- Folkwin miután bemosott egyet Arminiusnak, amiért feleségül akarja venni szeretőjét, Thusneldát, belátja, hogy mégiscsak ez lehet a legjobb döntés ha egyesíteni szeretnék a germán törzseket, hisz mint ahogy az előző részben láthattuk, a bructerusok tisztelik a nőt az istenekkel való kapcsolata miatt. Arminius és Thusnelda eztán visszamennek a heruszkokhoz és bejelentik népüknek, hogy összeházasodnak. Leendő apósa, Segestes ezt persze nem nézi jó szemmel. Itt egy újabb történelmi adalékként megjegyezném, hogy Tacitus évkönyvei alapján ez a házasság valójában a Teutoburgi csata után történt meg, azt viszont leírja, hogy Thusnelda korábban már valóban másnak volt a jegyese és nem volt jó a viszony a vej és az após között, szóval ezért én megint megítélem a szóbeli vállveregetés a sorozatnak.
- Az esküvő során a már korábbi részekben is látott papnő adja össze a párt. A ceremónia nincsen túlragozva, hiszen nem igazán ismerjük, hogy egy korabeli esküvő pontosan hogyan nézett ki. Egy rész amit mutatnak belőle, hogy a papnő vért önt egy tálkába amit közösen fognak. Ezt a véráldozatot a jópár évszázaddal későbbi Viking korra vonatkozó Jó Hakon sagájából ismerjük például, de így a római kori germánokra visszavetítve nem egy nagyon bődületes dolog.
- A papnő fejdíszét meglátva egyből leesett, hogy miről mintázták a hölgy kinézetét. Előre megsúgom, hogy nem egy fantasy szerepjátékból. Ez konkrétan a Szász-Anhalt területén található Bad Dürrenberg középső kőkori temetkezésből előkerült, sámánként értelmezett személy viseletének rekonstrukciója. Igaz, ez így egy elég nagy csúsztatás, mert a Kr. u. 1. századhoz képest ez hétezer évvel korábbi és akármennyire is konzervatívak voltak az emberek az ős- és ókorban, az igencsak kétséges, hogy a spirituális elöljárók ugyanúgy öltözködtek a mezolitikumban, mint a vaskorban. DE! Mivel alapvetően nem tudjuk, hogy a korabeli papok pontosan hogyan öltözködtek (bár meglévő ruhák alapján lehet akár következtetni), ezennel a sorozat védelmére kelek. Nem (csak) azért, mert őskorra szakosodott régészként ez különösen megmelengette a szívemet, hanem azért mert egy régebbi korokban létezett dolgot mutattak be, ahelyett, hogy a seggükből húztak volna elő egy olyan fantasztikus viseletet, aminek semmi köze nincsen semmihez, mint ahogy a legtöbb ’történelmi’ sorozatban láthatjuk. Persze az ehhez kapcsolódó vitát jogosnak érzem, de szerintem itt a kisebbik rosszat választották.
- A házassági lakoma során (ahol már kerámia poharakat használnak!) a jelen lévő szomszédos törzsek, a marsusok és a bructerusok vezérei biztosítják, hogy embereikkel csatlakoznak Arminius ügyéhez. Egy meg nem nevezett törzs – kizárásos alapon a chaucusok – vezére, Rurik (jó kérdés, hogy miért nem a germánosabb Hroderich nevet választották neki az írók) kételkedik benne, hogy le fogják tudni győzni a rómaiakat, ezért Arminiust és a többi vendéget szidalmazva távozik. Persze ha előre tudta, hogy erre megy ki a játszma, akkor eleve fölösleges volt eljönnie az esküvőre.
- Aki viszont valóban nem jött el az ünnepségre az Hadgan, a chattusok törzsfője. Ajándékot azért küldött, egy kupac lószart. Én részemről ennek az ajándéknak még örültem is volna, hiszen egy nagyon pöpec, késő vaskori geometrikus mintákkal díszített faedényben érkezik a lepény.
- Folkwin szintén hiányzik a jeles eseményről, ő inkább egymagában iszogat az erdőben. Éjszaka egy kisebb, foglyokat kísérő római különítmény bukkan rá, akikkel részegen elkezd verekedni. A harcost összeverik és elfogják. A dulakodást kihasználva az egyik rab futásnak ered, de egy katona utoléri. Viszont ahelyett, hogy kicsit megagyalná és visszaállítaná a sorba, inkább ledöfi és a holttestét Folkwin tábortüzébe dobja. Persze lehet, hogy az illető egy igencsak problémás fogoly volt, és a katona azért szúrta le mert elegük volt belőle, de jogos ha vannak akik szerint ennek így összességében nem sok értelme volt. Annyi mondjuk mégiscsak volt, hogy másnap Arminius és Thusnelda már csak az ismeretlenségig összeégett hullát találják meg, és a Folkwin elhagyott fog-függőjéből úgy gondolják, hogy barátjuk veszett oda.
- Arminiusék ezek után Varushoz járulnak, hogy fenntartsák a látszatot, miszerint még mindig Róma hű vazallusai. Nevelőapja elmondja Arinak, hogy a császár hozzájárulása révén megkapta a lovagi rangot és egy karddal is megajándékozza. A férfit ez kis ideig elbizonytalanítja árulási szándékát illetően. A legatus ezután megbízza őt, hogy hozza el neki a lázongó törzsfők gyermekeit, hogy legyen mivel megzabolázni őket. Ez felszabadítja benne a traumatikus gyermekkori emlékeket és ha volt is némi kételye atéren, hogy a birodalom ellen forduljon, az egyből eloszlott. Ettől függetlenül véghez viszi a gyermekek elhurcolását a germán auxiliárisokkal, hogy bebizonyítsa a törzseknek mennyire tehetetlenek, ha nem fognak össze. Rurikot is így sikerül meggyőznie, hogy csatlakozzon ügyükhöz. A törzsek egy újabb éjszakai gyűlése során Arminius és Thusnelda lelkesítő beszédét követően szinte egy emberként határozzák el, hogy összefogva küzdenek a rómaiak ellen. Itt újabb megjegyzésként hozzátenném, hogy ezekről az éjszakai gyűlésekről szintén beszámolt Tacitus, szóval a sorozat készítői megcsinálták a házi feladatot. Történelmi hitelesség szempontjából viszont az szerencsésebb lett volna, ha a gyűlésnél a ’reflektorfény’ megmarad Arminiuson és nem Thusneldával együtt kiáltják ki a felkelést.
- A következő jelenetekben megbeszélik a haditervet, miszerint Arminius elvezeti olyan területre a rómaiakat, ahol csak keskeny menetoszlopban tudnak haladni és ott rajtuk ütnek. Ari Thusneldát bízza meg azzal, hogy a germán hadakat vezesse, ami persze hibás, mert valójában Segimer volt az, aki ezt a feladatot látta el, dehát a sorozat őt már kiírta.
- Arminius tehát visszatér a táborba és újra római ruhát és felszerelést ölt. Varusnak és a többi tisztnek elmondja hogy a törzsfők, különösen a marsusok szembe szegültek a rómaiakkal és le kell őket verni, ezzel beiktatva egy kitérőt a legiók téli szállásai felé tartva. Ugyan a tribunus kissé kételkedik Arminius ötleteiben, de a legatus megbízik fogadott fiában. Rövidesen Segestes érkezik a táborba és egészen konkrétan közli Varusszal, hogy Arminius arra készül, hogy elárulja őt. Segestes figyelmeztetése szintén hiteles, Tacitus által feljegyzett fordulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése