- Olegnek a Kijev kapujában tartott húsvéti passiójáték közepén eszébe jut, hogy a sütőben hagyta a szuflét és hogy unokaöccse, Igor sincsen mellette az egyik legfontosabb egyházi ünnep során, ezért az egyik katonaasszonyságot elküldi, hogy keresse meg a gyereket, de csak miután ellenőrizte a sütőt. Így már Oleg nyugodtabb szívvel veti bele magát a passió következő fázisába, amit már a falakon belül tartanak. Ennek keretében a fejedelem felvállalja, hogy megkorbácsolják a felállított kereszt előtt. Közben a trónörököst egy szénásszekér bakján menekítő Ivar a járművel pont azon a kapun keresztül próbál megszökni, ami előtt a húsvéti ünnepség zajlik. Erre magyarázatnak két dologgal tudok előállni: egy, nincs más kijárat a városból, kettő, Ivar hülye, mint a segg. Nyilván nem feltűnő egy megrakott szénásszekér a húsvéti tömegben, kivéve ha a Nyuszitojásokat szállítja. A Krisztusnak öltözött püspök ki is szúrja, odamegy, majd bevezeti a kocsit a térre, kb. négy méterre Olegtől, aki viszont egyáltalán nem veszi észre a passiójáték eme rendhagyó elemét, hiszen éppen korbácsolják és az ellenkező irányba néz. Igen-igen, mindenki érzi az olcsó izgalmat, hogy vajon leleplezik e hőseinket, miközben a püspök görögül beszél a Megváltóról a kordé mellett. Végül aztán tovább engedi, Ivarék pedig hitetlenkedve, hogy ezt megúszták, elhagyják a várost. Hát igen, Hirst bácsi eredetileg vígjátéknak szánta ezt a sorozatot, de sok jelenetet lusta volt átírni.
- Ubbéék miután egy gyerek híján átvészelték a vihart, megpillantják a kacsaúsztató szélét. Kikötnek, de amit látnak kissé elkeseríti őket, mert úti céljuk némileg sivárabb, mint ahogy Öthere körülírta. Csalódottságuk ellenére azért elkezdenek felhúzni egy tábort, de közben azért rendesen vegzálják legkedvesebb keresztény útitársukat. Öthere persze bizonygatja, hogy ő márpedig nem ezt a földet fedezte fel korábban, de ezen a ponton már bármit is mondhatna. Szóval eddig ez sokkal jobban emlékeztet egy megvalósult korabeli Mars One küldetésre, mintsem egy autentikus viking felderítőútra. Laposfenekű Kettil mondjuk Öthere védelmére kel és felszólal, hogy ez ugyan nem a beígért terület amiről álmodtak, de legalább föld. Ubbe kivételesen egyetért vele, és egy Age of Empires 2 pálya kezdő lépéseit példának véve, felveti, hogy küldjenek ki felderítőt a környékre, hátha találnak kaját vagy élnek e itt valakik. Mondjuk amennyit itt tökörésznek, mire összefutnak az aztékokkal, azok már bizonyára a Castle Age-ben sorozat gyártják a faltörő kosokat.
- Ivarék az igencsak hihető, de nevetségesnek inkább mondható szökés után épségben érkeznek meg a továbbra is csak egy udvarházból, meg a CGI-al mögé biggyesztett, pár épületből álló Novgorodba. Itt kiderül, hogy Dirnek mégsem csak pár földönfutóból áll a támogatói bázisa, hanem az egész város népéből. Ez teljesen jól bizonyítja, hogy két résszel ezelőtt egy kifejezetten agyatlan húzás volt, hogy ő maga ment el Kijevbe koldusnak öltözve. Dir unokaöccsét, Igort kutyaugatással köszönti, mert gondolom mindig jó emlékeztetnie magát, hogy nem is olyan rég Oleg megláncolva, kutyaként tartotta őt egy kennelben. Novgorod urának fényes ruhája a selyemtunikát akarja eszünkbe juttatni, de alaposan mellényúl, mert nekem sokkal hamarabb jut eszembe róla a 90-es évek beli Kraftwerk és hasonló szintipop együttesek videóklipjei. Szóval nagy az öröm és rövidesen nekilátnak a kijevi támadás kitervelésének. Előre a jércemellért.
- Harald, miután befoglalta Gattert, ismét megpróbálja megfűzni Björn özvegyeit, hogy legalább az egyik legyen a felesége. Mivel a vikingek már ’kétségtelenül’ annyira előrehaladottak voltak gondolkodásban, hogy az érdekházasság nem egy elfogadott praktika (annak ellenére, hogy a szóban forgó nők ezzel nem csak Gatter, hanem egész Norvégia királynői lehetnének), Haraldnak nincs túl könnyű dolga meggyőzni őket. Ingrid még a király megmérgezését is megkísérli, ami persze érthető abból a szempontból, hogy nem rég megerőszakolta őt. A Jóhajú mondjuk ezt leleplezi, és hogy jól megmutassa a nőnek, önként beveszi a mérget. De úgy tűnik, a Vikingek-logika alapján, ha tudod, hogy mérget iszol, semmi bajod nem lesz tőle.
- Oleg az őt korábban eláruló halott volt felesége sírjánál panaszolja el, hogy mostani felesége elárulta őt és megszöktette Igort. Ezek után a helyi nemességgel is megosztja a fejleményeket, majd kinyilatkoztatja határozott, de a már megszokott módon tág terveit a novgorodi támadás visszaveréséről. Utána viszont látnoki képességeit beizzítva szokatlan részletességgel vetíti előre, testvére, Dir halálát, ahogy le fog zuhanni a palota erkélyéről miután egy Igor által kilőtt nyílvessző találja el. Egyébként csodálom, hogy a kijevi nemesség nem döntött még úgy, hogy eltávolítják Oleget a pozíciójából. Az egy dolog, hogy a sereggel elindul egy értelmetlen hadjáratra egy szomszédosnak egyáltalán nem mondható területre, a veresége után pedig lemészároltatja a tisztjeit, de azt, hogy elspoilerezi a történetet már igazán nem kéne hagyniuk.
- Harald nem teljesen örül, hogy a Gatterban nem mennek flottul a dolgai. A csarnokban szomorkodva meglátogatja Rozsdás Erik, akit a király lekezelő módon csak skógarmaðrnak... ezer bocsánat, skogarmaornak hív. A király kissé ideges, hogy ez a korábban már elítélt számkivetett itt ül mellette, de aztán gyorsan megenyhül és felajánlja neki, hogy legyen ő a testőrsége parancsnoka, mert Skane, a jelenlegi vezér meglehetősen ambiciózus és nem bízik benne. Mondjuk ennek a beszélgetésnek Skane pont a fültanúja, mert a csarnokban ott bujkál az egyik oszlop mögött. A ’Nem eszik olyan forrón a heringes kását, Harald király!’ mondás jegyében a testőr nem sokkal később megkeresi Eriket és felajánlja neki, hogy öljék meg a Jóhajút közösen és akkor Erik lesz a király. Úgyhogy Haraldot ketten tőrbe csalják, de mivel Skane egy már megszokott két epizódos villámkarakter, így Erik váratlanul, visszakézből lecsapja a fejét, ezzel bizonyítva a király iránti hűségét, és hogy Skane fejét is legfeljebb a heringes kása tartotta egyben testével. Egyetlen pozitívuma ennek a szereplőnek a korabeli szájhigénés viszonyok korrekt reprezentációja volt.
- Ezek után Erik mindenki előtt Gatter királyává koronázza Haraldot, a király pedig csak ezt követően nevezi ki őt testőrsége parancsnokává, szóval ennyi erővel akár a kátrányfőző kutyája is megkoronázhatta volna. Harald ezzel együtt bemondja az ’all in’-t és kinyilatkoztatja, hogy Gunnhildot és Ingridet is feleségül kívánja venni. Ingrid a bebukott mérgezési kísérlet után már meglehetősen beletörődött a dologba, viszont Gunnhildnek ezt még mindig nehéz elfogadnia, úgyhogy felmegy a Björn sírjához panaszkodni halott férjének. Nem igaz, hagyják már békén ezt a szerencsétlent. Nem elég hogy halála után kipreparálták, de úgy mászkálnak be a sírkamrájába, mintha a Media Markt lenne Black Friday alatt. Ez már eléggé kimeríti a hullagyalázás fogalmát.
- Kettil visszatér a felderítőútjáról, és beszámol róla, hogy egy rakás szart sem találtak a pusztulatban. Megváltó tervként azzal állnak elő, hogy felparcellázzák a területet és elkezdenek földet művelni. Egy nő mondjuk megjegyzi, hogy itt amúgy nem tudnak majd földet művelni, mire Ubbe benyögi, hogy igen, kemény lesz, de ők kemény emberek. Manapság ez a reakció akár egy lájkkal is felérne. Torvi még megkérdezi, hogy mi legyen ennek a helynek a neve, amire Kettil megfontolt marketingesként rávágja, hogy legyen Grönland, hátha akkor többen jönnek ide. Mondjuk Grönland nem így néz ki, szóval hiába akarnak engem átvágni, tudom én, hogy igazából Tűzföldön vagy valamelyik antarktiszi szigeten lehetnek. Mindenesetre értékelem, ügyes próbálkozás.
- Novgorodban egy igencsak érzelgős jelenet során Igor elmondja őszinte, belülről fakadó érzéseit Ivarnak, hogy milyen sokat jelente... KÖVETKEZŐ!
- Tűzföldön Ubbét felriasztja álmából a sorozat Paulo Coelhója, a Lefosott arcú jós szelleme aki mélynek tűnő, de valójában semmitmondó misztikus üzenetekkel írja körül, azt ami már mindenkinek evidens; ez a vidék szívás. Ubbe ezt úgy értelmezi, hogy mihamarabb tovább kell hajózniuk innen. Ennél kézenfekvőbb értelmezés, hogy jó hülyék voltatok, hogy ide jöttetek. Na, azért mégiscsak van valami értelme a mondanivalójának.
- De végezetül kiderül, hogy nem minden teljesen reménytelen Tűzföldön, hiszen Laposmellű Kettil parcelláján a földművelés meghozta gyümölcsét és kinőtt egy bálna a földből. Ennek aztán mindenki megörül, de Kettil számára ezzel eljött az idő, hogy felmutassa sorstársainak a középső ujját, amiért elrángatták őt Dafaqqavíkből és megmondja, hogy ebből a bálnából csak ő meg a pereputtya fognak enni, de lehet, hogy azért a többieknek meghagyja az állat dákóját. Ha voltak is neki szimpátiapontjai, akkor értékük nagyon hamar inflálódott a tűzföldi vikingek számára és villámgyorsan érik a bunyó a következő rész elejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése