Barbárok, 1. évad, 2. rész - Bosszú

 - Az epizód a főszereplők gyermekkorában játszódó jelenetekkel kezdődik, és kiderül belőle, hogy hogyan kötött szoros barátságot egymással Arminius, Thusnelda és Folkwin egy farkas leölését követően. Nem sokkal ezután veszik el Segimertől Arminiust, hogy túszként tartsák a birodalomban, ezzel bírva rá a heruszkokat, hogy ne lázadjanak Róma ellen. Ez persze egy ősi bevett szokás, amit nem a rómaiak találtak ki, példának okáért már az egyiptomi Újbirodalom idejéről is tudunk királyi gyermekek túszul ejtéséről. Annak ellenére, hogy őt felnőttként az első évadban nem láthatjuk, bemutatják, hogy nem csak Arminiust, hanem a később Flavusként ismert testvérét is elviszik. Ami mondjuk számomra rontja egy kicsit a beleélés élményét, hogy a felnőtt Arminiust játszó színész nem igazán hasonlít az apját játszó férfire, de ez persze csak egy kisebb hiba.

- Egy további visszaemlékezős jelenetben láthatjuk, hogy amikor a gyermek Arminius és Flavus megérkeznek Rómába, akkor egyenesen Quinctilius Varus az, aki köszönti őket és ezentúl ő a nevelőapjuk. Ahogy erre az olasz youtuber, Metatron is rávilágított, nem tudjuk, hogy a valóságban ki fogadta örökbe a heruszk gyermekeket, de a legkevesebb esély van arra, hogy Varus volt az. Természetesen ezt a történet elemet a dráma miatt tették bele, hogy jobban átélhető legyen Arminius belső vívódása, hogy elárulja e a rómaiakat.

- Szóval Arminius újra találkozik apjával szülőfalujában és visszakéri tőle az ellopott sast. A sas visszaszerzése nyomán régi barátaival is konfliktus alakul ki. Az első nagyobb összetűzés ebben a részben viszont a legionárius táborban dolgozó, bructerusok törzséből származó Berulffal történik. Berulf szemtanúja volt annak, hogy Arminius a gladiusával lefejezte a bructerus törzsfőt, aki mellesleg a nagybátyja volt, ezért a heruszkok falujába megy elégtételt venni. A bructerus fejszével támad Arminiusra. A küzdelem az utóbbi vereségével zárul, de Folkwin közbe avatkozik és egy husánggal leüti Berulfot, mielőtt az még halálra verhetné ellenfelét. A harc tűrhető, egy nagy probléma van vele: Berulf egy jókora vágott sebet ejt Arminius bal oldalán, annak ellenére, hogy szinte az egész torzóját fedő izom páncélt (lorica musculata) visel. Ez így eléggé valószerűtlen, de sajnos a sorozatban többször is előfordul, hogy a római fémpáncélokon simán átszúrnak és átvágnak. A jövőben erre jobban odafigyelhetnének, hiszen ha ennyire nem értek semmit sem a páncélok, akkor minek is hordták őket?

- Később Arminius apja házában ápolja sebeit, és összeszólalkozik Segimerrel amiért ’odaadta őt’ a rómaiaknak. Segimer saját védelme érdekében elmondja fiának, hogy ő volt a béke záloga, és hogy gondolnia kellett a falura. Ez mondjuk megint azt sejteti, hogy az egész heruszk törzs ebből az egyetlen kis faluból áll, ami enyhén szólva ferdítés. Ezek a germán törzsek elég nagy területeket birtokoltak és ha nem is több száz, de azért számos településsel rendelkezhettek.

- Amíg Segimer és Folkwin feltartják a dühöngő Berulfot, Arminius lóháton meglóg a sassal. Folkwin egy rövid lándzsával a kezében utána ered, és utol is éri, hiszen Ari – azért hogy kicselezze üldözőjét, aki ismeri az erdőn keresztül a rövidebb utakat – ló nélkül folytatja útját. A lándzsás harcos bevállal egy ugrást egy elég magas szikláról (mennyi lehetett ez, tíz méter!?), hogy elcsípje régi barátját és egész jól vészeli át az esést, Arminius viszont a sassal ’bélelt’ zsákkal leüti. Szép mozdulat. Végül sérülten ugyan, de sikerül visszavinnie az inszigniát a katonai táborba.

- Mindeközben Thusnelda apja, Segestes Varus elé járul és elmondja neki, hogy Folkwin lopta el a sast, majd a hadvezérrel és kíséretével együtt tér vissza a faluba. A legatus Segimertől követeli, hogy adja ki a tolvajokat, a heruszk törzsfő ekkor mondja ki az előzetesben is elhangzott mondatot, miszerint ’egy barbár sosem árulja el a saját népét’. Ezt ugye a hozzászólásoknál többen is jelezték, hogy a germánok sosem utaltak önmagukra barbárként, de itt látható a kontextusból, hogy kifejezést gúnyosan használja, hogy Varusszal szembe szegüljön.

- Varus, hogy bebizonyítsa, hogy komolyan gondolja a dolgokat, keresztre feszítteti Folkwin teljes családját és megtiltja, hogy bárki is levágja őket, egészen addig amíg elő nem kerül a sas és annak tolvaja. Folkwin már későn, aznap este ér vissza és megrökönyödve szembesül hozzátartozói halálával. Alapvetően mondjuk a kereszthalál egy lassú és hosszadalmas folyamat volt, itt viszont úgy tűnik, hogy már holtan lógatták ki az áldozatokat. A klasszikus ebben az esetben sokkal drámaibb lett volna, igaz akkor esélyen leszedték volna a szenvedőket a keresztről. Mivel Folkwin mindenáron le akarja őket vágni onnan, Berulf leüti és Thusnelda kérésére elcipelik őt.

- Végezetül Arminius és Varus újra találkoznak a legio táborban. Varus megdícséri fogadott fiát, aki viszont cserébe kéri tőle áthelyezését egy másik provinciába. A legatus ezt nem teljesíti és elmondja neki, hogy már írt a császárnak, hogy léptessék őt elő a lovagi rendbe (Ordo Equester). Ez megint csak egy jó pont, hiszen Arminiusnak valóban lovagi státusza volt, azonban úgy gondolom – ha tévedek, javítson ki valaki, aki jobban ért nálam a római hadszervezethez – ha csak eztán kapja meg a rangot, akkor az arcmaszkos lovassági sisaknak még nem kellene nála lennie. Fogadott fiát eztán azzal bízza meg, hogy hozza el neki Folkwin fejét.

Összességében apró hibái ellenére ez is egy teljesen jó epizód volt. A végén olyan érzésem volt, kevésből tudtak elég sokat kihozni, hiszen az első részhez képest nem igazán láthattunk új helyszíneket vagy díszleteket.

Barbárok, 1. évad, 1. rész - A Farkas és a Sas

 És most jöjjön valami kicsit más.

„ROMANES EUNT DOMUS”

Ha egy idézethez kéne hasonlítanom a Netflix legújabb sorozatát, a Barbárokat, akkor ehhez a klasszikus Brian élete idézethez hasonlítanám. Nem tökéletes latin, de a szándék határozottan meg van, hogy helyes legyen. Ez a produkció ugyan nem a vikingekről szól, hanem a több száz évvel korábban élt, de ugyanabba a kultúrkörbe tartozó, Kr. u. 1. század eleji, Alsó-Rajna vidéki germán törzsekről és a rómaiak elleni harcukról. Véleményem szerint ez, főleg a Vikingekhez vagy az Utolsó Királysághoz képest egy hatalmas lépes az autentikus történelmi sorozat irányába. Igaz, ezt csak az első rész alapján mondom, de nekem eddig bejön. Ettől függetlenül le kell szögezni, hogy vannak benne hibák és olyan elem is, amit némi rosszallással ’fantasynak’ is lehet nevezni. Vágjunk is bele egy részletesebb kivesézésbe!

Még annyit megjegyeznék, hogy Dimicator facebook oldalán (link alul) eléggé neki mentek a sorozatnak, és elég sokan osztották azt a véleményt, hogy ez – leegyszerűsítve – egy sz*r. Ekkor még csak a trailer volt kint. Igaz, pár dologgal egyet is tudok érteni, de hulladékként elkönyvelni mindenképpen erős. Tökéletes korhűséget egy sorozattól sem lehet várni, főleg ilyen időtávlatokban. A Barbárok van amit kevésbé, de szerintem sok mindent csinált jól.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=203434894479829&set=ecnf.100044399590536

- A kezdő rész intrójában látunk pár mozzanatot a sorozat fő eseményéből, a Kr. u. 9-ben zajlott Teutoburgi ütközetből. Kezdő képkockáknak autentikusság szempontjából talán nem a legszerencsésebb, itt azért több túlzást láthatunk. Ezekről majd részletesebben írok ha ahhoz a részhez jutok, de két dolgot mindenképpen megemlítenék. Több germán harcos állati maszkot (páran állatkoponyát...) visel. Ugyan ez egyből fantasztikus elemnek tűnhet, de állati maszkokra ismerünk példát a germán kultúrkörből, igaz pár évszázadról későbbről. Haithabuból (Hedeby) kerültek elő bárányt ábrázoló nemezmaszkok, a svéd Torslundából ismert sisakdíszen pedig (egyes értelmezések szerint) ragadozó állat maszkját viselő harcos látható. Esélyesen ezek inkább rituálék során kerülhettek elő. Az egy jogos felvetés, hogy egy efféle maszk a látást erősen korlátozza és csatában nem a legpraktikusabb dolog. A másik az a harcoló egységek között látható lángoszlopok, amik szerintem csak a drámai effekt miatt lettek beletéve, értelme nagyon nincs. Egyrészt a csata a források szerint esős, viharos napok során zajlott, másrészt akárki is gyújtotta a tüzet, szerintem egyik félnek se lett volna jó, ha véletlenül magukra gyújtják az erdőt.

- A fentiektől eltekintve, nagy pozitívum, hogy a legtöbb ruha és felszerelés amit látunk rendben van, a germánok köpenyt, vászon tunikákat, nadrágokat, normális vastagságú öveket hordanak, hatszögletű pajzsaik és egyélű kardjaik vannak, bár lándzsából kissé keveset látunk. Továbbá pl. a római legionáriusok sisakjai és rákpáncél szerű ’lorica segmentata’-ja is autentikus. Igaz, a római lovasok kengyelt használnak, ami abban a korban nem volt még ismert, szerintem ez a színészek biztonságának szempontjából elnézhető. A nyelvi viszonyok következetesek, nem úgy mint a Vikingek bugyuta, egy jeleneten belüli ugrabugrálása különböző nyelvek és a borzalmas akcentussal beszélt modern angol között. A rómaiak egész jó latint beszélnek (igaz, nem vagyok járatos a latinban, de ha más nem a helyes ’Roma Victrix!’ kifejezés alapján erre gyanakszom). Amibe bele lehet kötni, hogy a germánok a modern németet beszélik, ami itt a ’jobb híján’ megoldás volt, hiszen tudtommal az ősgermán nyelvet nem sikerült hihető biztossággal rekonstruálni.

- A kezdő jelenet az egyik főszereplő, a heruszk törzsből származó Thusnelda falujában játszódik. (Thusnelda egyébként létező személy, Arminius germán vezér felesége volt.) A falu házai a kornak megfelelőek, a vesszőkből összetákolt ajtók kicsit gagyik, ha már egész jó deszkapajzsokat készítettek ekkor, akkor a normális ajtó sem okozhatott nekik nagy fejtörést. A másik baki, hogy a falu a sűrű erdő kellős közepén van. Azért a korabeli falvak irtásokkal voltak körbevéve egyrészt a földművelés miatt, másrészt mert így bárki belopakodhat, főleg ha még kerítéssel sincs körbevéve.

- Thusnelda egy erős női karakter, bár sokszor nem úgy kezelik, illetve el akarják adni a szomszédos chatti törzs királyának. Amint láthattuk az intróban, a nő később a csatában is harcolni fog. A sorozat ezt részben vallási dolgokhoz köti, mert egy későbbi jelenetben egy papnő (gondolom a későbbi forrásokban szereplő halál angyala-szerű szakrális figura akar lenni) megmondja neki, hogy az istenek által küldött jel kell ahhoz, hogy harcoljon. Ez a női harcos szerintem belefér, főleg így a korai barbár társadalmakban (lásd Boudicca), illetve itt azért nem azt látjuk mint a Vikingekben, ahol hemzsegnek a Xénák.

- A felszerelésre visszatérve, a germánokon többször láthatunk állati szőrméket. Ez sokak szerint nem annyira autentikus, mert hogy inkább a szőtt köpenyek voltak a jellemzőek. Én azért nem írnám le ennyire határozottan, a kettő még nem zárja ki egymást. Trófeaként hordhatták, és a későbbi ’berserker’ kifejezés is a jeles harcosok által hordott medveszőrme viseletére utal. Az epizódban többnyire este, a törzsfők gyűlésén hordják, ami simán lehet praktikus funkció miatt, mert melegít. A főbb problémám egyébként Folkwin, Thusnelda szeretőjének viseletével van, aki látszólag éjjel-nappal ugyanabban a birkabőr mellényben van, amit csak úgy a meztelen felsőtestére vesz fel (még így is jobb a Vikingek bármilyen kotvány bőrszerkójánál). Később hálistennek látjuk, hogy neki is van azért normális ruhája.

- Az nagyon tetszett, hogy amikor Segimer, a heruszkok törzsfője említi a többi elöljárónak, hogy ők ’germánok’, a többiek nem értették hogy miről beszél, hiszen mind különböző törzsek. Segimer tisztázza le, hogy a rómaiak hívják őket így, mert nem tudják őket megkülönböztetni.

- Hajviseletben láthatjuk a jellegzetes korabeli szvéb tincset. Dimicator kifejtette, hogy a legtöbb germán viszont megint az átlagos kibontott hosszú hajú kinézetet hozza. Ez szerintem nem vészes, germánoknál fontos volt a hosszú haj. Láthatjuk azért, hogy sokaknak össze van fogva, az viszont szerintem nem ártott volna, ha törzsenként egységesebb a hajviselet. Hálistennek a felnyírt, összevissza fonott, olykor rasztás Vikingek / Assassin’s Creedes hajviseletet mellőzték.

- Amikor először látjuk a germán származású, de már romanizált Arminiust, egy arcmaszkkal kiegészített római lovassági sisakot hord. A maszk eredetije a környéken előkerült lelet, szóval egy teljesen korhű darab, ellenben tudtommal ezeket rituális alkalmakkor hordták. A római tábor ahova érkezik szabályos, jól kiépített, ellenben megint az erdő közepén van. Gondolom a rómaiak a katonai táborok környezetét is megtisztították az erdőtől ha volt rá idejük. Nem annyira célszerű, ha a rengetegen keresztül bárki be tud lopózni...

- A rómaiak a legtöbb törzstől adót szednek be, az egyik lázadó törzsfő viszont ezt megtagadja, ezért a Quinctilius Varus tábornok elé hurcolják. Mivel a sast ott sem akarja megcsókolni a vezér – akinek kivételesen egy anakronisztikus vastag öv jutott – Arminius végzi ki Varus parancsára. Arminius egy gladiusszal fejezi le egyetlen vágással a germánt. Ez persze elég irreális, lefejezéshez nem véletlenül használtak nehéz pallost vagy bárdot, a gladius pedig egy szúrásra kitalált rövidkard.

- A heruszkoktól való adószedés során történik egy incidens, Thusnelda apja, hűsége jeléül meg akarja csókolni a római sas insigniát, de a lány közbe avatkozik. A centurio ezt nem nézi jó szemmel, ezért a hajánál fogva ragadja meg a nőt. Thusnelda kisöccse próbálja őt megmenteni, beleharap a férfi kezébe, aki cserébe úgy megsebesíti a fiút, hogy majdnem belehal. Bosszúból Thusnelda, Folkwin és még két harcos elhatározza, hogy a katonai táborból ellopják a sast. Az epizódnak szerintem ez a legmeredekebb része, ahogy négyen bejutnak a táborba és sikerül nekik az elég gyengén őrzött, de roppantul fontos tárgyat megszerezniük és elvinniük. Persze szó se róla, az HBO Rómájának legelső részében is a táborból lopják el a Legio XIII sasát (ott ez még kevésbé van részletezve), ettől függetlenül egy kicsit jobban kidolgozhatták volna ezt a történetszálat, pl. ha valahogy a germán auxiliáriusokat bírják rá, hogy segítsenek.

- A rablás először Arminiusnak tűnik fel, és egy véletlenül hátra hagyott amulettből esik le neki, kik voltak a tettesek. A sas elvesztése egyébként tematikailag szerintem beleférhet, a rómaiak mindig is hittek az ómenekben és egy ilyen rossz ómen előrevetíti nekik a vereséget. Ahogy a dühös Varus mondja is, Mars megbünteti őket. A sas visszaszerzését Arminius vállalja a germán zsoldosok kíséretében.

Nagyjából ennyit akartam elmondani az első részről. Őszintén szólva én azért elfogult vagyok az ókori germánok iránt, amikor először néztem meg, annál a jelenetnél, mikor visszahozták a sast a faluba, együtt döngettem a mellemet a ’barbárokkal’ a tévé előtt.

Összességében nem tökéletes, de amint mondtam a szándék meg van és látszik, hogy azért fejlődnek ezek a történelmi sorozatok. Olyan hatalmas blődségek egyenlőre nem voltak benne, mint a Vikingekben és olyan marketinggel sem találkoztam ami azt állítaná, hogy ez lenne a legkorhűbb sorozat a világon. A tévedés jogát persze fenntartom, de hibái ellenére eddig ígéretes.