Mielőtt belevágnék a sorozat elemzésébe, jöjjön néhány infó. A sorozat készítője ezúttal már nem Michael Hirst (hála az égnek), hanem Jeb Stuart, akit ha máshonnan nem, a Die Hard (Drágán add az életed!) írójaként ismerhettek. Ami szintén előrelépés, hogy az epizódok forgatókönyvét nem a sorozat készítője írja egyedül, hanem egy teljes írói csapatuk van, szóval remélhetőleg a sztoriban lesz valami minőségbeli javulás. Ami viszont sajnos nem igaz a Vikingek: Valhallára, hogy egy teljesen tiszta lappal indított, kizárólag a történelmi ismereteinket alapul vévő sorozat, hiszen Michael Hirst egy interjúban elmondta, hogy egyetlen dolgot kért Jebtől, mégpedig azt, hogy nosztalgikus legyen. Uhh…
De, hogy van e jogom kritizálni ezek után ezt a sorozatot a történelmi hitelesség alapján? Nos, ebben a promo videóban (link) Jeb Stuart 0:23-nál ezt mondja: “A rajongók sok hasonló dolgot fognak találni a Valhallában: a történelmi pontosság, a szereplők mélysége, a feszültség.”
Szóval csapjunk is bele!
- Természetesen új intróval nyit a Valhalla, ami nem egy nagy etwas, de legalább már nem az ‘If I had a heart’-ot kell hallgatni többé. Már a fülemen jött ki…
- Történetünk a 11. századi Európában játszódik, mint ahogy arról az első képsorok feliratai tanúskodnak. Pontosítva a mai Anglia területén belül található Danelawban kezdünk, ahová a skandinávok telepedtek le a 9. század közepétől. Folytatva a Vikingekben is már bevett szokást, egy névtelen, London melletti viking településen zajlanak az események. Ezek szerint megint nekem kell elneveznem ezt a helyet, így hát legyen: Nem-sokára-halott-vikingek-heim. A vikingek éppen a Szent Bereck napi lakomát ülik és itt meg is ismerkedünk a sorozat első főszereplőjével, Harald Sigurdsonnal, akit III. (Keménykezű) Harald királyról mintáztak, valamint sosemvolt testvérével Stennel, akit nem érdemes túlságosan megjegyezni. Egyikőjük sem marad sokáig a lakomán, mert mindkettejüknek az éjszaka kellős közepén kell távoznia: Harald elhajózik Norvégiába, Sten pedig Londonba nyargal, ahol hívatja őt a király.
- A kosztümök amúgy megint a ‘kuka’ kategóriába sorolhatóak, annyi közük van a korabeli öltözködéshez, mint vásárfiának az utca lányához. Külön felhívnám a figyelmet Sten harci gúnyájára. Ez egy bő, nagyon apró szemű láncing akarna lenni, melyre rávett egy esetlen bőrszerkót. Kreatív? Talán… kicsit. Gagyi? Nagyon.
- Stent és embereit az angol király, II. Ethelred hívatja a palotájába, hiszen ők a testőrei. Leülteti őket saját asztalához, majd elmagyarázza nekik, hogy nem jó, hogy ennyi viking van az országában, ezért elrendelte, hogy kiírtassanak ‘mint a konkolyperlye az árpa közül’. Ezt követően a lakomaterem belső balkonjáról a semmiből felbukkanó íjászok kezdenek el lövöldözni a vendégekre. Ennek a jelenetnek nyilvánvalóan nincs köze a Vörös Nászhoz a Trónok Harcából. Természetesen Sten nem azonnal vész oda a mellkasába fúródó három nyílvesszőtől, még tud egy nagyot suhintani kardjával, mielőtt arcát a padló állítaná meg.
- Ezzel párhuzamosan a korábban látott Nem-sokára-halott-vikingek-heimbe is megérkeznek Ethelred katonái és elkezdik lemészárolni az itt lévőket. Néhányan közülük a templomba menekülnek, amit rájuk gyújtanak. Tetszik ahogy a pánik közepette a templom bejáratánál egy kutyus olyan unottan lófrál, mint akinek tényleg elege van már abból, hogy huszadszorra kell felvenni ezt a k*rva jelenetet. Oké, szóval ez egy valódi történelmi esemény, az 1002. november 13-án történt Szent Bereck napi mészárlás bemutatása, ahol elvileg kiírtották az összes vikinget Angliában (bár ez kicsit kétséges). A gyomnövényes hasonlat és a templom rágyújtása a skandinávokra valóban le van írva egy 1004-ben íródott királyi dekrétumban. Az viszont nem, hogy a király a saját ‘hűséges’ testőreit ölette meg egyúttal, mielőtt teljes harci felszerelésben odahívatta őket a színe elé. Egy másik érdekesség, hogy III. Harald 1015-ben született, szóval kapásból kihajítunk negyven évet az ablakon. Végül is nem ez a sorozat volt az első, aki felvetette, hogy a kora középkorban voltak évek, amik nem léteztek…
- A következő felirat szerint a nagy mészárlásnak a híre eljutott északra, ahol Knut, a dán király sereget gyűjt Kattegatban, ami a valóságban még mindig a dán-svéd tengerszoros és nem pedig egy korabeli norvég város neve. Itt Knut egyébként II. (Nagy) Knut adaptációja, aki karriere csúcsán egyszerre volt Anglia, Dánia és Norvégia királya, bár elvileg a Szent Bereck napi mészárlás idején még csak a csattogós drakkart húzogatta maga után, hiszen 1018-tól volt csupán Dánia királya. Jó sokat késett annak a vérengzésnek is a híre…
- A sereggyűjtőt némileg megakasztja, hogy a tengeren egy nagy vihar kerekedik. Egy hajó hánykolódását láthatjuk, de kapitánya(ik) ügyes irányítása alatt nem kenődik neki a közelben lévő fjord partjának. A hajóban grönlandiak utaznak, Leif Erikson és lánytestvére Freydis Eriksdottir vezetésével érkeznek Kattegatba. Abból a szempontból persze nem alaptalan a dolog, hogy Vörös Erik sagája szerint Leif valóban járt Norvégiában és I. Olaf udvarában megkeresztelkedett, mielőtt eljutott volna Vinlandra. A kronológia viszont megint nem áll össze, mert I. Olaf 1000-ben beadta a kulcsot. Egyre jobban kezd olyan érzésem lenni, mint egy középiskolai töri dogánál, ahol véletlenszerűen vannak beírogatva évszámok, hátha valamelyik éppen talál, de végül a javítás után mindegyik át van húzva. (Sosem fordult velem ilyen elő.)
- Miután sikeresen kikötnek Kattegatban, Leif elindul pár társával a városba, Freydist pedig hátrahagyja a kikötőben. A település vásárterére érve szembesül azzal a sok távolról jött érdekességgel, amik eljutnak egy ilyen nagy viking településre… például fekete afrikai rabszolgák. Ezzel sikerül is kiosztania a sorozatnak egy-egy ütést a politikai spektrum mindkét irányába.
- Az Angliából épp időben lelépő Harald is már Kattegatterban van és a dokkoknál keresi a tengeri vihar túlélőinek nyomát. Beszédbe elegyedik Freydisszel, aki elmondja neki, hogy megállás nélkül, öt héten keresztül utaztak ide Grönlandról. Úgy tűnik villámcsajozás szempontjából Harald lesz az új Vasállú Björn, hiszen már a következő jelenetben kaff… elnézést, sakkoznak egy jót. Ez két szempontból is érdekes lehet. Egyrészről, hogy Freydis az öt hetes tengeri utat követően csak az aktus után fürdik le, másrészt, mert mint kiderül, hogy mikor fiatalabb volt, egy keresztény viking megerőszakolta őt, és mert kifejezetten jófej volt, egy keresztet is belevésett a hátába, hogy így megkeresztelje. Na most, nem tudom, hogy mennyire beszélhetek erről, mint kívülálló, de van némi kétségem afelől, hogy egy ily módon traumatizált nő azelőtt ágyba ugrana egy vadidegennel, mielőtt bárki ki tudná mondani, hogy ‘surströmming’. Vagy hogy egyáltalán.
- Közben Leif betér a fogadó csarnokba ahol van némi tumultus. Egy csapat keresztény viking megkérdezi, hogy mit szeretne itt, miközben ő végigméri, a nyakukban lógó kereszteket. Elővesz egy darab papírt, mert hát Grönland akkoriban köztudottan tele volt írószerboltokkal, és megmutatja nekik az arra lerajzolt keresztet, mondván, hogy azt keresi, aki ezt a darabot hordja. Elárulom, hogy az ábrázolt keresztet hordó viking, aki megbecstelenítette Freydist. Pár kérdést azért felvet, hogy egyáltalán hogyan tudták lerajzolni azt a keresztet? A nő megkérte az erőszakolóját hogy maradjon még egy pár percig amíg ő leskicceli a nyakékét? Vagy ennyire vizuális memóriája volt? Akkor miért nem az arcát rajzolta le? Mindenesetre, elsőre úgy látszik ezzel nem megy sokra Leif, mert kábé mindenkinek ugyanolyan keresztje van, szóval azt is kérdezhette volna, hogy nem e látták azt a fickót aki egy négy lábú sámlin szokott ülni.
- Leif és a többi grönlandi egyébként irha kabátokban feszítenek, ami abból a szempontból nem teljesen oké, hogy az ott élőknek is elvileg gyapjúfonalból szőtt normális ruháik voltak. Mindenesetre egy helyi nagybetűs arcnak megtetszik a gúnyája és meg akarja tőle venni, de Leif nem akarja eladni neki, mert ő maga ölte meg azt a ritka grönlandi hippogriff-narvál hibridet, aminek a bőréből aztán elkészítette a ködmönt. Egy kis bunyó kerekedik ebből, de a csarnok őrzésére megbízott pajzsszűz biztilányok leállítják a balhét. Eztán a csoportból az egyik mégiscsak megmondja, hogy a lerajzolt kereszt egy angol darab, gondolom azért mert a Brian életének záró jelenetére emlékezteti őt.
- A kürtszó egy új hajó érkezését jelzi, úgyhogy Leif összeszedi a fürdőző Freydist és kimennek a kikötőbe. A hajón Harald valós történelmi háttérrel rendelkező (fél)testvére Olaf Haraldsson jarl utazik, aki nem más, mint a II. (Szent) Olaf norvég király feldolgozása. Freydis meg is jegyzi gyorsan, hogy ő volt az erőszakolója. Ez azért kicsit meredek, de spoiler ide, spoiler oda, az epizód végén kiderül, hogy valójában nem Olaf, hanem a mellette ácsorgó komája, egy Gunnar nevű nímand volt a tettes, csak most etet minket a sorozat.
- Harald és Olaf embereivel kivonul a szomszédos völgybe, ahol már gyülekezik a nagy viking sereg. A grönlandiak követik őket. Itt táborozik Knut király. Harald bemutatja Olafot Knutnak. Persze a valóságban Olaf előbb volt király mint Knut… csak egy újabb trivialitás. Olaf felajánlja segítségét, hogy megbosszulják az Angliában lemészárolt testvéreiket. Segítsége igencsak hasznos, hiszen még ők építették London védműveit Ethelrednek. Egyetlen kitétele van: nem hajlandó pogányok oldalán harcolni és kéri Knutot, hogy kereszteljenek meg mindenkit a táborban. Knut ebbe nem megy bele. Olaf itt egyébként egy kicsit ‘rosszarcúként’ van ábrázolva, szóval valszeg egyfajta antagonistaként fog tetszelegni. Igaz, én is kicsit megrémültem amikor láttam a Dán Nemzeti Múzeumban, hogy milyen nagy fejszével ugyanakkor zavaróan vidám tekintettel ábrázolták őt a középkorban.
- Később Harald csak megfűzi őt, hogy meg fogja érni neki úgy is ez a vállalkozás, hogy nem kereszteltet meg mindenkit. Érvei között szerepelt a három ‘P’ egyike, és annyit megsúghatok, hogy nem a pia és a p*na volt az… (Bizony. A palacsinta.)
- A grönlandiak megvitatják, hogy nem egy bölcs ötlet bosszút állni Freydis megrontóján, mivel célpontjuk eléggé bent van a sűrűjében. A testvérek kissé neheztelik, hogy társaik ezzel megszegnék apjuknak tett ígéretüket. Úgyhogy Leif este egyedül próbál meg beszivárogni a táborba. Az infiltráció közben csatlakozik a seregszemlére sétáló sokasághoz. A mögötte sétáló egyik embernek a hasára egy drón van kötve. A seregeknek Knut tart egy lelkesítő beszédet. Utána viszont a pogány és a keresztény ellenállás a felszínre tör, két harcos egymásnak esik, de Harald lenyugtatja őket és újra egyesíti a sereget lelkességben.
- Mindeközben Freydis az erdőben pogánykodik. Hát mit ad(nak) isten(ek), éppen arra lovagol kíséretével a sorozat legvártabb szereplője, Haakon jarl. Mikor kijöttek róla a hírek, hogy ki fogja őt alakítani, nagyon sokan felháborodtak. Egyrészről mert a Haakont alakító színész, Caroline Henderson nő és hát nem igazán ismerünk női jarlt a történelemből, már csak azért sem, mert a jarl egy hímnemű szó (kb. olyan, mintha Novák Katalint Novák úrnak hívnánk). A másik érv szintén elég nyilvánvaló: míg a színésznő halak csillagjegyben született, a történelmi Haakon jarl valószínűleg a mérleg csillagjegyben. Amúgy már csak azért is érdekes, hogy ez a részlet ennyire kiakasztotta az embereket, mert a Vikingek sorozat hét éven keresztül adagolta nekünk a válogatottnál válogatottabb baromságokat, mint ‘történelmi’ szetting. Isten őrizz amúgy, hogy itt mentegessem a sorozatot, de azért kimondja teljes nevét is, ami Estrid Haakon és megemlíti, hogy volt egy férje aki már meghalt, minden bizonnyal onnan örökölte a Haakon nevet. Persze a viking korban a férjhez ment nők nem vették fel a párjuk nevét, szóval ez így megint csacsiság, de a lényeg, hogy ő nem Haakon jarl, hanem Haakon jarl feleségének az adaptációja lenne, akiről meg amúgy sem nagyon tudunk semmit. Mindenesetre megmondja Freydisnek, hogy Kattegatban nyugodtan pogánykodhat.
- Másnap a táborban néhány viking, aki ismeri Leif apját, Vörös Eriket, beleköt Leifbe. A kötekedők között ott van a Vikingekben többször felbukkanó Aragóniai Thorvald is, de megint új frizurával, mint névtelen rosszarc. Mivel hősünk nagyon hős, ezért egymaga leveri az öt(?) támadóját. Harald ekkor felfigyel rá, és felajánlja neki, hogy tartson vele Angliába. Ezekből a jelenetekből egyébként kiderül, hogy az emlegetett Vörös Erik nem az a Vörös Erik, aki az alap sorozatban is benne volt. Végül is ez egy ügyes megoldás: ha adaptálunk egy valós karaktert, akinek aztán a sorozatunkban annyira eltérő a története, hogy végül semmi köze az eredetihez, akkor később újra felhasználhatjuk.
- Knut és a főemberek visszatérnek Gatterba, ahol Haakonné lakomát szervez nekik. A lakomán van dobolós zene, meg minas morguli kígyótáncoltatók. Freydis odalopakodik a főasztalhoz és megkéseli megrontóját, aki ugyebár Olaf jarl haverja. Olaf ezért az életét akarja venni, de Haakonné közbelép, elfogatja Freydist és meghagyja, hogy majd másnap ítélkezik felette.
Szóval ez volt az első rész. Eddig mondjuk nem borzasztóbb, mint az alap sorozat bármelyik átlagos epizódja. Legalább hiányoznak a számomra kifejezetten irritáló szereplők, mint Torvi, Ivar meg Hvitserk. De még nincs mit nagyon elkiabálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése