Vikingek, 6. évad, 17. rész – A Medúza tutaja

 - Norvégia és Kattegatt királya, Jóhajú Harald turbó módra kapcsolja a ’lesz*rom innentől, hogy mi történik az országomban’ hozzáállást, ahogy népét ráállítja, hogy az Anglia elleni támadás apropójából új flottát készítsenek neki. A város további sorsát feleségére, Ingridre és Skarlát Erikre hagyja, de privátban megmondja az utóbbinak, hogy ha bármi felmerül, övé lesz majd a döntő szó. Persze, ahogy a gatteri nagycsarnokban folytatott bizalmas megbeszélések esetében történni szokott, pont az hallgatózik a nem sok takarást biztosító berendezés mögül, akinek nem kellene meghallania. Ingrid legalább nem sokáig lapul, rövidesen megközelíti a két férfit és önmagát hülyének tettetve kérdezi meg, hogy miről beszélnek. Harald immár csak annyit ad át nejének, hogy akarata szerint Erikkel közösen fognak uralkodni. Az asszony ezt kissé zokon veszi és megkérdi hogy amúgy miért lép le a király ilyen hamar. A Jóhajú Mjölnir amulettjét felmutatva csapja ki a sorozat megdönthetetlen aduász indokát: ő viking. Az ennél alaposabb, ésszerű indokot pedig hogy hol találhatjuk, arra az epizód címe ad választ. Valahol a távolban, alig láthatóan hánykolódik a tengeren a Medúza tutaja, melynek legénységét a kapitányuk már régen magára hagyta. Ott integet a fedélzetén, közvetlenül a történelmi hitelesség mellett. 

 

- Elég egyértelmű mondjuk, hogy Haraldék távozása után Erik és Ingrid viszonya valamilyen szinten ’sakkozós’ lesz. Sejtésem hamar beigazolódik, mert a hajók még alig futnak ki a fjordból, de Erik már nyúlkál a stégen. A király ezt a fedélzetről még látja, és megjegyzi Hviceknek, hogy sosem volt szerencséje a nőkkel. Mondjuk érthető, hisz köztudottan akkoriban a hatalom még nem tartozott annyira a szexepilek közé, mint a hülye döntések. Mintha Haraldnak eddig nem lett volna olyan sok belőle. Bár...

- Szóval visszatérünk a rég nem látott Angliába, ahol az első bemutatott, templomban játszódó jelenetből kiderül, hogy az angolszászok még mindig keresztények. Latinul elmondják a Miatyánkat és a közben bevágott jelenetekből láthatjuk, hogy vikingek már meg is érkeztek és éppen hajóznak fel az Anduinon szarvasfejes sárkányhajóikban. Nem sokára az egyik parton felhúznak egy tábort, ahol megbeszélik, hogy hol kéne megtámadniuk a wessexieket. A Saint Randomsburghban található királyi villát elvetik, helyette Ivar Edingtont javasolja, mert hogy apja, Ragnar felvitte egyszer őt oda a hátán. Áh, szóval a 878-as edingtoni csatát fogják nekünk majd bemutatni, ami 34 évvel Oleg a Próféta halála előtt történt. A Star Trekben az időutazós történetszálakat mindig próbálták valami értelmezhetetlen technoblablával megmagyarázni. Becsülöm bennük, hogy legalább itt ilyen parasztvakítással nem próbálják kiszúrni a szemünket. 

 

 

- Gatterben Erik komolyan akcióba lendül, ami Ingrid kegyeinek meghódítását illeti. Talán nem a legjobb módszerrel kezdi, történetesen az ágya mellett ül és nézi őt, miközben alszik. Mikor felriad a nő, Erik elmondja, hogy ő már két királyt is kihúzott a ganajból és most már itt az ideje, hogy önmagát is királlyá tegye és elfoglalja helyét a királyné mellett az ágyban. De Ingridet sem kell nagyon félteni, látszólag belemegy a dologba, de mielőtt indulna a sakkparti, megkéri, hogy vegye le az ingét és forduljon meg, majd kiélve szadista hajlamait, végigveri a férfi hátát egy korbáccsal. Tehát a jelenet tanulsága, hogy Gatter innentől két bélsaras csúszómászó kezében van.

- Alfréd, Wessex koronás fője a királyi minigolfpályán (mert mi másért lenne egy véletlenszerű rét ennyire lekaszálva?) kapja meg a hírt, hogy Ragnar fiai visszatértek. Meghozza hát a döntést: evakuálni kell az uralkodói központot és Chichesterben fogják meghúzni magukat... Na mi van, kezdenek rájönni a sorozat készítői, hogy akkoriban a helyeknek voltak neveik? Egy valaki aki nemtetszését fejti ki a terv kapcsán az a királyné, Elsewith. A gondjai mondjuk elsősorban ott kezdődnek, hogy a skandinávok újból itt illetéktelenkednek. Persze, hogy valójában mi is a baja a vikingekkel, azt a fene tudja, hiszen az előző évadban még vígan kú... sakkoztatta magát Björnnel. Igaz, vele már csak akkor tudna huncutkodni, ha a panoptikumának megszerveznék a vándorkiállítását, szóval be kellene érnie Ivar döglött halával, ami gyanítom, hogy számára egy kevésbe népszerű lehetőség.

 

- Ingrid most már kiéli végre valakin a bosszúvágyát, de mivel a férfi, aki megerőszakolta, lelépett, jó lesz neki az is, aki a helyében maradt. Hasznosítva okkult-botanikai ismereteit, amit a Roxfjordban szerzett, bemegy az erdőbe növényeket gyűjteni. A lisztmamonya, tyúkturbolya és kutyabenge vakarékot később összekeveri a vérével és egy jó adag szeretettel, majd rákeni egy rúnával vésett fakéregre és szinte az összes létező és (gyanítom hogy) ott helyben kitalált istenség segítségét kéri hozzá. Az elkészült ’terméket’ végül Erik párnája alá rejti. Amint azt némi idő múlva láthatjuk, beválik a hókuszpókusz, mert Erik másnapra a jobb, majd később a bal szeme világát is elveszíti. Egyébként miközben szenved, bevágnak egy-két mozzanatot a jelenetből, amiben Ingrid elkészíti a rontást, gondolva ezzel az aranyhal memóriájú vagy a csökkentett szellemi képességű nézőkre is akik vagy nem emlékeznek rá, hogy mi történt tíz perccel korábban, vagy nem rakták össze, hogy miért történik a szemfényvesztés (bocsánat).

 

- Angliában nem kell sokat várni az akcióra. A szászok csapdát állítanak a vadonban felderítgető Ivaréknak, akik simán megszegik Szun-ce egyik legfőbb intelmét, miszerint ’Ne dőlj be az erdő szélén kikötözött őzikének!’. A rajtaütés során szembesültem csak a hihetetlen csodával, hogy a kosztümösök végre leselejtezték a burgonet sisakokat és most már a korszakhoz közelebb álló keresztpántos kónikus sisakokat hordják a szászok. Persze ne kiabáljuk el, hogy nem fognak visszatérni az anakronisztikus tarajos fejvédők, elvégre még hátra van három epizód. Egyébként Hvicek és emberei mentik meg a Padlótörlőt és csapatát mielőtt még a wessexi különítménynek sikerülne őket megszexualizálni. Legalább ez értékes lecke lesz a vikingek számára és legközelebb már tudják, hogy ha az őz nem fut el előlük a mezőn, az nem azért van mert a trolira vár. 

 

- Fú, és tudjátok mi lenne az abszolút menőség? Egy frankó montázs, ahogy a vikingek felgyújtják a határban a falvakat és lassított felvételben sétálnak a lángoszlopok előtt, és a hosszúhajók meg úsznak fel a folyón, miközben szól a Danheim. De nem kéne nagyon fantáziálnom, még a végén lemaradok valami fontos jelenetről...

- Ubbéék 2d20 napnyi tengeren való unalmas hánykolódás után végre megpillantják Új-Zéland partjait. Vajon Taika Waititi vagy Zsákos Bilbó fog majd először felbukkanni előttük a parton?

 

Vikingek, 6. évad, 16. rész – Az utolsó húzás (a következő előtt)

Kattegatter:

- Ivar és Hvicek visszatérnek a legvikingebb vikingek városába. Megérzésük valóban helyes volt, a helyiek kiélik rajtuk a (sokszor) két perc gyűlöletet, de persze köpködésen túl tettlegességgé nem fajul, hiszen kell nekik a sorozat legvégéig a cselekménypáncél. Igazán meglepődnek rajta, hogy itt most már Harald a góré, annak ellenére, hogy az évad B oldalának elején elég erős utalás volt arra, hogy Norvégia ura Ivar segítségével szökött meg a ruszok fogságából. Mindenesetre Haraldunk elhatározza, hogy politikai tőkét kovácsol Ragnar két elcsellengett és ezúttal ellenséges frank, rusz vagy éppen hettita hadsereg nélkül érkező fiának visszatéréséből. A király egy lakoma során elmondja, hogy a srácok megbánták eddigi bűneiket és ezentúl jó kisfiúk lesznek, mert ha nem, Harald elfenekeli őket a veretes övével... ha lenne neki olyan. Ezen túl Ivar azzal szerez még a helyieknek jófejség pontokat, hogy mindenki előtt bemutatja, hogy mankó nélkül úgy eldől, mint egy deszka. Ebből a ’helyzetkomikumból’ fakadó derű aztán egyből elfelejtteti Gatter népével a testvérek bűneinek hosszú listáját. Ha ezt a technikát Ted Bundy is ismerte volna...

