2021. január 10., vasárnap

Vikingek, 6. évad, 11. rész – A királyok királya

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Nos hát, a 2020-as év elég sok szempontból katasztrofális volt, végső csapásként pedig december 30-án megkaptuk a Vikingek teljes utolsó évadát tömbösítve. Bizony ám, hiszen amíg a History Channelen továbbra is heti rendszerességgel adagolják, az Amazon Prime Video-n keresztül az egészet meg lehet nézni. Hogy miért, azt nem igazán értem, de gyanítom, hogy súlyos pénzek vannak a háttérben. Ennek ellenére én nem ’bindzseltem’ az utolsó évadot, hiszen jóból is megárt a sok, nem hogy még ebből...

- Ezt a részt röviden így tudnám összefoglalni: Vasbordájú Björn meghalt... de nem!... de igen!... de nem!... de igen!... de...

- Szóval miután Björnt a normandiai... izé... norvégiai partraszállás során felnyársalta a halmozottan hátrányos helyzetű öccse, Ivarsejtű Ivar, a rendkívül veszedelmes öldöklés közepette egy mankóra támaszkodva, hívei gyorsan összekaparták, hogy visszavigyék Gatterba. A győzelmet Oleg és a kváziszlávok már Kitérdekelszheim csarnokában ünneplik. Ivar persze egyből letöri az újdonsült norvég cár kedvét, hogy hát nem olyan biztos, hogy Björn valóban meghalt. Jogos, elvégre csak egy kardot nyomtak át a törzsén.


- A Schrödinger Björnjének dilemmáját rövidesen megszakítják azzal, hogy behurcolnak két foglyul ejtett alakot. Régi ismerősök, az egyik nem más, mint Jóhajú Harald, aki most már frankón rekordot dönt, ha az egy főre jutó fogságba eséseket nézzük, a másik pedig Olaf király, akiről eddig vagy nem tűnt fel, hogy van vagy nem is volt korábban egy kilóméteres fülcimpája. Oleg eltűnődik rajta, hogy mit kezdjen két foglyával és hogyan lehetnének neki hasznosak. Harald megmondja, hogy sehogy sem kíván hasznos lenni számára és akár meg is ölheti, mert már vágyik a halálra. Ellenben Olaf megmondja, hogy ő nem vágyik ilyesmire. Később Oleg a következetesség jegyében előáll döntésével; Haraldot életben hagyja, de Olafot kivégzi. Igazán tudja hogyan kell a helyiek kedvében járni.


 

- Eközben Izlandon Ubbe kinyilatkoztatja, hogy ideje lenne elkezdeni készülni a nyugati útra. Öthere ezt helyesli, de Laposkúszás Kettil annyira nem akaródzik menni, sőt mi több, újra elmondja, hogy ő Izland szultánja akar lenni, mert szerinte ez a település tovább fog növekedni és gazdag lesz és nagy dolog lenne ha egy olyan paraszt... bocsánat, egyszerű ember mint ő válna az uralkodójává. Egyébként erre a településre is csak mint ’ez a település’ utalnak. Őszintén nem értem, hogy a sorozat miért ódzkodik ennyire névvel illetni az általa bemutatott helyeket, de sebaj, ismét bevállalom a névadó hálátlan szerepét. Szóval Kettil elmondja Ubbe kérdésére, hogy nem adja fel Dafaqqavík vezetésére irányuló ambícióit, de – egye kutya – elnapolja őket a céltalan expedíció javára. Persze a jelenet végén Kettilt egymagában merengve mutatják sejtelmes zenei aláfestéssel, jelezve, hogy ez a kis szarcsimbók még készül valamire, hogy megakassza a sosemvolt viking kalandot.


- Gatterban a haldokló Kilyuggatottbordájú Björn eszméletlenül fekszik nyilvánvalóan lelethű ágyán. B felesége, Ingrid (vagy inkabb A felesége?) szájon csókolja, amitől magához tér, és elkezd keservesen nyöszörögni. Este Ingrid a kiságyon bömböl, amikor Björn másik felesége, Gunnhild megkérdezi tőle, hogy ’miért vagy ilyen szánalmas?’. A nő ekkor bevallja, hogy nem csak a férjük miatt, hanem azért is, mert Harald megerőszakolta. Gunnhild erre azt feleli, hogy ha lesz rá esélye, akkor ezért elvágja a Jóhajú torkát, de aztán igazi együttérző rivális feleségként hozzáteszi, hogy ’de ez nem túl valószínű’. A B feleség még kesereg egy sort, majd az őt vigasztalni próbáló Gunnhilddal összebújnak Björn mellett az ágyban. Hogy köztük történik e még valami komolyabb akció azt sajnos már nem mutatják, mert a Prime Video állítólag cenzúrázva adja le az epizódokat.


- Olaf király halálos ítéletét a kitérdekelszheimi stég végén hajtják végre. Egy különösen kegyetlen kivégzési módot választanak neki: addig kell néznie a Vikingek sorozatot, amíg bele nem pusztul. Vicceltem, igazából csak elevenen megégetik. Gondolom ezt pont azért a mólón csinálják, mert ha netán sikerülne valahogy az öregnek kiszabadulnia, akkor pont a vízbe esve egyből el tudja magát oltani. Olaf begyújtásának feladata az ifjú trónörökösre, Igorra hárul, aki ezt egy kicsit vonakodva hajtja végre. Ezalatt a király, gondolom azért, hogy sértegesse a keresztény ruszokat – akik ugye ilyenkor kb. annyira voltak keresztények, mint a Salt Lake City területén élők mormonok – eljátssza, hogy ő már Krisztusban hisz és mialatt elnyelik a lángok, imára teszi össze kezeit. Olaf egyúttal a sírba viszi a rendkívül hosszú fülcimpái titkát.


- Miközben a kikötőben készül a flekken, Harald meglóg a börtönből valahogy. Ivar a hűlt helye láttán a ruszok nádorispánját (akinek a valódi rangját nem tudom, de valószínűleg az írók sem) vonja kérdőre. Óriási lenne a rejtély, hogy Haraldnak hogyan sikerült meglógnia, ha egy korábbi jelenetben Ivar nem mondta volna neki külön a börtönben, hogy tervei vannak vele.


- Izlandon... a fenébe már, mindig Izlandot írok, amikor én is, meg a sorozat készítői is valójában a Falkland-szigetekre gondolnak... szóval a Falkland-szigeteki Dafaqqavíkben összegyűlnek a szerencsétlenek, akik jó ötletnek tartják, hogy elhajózzanak Ubbéval nyugatra, a büdös nagy semmibe. Ubbe ennek nagyon megörül, megmondja nekik, hogy mind trú vikingek, majd vallási vitába keveredik a keresztény Ötherével. Hősünk hihetően, nyelvészeti érvet használva megteologizálja, hogy a keresztény isten nem más mint Odin, aki a mindenség atyja és Jézus is hozzá beszélt a kereszten. Ugyebár itt az angol Allfather kifejezést használja, de az eredeti óészaki kifejezés egyes kutatók szerint nem teljesen ezt jelentette, de ez mellékes. 


- Később Öthere és Ubbe a hnefataflt játsszák az egyik kalyibában. Két nő lép be a házba, de amikor meglátják, hogy sakkoznak, zavartan távoznak. A játék közben, amit ők szinte villámsebességgel, gondolkodás nélkül játszanak, Ubbe megint Flokiról faggatózik. Öthere el is mondja hamar, hogy hová tűnt Floki, azazhogy a francokat, csak azt tudjuk meg, amit eddig is tudunk, hogy Kettilék megölték Eyvindéket. Kösz szépen.


- A ruszok elindulnak a szárazföldön keresztül Gatter ellen. Azért nem hajóval, mert azok a partraszállás során nagyon megrongálódtak. Hogy miben, az megint egy nagyon jó kérdés, mert ahogy láthattuk, abban a csatában igazából semmi sem volt ami árthatott volna a hajóknak, de örüljön a hülye néző, hogy egyáltalán kap valami magyarázatot, hogy mit keresnek a seregek az erdőben. Út közben Igor Ivar szekerében utazik és megint a fejedelem ellen konspirálnak. A beszélgetésük igazából annyira érdekes, hogy közben inkább azon tűnődök, hogy a mögöttük vonuló Oleg és a főpohárnoka miről beszélgetnek. ’Nézd csak felség, ezeknek a norvégiai fenyőfáknak is a talajszint felett találhatók az ágaik és... Hopp, ott egy hering! Ja nem, az csak egy mókus.’


- A gatteri király halálos ágyánál Piros Erik elmondja, hogy megtette a szükséges előkészületeket, de ennek ellenére semmi esélyük a ruszok ellen. Björn közelebb hívja magához a kételkedő harcosát, majd újrajátszva az 1991-es Oscar c. Stallone film nyitó jelenetét felpofozza és vért köhögve kiosztja a férfit. Erik meghunyászkodik és ott hagyja neki a Haraldtól megszerzett koronát, jelezve ezzel hogy ki itten a királyok királya. Aztán Björn lesöpri a földre.


- Hakon király, akinek az egyetlen említésre méltó jelleme, hogy hosszú fonott villás szakálla van, meglátogatja a Lyukasbordájú Björnt, hogy biztosítsa őt támogatásáról. Mivel ő is az a fajta Vikingek szereplő, akivel kapcsolatban az egyetlen felmerülő kérdés, hogy ’te minek vagy itt?’, így egy bekezdéssel többet nem is pazarolnék rá. Gatter után átmegy a ruszok táborába, ahol tudatja Oleggel, hogy Björn meghalt, majd behódol neki. Oleg ezt azzal hálálja meg, hogy az ellentengernagyának megparancsolja, hogy szúrja őt nyakon, jelezve ezzel, hogy a készítők sem nagyon tudják, hogy mit kezdjenek Hakonnal.


- De mondhatja ám azt Hakon a szájától, mert a Nyársbordájú Björnnek van még annyi ereje, hogy lóra szálljon és kimenjen a rusz sereg elé. A kváziszlávok elhűlve nézik ahogy előttük ül egymagában a lován. Egyedül a ruszok táborszernagyának van annyi esze, hogy néhány nyílvesszőt röpítsen belé. Björn még három nyílvesszőt le tud venni testtel, majd miközben Gunnhild, arcát a kamerába nyomva narrálja férje utolsó pillanatait, az legeslegutolsó erejét felhasználva a magasba emeli kardját. Erre a láthatáron mindenhol felbukkannak viking harcosok, akik csak erre vártak miközben a távolból nézték, hogy a szerencsétlen lefordul e a lováról. A már-már élőhalott király egy utolsó keserves nyögéssel elindítja a harcosokat és itt már a ruszok is belátják, hogy semmi esélyük, Gunnhild pedig a harc során lecsapja a vicekapitány fejét. Így történt hát, hogy a legutóbbi norvég parlamenti választásokat nem Vlagyimir Putyin nyerte meg.


- Végezetül a Sérültbordájú kileheli a lelkét, és a zárójelenetben láthatjuk, hogy egy impozáns, belül rendkívül vikinges freskókkal díszített sírkamrába temették el, méghozzá úgy, hogy a lovával együtt kitömték. Taxidermia Björn azóta is ott őrzi kincseit kivont karddal a kezében. (És nem érdekel, hogy egy lánc tartja felemelve a kezét, egy hullát így nem lehet beállítani.)


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése