- Az epizód a főszereplők gyermekkorában játszódó jelenetekkel kezdődik, és kiderül belőle, hogy hogyan kötött szoros barátságot egymással Arminius, Thusnelda és Folkwin egy farkas leölését követően. Nem sokkal ezután veszik el Segimertől Arminiust, hogy túszként tartsák a birodalomban, ezzel bírva rá a heruszkokat, hogy ne lázadjanak Róma ellen. Ez persze egy ősi bevett szokás, amit nem a rómaiak találtak ki, példának okáért már az egyiptomi Újbirodalom idejéről is tudunk királyi gyermekek túszul ejtéséről. Annak ellenére, hogy őt felnőttként az első évadban nem láthatjuk, bemutatják, hogy nem csak Arminiust, hanem a később Flavusként ismert testvérét is elviszik. Ami mondjuk számomra rontja egy kicsit a beleélés élményét, hogy a felnőtt Arminiust játszó színész nem igazán hasonlít az apját játszó férfire, de ez persze csak egy kisebb hiba.
- Egy további visszaemlékezős jelenetben láthatjuk, hogy amikor a gyermek Arminius és Flavus megérkeznek Rómába, akkor egyenesen Quinctilius Varus az, aki köszönti őket és ezentúl ő a nevelőapjuk. Ahogy erre az olasz youtuber, Metatron is rávilágított, nem tudjuk, hogy a valóságban ki fogadta örökbe a heruszk gyermekeket, de a legkevesebb esély van arra, hogy Varus volt az. Természetesen ezt a történet elemet a dráma miatt tették bele, hogy jobban átélhető legyen Arminius belső vívódása, hogy elárulja e a rómaiakat.
- Szóval Arminius újra találkozik apjával szülőfalujában és visszakéri tőle az ellopott sast. A sas visszaszerzése nyomán régi barátaival is konfliktus alakul ki. Az első nagyobb összetűzés ebben a részben viszont a legionárius táborban dolgozó, bructerusok törzséből származó Berulffal történik. Berulf szemtanúja volt annak, hogy Arminius a gladiusával lefejezte a bructerus törzsfőt, aki mellesleg a nagybátyja volt, ezért a heruszkok falujába megy elégtételt venni. A bructerus fejszével támad Arminiusra. A küzdelem az utóbbi vereségével zárul, de Folkwin közbe avatkozik és egy husánggal leüti Berulfot, mielőtt az még halálra verhetné ellenfelét. A harc tűrhető, egy nagy probléma van vele: Berulf egy jókora vágott sebet ejt Arminius bal oldalán, annak ellenére, hogy szinte az egész torzóját fedő izom páncélt (lorica musculata) visel. Ez így eléggé valószerűtlen, de sajnos a sorozatban többször is előfordul, hogy a római fémpáncélokon simán átszúrnak és átvágnak. A jövőben erre jobban odafigyelhetnének, hiszen ha ennyire nem értek semmit sem a páncélok, akkor minek is hordták őket?
- Később Arminius apja házában ápolja sebeit, és összeszólalkozik Segimerrel amiért ’odaadta őt’ a rómaiaknak. Segimer saját védelme érdekében elmondja fiának, hogy ő volt a béke záloga, és hogy gondolnia kellett a falura. Ez mondjuk megint azt sejteti, hogy az egész heruszk törzs ebből az egyetlen kis faluból áll, ami enyhén szólva ferdítés. Ezek a germán törzsek elég nagy területeket birtokoltak és ha nem is több száz, de azért számos településsel rendelkezhettek.
- Amíg Segimer és Folkwin feltartják a dühöngő Berulfot, Arminius lóháton meglóg a sassal. Folkwin egy rövid lándzsával a kezében utána ered, és utol is éri, hiszen Ari – azért hogy kicselezze üldözőjét, aki ismeri az erdőn keresztül a rövidebb utakat – ló nélkül folytatja útját. A lándzsás harcos bevállal egy ugrást egy elég magas szikláról (mennyi lehetett ez, tíz méter!?), hogy elcsípje régi barátját és egész jól vészeli át az esést, Arminius viszont a sassal ’bélelt’ zsákkal leüti. Szép mozdulat. Végül sérülten ugyan, de sikerül visszavinnie az inszigniát a katonai táborba.
- Mindeközben Thusnelda apja, Segestes Varus elé járul és elmondja neki, hogy Folkwin lopta el a sast, majd a hadvezérrel és kíséretével együtt tér vissza a faluba. A legatus Segimertől követeli, hogy adja ki a tolvajokat, a heruszk törzsfő ekkor mondja ki az előzetesben is elhangzott mondatot, miszerint ’egy barbár sosem árulja el a saját népét’. Ezt ugye a hozzászólásoknál többen is jelezték, hogy a germánok sosem utaltak önmagukra barbárként, de itt látható a kontextusból, hogy kifejezést gúnyosan használja, hogy Varusszal szembe szegüljön.
- Varus, hogy bebizonyítsa, hogy komolyan gondolja a dolgokat, keresztre feszítteti Folkwin teljes családját és megtiltja, hogy bárki is levágja őket, egészen addig amíg elő nem kerül a sas és annak tolvaja. Folkwin már későn, aznap este ér vissza és megrökönyödve szembesül hozzátartozói halálával. Alapvetően mondjuk a kereszthalál egy lassú és hosszadalmas folyamat volt, itt viszont úgy tűnik, hogy már holtan lógatták ki az áldozatokat. A klasszikus ebben az esetben sokkal drámaibb lett volna, igaz akkor esélyen leszedték volna a szenvedőket a keresztről. Mivel Folkwin mindenáron le akarja őket vágni onnan, Berulf leüti és Thusnelda kérésére elcipelik őt.
- Végezetül Arminius és Varus újra találkoznak a legio táborban. Varus megdícséri fogadott fiát, aki viszont cserébe kéri tőle áthelyezését egy másik provinciába. A legatus ezt nem teljesíti és elmondja neki, hogy már írt a császárnak, hogy léptessék őt elő a lovagi rendbe (Ordo Equester). Ez megint csak egy jó pont, hiszen Arminiusnak valóban lovagi státusza volt, azonban úgy gondolom – ha tévedek, javítson ki valaki, aki jobban ért nálam a római hadszervezethez – ha csak eztán kapja meg a rangot, akkor az arcmaszkos lovassági sisaknak még nem kellene nála lennie. Fogadott fiát eztán azzal bízza meg, hogy hozza el neki Folkwin fejét.
Összességében apró hibái ellenére ez is egy teljesen jó epizód volt. A végén olyan érzésem volt, kevésből tudtak elég sokat kihozni, hiszen az első részhez képest nem igazán láthattunk új helyszíneket vagy díszleteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése