Vikingek, 6. évad, 12. rész – Minden változik

- A ruszok (vagy mik), miután váratlan vereséget szenvedtek az élet és halál határmezsgyéjén lebegő, arckifejezésében a hetedik nagyfröccs - kis kevert kombó utáni zuglói borozó törzsvendégének küzdelmét idéző Björn seregétől, visszatérnek Kijevbe. Az elégedetlen Oleg bezáratja szobájába Igort, majd feleségének, Katjának elmondja, hogy elsősorban a tisztjei gyávaságának köszönheti, hogy vesztettek. A fejedelem szerint meg kell őket büntetni, ezzel előrevetítve az ebben a részben később látható -spoiler-  sztálini szintű tisztogatásokat. Igor szobáját ezek után feldúlatja, hogy megleckéztesse az ifjú és személyéhez egyre inkább hűtlen trónörököst. Emberei még a szoba központi tartó gerendáját is kivágják, amelyen a gyermek madárfészke található. Igazán szórakoztató lett volna, ha a katonákra saját idiótaságuk miatt szakad rá a tető, de aztán kiderül, hogy ez nem egy tartógerenda volt, hanem valójában egy indokolatlan pillér a szoba közepén. Miután végeztek a lakberendezéssel, belép Oleg és megmondja Igornak, hogy a szoba tönkretételével elpusztította az ártatlanságát és ideje felnőni, máskülönben hogyan lesz belőle király... vagy akár első titkár. Gondolom a halálra ítélt Olaf máglyájának begyújtása még nem volt kellő mértékű komolyság a gyerek életében, kellet még egy kicsi.

 

- A Falkland-szigetekre egy hírnök érkezik, aki elmondja Ubbénak, hogy Björnnek kampó. Elbeszélése némileg árnyalja a képet, ami nekem nem igazán jött át az előző rész során, bár lehet, hogy csak én vagyok a túlságosan földhöz ragadt. Björn a ruszok elleni csata előestéjén kilehelte a lelkét. ÁMDE másnap reggel csoda történt, feltámadt és kilovagolt a csatatérre, a ruszok pedig, akik nagyon babonás népség, ettől annyira berezeltek, hogy evakuálták Norvégiát. Mondanám, hogy ezt a feltámasztás történetelemet a Trónok Harca vagy a Dallas sem csinálta sokkal jobban, de legalább ott nem azért hozták vissza a szereplőt, hogy pár óra múlva belepusztuljon három nyílvessző által okozott sérülésbe. De oké, értem én, hogy kellett ez a ’halálból visszatérő hős győzelemre vezeti népét’ deus ex machina, ha már a forgatókönyvíró volt olyan hülye, hogy zsákutcába vezesse a cselekményt.

 

- Gatterban felmerül az ésszerű kérdés, hogy ki legyen a következő király. Karmazsin Erik veti fel Gunnhildnak, hogy össze kell hívniuk a thinget, hogy új uralkodót válasszanak. Tekintve, hogy nevesített szereplőkből itt már eléggé a hordó alját kaparjuk, és Taxidermia Björn legidősebb testvére, aki a logikus utód lenne, elhúzott, hogy felfedezze Új-Zélandot, így már csak az A özvegy és a B özvegy jöhetnek szóba. Erik a kettejük között lavírozik, hol az egyiket, hol a másikat támogatva, időnként fegyverét is bevetve. Tekintve, hogy (legjobb tudomásom szerint) nem ismerünk a Viking kori Skandináviából olyan esetet, amikor egy nő a saját jogán uralkodott, a legreálisabb az lenne, hogy jön egy kellőképpen ambíciózus előkelő férfi, aki feleségül veszi az egyiket (vagy akkor már mindkettőt) és elfogadtatja magát a gyűléssel. De ugyebár, ahogy a legtöbb film vagy sorozat világában szokott lenni, ha nincs több nevesített szereplő az olyan mintha nem is létezne más a világon. Pedig a Vikingek korábban nem csinált nagy problémát abból, hogy véletlenszerűen előhúzzon a seggéből ismeretlen szereplőket, ha éppen úgy tartotta kénye-kedve.

- Egyébként miután megérkezett a hírnök Falklandra, hogy közölje Björn halálát és hogy hülye a postás, Lapostetű Kettil - teljesen jogosan - felveti Ubbénak, hogy ha már egyszer üres a gatteri trón akkor ugyanmár, nem húzna e vissza, hogy elfoglalja azt, ő meg hagy maradjon itt nyugalomban, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett álmát, miszerint ő lehessen Izland vajdája. Kettil a váratlan, de igencsak kecsegtető lehetőségre még az ősi viking közmondást is felemlegeti: ’szuvenyíri nyihaha, nye kukucsku protku’. Ubbének azonban nem véletlenül volt a Fafejű a jelzője (azazhogy lehetett volna ezek alapján), megmondja, hogy ő sosem lesz király, apja sem akart igazából az lenni, és amúgy sem ér annyit ez a cím, hogy cserébe elárulja az elveit. Tegyük hozzá, hogy ezzel én még bizonyos szinten egyet is tudnék érteni, feltéve ha az elvek nem merülnének ki annyiban, hogy bármilyen igazán nyomós érv nélkül elhajózzunk Heimdall kilenc anyjába (igen, tényleg annyi volt neki).

- Olegék kilovagolnak az erdőbe. Ahogy már utaltam rá, a magas rangú tisztek itt ássák a saját sírjukat. Miután végeznek, a fejedelem kiadja a parancsot és a katonák elkezdik őket beleölögetni a gödörbe. Borzasztó látvány, főleg amikor az egyik kivégző harcost játszó statiszta akkorát lendít a buzogányával, hogy a gagyi, esélyesen műbőr díszlet sisakja leröpül a fejéről. Két tisztnek sikerül a katonák fegyverei elől meglógni és a fejedelem lába elé borulnak, kegyelemért esedezve. Oleg Igort kötelezi hogy végezze ki őket, ezzel az újabb leckét szolgáltatva neki felnőttségből. A jelenet végével az is kiderült számomra, hogy a rusz nindzsák valójában a kijevi hadsereg női harcosai, gondolom korabeli néven a Szűzanya hadosztály. A középkorban egyébként többször is előfordult, hogy uralkodók megölettek egyszerre több előkelő vagy magas rangú személyt, hogy biztosabbá tegyék hatalmukat, elég ha II. Bélára és a Kálmán-párti nemességre vagy pont kijevi Szent Olgára és a drevljánokra gondolunk. De azért ne hazudjunk magunknak, legnagyobb valószínűséggel ezt a fordulatot a sztálini tisztogatások és a II. világháború tömeggyilkosságai ihlették. Gyanítom, hogy Michael Hirst magyar középkori témájú sorozatában IV. Lászlót Matuska Szilveszter robbantaná fel, szóval milyen jó, hogy mi nem vagyunk elég népszerűek egy ilyen szériához. Bár nem mintha hazai kezekben jobb helyen lenne ez a téma a Pozsonyi csatás animáció után...

 

- Miután visszatérnek a városba, Oleg magához hívatja a Padlótörlő Ivar oldalán ármánykodó Hviceket, hogy visszavezesse őt a narkotikumok világába. Miközben az import arab háremmenyecskék csinálják az ópiumot, a fejedelem elmondja Hviceknek, hogy szeretne létrehozni egy viking testőrséget, valamint taktikai következetességét újfent bizonyítva megemlíti, hogy most már nem érdekli őt Skandinávia és inkább Konstantinápolyt támadná meg. Van egy sejtésem, hogy ezt a következő nyolc epizódban már nem fogjuk látni, de ami azt illeti, jobb is, hogy nem fogjuk látni Bizáncot a Michael Hirst értelmezésében.

- Mindeközben a vásárban Ivart és Igort egy koszos csöves szólítja le. Félrevonulnak vele és ekkor kiderül, hogy ez a koszos csöves nem más, mint Oleg testvére, Dir. Dir elmondja, hogy nem sokára testvére ellen fordul, hisz Novgorodban már gyűlnek a seregei és megbízza Ivart, hogy menekítse ki Kijevből Igort, amikor megadja a jelet. Igazából a férfi ápolatlan külsejéből és szakadt ruháiból ítélve hatalmi bázisa legfeljebb két, valamilyen fogyatékkal élő koldusból, egy szökött rabszolgából, meg egy kanos városi őrből állhat, aki az orális kielégítésért cserébe hajlandó volt bármit beígérni. De egy kicsit fordítsuk komolyra a szót. Dir elvileg itt Novgorodnak a fejedelme lenne. Mégis mi indokolhatja azt, hogy ő maga személyesen megy el ellenfele városába nincstelennek öltözve, hogy felvegye a kapcsolatot ottani szövetségeseivel!? Főleg úgy, hogy korábban tényleg tudott a saját helyében ügynököt küldeni. Józan emberi logika ellen elkövetett garázdaság ez a sorozat.

- Dafaqqavík mellett Torvi, miközben fecsketojást gyűjt a vacsorához, kikémleli, hogy Kettil és Öthere egymással veszekednek. Ubbéval ebből levágják, hogy ketten közösen ármánykodnak ellenük, így a Ragnarfi elhatározza, hogy kijátssza őket egymás ellen. Mondanám, hogy az epizód nagyon ötletesen oldja meg ennek a bemutatását, ahogy összevágja az Ötherével és a Kettilel való beszélgetések különálló jeleneteit, feltéve ha a Trónok Harca ezt nem lőtte volna már el amikor Tyrion megpróbálja kideríteni, hogy Kisujj, Varys és a Nagymester közül melyik köp a nővérének. Ilyenkor mindig mosolyt csal az arcomra, amikor visszagondolok azokra az interjúkra, amikor Michael Hirst (nagy valószínűséggel) irigységből fikázza a Trónok Harcát (természetesen mielőtt annak még kijöttek volna a gyalázatos utolsó évadjai).

- Gatterban Björn özvegyei együtt vacsorálnak, és Gunnhild megkérdi Ingridet, hogy támogatja e majd őt a thingben. Ingrid erre megmondja, hogy ő még a nem rég kitömött férfi magja által terhes, utalva rá, hogy neki több joga van a trónra. De a fagyi visszanyal, mert Gunnhild felhozza, hogy tudja ám, hogy Harald megerőszakolta őt. De a valóban visszanyal e a fagyi?

„- Ingridnek nincs joga a trónra! Ő nem Kattegatt királyától esett teherbe!
- Hanem kitől!?
- ...egész Norvégia királyától...”

- Nagyon jó érzékkel a történelmi realizmus elleni legnagyobb atrocitást az epizód az egyik utolsó jelenetre hagyja. Katja egy (talán?) késő középkori japán festényekkel kitapétázott szobában fogadja Ivart. Még leírni is gyötrelem. A nő ruhája annyira borzalmas, hogy ettől egy modern kezeslábas unikornis jelmezt is szívesebben látnék rajta. Megpróbálja Ivart megint elcsábítani, aki erre megmondja, hogy szerinte ő valójában nem is akarja elárulni férjét, Oleget. Kudarcot vallott kísérlete után a nő mással próbálkozik, és berendez egy szobát vikingesen, ő pedig Ivar régi feleségének, Freydisnek öltözik. Pontosabban nem csak annak öltözik, az is, mivel ugyan az a színésznő játssza. De így már Ivart sikerül levennie a lábáról (hahaha), ő pedig a sakkozás után gondolkodás nélkül, már-már gépiesen kitereget mindent, amit Dirrel megbeszéltek. Egyszóval jajj annak a két koldusnak és a szökött rabszolgának, de talán az őr még megmenekülhet, ha a neki tett szívességet Olegnek viszonozza.