Barbárok, 1. évad, 6. rész – A csata

- Segestes elárulja Varusnak, hogy mire készül Arminius és hogy Folkwin sem halt meg, hanem a táborban raboskodik. Főhősünk ebből tudja meg, hogy régi barátja életben van. Arminius alátámasztja a legiók vezetői előtt apósa mondandójának igazát, de végül a gyanút ügyesen elhárítja magáról azzal, hogy megmondja, hogy ezt mind ostobaság lenne elhinni, hisz elég kicsi az esélye annak, hogy pár száz germán harcos legyőzzőn három, több ezer emberből álló képzett római katonát. Varus is megenyhül fogadott fia érvei nyomán, és elhajtja Segestest. Meglátásom szerint ez a valóságban is valahogy így történhetett. Segestes hiába figyelmeztette a legatust, az egyáltalán nem tudta komolyan venni a gondolatot, hogy barbárok képesek lennének elpusztítani vagy akár egyáltalán ártani a legfejlettebb civilizáció három teljes hadseregének.

 

 

- Arminius felkeresi a fogságban lévő Folkwint és beszél neki a támadásról, majd saját germán auxiliarisait is felkészíti az indulásra. A következő jelenetekben menetelő legio a mindenféle szakmai szempontoktól eltekintve egy elég menő látványt nyújt. A formációt tekintve azonban van indok kritikára, hiszen először 18 x 9 fős csapatokban, majd azokat 4 x 6 főkre osztva vonulnak az erdőn keresztül. A legio alapegysége ekkoriban a 8 fős contubernium, és azok tizesével alkotnak egy 80 fős centuriát. Könnyen belátható, hogy a sorozatban látható alakzatok ezt nem nagyon adják ki. (Ezúttal is köszönöm az infót Lénár Vilmosnak.) Ami viszont az epizód lejátszásának folytonos megállítgatása nélkül is könnyen feltűnik, hogy Arminiuson kívül minden egyes katonán, de még a tiszteken is sisak van. Nyílván ez megint a dramaturgia miatt van, mert hősünknek eleve olyan arcmaszkos sisakja van, amitől valódi arca nem látszik, de ha már csak a Mandalorianból indulunk ki, ez sem kéne, hogy gond legyen. Ha más nem, remélem az lesz a méltán népszerű Star Wars sorozat hozadéka, hogy az ókori/középkori filmek készítőivel is beláttatja, hogy nem feltétlenül gond az, ha nem látjuk a főszereplő arcát.

 

 

 

 

- A csata előtt Thusnelda egy istennőhöz (vagy istennőkhöz) imádkozik, akinek a nevét nem mondja ki, csupán jelzőkkel illeti, ami talán egy szerencsésebb megoldás. Ekkor tör rá Hadgan aki megpróbálja megerőszakolni, de sikerül ellenállnia. Cserébe nem sokkal később a sértődött Hadgan úgy határoz, hogy mégsem vesz részt a csatában és a chattusokkal együtt elvonul. Döntését azzal indokolja, hogy nincs esélyük és nem akar meghalni egy ’római árulóért és a szajhájáért’. Ekkor a többi germán vezér is berezel, ám Thusnelda, Wotanhoz hasonlóan, látnoki képességért cserébe áldozza fel jobb szemét mindenki előtt (pontosabban csak megvágja az egyik szemgolyóját). A biztos győzelemről szóló látomásainak előadása sikeresen meggyőzi a jelen lévőket, hogy harcoljanak. A szem feláldozása megint csak későbbi, Viking kori forrásokra utal Wotan/Odin istenről, és régészeti leletek ábrázolásai alapján is legkorábban a 6. századtól sejthető ez a történet a közhiedelemben (ezért az információért köszönet Jackson Crawfordnak és Stella Nathanielnek). Ettől függetlenül a motívum, hogy számodra valami fontosat feláldozol, hogy előnyt szerezz, elég régre nyúlik vissza különböző kultúrák mítoszaiban, szóval ez így magában nem nagy túlzás. Az viszont egy fokkal inkább, hogy Thusnelda itt már egy személyben papnő, harcos és feleség.

 

- Arminius Varus parancsára az auxilia élén előre lovagol, hogy biztosítsa az utat az erdőn keresztül. Őket már a legio reguláris egységei követik a szűk ösvény miatt kettes oszlopba rendeződve. Thusnelda feketére festett bőrű harcosai élén üt rajtuk, ezzel megkezdve a csatát. Testfestés gyanánt ismét Tacitushoz nyúlhatunk vissza, aki a hariusok törzséről írta, hogy testük be van festve és úgy támadnak rá az ellenfelükre, szóval a germánok körében ez nem példa nélküli jellegzetesség. Persze kedvenc ókori írónk azt is leírta a hariusokról, hogy éjszaka támadnak, szóval abban az esetben több érteme lenne egy ilyen kamuflázsnak, mint a sorozat értelmezésében nappal (már ha valóban álcaként használták). A harcosok közül sokan állati koponyákat és maszkokat viselnek. Erről már írtam a legelső rész intrója kapcsán, és sok újat nem fűzök hozzá, csak ismétlem magam, hogy nem túl praktikus ilyesmit hordani csatában. Ismét nagy dádá a sorozat készítőinek, hogy a rómaiak páncéljait a germánok sokszor úgy szúrják át, mint más a rántott csirkét, egy indulatos vasárnapi ebéd során. A hab a tortán pedig a kigyulladt lángoló harcosok, amiket már a Gladiátorban is láthattunk, csak itt most a legionáriusok égnek. Értem én, hogy menő meg minden, de oka volt annak, hogy a harcosok többnyire pajzzsal és lándzsával, nem pedig olajjal és égő fákláyval vonultak csatába.

 

 

- Rövidesen Arminius az auxiliával együtt is a rómaiak ellen fordul és legyőzik a legiók előőrsét. Varus erről tudomást szerez, majd a szűkebb erdei ösvényről visszafordítja a csapatait a nyílt, erdő által övezett útra. És sajnos itt jön a sorozat leggyengébb része, legalább is a történelmi hitelesség szempontjából. A hollywoodi lángeffekteket tovább fokozzák. Ahogy azt az első részben már lehetett látni, az úton, amin a legiók vonulnak keresztül már előre elkészített, rendkívül gyúlékony tűzcsapdák vannak kialakítva, amikhez elegendő egyetlen fáklya, hogy begyújtsák és kisebb részekre osszák a rómaiakat. Arra a kérdésre, hogy mégis hogyan nem vették észre a legiók emberei ezeket a látszólag több száz méteren keresztül kígyózó csapdákat nincs nagyon jó magyarázat.

 

 

- Sajnos a Teutoburgi csatának egy rendkívül lebutított változatát láthatjuk itt, ami inkább csak nyomokban tartalmazza azt amit a valódi ütközetről tudunk. Miután fellobbannak a lángoszlopok, a germán harcosok vadul törnek rá a gyűlölt ellenségre. Ezt persze az elengedhetetlen epikus, lassított felvételben láthatjuk. A káosz totális, és pillanatokon belül a germánok és a rómaiak túrós csusza módjára keverednek egymással és mindenki harcol mindenkivel. Nyilvánvalóan a valódi csatában is volt zűrzavar a rómaiak számára, de esélyesen a végsőkig törekedtek arra, hogy valamiféle szoros alakzatban maradjanak. A sorozatban a barbárok egy napon belül győzik le teljesen mind a három legiót. Ehhez képest a csata három napig tartott, az időjárás viharos, esős volt, szóval tűzcsapdákkal sokra amúgy sem mentek volna. A készítők mentségére szóljon, hogy az epizód vége felé itt is elered az eső. Ezen túl a germánok valódi taktikája az volt, hogy először távolsági fegyverekkel (dárda, parittya, stb.) gyengítették meg az ellenfelet. Ebből csak néhány kilőtt nyílvesszőt láthatunk a képernyőn. Közelharcba bizonyára már csak akkor bocsátkoztak, amikor kétségtelen volt a győzelem és akkor is erejüket összpontosítva törtek rá a rómaiak elszigetelt, kis létszámú egységeire. Aminek szintén nyomát sem látjuk az az erődítmények, hiszen a germánok sáncokat emeltek az erdőn belül, valamint a rómaiaknak is sikerült egy erődített tábort felhúzniuk a csata során. Persze lehet, hogy itt költségvetésbeli korlátok is felmerültek, de a csata akár három további részt megért volna, kár érte.

 

 

- Varus, amikor megérti, hogy nincs esélyük a győzelemre, az öngyilkosságot választja. Ez a valóságban is így történt, igaz talán nem a subarmalis vastag szövetrétegein keresztül döfte magába a gladiust. A rómaiak vereségének biztosságával Hadgan és Segestes a csata végén a chattusokkal visszatér, majd Segestes lefejezi az önmagával végző legatust. Az, hogy a chattusok későn érkeztek a küzdelembe a sorozat sajátja, azonban Varus holttestét valóban lefejezték.

 

 

- A csata utáni ünnepségen láthatunk néhány utalást a folytatással kapcsolatban. Folkwin és Thusnelda újra egyesülnek, de Folkwin és Arminius között új feszültség is érezhető. Hadgan és Segestes már konspirálnak Arminius ellen, a papnő pedig elmondja Thusneldának, hogy a gyermek akit vár nem a férjétől van. Végül láthatunk egy lovast, aki Varus fejével vágtat valahová. A második évadra vonatkozóan ez már spoiler, de azt tudjuk, hogy Varus fejét Arminius elküldte a mai Csehország területén élt markomannok királyának, Maroboduusnak, hogy így ajánljon neki szövetséget.

 

Tehát összességében a Barbárok sok dologban mutat előrelépést a történelmi sorozatok terén. A felszerelések és ruhák sok esetben nagyon jók és látszik, hogy a történeti források terén is alapos kutatómunkát végeztek, igaz, a sok hollywoodi klisét még nem sikerült levetkőzni a pl. kaotikus csaták meg a könnyedén átvágható/átszúrható páncélok terén. Nyilván a valóságban nem létező apa-fia viszony Varus és Arminius között a dráma miatt lett a sorozatba téve, ami számomra még nem is annyira zavaró, de Thusnelda túlnagyított szerepe egy fokkal inkább. Szerencsésebb lett volna ha megmaradnak csak a papnő vagy csak a harcos szerepnél. Ugyanakkor az is jobb lett volna, ha Segimer halálát átrakták volna a második évadra és meghagyják vezéri szerepét. Ugyan az Arminiust játszó színész elég tehetségesnek tűnik (mondom ezt laikusként), de szerintem jobb lett volna ha egy germánosabb kinézetű fickót választottak volna erre a szerepre. Nagyon bízok benne, hogy a következő évadra a minőség nem fog felhígulni és ami eddig hiányosság volt, azon is javítanak. Arminius és a korabeli germán törzsek élete tartogat még érdekes fordulatokat.

Barbárok, 1. évad, 5. rész – Árulás

- Folkwin miután bemosott egyet Arminiusnak, amiért feleségül akarja venni szeretőjét, Thusneldát, belátja, hogy mégiscsak ez lehet a legjobb döntés ha egyesíteni szeretnék a germán törzseket, hisz mint ahogy az előző részben láthattuk, a bructerusok tisztelik a nőt az istenekkel való kapcsolata miatt. Arminius és Thusnelda eztán visszamennek a heruszkokhoz és bejelentik népüknek, hogy összeházasodnak. Leendő apósa, Segestes ezt persze nem nézi jó szemmel. Itt egy újabb történelmi adalékként megjegyezném, hogy Tacitus évkönyvei alapján ez a házasság valójában a Teutoburgi csata után történt meg, azt viszont leírja, hogy Thusnelda korábban már valóban másnak volt a jegyese és nem volt jó a viszony a vej és az após között, szóval ezért én megint megítélem a szóbeli vállveregetés a sorozatnak.

- Az esküvő során a már korábbi részekben is látott papnő adja össze a párt. A ceremónia nincsen túlragozva, hiszen nem igazán ismerjük, hogy egy korabeli esküvő pontosan hogyan nézett ki. Egy rész amit mutatnak belőle, hogy a papnő vért önt egy tálkába amit közösen fognak. Ezt a véráldozatot a jópár évszázaddal későbbi Viking korra vonatkozó Jó Hakon sagájából ismerjük például, de így a római kori germánokra visszavetítve nem egy nagyon bődületes dolog.

- A papnő fejdíszét meglátva egyből leesett, hogy miről mintázták a hölgy kinézetét. Előre megsúgom, hogy nem egy fantasy szerepjátékból. Ez konkrétan a Szász-Anhalt területén található Bad Dürrenberg középső kőkori temetkezésből előkerült, sámánként értelmezett személy viseletének rekonstrukciója. Igaz, ez így egy elég nagy csúsztatás, mert a Kr. u. 1. századhoz képest ez hétezer évvel korábbi és akármennyire is konzervatívak voltak az emberek az ős- és ókorban, az igencsak kétséges, hogy a spirituális elöljárók ugyanúgy öltözködtek a mezolitikumban, mint a vaskorban. DE! Mivel alapvetően nem tudjuk, hogy a korabeli papok pontosan hogyan öltözködtek (bár meglévő ruhák alapján lehet akár következtetni), ezennel a sorozat védelmére kelek. Nem (csak) azért, mert őskorra szakosodott régészként ez különösen megmelengette a szívemet, hanem azért mert egy régebbi korokban létezett dolgot mutattak be, ahelyett, hogy a seggükből húztak volna elő egy olyan fantasztikus viseletet, aminek semmi köze nincsen semmihez, mint ahogy a legtöbb ’történelmi’ sorozatban láthatjuk. Persze az ehhez kapcsolódó vitát jogosnak érzem, de szerintem itt a kisebbik rosszat választották.

- A házassági lakoma során (ahol már kerámia poharakat használnak!) a jelen lévő szomszédos törzsek, a marsusok és a bructerusok vezérei biztosítják, hogy embereikkel csatlakoznak Arminius ügyéhez. Egy meg nem nevezett törzs – kizárásos alapon a chaucusok – vezére, Rurik (jó kérdés, hogy miért nem a germánosabb Hroderich nevet választották neki az írók) kételkedik benne, hogy le fogják tudni győzni a rómaiakat, ezért Arminiust és a többi vendéget szidalmazva távozik. Persze ha előre tudta, hogy erre megy ki a játszma, akkor eleve fölösleges volt eljönnie az esküvőre.

- Aki viszont valóban nem jött el az ünnepségre az Hadgan, a chattusok törzsfője. Ajándékot azért küldött, egy kupac lószart. Én részemről ennek az ajándéknak még örültem is volna, hiszen egy nagyon pöpec, késő vaskori geometrikus mintákkal díszített faedényben érkezik a lepény.

- Folkwin szintén hiányzik a jeles eseményről, ő inkább egymagában iszogat az erdőben. Éjszaka egy kisebb, foglyokat kísérő római különítmény bukkan rá, akikkel részegen elkezd verekedni. A harcost összeverik és elfogják. A dulakodást kihasználva az egyik rab futásnak ered, de egy katona utoléri. Viszont ahelyett, hogy kicsit megagyalná és visszaállítaná a sorba, inkább ledöfi és a holttestét Folkwin tábortüzébe dobja. Persze lehet, hogy az illető egy igencsak problémás fogoly volt, és a katona azért szúrta le mert elegük volt belőle, de jogos ha vannak akik szerint ennek így összességében nem sok értelme volt. Annyi mondjuk mégiscsak volt, hogy másnap Arminius és Thusnelda már csak az ismeretlenségig összeégett hullát találják meg, és a Folkwin elhagyott fog-függőjéből úgy gondolják, hogy barátjuk veszett oda.

- Arminiusék ezek után Varushoz járulnak, hogy fenntartsák a látszatot, miszerint még mindig Róma hű vazallusai. Nevelőapja elmondja Arinak, hogy a császár hozzájárulása révén megkapta a lovagi rangot és egy karddal is megajándékozza. A férfit ez kis ideig elbizonytalanítja árulási szándékát illetően. A legatus ezután megbízza őt, hogy hozza el neki a lázongó törzsfők gyermekeit, hogy legyen mivel megzabolázni őket. Ez felszabadítja benne a traumatikus gyermekkori emlékeket és ha volt is némi kételye atéren, hogy a birodalom ellen forduljon, az egyből eloszlott. Ettől függetlenül véghez viszi a gyermekek elhurcolását a germán auxiliárisokkal, hogy bebizonyítsa a törzseknek mennyire tehetetlenek, ha nem fognak össze. Rurikot is így sikerül meggyőznie, hogy csatlakozzon ügyükhöz. A törzsek egy újabb éjszakai gyűlése során Arminius és Thusnelda lelkesítő beszédét követően szinte egy emberként határozzák el, hogy összefogva küzdenek a rómaiak ellen. Itt újabb megjegyzésként hozzátenném, hogy ezekről az éjszakai gyűlésekről szintén beszámolt Tacitus, szóval a sorozat készítői megcsinálták a házi feladatot. Történelmi hitelesség szempontjából viszont az szerencsésebb lett volna, ha a gyűlésnél a ’reflektorfény’ megmarad Arminiuson és nem Thusneldával együtt kiáltják ki a felkelést.

- A következő jelenetekben megbeszélik a haditervet, miszerint Arminius elvezeti olyan területre a rómaiakat, ahol csak keskeny menetoszlopban tudnak haladni és ott rajtuk ütnek. Ari Thusneldát bízza meg azzal, hogy a germán hadakat vezesse, ami persze hibás, mert valójában Segimer volt az, aki ezt a feladatot látta el, dehát a sorozat őt már kiírta.

- Arminius tehát visszatér a táborba és újra római ruhát és felszerelést ölt. Varusnak és a többi tisztnek elmondja hogy a törzsfők, különösen a marsusok szembe szegültek a rómaiakkal és le kell őket verni, ezzel beiktatva egy kitérőt a legiók téli szállásai felé tartva. Ugyan a tribunus kissé kételkedik Arminius ötleteiben, de a legatus megbízik fogadott fiában. Rövidesen Segestes érkezik a táborba és egészen konkrétan közli Varusszal, hogy Arminius arra készül, hogy elárulja őt. Segestes figyelmeztetése szintén hiteles, Tacitus által feljegyzett fordulat.