- Az ortodox kereszténység 9. századi központjában, Kijevben, kedvenc puhatestű viking harcosunk, Csonttalan Ivar Oleg színe elé járul. Legnagyobb meglepetésére azonban nem engedik be hozzá, hiszen éppen testvérével, Hvicekkel és Igorral tart megbeszélést. Később a városban Ivar konfrontálódik öccsével, akit Olegnek sikerült magához édesgetnie néhány ópiumos jutalomfalattal. Ivar figyelmezteti őt a fejedelemről, de Hvicek a védelmére kel és elmondja, hogy ő lesz Konstantinápoly új uralkodója. Mivel ismét felmerül az előző rész során belengetett Bizánc elleni támadás ötlete, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el rajta, hogy a sorozat hogyan csinál önmagából megint idiótát. Ha már egyszer ennyire erőltetik, hogy a ruszok már ekkor keresztények voltak, akkor a világ összes létező helyéből Konstantinápoly lesz az, amit legkisebb valószínűséggel fognak megtámadni ’mertcsak’ alapon. Legalább mondják akkor azt, hogy a bizánci császár meg a pátriárka sunyiban Ragnar Lothbrok rajongói klubot tartanak fent az egyházi adóból.
- De hoppá, amíg én itt elmélkedek, Ivar és Hvicek egymásnak esnek. A verekedés elég gyorsan egyoldalú ruházásba megy át, aminek nem meglepő módon a kripli válik az elszenvedő alanyává. Oleg az esetet a Kizsi Pogoszty balkonjáról élvezkedve figyeli. Még mielőtt bárkinek is eszébe jutna, hogy Ivar egyébként csonttörékenységben szenved és egy ilyen verésbe könnyen belehalhat, azt szeretném megnyugtatni, hogy ez a betegségek az a ritka változata, amitől az illető csupán nem tud normálisan járni és be lehet vele mutatni egy kevésbé hihető történelmi elméletet, de az ebben szenvedőnek néhány felszíni sérülést leszámítva nem lesz semmi baja, ha kétszer orrba rúgják, jó párszor pedig oldalba.
- Gatterban Gunnhild kijön szobájából a csarnokban ünneplő vagy gyászoló nép elé. Körbenéz a teremben és a tömegben megpillantja Lagerthát, majd Björnt, majd Ragnart, majd II. Sarrukínt (utóbbi kettő közül egyiket sem ismerte). Miután megkapta a túlvilági megerősítést, bejelenti, hogy vége a gyásznak, összehívja az althinget, hogy új királyt válasszanak és ő is indulni fog. Elmondja igencsak ködös politikai programját, miszerint tovább építi a város védelmét és tovább formálja Gatter jövőjét, majd átadja a szót a B özvegynek, Ingridnek. Ingrid is elmondja, hogy ő is ringbe száll a trónért, ha már egyszer Björn (Harald) gyermekével várandós. Gunnhild eztán Cinóber Eriket is kikérdezi, hogy kit fog támogatni, vagy hogy ő maga miért nem indul. Erik a támogatásról még nem tudja megmondani a frankót, a hatalmi ambícióiról pedig azt mondja, hogy ő skogarmaor (törvényenkívüli), szóval nem áll szándékában, hogy uralkodjon. Gunnhild ezen kissé besértődik, hiszen előző este nem azért hívta meg Eriket egy jó kis sakkpartira, hogy most meg benyögje, hogy nem tudja kit támogat még. Pár dolog. Az, hogy ő törvényenkívüli és hogy vannak e hatalmi szándékai, annak semmilyen összefüggésben nem kellene állnia. Főleg, hogy Harald törvényei alapján lett ő számkivetett, a Jóhajút pedig a Gatterban nem ismerik el úrnak. Másodlagos szégyenérzetem azonban nem is ennek kapcsán kapcsolódik turbó módra, hanem a kifejezés miatt. Ennek korábban még nem jártam utána, de alapvetően ez a szó nem ’skogarmaor’ lenne, hanem ’skógarmaðr’ (szó szerint ’erdőjáró’, ha jól értelmezem), amiben a ð egy th hangot jelöl. Joggal elvárható lenne, hogy ha már egyszer a ’skandináv történelmet’ mutatják be, akkor legalább az óészakihoz használt ábécé egyedi betűivel legyen tisztában. Nincsen belőlük sok.
- Ubbéék közben már a nyílt tengeren hajóznak. Bennem valamiért olyan érzést keltenek ezek a jelenetek, mintha valójában egy ír kisváros szélén található kacsaúsztatóban ringanának hajóik egy nagy zöld háttér előtt. Vajon miért? Ubbe félmeztelen testén végre először láthatjuk a teljes rúnafeliratos zabkása receptet, amit még az előző évad során tetováltatott a testére. Szeretem, amikor a praktikusság és az esztétika ilyen jó érzékkel van vegyítve. Laposföld Kettilt is sikerült végül rávenniük, hogy pereputtyával együtt tartson velük az agyatlan úton. Persze továbbra sem tetszik neki, hogy nem maradhatott Dafaqqavíkben és még felesége szerint is tök értelmetlen ez az út. Sajnálom srácok, de ez nem az a sztori, amiben a józanul gondolkodó emberek nevetnek a végén. Torvi a kislányának mesél Thor és a tengerben kígyózó Világkígyó harcáról. Neveiket persze nem kell kétszer mondani, Amon Amarthék már hangolják is a cimbalmokat a Twilight of the Thunder Godra, a láthatáron pedig gyűlnek a viharfelhők, hisz nincs hajózós történetszál tengeri vihar nélkül. Kissé ködösek az emlékeim ezen a téren, de mintha az előző évadban még direkt arra vártak volna, hogy a kevésbé viharos évszakban vágjanak neki az expedíciónak. De persze mindez hiába, ha egyszer ez egy scriptelt esemény.
- Ingrid felmászik Björn halotti tumuluszához, és lebontja a felfalazott bejáratot, hogy kitömött férje maradványai előtt egy vetkőzős, mágikus rituálét hajtson végre. Ahogy odabent kipakol, láthatjuk, hogy van nála minden, ami egy újpogány rave partyhoz kell; állati koponya, virgácsköteg, rúnakavicsok, testfestéknek pedig vér és mascarpone. Miközben vonaglik a szerencsétlen hullája előtt, a visszafalazott bejáraton keresztül, az utána sompolygó Erik kifigyeli, hogy mit művel. Az mondjuk nem derül ki, hogy mi a rituálé célja, de egyik eredménye bizonyára a kukkoló Erik masszív merevedésének elmúlasztása.
- A gatteri kikötőbe egy hajó ér be, tele ocsmányabbnál ocsmányabb, szegecsekkel kivert, fekete műbőrvértekkel felruházott vikingekkel. Vezetőjük nevét nem tudjuk meg, de ábrázata alapján Aragóniai Thorvaldra tippelnék. Embereivel együtt magabiztosan besétálnak a városba, de egy helyi tag megállítja őket, mondván, hogy nem látta őket még errefelé. Az Aragóniai és emberei viszont nem szeretnének nagyon magyarázkodni, ezért elvágják a fickó torkát. Nagy szerencséjük van, hogy annak ellenére, hogy ezt fényes nappal, a kikötő egyik bejáratánál teszik, senkinek sem tűnik fel. Kisebb csapatokra oszolva aztán Gatter több pontján is feltűnnek, és valami nagy disznóságra készülnek az övegyválasztó althing alkalmából.
- Kijevben Katja félrehívja Ivart és átad neki egy tőrt, ami a jel arra, hogy Dir készen áll, hogy kimenekítsék hozzá Igort. De ekkor eszembe jut, hogy ez biztos valami csel, hiszen Ivar nem rég mondott el neki az ágyban szinte mindent erről a Dir-féle összeesküvésről egy kiadós sakkozás után. Tehát Katja tuti Olegnek dolgozik és így akarják tetten érni Ivar árulását. A későbbiekből viszont kiderül, hogy nem, teljesen túlgondolom, Katja tényleg Dirnek dolgozik. Egyszer megnézném ezt a sorozatot úgy, hogy megpróbálom nélkülözni a kognitív funkcióimat. Talán akkor élvezném.
- Például a következő jelenetnél, amikor Ivar kiötli zseniális tervét Igor megszöktetésére. A városban talál egy istállót, ahonnan szekérrel rendszeresen szállítanak ki szénát. Abban majd elbújnak és így észrevétlenül kimenekülnek a városból. Elég sokáig gondolkodtam, de egyszerűen nem sikerült kitalálnom elfogadható magyarázatot arra, hogy miért szállítanának kifelé szénát egy városból. Esetleg úgy, hogy trágyának használják (amihez amúgy is szalma kell), de nyilvánvalóan nincsen lószarral keverve, szóval kifogytam az ötletekből. De drága olvasóim, ha nektek van esetleg jobb megfejtésetek, akkor írjátok meg a kommentben. A legjobb ötlet gazdájának elküldöm privátban a fotókat amit a Vikingek: Valhalla forgatásáról találtam a neten. Előre megsúgom, hogy semmivel sem jobb, mint amit az anyasorozatban láthatunk.
- Ubbéék a dákó rossz végén találják magukat, ahogy bekerülnek a sharknado sűrűjébe. Kettil felesége egyből tud óészakiul imádkozni, de a férj igyekszik megnyugtatni őt, hogy Thor vigyáz rájuk. Bizony, küldött is nekik egy oltári nagy vihart, hogy megmentse őket. Ugyan a Vikingek nem egy fantasy, hanem egy ’valóságos’ sorozat, így sajnos nem mutathatnak be CGI-al óriási mitológiai szörnyeket, kivéve ha az egyik szereplő nem hallucinálja azt. Torvi lánya, Asa pillantja meg a tengerben a nagyra nőtt vízisiklót, de a látomásáról már nem nagyon tud senkinek sem beszámolni, mert egy brutál nagy hullám bemossa őt a vízbe. Ezzel Björn utolsó gyerekének is harangoztak. Torvi a haragját eztán a keresztény Ötherén tölti ki, de mivel most nem a csatalány hét van, ezért mást nem tud, csak erőtlenül ütögeti a vállát. De ne aggódj Torvi. Mindez a szenvedés meg fog térülni, miután az ’Aranyföldeken’ az őslakosok megszabadítanak benneteket nehéz és kényelmetlen skalpjaitoktól.
- Na de lássuk a gatteri althingot. Néha örülök, hogy a sorozat frappánsabbnál frappánsabb baromságokat talál ki, így esetenként nem nekem kell törtnöm a fejemet az abszurd poénokon. Hogyan is zajlottak az óskandináv, uralkodó választó gyűlések, mielőtt az országok egy király alatt egyesültek volna? Különösebb utánanézés nélkül, jelenlegi ismereteim szerint valahogy úgy, hogy összegyűlnek a társadalom prominens személyei (az előkelők) és akinek vannak hatalmi ambíciói, azok megpróbálják meggyőzni a jelenlévőket, hogy miért lenne ő jó uralkodó. Az egész gyűlést a törvénymondó moderálja. A gyűlés végén közfelkiáltással választják meg a királyt, amit a törvénymondó jóvá hagy. Ehhez képest a sorozat verziójában nincsen törvénymondó, illetve mindenkinek van szavazati joga. A szavazás úgy megy, hogy felállítanak egy bazi nagy, csontokkal díszített mérleget, aminek az egyik vagy a másik táljába egy középső tárolóból mindenki dobhat egy-egy kovácsolt vas rombuszt. Tekintve, hogy még egy normális sort sem állítanak fel, csak úgy a tömegből elősétál egy-egy ember, hogy rombuszt hajítson valamelyik tálba, hogy bizonyosodnak meg róla, hogy nem ment senki sem kétszer szavazni? Hogyha nagyjából ugyanannyi szavazat jön be, hogy döntik el ki nyert? Van a mérleghez vízmértékük, ha nem egyértelmű az eredmény? És mi van, ha nem csak két ember indul? Cserélgetik a mérleg táljait? És ha valaki sunyiban legyártat még néhány rombuszt, hogy ezzel a saját jelöltjét juttassa előnyhöz? Itt persze megint az van, hogy modern társadalmunk aspektusait próbálja a sorozat rávetítetni (erőltetni) a Viking korra, de sajnos az eredmény legtöbbször annyira lesz komolyan vehető, mint a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki-ban.
- De ahogy rövidesen láthatjuk ez a bohóckodás teljesen értelmetlen, hiszen a bőrborzalmakat viselő beszivárgók bekísérik saját jelöltjüket, aki nem más, mint az utolsó nevesített szereplő Skandináviában, akit már egy teljes epizód óta nem láttunk, Jóhajú Harald. Harald bemutatja új szövetségesét, egy nagydarab harcost, Skane-t. Megjegyzi, hogy nem lesz őt nehéz megjegyezni. Gondolom van egy kistestvére is, akit meg Malmönek hívnak. Teljesen igaza van, amikor megmondja a gatterieknek, hogy most már nem kell aggódniuk a választások miatt, hiszen ő még mindig teljes Norvégia jogszerű uralkodója, akit a nagy színes super mario érmékkel választottak meg. Bárki, aki egy kicsit is jártas a kora középkori skandináv anyagi kultúrában tudja, hogy azok sokkal erősebb hatalmi szimbólumok, mint a vasrombuszok.
- Kijevben Ivar és Hvicek végül kibékülnek és megbeszélik, hogy együtt, Katja segítségével kimenekítik Igort. Mivel másnap a pátriárka nagypéntek miatt ideküldi Leon püspököt, így sokan lesznek a városban és ki lehet használni a tömeget, hogy feltűnés mentesen megszökjenek. Nagypénteken a dagadt püspök Jézusnak öltözve hozza a város kapuja elé a keresztet egy passiójáték keretében, őt pedig flagellánsok kísérik. A passiójáték egyébként egy később kialakult római katolikus hagyomány, de rendben van, aki végigszenvedt ebből a gyalázatból nyolcvanegy epizódot annak már nem ez lesz a legnagyobb problémája. Olegnek olyan durva fáziskéséssel esik le az ünnepség közben, hogy Igor nincs közöttük, ami miatt a MÁV vezérigazgatója kétszer is lemondana. Na és a szöktetés hogy megy szerintetek? Elbújnak a szénásszekér rakományában? Igen. Legalább is Hvicek meg Katja. A csonttörékenységben szenvedő meg a gyermek trónörökös pedig a szekér bakján utaznak arcukat kis mértékben takarva. A Vikingek eddig mindösszesen harmincegy televíziós díjat zsebelt be. Adják vissza őket. Az összeset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése