- Az epizód az Anglia keleti részét képező Kent megyében kezdődik. Éppen zajlik a daráló, hisz Knuték serege egy udvarházat támadt meg a London felé vezető úton. Ahogy azt a Vikingekben már unásig megszokhattuk óriási a káosz, az udvarházat védő angol katonák megint a ‘gázmolekulák’ alakzatot választották és minden bizonnyal csak akkor támadt egymásra a két fél, mikor a vikingek már feltöltötték a hézagokat. Harald csurom vér, félmeztelenül, nyakában a kereszttel egy szál farkasbundában szeleteli az ellent. Nem vagyok az az ember, aki élből elutasítja, hogy a kora középkori skandináv harcosok bizonyos szituációkban félmeztelenül küzdöttek. Ez ellen és emellett is fel lehet hozni elgondolkodtató érveket. A lényeg, hogy ha ez előfordult, akkor annak hátterében valószínűleg valamilyen pogány vallási hiedelem állt. Tekintve, hogy Harald keresztény, a pőréskedésének nincs túl sok értelme, hercegként amúgy is a láncing és a sisak illene rá. Persze lehet, hogy Haraldunkat egy meggondolatlan csere miatt látjuk így és odahaza van egy nyúzott farkas, aki páncélban portyázik a tajgán.
- Ha már itt tartunk, akkor egy kicsit nézzünk utána a történelmi háttérnek. Minden bizonnyal a sorozat itt Knut 1015-1016-os angliai hadjáratát veszi alapul. A gond, hogy az a sereg nem Kentnél, hanem Anglia déli partjainál érkezett meg és végig pusztított Wessexen majd Mercián, mielőtt Londonhoz ért volna. 1002 és 1013 között amúgy Knut apja, Villásszakállú Svend többször is megtámadta Angliát, illetve 1013-ban pár hétre az angol trónt is elfoglalta, szóval a Szent Bereck napi mészárlás megtorlása inkább hozzá köthető. Ebben az adaptációban sajnos úgy tűnik, hogy Svend érdeklődés híján elszublimált a létezésből, mint az a korábban említett tizenhárom év. Knut hadjáratán egyébként nem vett részt Keménykezű Harald, mert ekkortájt el volt foglalva a megszületéssel, illetve arról sem találtam infót, hogy Szent Olaf jelen lett volna. Aki viszont jelen volt az Magas Thorkell, a jomsvikingek vezére… milyen kár hogy őt az alapsorozat (elvileg) ellőtte mint egy teljesen jelentéktelen mellékszereplőt, akit a rusz invázió során kiikszelnek. Kár érte. Kiváló ügynök vo… lehetett volna.
- A kenti küzdelmet a vikingek nyerik és az udvarház lakoma termében ünneplik meg a győzelmet. Elképesztő hülyeségről tesz a sorozat újfent tanúbizonyságot, hisz megint nem volt senkinek sem ideje megmosakodni az iszogatásig, úgyhogy mindenki egy merő vér. Harald legalább felvett egy felsőruhát, bár ez az összképet inkább rontja, mint javítja. Olaf az egyik szobában a padló alatt rejtőzve megtalálta Kent úrnőjét akit aztán behurcoltak emberei a terembe, majd odakenték őt a padlóra (hahaha). Az úrnő elmondja nekik, hogy Ethelred nem rég elpatkolt, szóval ‘hőseink’ cseszhetik a bosszújukat. Haraldot ez mélyen érinti. Knut megmondja neki, hogy érje be a fiával, Edmunddal, de ez számára sovány vigasz. Nem hogy örülne neki, hogy ott van egy történelmi eseményen, ahol amúgy nem volt ott, még válogat az angol királyok között.
- Az egyik következő eszement jelenetben Leif próbálja magában rendszerbe helyezni a világról megszerzett ismereteit. Haralddal sétál a kenti rezidencia udvarán, társa éppen egymás mellett a földre fektetett angolszász katonákat lyuggat ki lándzsájával. Grönlandi hősünk kérdőre vonja Haraldot, hogy ugyan már, neki keresztényként nem kéne e kegyesnek lennie, amire azzal felel, hogy ő elsősorban viking, ezért számára a bosszú fontosabb. Ez már az alap sorozatnak is nagy bűne volt, miszerint a karakterek sokszor úgy viselkedtek, mintha lett volna valamiféle viking morális kód, amibe ezek a válogatott brutalitások vígan belefértek. Harald bevallása szerint egyébként ő kegyes, mert hát megszabadítja ezeket az embereket a szenvedéstől. Leif megkérdi, hogy akkor mi van a szeretettel, amire meg azt válaszolja, hogy szereti ezt csinálni… Ezt az epizódot egyébként Vanessa Alexander írta, akinek ezek után nem tudok jobbat kívánni annál, hogy nyelje be az apróját a kávéautomata.
- Edmund, miután az előző rész során szinte összetéveszthetetlenül hozta Tommen Baratheon karakterét, ebben az epizódban tesz egy 180 fokos fordulatot és most már Joffrey Baratheon személyiségét mutatja be. Ellenkezik mostoha anyjával és tanácsadójával, Godwinnal. Később a szabadban gyakorlatozik katonáival, akik mindig hagyják őt nyerni, de aztán Godwin kezébe veszi az irányítást és elfenekeli a királyfit. Utóbbi erre módfelett bedurcizik, de legalább bebizonyítja neki a tanácsos, hogy nem mindig történik az, amit szeretne. Mellesleg ezek a harcok eléggé gyatrára sikerültek. A katonákkal való gyakorlásnál annyi piruettet láthatunk, amit még a kerengő dervisek is megirigyelnének, Edmund és Godwin párbajában pedig úgy lóbálják a kardokat, mintha egy landoló utasszállítónak akarnának jelezni. Sőt, még egy sámlit is összetörnek, aminek mindössze annyi volt a bűne, hogy rossz helyen volt rossz időben.
- Freydis többnyire névtelen szerencsétlenekkel és/vagy jelentéktelen grönlandi társaival utazik Uppsalába. Egy patak partjánál pihennek, amikor egy otromba fickó bukkan fel. Nyakában egy kereszt lóg, homlokán pedig az anakronisztikus Aegishjalmur szimbólum virít. Tartok tőle, hogy ezt az összképet nem a vallási szinkretizmus, hanem a ‘nézzen ki menőn’ elv szülte. Leszáll a lováról, majd szó és érhető indok nélkül rájuk támad. Épp mint egy szerepjátékos kaland húsz oldalú kockával kidobott véletlenszerű találkozása. Az öt fős csapatból hármat kivégez egyet pedig megsebesít, végül Freydisnek sikerül megfojtania őt. Végső soron teljesen reális az eset, főleg hogyha a csapatban mindenki csak első szintű kalandozó volt.
- Végül nem lett megmagyarázva miért, de a vikingek valóban nem a Temzén felhajózva támadják meg Londont, hanem a várostól és a folyótól délre lévő mocsáron keresztül akarnak közeledni. Olaf este felderítőket küld a mocsáron keresztül, akik nem mások lesznek mint Leif és a grönlandiak, de velük tart Harald is. Egy helyi féldán mutatja nekik az utat a vizenyős területen keresztül. Elég hamar besötétedik, úgyhogy fáklyákkal világítva próbálnak ösvényt keresni a mocsáron keresztül. Hát mit ad isten, a fáklyafény annyira nem segíti a lopakodást és az angolszász katonák, akik errefelé járőröznek csónakkal észreveszik őket és nyílvesszőkkel hálálják meg az illetéktelenkedést. Oké, elvileg már várták őket a helyiek, de akármilyen indokból is voltak ott, legfeljebb akkor nem vették volna őket észre ilyen díszkivilágítással, ha bekötözött szemmel várakoznak. Elsőként a hőseinket kalauzoló féldánból csinálnak tűpárnát. Leif magával rántva az egyik katonát beugrik a vízbe, majd birokra kel vele. Végül a csapat megfutamodik, Leif pedig hátramarad mert beveri a tarkóját az egyik csónakba és eszméletét veszti. Nem igazán jött át ennek a fáklyás sompolygásnak az értelme, de ennyi erővel énekelve is haladhattak volna.
- Szóval az angolok már tudják honnan jönnek a támadók. Emma királyné kedvenc távol-keleti öltözetében összehívja a főurak tanácsát. A tárgyalás során a még meg nem koronázott Edmund felszólal. Eldicsekszik, hogy megegyezett Edric Streonával. A merciaiak a mocsarakban legyőzik majd a vikingeket, de kéri a nemeseket, hogy utána támogassák őt Streona ellenében. Ez a kiállás annyira megtetszik a főuraknak, hogy indítványozzák Edmund megkoronázásának előrehozatalát. Emmának ez nagyon nem ‘gyerebe’, hiszen az a nagy mesterterve, hogy elodázza mostohafia trónra emelését, amíg a környéken vannak a vikingek, mert akkor majd megkímélik őket. Idézném Tony Starkot: “Not a great plan.”
- Freydis a vadonban imádkozik Freyához, hogy vezesse el halott társait és ha úgy adódik, akár önmagát is a Valhallába. Uhh, na jó… amint már korábban mondtam, a *Valhöll nem egészen így működik. Itt lényegében a Valhallát a keresztény mennyország helykitöltőjeként használják, ahova úgy tűnik, hogy mindenki bekerülhet, ha elég jóban van az istenekkel. Sajnálatos módon a Valhöll egy elég szexista hely volt a korabeli felfogásban, nagyon nem kellett senkihez sem imádkozni, mert a harcban elesett férfiak alapjáraton odakerültek, de mások nem. Senki sem mondta, hogy a 11. század olyan igazságos időszak lett volna.
- Freydis sebesült barátnőjét beviszi egy erdei faluba, aminek a határát egy triszkelion jelöli. Függetlenül attól, hogy itt a vaskori kultúrájukat konzerváló kelta disszidensek élnek e vagy sem, jár a pofon a díszlettervezőnek az újabb ide nem illő szimbólumért. Ahogy közelebb ér kiderül, hogy a triszkelion valójában a falu gyógyítóját jelzi. Hát jó… Itt elidőzik egy darabig, majd beszél a természetgyógyásznak az Aegishjalmurrel jelölt fickóról aki megtámadta őket az úton. A füvesasszony elmondja, hogy ő a pogány zarándokokra vadászik. Ez után gyorsan elhajtja Freydist Uppsalába. Bizonyára az utat a Dharma-kerék és a biohazard szimbólumok fogják jelölni…
- Edmundot végül megkoronázzák Morgoth vaskoronájával. A világ legkisebb létszámú koronázási szertartását (érthető, hiszen itt elég magas lehet a koronavírussal való megfertőződés esélye) Emma királyné az űrgárdista erőpáncélt szimbolizáló ruhájában rosszallóan nézi végig. Azért az ilyen népszerű fantasy világokra utaló easter eggekért jár az őszinte lájk.
- A grönlandiak aggódnak a mocsárban hagyott Leifért aki nélkül amúgy sincs semmi keresnivalójuk Angliában. Harald egymaga visszamegy megkeresni őt. Hiába vesztette el az eszméletét Leif a nyakig érő vízben, érdekes módon nem fulladt bele a mocsárba és a norvég herceg elég könnyen rá is talál. Csónakkal beúsztatnak a London hídig, itt Harald kibontja a kukászsák kontyát, hogy elvegyüljön a helyiek között és elindulnak befelé a városba. A nyelvhasználati következetlenség jegyében egy nő óangolul szól Leifhez. Az újabb logikátlanságért kárpótol minket, hogy azt a kérdést teszi fel neki, ami a középkori filmek 99,9%-ánál megállná a helyét: “Miért vagy ilyen mocskos?”. Harald tolmácsol és elmondja, hogy vikingek égették le a faluját és ölték meg a családját. A nő ennek hallatán megsajnálja és átnyújt neki egy karalábét. További kommentárra azt hiszem nincs is szükség.
- Végezetül az előzetesben mutogatott viking nazgûlok is megjelennek, amint rátalálnak az Aegishjalmuros tag hullájára. ‘Találjátok meg őket.’ - utasítja embereit a teljesen feketébe öltözött társaság képregénybe illően gonosz vezére, miután lehúzza fejéről a csuklyáját, majd jön a stáblista… Megragadnám az alkalmat, hogy elnézést kérjek a nézőktől a sorozat készítői nevében. Ti ennél jobbat érdemelnétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése