- Freydis visszatér az emigráns kelták falujába. A vajákos asszony házában megpillantja nevenincs barátnőjét, akit halála után a black metálos keresztények fellógattak a plafonra, mint a füstölnivaló sonkát. Felteszi hát a kérdést, hogy ki tette ezt vele. A válaszra nem is kell sokat várnia, mert odakint a csúf kopasz Hókuszpók várja őt egy levágott fejekkel körberakott kör közepén, amit a lány valahogyan a faluba jövet nem vett észre. Dühében egyből rárohan késsel a kezében, de mivel neki háttal ül, ezért megkerüli. Micsoda szerencse, mert így észreveszi hogy a rosszfiú éppen az ifjú Biri néne csecsemőjét dédelgeti, szóval nem lenne mégsem jó ötlet hadonászni felé a haleffel. ‘Áh, szóval te vagy az akinek kereszt van a hátán! Egy harcosra számítottam, de te csak egy lány vagy!’ Mondja az ördögi figura, majd utasítja a semmiből előlovagló Nazgûlokat, hogy kaszabolják le a lányt. Ekkor Freydis előrántja a kardot, mely az előző rész során a seggében volt. Hókuszpók megkérdi, hogy hol kapta. Mivel a nő dühe ellenére nem vesztette el a modorát, készségesen megmondja neki, hogy Uppsalában, egy papnőtől. Ebből a fickó levágja, hogy beszélt a lefosott arcú jós szellemével is és mivel a “vén hülye buzeráns” utolsóként illette, ezért a disney főgonosz egyből úgy érzi, hogy mégsem kell őt lekaszabolni, hanem megkéri, hogy Haakonné jarlasszonyságnak adja át az üzenetet, hogy Kåre jarl üdvözli. Erősen indít ez az epizód is.
- Olaf érzi, hogy a disznóságai miatt már kezd izzani a lába alatt a talaj, ezért elhajózik Londonból. Különben sem tetszik neki, hogy Knut már Anglia királya is egyben. Harald és Leif szintén elhagyják az országot és Kattegatter felé veszik az irányt, mert már túlságosan szép volt, hogy három része nem láttuk azt a szájbatett helyet. Knut, miután elbúcsúzott a duótól visszamegy a városba, ahol Godwin az idétlen kabátjában, melynek mindkét oldalán csak bujtatók vannak, megközelíti őt. A király megmondja neki, hogy ne rinyáljon az új szállása miatt, hanem inkább ácsoltasson egy akasztófát, hátha az engedetlen angolszász főuraknak lógni támadna kedve. Ennek hatására majd mindenki kétszer is meggondolja, hogy meg akarja e szegi a viking saríát.
- Godwin később a tömlöcben felkeresi az ott hűsölő angolszász nemeseket, és szól hogy Knut várja őket a délután ötórai teára. Az egyik nagykutya közli, hogy Godwin igencsak az apjára ütött, aki szintén az ellenség seggét nyalta. Úgy tűnik, a tanácsos a türelem embere és válasz gyanánt mindössze jó étvágyat kíván a teasüteményhez. Knut mindeközben tárgyal Emma királynével. Olyan mintha fontos témákról beszélnének, pedig csak azt zsírozzák le egymás közt, hogy ezentúl ‘sakkozós’ lesz majd a viszonyuk. Tulajdonképpen fontos téma ez is.
- Freydis visszatér a Gatterba és elmeséli özvegy Haakonné jarlasszonyságnak, hogy az Uppsalába tartó út során Kåre jarl (oké, ez a név nem fog nekem menni, szóval maradjunk csak a Hókuszpóknál) berserkere megtámadta őket és megölte társait, de végül a lánynak sikerült elbánni vele. A pajzsszüzekből álló gatteri karhatalom kápója, egy Altöra nevű hölgy igencsak kételkedik benne, hogy Freydis valóban ekkora ász. Hakonné ellenben hisz neki, utasítja Altörát, hogy vegye őt be a pajzsszűz zsandárságba illetve törpapai bölcsességét fitogtatva megerősíti, hogy a Hókuszpók által jelentett fenyegetést nem szabad félvállról venni. Altöránál álljunk meg egy pár szóra. A nő a Vikingek frencsájz ‘out of place’ karaktereinek hosszú sorát erősíti, hiszen Hakonnéhoz hasonlóan közép-afrikai származása erősen szembetűnő. Néha a sorozat azért mutathatna olyan származékokat is, akik nagyobb valószínűséggel fordultak meg a viking kori Skandináviában. Mondjuk valahol megértem. Elvégre minek is fárasztanánk az átlagos hülye nézőket olyan elnevezésekkel, mint obodrita, vót vagy fríz, amikor egyik népcsoportról sem ordít (bőrszín alapján), hogy különbözőek. Arról nem is beszélve, hogy azokhoz kutatómunkát is kéne végezni.
- Hogy ne érezzük, hogy Hókuszpók holmi kartonból kivágott vagy a wishről rendelt főgonosz, kapunk némi betekintést az előtörténetébe. Ijedtségre persze semmi ok, háttere nem sokkal bonyolultabb, mint egy villanykapcsoló működtetése. Gyerekkorában szüleivel és bátyjával elzarándokoltak Uppsalába, ahol aztán tanúja volt annak, hogy feláldozzák a tesóját, de olyan egyszerűséggel mintha csak a templomi perselybe dobnának egy százast. Ez az élmény aztán annyira traumatizálta, hogy felnőtt korára fanatikus keresztény pogányvadász lett, aki feketében mászkál mindenhova. Ugyan vannak arra utaló régészeti leletek, hogy áldozhattak fel gyermekeket a viking korban (pl. a dániai Trelleborgban), viszont abban nagyon kételkedek, hogy magas rangú emberek elsőszülött fiait ölték meg annyi ünnepélyességgel, mint amennyivel manapság a banánt szokták meghámozni. Ha meg tényleg ez az eset előfordult, akkor ez egy társadalmilag elfogadott és indokolt szokás volt, és kevésbé valószínű, hogy idejekorán kinevelte a közösségből a skandináv Torquemadát. Egy pozitívumként azt hozzátenném, hogy nagyon hihetően adja át a rémületet a gyerekszínész, aki a kölyökkori Hókuszpókot alakítja.
- Freydist oktatják a csatalányok harcolni, vagy mi. Altöra felrúgja a feltörekvő hősnőt, és ezzel nyomatékosítja benne a pajzsszűz intelmek egyik legfontosabbikát: “A csatának vége, de sosem zárul le, amíg nem kelsz fel.” A logikailag nehezen összeálló végszó után Hakonné félrehívja Freydist és Uppsaláról érdeklődik tőle. Az beszámol róla, hogy a jós szelleme utolsónak hívta őt. A jarlné szerint ez annyit tesz, hogy ő Uppsala utolsó lánya. Ebből a címből természetesen megint nem derül ki semmi fontos, azon kívül, hogy az uppsalaiánok többé nem fognak senkinek se a szebbik felébe szondákat felhelyezni, mert Hókuszpókék rövidesen vagdalt hússá varázsolják őket. Jajj, bocsánat, spoiler, SPOILER!!!
- Knut megmutatja az angolszász uraknak, hogy hogyan néznének ki karácsonyfadíszként. Ehhez azt a grófot használja fel, aki korábban beszólt Godwinnak. Karrier céljaiknak ez a kimenetel annyira nem fekszik (hahaha), úgyhogy feltételek nélkül behódolnak az új uralkodónak. Kárpótlásként Knut megígéri, hogy megtarthatják földjeiket és címeiket, a saját serege által lerombolt hidat pedig újra építi. Ha meg már ott van, akkor igazán hozzá adhatna pár utcát a városhoz is, hogy ne mindig ugyanazt a nyomorék kis udvart kelljen bámulnunk a londoni jeleneteknél.
- Haraldék visszatérnek Norvégiába. A gyakorló harci öltözéket viselő Freydis kitörő örömmel fogadja az életben maradt grönlandiakat. Tágra nyíltak a szemeim amikor Liv megkérdezte a pályakezdő pajzsszüzet, hogy mi az amit éppen hord. Szó se róla, hiú ábránd volt, hogy a sorozat gyakorol némi önreflexiót a gyalázatosan kinéző kosztümeivel kapcsolatban, hiszen a lány kitérő választ ad. Így hát a jelenet hátralevő részét ugyanolyan csalódottsággal nézem végig, mint Harald a hajóról, akinek Freydis még annyit sem vakkant oda, hogy ‘Hvat's með þér, lúzer?’.
- Akárhogy is alakul majd Haraldunk szerelmi élete, egy láda kincset azért kipakol Haakonné elé, hogy ezzel kuncsorogja ki a támogatását. Hogy a naccságos asszonynak valóban szüksége van e a kenőpénzre, amikor a nyakában is csokiskekszek lógnak az egy másik kérdés, mindenesetre azt jól megbeszélik, hogy Olaf probléma lesz, ha a fickó tényleg akarja a norvég trónt.
- Ha már így szóba jött, Olaf éppen a dániai Jellingben tesz egy kitérőt és meglátogatja Knut nejét, Ælfgifu királynét, hogy jól beköpje neki a dán/angol királyt, akinek már régen Emma reszelésén jár az esze. A feliraton kívül egyébként semmi sem utal arra, hogy éppen hol járunk, hiszen a királyné olyan erős angol felsőosztálybeli akcentussal beszél, hogy azt harapni lehetne. De adjuk meg a császárnak ami a császáré, Ælfgifu alapjáraton angolszász származású volt, szóval ezért nem jár a dádá. Azért viszont igen, hogy Olaf egy kockás flanelingben járul a dán királyné színe elé a segítségét kérni és ezért még egy makarenkóit sem kap senkitől.
- Később egyébként kiderül, hogy Freydis Hókuszpókkal való találkozása miatt nézi levegőnek Haraldot, mert ugyebár a hercegünk is keresztény. A rossz viszony és az előítélet persze leheletnyi ideig tart és az esti lakomán Haraldhoz a hídbontó grönlandiakat méltató felszólalása után már egy dekoltált ruhában megy oda Freydis, lehetőséget adva neki arra, hogy ne az arcához kelljen beszélnie.
- Ahogy az nem lepett meg senkit, az epizód vége felé egy izzasztó játszma keretében Emma már Knut bástyáját próbálja meg beszorítani. Godwin erről tudomást szerez, majd Edmunddal találkozik a kikötőben. A tanácsos megmondja az ifjú társuralkodónak, hogy fontos a szerepe, mert Knutnak ‘nincs serege, ami támogathatná’. Oké… a hosszúhajók elrendezése itt tökéletesen illusztrálja a bennem zajló érzéseket, ahogy az egyik sárkányfej mintha éppen sugárban okádna.
- Tanúi lehetünk Freydis pajzsszűz vizsgájának. Igen, jól olvastad. A bizonyítás abból áll, hogy a többi csatalány üvöltözve rohan rá fegyverével, neki meg le kell győznie őket. A szabályok egyébként nem túl egyértelműek, de úgy tűnik, hogy a vizsgázó ronthat egyet-kettőt, szóval engedik neki hogy felkeljen, ha földre kerül. A harc során a lány a kikezdhetetlen hollywoodi logikát követve leveti magáról az otromba bőrszerkóját, igaz másra amúgy sem volt jó, minthogy bemutatja milyen hülyén nézne ki fenyőtobozként. A legvégén puszta kézzel veri meg a pajzzsal és karddal felfegyverzett Altörát. A vizsga sikeres és megnyeri a kardot, ami eleve az övé volt, csak Hakonné beszórja földdel. Hogy megünnepelje a sikeres megmérettetést este sakkozik egy nagyot Haralddal. Néha azért szeretem, hogy ilyen hülyének próbál nézni minket ez a cseszett sorozat, de ezzel csak önmagát minősíti. Bizonyára így volt akkoriban, hogy ha egy nő bekerült egy szervezett harci alakulatba (mert nyilvánvalóan így működtek a pajzsszüzek), amibe eleve nehéz volt bejutni, akkor utána rögtön ad egy esélyt neki hogy teherbe essen.
- Végezetül Hókuszpókék egy sokadik típusú találkozás keretében végrehajtják az uppsalaiánok genocídiumát. Bár erről már mintha beszéltem volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése