilyen módon arról már nem esik szó. Olaf erre felveti, hogy akkor prédálják fel a vidéket, hogy kiéheztessék a londoniakat. Ezt Harald megint elveti, merthogy a várost elég jól ellátták karalábéval. Más kérdés, hogy a valóságban Knut pontosan ezt csinálta; végigdúlta Wessexet, Merciát és Northumbriát és csak ezek után indult London ellen. Haraldunk mesterterve, hogy nem Londonra, hanem a királyra, Edmundra fognak koncentrálni, mert ha őt elfogják, övék Anglia. Ez így nem lenne feltétlenül törvényszerű, de oké, legyen ahogy akarják. Edmund elfogásához Leif áll elő a mestertervvel: a felvonóhíd részénél lerombolják a hidat. Tehát lebontják a hidat és ezzel elfogják Edmundot. Bizony, a logika szempontjából itt hiányzik néhány köztes lépés, de ezt a nyitó jelenetben még nem is fejtik ki, végig kell néznünk az epizódot, hogy megértsük, hogy ez az elképzelés mennyire is problémás.

- A rövid intró után egyből folytatódik a jelenet és Olaf nevén nevezve a dolgokat elmondja, hogy ez a terv nevetséges. Persze nem a ‘leromboljuk a hidat’ -> ‘elfogjuk a királyt’ közötti hiányosságokra gondol, vagy hogy támadóként egyáltalán mi értelme lenne elpusztítani az átkelőt, hanem magára a híd lebontásának a folyamatára. Leif érve, hogy persze, nem lesz könnyű, de pont ezért nem fog rá számítani az ellenfél. Knut eztán közli, hogy a tervet mégsem vállalja be, keresnek egy másik megközelítést, de aztán később meggondolja magát és mégis maradunk ennél az elképzelésnél. Jobb ha erre a fölösleges dilemmázós mellékvágányra nem pocsékolok mondatokat.

- Edmund király és Emma királyné megérkeznek Mercia grófjának, Edric Streonának a táborába, hogy ők is terveket szőjenek. A merciaiak éppen északi irányból védik Londont, de Edmund megmondja nekik, hogy jöjjenek át délre és csapjanak le a folyó és a mocsarak közé szorult vikingekre. A király ebben nem tartana velük és ezt zokon is veszi Edric, ezért elkezd alkudozni a jutalmát illetően. Felveti, hogy segítségéért cserébe legyen Mercia megint független királyság. Válaszul Emma azt ajánlja fel neki, hogy akár el is takarodhat az embereivel együtt. Edric erre elkezdi szedni a sátorfáját, de erre a király berezel és új ajánlattal áll elő. Megígéri neki, hogy megkettőzi Mercia földjeit. Edric ebbe beleegyezik és marad a szövetség. Itt megint fel kell tennem a kérdést, hogy az írók csak úgy véletlenszerűen írnak bele mindenféle baromságot a forgatókönyvbe, ami éppen eszükbe jut vagy versenyeznek egymással, hogy ki tud nagyobb kreténséget kitalálni? Nem tudom, hogy hogyan kellene másképp értelmezni ezt a ‘megkettőzést’, de ha ránézünk a térképre, akkor rájövünk, hogy Edmund még az első ajánlattal is jobban járt volna. Mercia az egyik legnagyobb angolszász királyság akkoriban, ez a duplázás pedig nagyjából azt jelenti, hogy Anglia többi területét hozzá csatolnák. Bár az is lehet, hogy Edmundnak ez teljesen karakterbe vág és a felvetésnél a dac szólt belőle, miközben ilyesmire gondolhatott: “Meg akarsz engem szívatni Edric? Na majd én megmutatom neked, hogy hogyan kell magamat megszívatni, csak figyelj!”

 

- A skandinávok, felkészülve a hídszaggatásra, saját táborukban nagy munkába fognak: úszódeszkákat ácsolnak, csáklyákat kovácsolnak, védőtetőket építenek. Bárminemű funkcionalitás illúzióját egyből szétzúzzák, amikor meglátjuk a dolgos Haraldot, ahogy favágás közben a vállvértnek szánt láncfátyla úgy lobog minden egyes suhintásnál, hogy szó szerint arcon csapja magát vele. Nem is volt olyan nehéz egy jól szemléltető képernyőképet kimenteni róla.

- Az éjszaka leple alatt Harald, Leif és a többi gröndlandi beúsznak a London híd lábáig, ahol kivárják a támadás kezdetét. A vikingek két irányból közelítenek. A flotta keletről hajózik fel a Temzén. Úgy tűnhet, hogy akkor ez mégiscsak opció volt, de aztán mégsem, hiszen a hajóhadból csupán három hajót küldenek fel egészen a hídig. Közülük egyikben Olaf van. A hajók közeledtére az angolok felhúzzák a híd oldalát védő, tüskékkel ellátott vas védőrácsokat, amik végig a víz alá rejtve helyezkedtek el. Létezésükről éles viták zajlanak a régészek és a díszlettervezők között. A támadás fő irányvonala délről érkezik. A Knut vezette sereg probléma nélkül felsétál a hídra. A híd tornyaiban állomásozó, korábban nagy veszélyforrásként emlegetett íjászok íjaikat fáradhatatlan karjaikkal feszítve nézik teljesen tétlenül, ahogy a vikingek elbattyognak az átkelő feléig. Leifék ekkor kezdik el kivágni a pilléreket. A kognitív disszonancia több ízben manifesztálódik.

- Knut egymaga előre megy a kapuhoz, hogy tárgyaljon Edmunddal. A tárgyalás valódi célja, hogy felhergelje az ifjú angol királyt. Emma javasolja mostohafiának, hogy ne üljön fel a provokációnak, és várja meg amíg Edric Streona felmentő serege megérkezik. Kezdetben a fiatal uralkodó csupán annyit akar, hogy a várfalról lelöveti a dán királyt, ami végső soron nem egy utolsó ötlet, figyelembe véve, hogy teljesen védtelen és nem a támadók vannak a kedvezőbb pozícióban. Ahogy láthatjuk, a vikingek tervének alapfeltétele végig az volt, hogy az ifjú király annyira bedühödik a sértésektől, hogy kivonul majd a seregével. Sajnos ez a feltétel végül teljesül, úgyhogy esélyünk sincs meglátni azt, hogy a hülye elképzelések valójában mennyire nem működnek a harcászatban. Egy teljes haditervet kizárólag arra alapozni, hogy az ellenség a jól védhető pozícióját elhagyja, mert a vezérét fel tudják kellőképpen idegesíteni olyan lehet, mint azzal a hozzáállással elmenni egy szavalóversenyre, hogy ‘majd eszembe jut valami’.

- Szóval az angolok megindítják a támadást a vikingek ellen, akik a híd felezőpontjánál várják fejvesztett rohamukat. Bizony, a katonák teljesen rendezetlenül, maximális erőbedobással sprintelnek végig az átkelőn, amivel egyébként semmit nem érnek el, de cserébe az ellenfél arcában fújhatják ki magukat. A helyzet értelmetlenségét csak fokozza, hogy a híd tornyaiban lévő íjászok eközben továbbra sem lőnek ki egy nyomorult nyílvesszőt sem a szó szerint alattuk elhelyezkedő ellenségre. Aggodalomra semmi ok, a vikingek hasonló szintű balfaszságokról tesznek tanúbizonyságot. Addig oké, hogy pajzsfalba rendeződve várják az angolokat, de az előtt nem sokkal, hogy a két sereg találkozna, a skandinávok bontják a formációt és szintén rendezetlenül belerongyolnak az ellenfeleik soraiba. Most így a leírásaimból nem biztos, hogy mindenki érzékeli, hogy mennyire gyalázatos amit látunk bármilyen szakmai szempontból, de ha ez egy főzőműsor lenne, akkor úgy kezdődne, hogy ‘végy négy tojást, majd verd fel őket egy kalapáccsal’.

- Megy egy darabig az unásig megszokott fejetlen hollywoodi kaszabolás, majd mikor Knut megelégeli az ökörködést, visszavonulót fúj. Hogyan vonul vissza egy értelmes sereg amikor nyomás alatt vannak? Elkezdenek hátrálni. De nem itt. Itt hátat fordítanak és elkezd mindenki menekülni. Tökéletes módja annak, hogy hogyan vesszél el egy küzdelmet. Ettől függetlenül a vikingeken nem uralkodik el a pánik és a folyó túlpartján újra tudnak rendeződni. Ezt annak is köszönhetik, hogy mire a túlsó végéhez érnek az angolok már udvariasan hagynak rájuk egy tisztességes követési távolságot. Tudom, ez a csata nem a tanulságokról fog szólni, és ezt is mindenféle ésszerűséget félresöpörve rakták bele, de ha értelmetlen rohangálásokkal fárasztod le az embereidet a küzdelem elején akkor a végén nem csoda, hogy lemaradnak a megfutamodó ellenféltől.

- Mikor a sereg elkezd visszavonulni, a híd alatt tevékenykedő Leifék köteleket lőnek át a hajókra, melyek másik végeit a híd meggyengített pilléreihez erősítették. Ekkor a várfalról bambuló Emmának leesik végre a tantusz, hogy az a három hajó sem azért van ott a híd mellett, mert azokból jobban meg tudják figyelni a szárcsákat meg a búbos vöcsköket. Ki is adja a parancsot a várfalon lévő íjászoknak, hogy lőjék a hajókat, meg a híd alatt brillírozó szabotőröket, Godwint pedig kiküldi, hogy rángassa vissza az előretörő Edmundot. Az íjászok végre hasznosak és kilövik Leif grönlandi haverjait, akik aztán úgy pottyannak a folyóba, hogy valaki mindig artikulátlanul üvölti a nevüket. ‘Jajj! Ez melyik is volt?... Ja igen, Nhjááaah.’

- A hídbontós snittek során az egyik hajó evezősén megpillanthatjuk az epizód legborzasztóbb kosztüm darabját is, a fitymakámzsát. Kukifejű Halfdan viseli.

- Godwin átér a folyó túlpartjára és közli a királlyal, hogy lépni kéne, mert a vikingek lerombolják a hidat és akkor csapdába esik. Ráadásul kiderül, hogy a mocsárban sokkal több skandináv harcos bujkált, akik most előjönnek, feltételezem, hogy csurom szuttyos nadrágokban. Edmund felismeri, hogy ennek a fele sem tréfa, de hiába vágtat vissza a városba, már túl késő és a szerkezet közepe az orra előtt omlik bele a Temzébe. Kétségbeesetten néz körbe, de nyugalom, hiszen Edric Streona éppen megérkezett a felmentő sereggel és hátba tudja támadni a vikingeket ugye… ugye? Hát, sajnos ebben a sorozatban egy nevesített szereplő sem létezhet ostoba döntések nélkül. Edricnek mégsem kell a dupla Mercia, lekudarcozza az alapvetően kedvező szituációt és Emma korábbi tanácsát megfogadva megmondja, hogy nyelje be a király és eltakarodik. Úgyhogy a vikingek előtt - némi ellenállást leszámítva - nyitva áll az általuk elpusztított út Londonba. Mesés.

- Végezetül egy kis történeti adalék. A 11. századi izlandi skald, Óttar Svarti valóban írt róla, hogy Szent Olaf vezetése alatt a norvégok lerombolták a Londonba vezető hidat, szóval ezt az ötletet tényleg nem a semmiből vették. Az eltérés viszont ott jelentkezik, hogy Olaf ekkoriban Aethelred király szövetségese volt és mint a város védője azért rombolta le a hidat, hogy a támadó dánokat ketté ossza. Így persze ennek a tettnek sokkal több értelme van. Nincs is annál rosszabb dolog, hogy kiragadunk valamit a történelemből, amit aztán a saját értelmezésünkben, teljesen agyhalott módon adunk vissza.

Vikingek: Valhalla, 1. évad, 2. rész - Viking (avagy megint szívből gratulálok az ötletes címválasztáshoz)

 - Özvegy Haakonné jarlasszonyság áll a gatteri kapu fölött és gondterhelten sóhajtozva Freydis sorsa felett töpreng. Nyilvánvalóan egy korabeli vezetőnek ennyire nehéz volt meghoznia bármilyen döntést egy jöttment idegen felett, akivel eddig összesen kétszer találkozott, de cserébe egy herceg bizalmasát ölte meg mindenki szeme láttára.

 

- Freydis és Leif a tömlöcben vekengenek sorsukon. Igazából annyira nem értem, hogy Leifet miért fogták el, amikor nem ő követte el a gyilkosságot hanem a testvére, de mindegy is. A következő jelenetben a jarlasszony színe elé vezetik őket a csarnokban, hogy ítélkezzenek sorsuk felett. Egyébként tekintve, hogy jelen van a király, Knut, aki technikailag a jarl felett áll, így sokkal reálisabb lenne ha ő ítélkezne Freydisék felett, főleg hogy elvileg egy igencsak magas rangú embert ölt meg. Olaf herceg itt - teljesen érthető módon és jogosan - a nő életét követeli odaveszett cimborájáért cserébe. Logikus kimenetele lenne ez az egésznek, és ahogy elnézem annyira komolyan nem is ellenzi senki, de ekkor Haraldunk közbelép és javasol egy olyan ítéletet, ami azon kívül mást nem szolgál, mint hogy előre mozdítsa a cselekményt a forgatókönyv szerint. A döntést a következőképpen tudnám lefordítani: “Köszönjük szépen, hogy végeztél az angliai bosszúhadjáratunk egyik kulcsfontosságú emberével, cserébe testvéredet, aki egy kiváló harcos és hajós, megjutalmazzuk azzal, hogy velünk tarthat a kalandra, te addig itt maradsz és vakációzol egyet, csak közben túsznak fogunk hívni.”

 - Ezek alatt Angliában is zajlanak az események. A betegeskedő öreg Ethelred király újraépítteti a tavaly a vikingekre rágyújtott templomot. Erről egyébként pont van tudomásunk a történeti forrásokból, de amint már említettem, évszámok tekintetében elvileg tök máshol járunk, mint Norvégiában. A valóságban ekkortájt Ethelred még csak harminchat éves volt, de végül is megértem koravénségét, hisz az uralkodás elég sok stresszel járhat.

 

- Harald ezek után átadja apja régi hosszúhajóját Leifnek… Ő maga Knut király delux, fullextrás bárkájára pályázik inkább, amin gondolom az út során a kézműves mézsört és a bolondító beléndeket láncbikinis pajzsszüzek kebleiről fogyasztják. Amint azt említettem, Freydis ítélete csak annyira büntetés, mintha Burkina Faso honatyáit tüntetnénk ki a korrupcióellenes harcban elért eredményeikért. Harald vált vele pár szót, aztán a lány, mintha előző esti bűntettéről mindenki teljesen megfeledkezett volna, szabadon mászkálhat ki a kikötőbe elköszönni testvérétől és földieitől, mielőtt azok kihajóznak Kattegatból. Nyilván erre utalhat a sorozat csomagolásán olvasható furcsa felirat: ‘A történet nyomokban logikát tartalmaz.’

 

- Persze, hogy valami érdekes is történjen az epizód során, Harald rendkívül jó érzékkel állítja össze Leif újdonsült hajójának legénységét. Mintha egy tábortüzet benzinbe áztatott fűrészporral szeretnénk eloltani. Először is vannak a grönlandiak, akik alapjáraton pogányok. Csatlakoznak hozzájuk keresztény norvégok. Ez a két bagázs még meglepően megfér egymás mellett. Módfelett meglepett egyébként hogy az egyik keresztényen mintha szegecselt láncing lenne, igaz, egy kicsit bő rá. Én ezt inkább vagyok hajlandó szerencsés választásnak, mint a tudatos kosztüm szelekciónak betudni. Hozzájuk csatlakozik még a fiával és 1d2-nél semmiképp sem több emberével együtt egy Gorm jarl nevű, meglehetősen szélsőséges pogány főgenya, aki már az előző részben is hőbörgött a sereg egysége ellen. Azt sem igazán értem, hogy egy jarl miért csak úgy van bepakolva egy hajóba ahol akad még egy-két szabad hely és miért nem saját járművel megy. Gondolom a hajó nélküli jarlság a föld nélküli nemesség egyfajta korabeli megfelelője lehet, viszont nem hiszem hogy ekkoriban ezeket a címeket úgy osztogatták volna mint a cukrot. Gorm egyből meg is jegyzi, hogy nem hajlandó keresztényekkel együtt evezni, mire Harald azt feleli, hogy akár úszhat is.

 

- Leif, hogy megelőzze a fölösleges bonyodalmat, meghagyja, hogy a legénység összes tagja rakja egy hordóba a fegyverét, amit aztán az út során lezárva fognak tartani. Ha már azzal kell indítani egy utat, hogy a hajóban utazók közül valamennyiük fegyverét el kell zárni, akkor talán azt is érdemes lenne megfontolni, hogy egyáltalán elinduljanak e. Gorm jarl nagyon hezitál, de végül ő is a hordóba rakja baltáját és kését, de egy tartalék fejszét azért megtart a köntöse alatt és még meg is taperolja, hogy lássuk, hogy ott van. Igazából az is felmerült bennem, hogy egy ilyen megoldás mennyire lenne biztonságos, de azt állíthatom, hogy nem szeretnék annak a helyében lenni, akit egy vihar során tarkón vág egy elszabadult, fegyverekkel telepakolt hordó. 

- Londonba megérkezik Ethelred ifjú felesége, Normanidai Emma, hogy meglátogassa a lényegében már haldokló hitvesét. Az alkalomhoz legszebb viktoriánus kori(?) ruháját választotta. A halálos ágyánál imádkozó mostohafiát, Edmundot (akit a II. (Vasbordájú) Edmund néven uralkodó királyról mintáztak) arrébb küldi, hogy beszélhessen az öreggel. Ethelred átadná írott utasításait, miszerint fizessék le a közelgő vikingeket és akkor majd eltakarodnak, de Emma feltett szándéka, hogy ellenáll nekik. Edmundot elküldi Merciába, hogy a nagyhatalmú grófot (earlt), Edric Streonát maguk mellé állítsák. Ethelred kicsit fél, hogy Edric meg fogja próbálni elbitorolni majd a trónt Edmundtól, de Emma biztosítja, hogy nincs mitől félnie. Azért meg kell hagynom, némi tökösségre vall a sorozat készítőitől, hogy bevállalnak ennyi E betűvel kezdődő nevű szereplőt, mert esélyesen az átlagos nézők elméjében ezek közül csak az Emma fog megmaradni.

 

- A hajóúton Gorm már kóstolgatja Leifet és apjáról, Erikről faggatózik. Leif elmondja, hogy apja berserker volt. Ez már megint csak a sorozat fantazmagóriája. Leifről azt is megtudjuk, hogy még nem ölt embert és ez az első viking portyája. Most majd persze mindkettőt lehúzhatja a bakancslistáról.

 

- Visszatérve az Emmákhoz, a királynéhez az angliai brigád egyetlen nem E betűs szereplője érkezik, Godwin, aki a királyi család tanácsadója. Emma éppen a város akkori déli bejáratát képező, a Temze felett átívelő London hídnál található római erődöt erősítteti meg, mely bevallása szerint eddig elhagyatott volt. A város korabeli térképére ránézve ezt kissé nehezen tartom hihetőnek. Godwin nem igazán érti, hogy a csapatok nagy részét miért azon a részen összpontosítja a királyné, ahol a folyó természetes védelmet nyújt, dehát Emma éles meglátású és számít rá, hogy a vikingek hajóikkal a vízi és nem pedig a szárazföldi útvonalat fogják majd választani. Igaz, ez utóbbi lenne a katonai megtévesztés valaha látott legnagyobb teljesítménye, ha mégis sikerülne kivitelezni.

 

- Az egyik következő jelenetben viking részről is árnyalják ezt a tervet… bár úgy, hogy még nem láttam a későbbi epizódokat, mikor az elemzésemet írtam, nem feltétlenül tette nekem világosabbá a képet. Olaf Knut bárkáján elmutogatja a vezérkarnak, hogy hol van a London híd és hogy az azért gáz, mert amennyiben északról támadják a várost, akkor azon keresztül el tudnak menekülni az angolok… de mivel Olaf meggyőzte Ethelred királyt, amikor még a tanácsadója volt, hogy déli irányból (gondolom a híd túloldaláról) lehetetlen megtámadni a várost, mert hogy ott nagyon mocsaras a terep, ezért fognak ők déli irányból támadni. Persze, hogy mégis hogyan akadályozza őket a mocsaras terep úgy, ha mondjuk a mellette elhelyezkedő Temzén hajóznak fel, az nem tiszta, de ez gondolom csak azokat zavarja főleg akik szeretnék érteni is, amit hallanak.

- Sem a Vikingekben, sem a Vikingek: Valhallában úgy tűnik, hogy nem telhet el egy tengeri út sem vihar nélkül. A nagy esőben Gorm fia elgáncsolja a hajóban sürgő-forgó egyik keresztényt, aztán letagadja, hogy ő volt. Leif ezek után közli Gormmal, hogy a fia hazug, és ezzel tovább haragítja magára az amúgy is ellenszenves jarlt. A viharban elszakadnak a flottától. Gorm szerint eltévedtek és ezért a keresztényeket és istenüket okolja. Kirohanásai alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a jarl még soha az életben nem utazott tengeren. Egyáltalán miből állt ennek a tagnak az uradalma? Norvégia belsejében egy pár fenyőfából és három kisebb sziklából? Leif letorkollja őt, az egyik keresztény pedig kineveti. Cserébe Gorm a rajta élcelődőt torkollja le, de ezt már a rejtett fejszével teszi, majd a két emberével megpróbálja átvenni az irányítást a hajó felett. Leif szembeszáll vele, kicsit harcolnak, majd a levegőből manifesztálódó saxával leszúrja Gormot, a láthatóan vajpuha kosztümzekén keresztül. Mielőtt még kihúzná belőle a fegyvert utasítja, hogy mondja el embereinek mi van a láthatáron. Kiböki, hogy Anglia és ezzel Leif le is rövidítette a bakancslistát.

 

- Gatterből is kapunk még ebben az epizódban. A ‘túszként’ tartott Freydist Haakonné jarlasszonyság kísérgeti a piacon. A lány egy vallási szuveníreket áruló kereskedőnél vesz egy faágakból álló áldozati szobrocskát, amit majd Odinnak tud felajánlani, hogy az megóvja Leifet. Az özvegy jarlné eztán tart egy kis tájékoztatót Freydisnek a nyitottságról és a diverzitásról és elmagyarázza hátterét nagy vonalakban, miszerint az ő afrikai nagyanyját Alexandriában szedte fel egy viking. Egy dolog miatt ez mindenképpen pozitívum, mert legalább meg van magyarázva egy alapvetően nem odaillő színesbőrű karakter jelenléte a történetben, nem úgy mint pl. a Vaják sorozatban, ahol kábé minden helyszín demográfiai összetétele megegyezik a 21. századi New Yorkéval bármilyen indoklás nélkül. Amúgy még azt mondanám, hogy származását tekintve a nő háttértörténete nem is teljesen elképzelhetetlen, de az már eléggé, hogy eljut egy ilyen magas pozícióba. Gondolom ha thrallként ábrázolják őt, a Netflix egyből elkaszálja a sorozatot, így is örülhetnek, hogy az első részben pár másodpercig látható fekete rabszolgákat rajtam kívül más nem szúrta ki.

 

 

- Emma annyira nem bízik Godwinban, ennek ellenére őt küldi el Edmund királyfival, hogy tárgyaljon a merciai Edric Streonával. Mostohafiának meghagyja, hogy azért ne hagyja magát becsicskítani a gróf által. Útjuk során kapunk egy kis ízelítőt Edmund önértékelési gondjaiból, majd az indonéz zászlók alatt lovagolva meg is érkeznek a merciai Tamworthbe. Edric valóban egy mócsingként viselkedik és közli, hogy nem kellenek seregek Londonba, mert szerinte a vikingek Mercián keresztül támadnak majd, ahol a saját seregei fel tudják őket tartóztatni. Kihasználja még a lehetőséget, hogy ócsárolja a királynét és beszóljon Edmundnak és Godwinnak. Edmund végül tököket növeszt és megmondja Edricnek, hogy ha most nem áll ki mellettük, akkor később úgy meg fogja őt szívatni, hogy annak csodájára fog járni hetedhét világ. Edric erre már meghunyászkodik, beígéri a segítséget, majd távozik saját lakomaterméből, a kajával roskadásig pakolt asztal meg gondolom megy majd a kukába.

 

- Edmundék már hazafelé tartanak, amikor harangszóra lesznek figyelmesek. Godwin a királyfi tudomására adja, hogy apja, Ethelred, hosszú életének harminchatodik évében elhunyt, úgyhogy ezentúl ő Anglia királya. Mondjuk még elég sok más okból is harangozhattak akkoriban, szóval annak is meg van az esélye, hogy csak egy közeli faluban ünnepelnek keresztelőt és azt értették félre. 

 

- Haakonné Freydisnek visszaadja a tőrét és zarándoklatra küldi őt Uppsalába. Freydis nem érti ez miért történik és ezzel nincsen egyedül. Haakonné szerint fel kell készülni a közelgő Ragnarökre. A cselekmény tehát megint megalapozott indok nélkül halad előre. Ha bárkinek is eddig kételyei lettek volna afelől, hogy ez tényleg ugyan az a Vikingek sorozat, ami régen is volt, remélem ezzel végképp eloszlottak.

 

- A flotta Anglia partjainál újra egyesül Leifék hajójával. A főemberek Knut kéjbárkájából végignézik ahogy a névtelen keresztény és Gorm jarl holttestei ki vannak terítve a hajó padlójára. Harald átlép, és ahelyett, hogy megkérdezné, hogy 'srácok, itt amúgy mi a szent szárított lódákó történt?' inkább odasétál Leifhez és a fülébe súgja, hogy 'Viking.' Megyek és keresek magamnak valami fájdalomcsillapítót...