Vikingek: Valhalla, 1. évad, 8. rész - A kezdet vége

 Most, hogy kijött a második évad, végeztem is az elsővel!

- Villásszakállú Svendnek több menye van, mint amennyi jól esne. A problémát úgy oldja meg, hogy Emmát hazaküldi Normandiába, de nem is akárhogy, hanem egyenesen II. Richárdot, Normandia hercegét rángatja fel Angliába, hogy vigye haza a testvérét. Emma ellenkezik, de semmi haszna, elhurcolják. Ælfgifu elégedetten mosolyog, Richárd herceg pedig fejet hajt a pótkirály előtt, függetlenül attól, hogy nem az alattvalója, majd elhúz. Külön-külön ebből két dolog stimmel: biztonsági okokból Emma tényleg visszatért Normandiába, amikor Svend meghódította Angliát (ennek az eseményeit gyúrja egybe a sorozat szégyentelenül Knut néhány évvel későbbi inváziójával) valamint Svend és II. Richárd valóban szövetséget kötöttek. Az viszont már nem állja meg a helyét, hogy Richárd önként segített eltávolítani saját testvérét egy értékes politikai pozícióból, ami esélyesen számára is fontos külpolitikai befolyást jelentett. Nem véletlen, hogy II. Richárdnak szimplán a ‘Jó’ és nem pedig a ‘Jó nagy lúzer’ volt a ragadványneve.

- Az epizód elején Freydis eredménytelenül keresgéli a kúrópajtiját, Haraldot a Gatter falain belül. Leif megnyugtatja őt egy Terminátoros utalással. Na de nem is ezért fontos ez a jelenet, hanem a legújabb kreatív kösztümös atrocitás miatt. A Freydis által viselt tunikára rá van varrva a nyakkivágást szegélyező szőttes, csak éppen maga a nyakkivágás hiányzik. Ezt a látványt csak az tudja súlyosbítani, ha belegondolunk, hogy ezért valaki fizetést is kapott.

- Olaf beviszi testvérét, Haraldot a Hókuszpókkal együtt irányított hadi táborukba, ami továbbra is úgy néz ki, mint egy metálos fesztivál, ahol minden résztvevő giccses, sötét bőrkanapénak próbált öltözni. Lassan kiderül, hogy Harald nem elárulni akarja a Gattert, hanem rábírni a bátyját és a gaz kopaszt, hogy próbálják meg diplomatikusan elintézni nézeteltéréseiket ellenségeikkel és győzzék meg őket, hogy vegyék fel a kereszténységet. A kétbites gonoszkodónak nem nagyon tetszik ez a terv, de tekintve, hogy még Szauron is kiküldte a Száját Mordor elé, hogy tárgyaljon és bájosan mosolyogjon Aragornéknak, így nehogy már ő legyen az aki felrúgja az antagonisták etikettjét.

- Az epizód első tíz percének vége felé kapjuk meg az évad esélyesen legvállalhatatlanabb jelenetét. Az előző rész végén önként vállalkozó Nímand Nímandsont feláldozzák a gatteri csarnokban az istenek segedelméért cserébe. Rituális kivégzése a következőképpen zajlik: rövid fennkölt szónoklat után egy fa cölöphöz vezetik. Fejét odabilincselik az oszlophoz, mint ahogy a villamosszékek esetében szokás elképzelni, majd a fán keresztül fúrva átlyuggatják a tarkóját és felvágják az ereit. Végül a papnő beleiszik az áldozat kehelybe folyatott vérébe. Nem tudom, hogy a valós alapokon nyugvó vérsas mikor vesztette el varázsát az írók számára és hogy a cserébe megjelenített ‘vértrepanáció’ vagy ‘vérdugóhúzó’ ötletét honnan szedték, de el tudom képzelni, hogy köze lehet azon borok felbontásához, amivel a forgatókönyvíráshoz szükséges tudatmódosítókat kísérik le. Ja, és azt említettem, hogy Haakonné jarlasszonyság műbőr boleróban feszít?

- Emma ugyan elhajózik Angliából, de ennek ellenére Ælfgifu nem hajlandó elmondani Svendnek, hogy hova dugta el a dán flottát. Godwin később ráveszi, hogy valamilyen csontot azért dobjon a nagykutya elé, ezért a királyné felajánlja a trónszékben igazi prosztó módjára csirkecombot majszoló Svendnek, hogy elmegy Merciába, hogy kiharcolja az ottaniak teljes támogatását. A merciai kiruccanást két jeleneten belül elintézi a sorozat. Ælfgifu, miután közölte az ottani főgenyáknak, hogy az a bajuk, hogy sokat vannak vidéken, és ezért nem tetszik nekik, hogy Brüsszel… izé, Londonból dirigálnak. A nő megígéri, hogy majd ő képviseli a merciaiak ügyét az udvarban. Ettől mindenki elégedett lesz, Ælfgifu pedig indulhat is vissza mit sem sejtve a csavarról, ami majd ott várja. De azt legalább nem a tarkójába hajtják bele…

- A Gatteri Matriarchátus és az Olaf-Hókuszpók liga közti totálisan értelmetlen béketárgyalások az erdőben zajlanak. A dialógusok egy kicsit bonyolultabban adják elő azt, amit nagyon egyszerűen lehet summázni:

- Térjetek meg.
- Nem.
- Akkor meghaltok.
- Akkor meghalunk.
- Akkor jó.

- Nincs mese, megkezdődik a sorozat univerzumában, ha jól számolom, akkor a hatodik kattegati ostromra való felkészülés. Szeretném emlékeztetni olvasóimat az Einsteini definícióra, miszerint az őrület az, hogy folyton ugyanazt csinálod és mindig más eredményt vársz. A gatteri küzdelmek sokadik iterációjához trebuchéket ácsolnak, köveket gyűjtenek krumplis zsákba, a pajzsszüzek rendje pedig kardjaikat egymáshoz érintve esküdöznek vagy mi. Liv, miután értelmetlenül megkalapálgatta az egyik hajítógép lábát, odasétál Leifhez és egy mély, érzelgős beszélgetést folytat vele, ezzel jelezve, hogy ő ezt a küzdelmet nem fogja túlélni.

- A csata úgy zajlik, hogy a bőrfejű és emberei a szárazföld felől, Olaf a hajóival pedig a tenger felől támadja meg a települést. A szárazföld felől támadók meggyújtanak egy máglyát a közeli hegyen, hogy a védők tudják, hogy jönnek. Persze itt a figyelem elterelése is a cél, mert elvileg a gatterieknek nem kéne arról tudnia, hogy a tenger felől is lesz egy támadás. Ettől függetlenül a bentiek számára kevés dolog van, ami ennél is világosabb. Ha arra tippeltek, hogy a kopasz emberei úgy rohamozzák meg fejvesztve a falakat, mint Amerikában Black Fridaykor a Walmartot, akkor gratulálok, helyes a tipp, láttuk ezt már ezerszer. Közben az íjászok a legkisebb gond nélkül lövöldözik le a támadókat, akik nagyokat rázkódva vagy hátra ugorva zuhannak a földre, mintha bontógolyóval találták volna el őket. A falak közelében jut eszébe néhánynak a pajzs rendeltetésszerű használati módja. Mindeközben Leif a kőhajítókkal elkezdi lövetni Olaf közeledő hajóit, de rövidesen kiderül, hogy alig van bennük ember. Csak nem egy nem várt fordulat következik a történetben!?

- És igen, itt egy viszonylag tűrhető csavar jön a sztoriban: Olaf a seregével valójában nem a tenger felől, hanem ő is a szárazföld felől támad, így egyrészt ketté osztja a védőket, másrészt a túlbuzgó Hókuszpókot és csapatait udvariasan előre engedi, hogy bevegyék a falakat és hogy egyúttal meggyengítse a kopasz által jelentett potenciális konkurenciát. Persze úgy eleve nem nehéz, ha az emberei fogyatékos módjára lelövetik magukat. Olaf ebbe a tervbe Haraldot nem avatta be, ezért az utóbbi sértődötten visszaáll a gatteriek oldalára. Amúgy sem a gonoszoknál vannak a reszelhető sunák.

- Hullanak a nevesített szereplők: a már említett Liv, a néhai Gorm jarl fia, Arne (tudjátok, a szereplő akire már én sem emlékszem) és Altöra is kiirta(tta)tik a műsorból. Haakonné jarlasszonyság is kap egy-egy nyílvesszőt, de csak a vállaiba, hogy el tudja még dönteni, hogy visszatérjen e a második évadba. Freydis és néhány csataleány visszaviszik a Haakonnét a csarnokba. Hókuszpók ide követi őket. Mivel a támadók már egyértelműen túlerőben vannak, így a rosszfiú felajánlja, hogy adják meg magukat és ha megkeresztelkednek, megkíméli az életüket. Freydisék vonakodva, de elfogadják a feltételeket… Vicceltem, valójában Hókuszpók elküldi az embereit jégkásázni, hogy Freydísszel egy epikus, egy az egy elleni párbajt vívjon a csarnokban. A harcot természetesen a hősnő nyeri meg és kivégzi a gonosz kopaszt.

- Ælfgifu visszatér Londonba és rádöbben, hogy Emma ül a trónon. Tehát Knut régi feleségét a Villásszakállú após alaposan megtréfálta. A heccben Godwin és még II. Richárd is benne volt. Amíg ő Merciában tárgyalgatott, Svend visszahozta a népszerűbb menyét és megtalálta a dán flottát is, amivel aztán elhajózott a Gatterba, hogy a fiának ellenszegülő és a várost elfoglaló Olafot seggbe durrantsa. Svendék érkezésének hatására Olaf és embereinek eszébe jut, hogy az erényöveket a táborban hagyták, ezért elhagyják a várost.

- Freydis, a sikeres a boss fight után összekaparja a harcban megsebesült Haraldot és szintén beütik a gps-be a ‘húzzunk el innen’-t. Leif a haldokló Livet bevonszolja egy házba és megmondja neki, hogy ne forduljon fel. A nő nem fogad szót, majd az izlandi félmeztelenre vetkőzve levág néhány támadót, akik pont ebben a házban akartak még becsületet sérteni, anélkül, hogy bárki is csesztetné őket. Az éppen partra szállt Svend egyik unokája is betéved ebbe a házba. Gondolom őt is érdekelte volna a móka, de Leif elijeszti a tinit egy félelmetes üvöltéssel, amihez hasonlót egy torokgyulladásos teve szokott kiadni.

- A Vikingek: Valhalla első évadát tíz vulva szemű skandináv istenszoborból kettő és félre értékelem, de csak azért, mert a tömegjelenetekben itt legalább tényleg sokan vannak, nem úgy, mint a csillagászati költségvetésű Amazonos Gyűrűk Ura banda háború méretű összecsapásainál.