 

- A továbbiakban láblógatás meg herevakargatás van, hiszen most hogy sikeresen hazaértek, hőseinknek lövése sincs, hogy mihez kezdjenek. Ez egy-két jelenetig megy, mire Ivart a már-már zavaróan sokszor felbukkanó Lefosott arcú jós szelleme vezeti rá, hogy mihez kezdjen. Tisztára mint egy keservesen eseménytelen DnD parti, amikor a tanácstalan játékosokat végső mentőövként a mesélő a leg erőltetettebb módon vezeti rá, hogy hova menjenek, hogy előre mozduljon a cselekmény. A látomás hatására Ivar belenyúl a zsebébe (a korabeli ruhákon nem volt ilyen, de mindegy), és megtalálja a sakkbábut, amit még Angliában kapott a gyermek Alfrédtól, hogy kifejezze vele a róla formált véleményét: ’szerintem te egy paraszt vagy’. A madárlátta sakkbábut (amit ő ezek szerint végig utaztatott Anglián, Skandinávián, a Selyemúton és Kelet-Európán) nézegetve szüli meg a spanyolviaszt miszerint vissza kell térniük Angliába, ha azt akarják, hogy történjen végre valami.

 

- Hvicek felmegy Björn sírjához nyavalyogni. Értékelem, hogy ő legalább nem bontja le sokadszorra a tumulus felfalazott bejáratát, hogy odabent lábatlankodjon. Önsajnáltatása meghozza eredményét, mert rövidesen felbukkan mellette Idun, a fiatalságot megtestesítő istennő a skandináv mitológiából és felajánlja neki, hogy kufircoljanak egy jót, de csak hajnalig. Hát na. Ilyenek ezek a dolgok, hogy csak úgy megtörténnek.

- Egyébként nem csak Ragnar fiai tudnak panaszkodni, az egyik este Harald is kiönti a lelkét Ivarnak, miszerint most, hogy övé egész Norvégia a majdhogynem Monaco módjára különcködő Kattegattal együtt, a hatalmat üresnek érzi és szinte semmit sem jelent. Ráadásul, bevallása szerint uralkodni még unalmas is. Fiktív reprezentációjához képest kétlem, hogy a valódi Széphajú Haraldnak lettek volna ilyen lelki gondjai. Gondolom így a Vikingekbeli Haraldnak viszont meg lesz az indoka, hogy a Padlótörlővel tartson Angliába. Egyébként a Jóhajú azt is elmondja beszélgető társának, hogy neki legalább van testvére, akivel meg tudja osztani a hajfájásait, ellenben az övével, akit ő már régen kinyírt, természetesen. Ivar erre megmondja, hogy testvére, Halfdan valójában itt van közöttük és figyeli őket, mint az összes többi nevesített szereplő, Ragnar, Aslaug, Björn és az az említésre sem méltó viking, akit Vladimir Kulich játszott a legelső évadban. Persze én sem lennék az az ünneprontó okoska, aki vagyok, ha nem jegyezném meg, hogy alapvetően a pogány skandinávok nem hittek a keresztény hitvilág testtől elválasztható lélek koncepciójában és ahová a halottakat temették, azok ott is vannak. (Oké, ez most a sorozat intellektusához képest egy bonyolultabb történet, de a halottak is elvileg testükkel együtt jutottak a Valhöllbe.) Egy szóval nagyon hangosan kellene kiabálniuk, ha azt szeretnék, hogy az említett illetők meghallják őket.

- Harald és Ivar a nagy csarnokban tart egy beszédet a népnek, hogy Angliába kell menniük, hiszen ott eleve vannak területeik és hogyha békén hagyják a wessexieket, akkor ők előbb-utóbb bedarálják azokat. Elképesztő, hogy ez egy látomás, meg egy zsebben felejtett kis sakkfigura nélkül ez nem jutott volna az eszükbe. A tömeg első sorában egy tagon meglátjuk a ’variációk a láncingre’ hétszáztizenkettedik verzióját, egy lánctopot, ami max. a melleket védi. Egy pajzsszűzön talán még szexi is lenne.

 

Nyílt tenger:

- Ubbe és hajójának legénysége egy teljes epizódon keresztül kínlódnak az óceánon. Kajájuk és a múltkori esőnek köszönhető ivóvizük is fogytán. Azért bízom benne, hogy sok néző kételkedik benne, hogy a kora középkori skandináv felderítő utak valójában így néztek ki, mármint hogy akkoriban nem voltak ennyire agyhalottak az emberek. Persze egy dolog az, hogy ellátmány nélkül esélyesen nem indultak el sehova, ha meg fogytán volt, akkor visszafordultak. A másik viszont, hogyha valamiért tényleg úgy adódott, hogy gyorsan kellett távozniuk és étel-ital nélkül indultak el, akkor a minimum, hogy a part közelében maradnak és nem az irdatlan tátongó üresség felé veszik az irányt. Vannak azért a sorozatnak oktató jellegű értékei, csak a ’hogyan ne’ előtaggal kell őket kiegészíteni.

- Az út során kiéleződik a feszkó Ubbe és Öthere között, részben azért, mert utóbbi annyira következetesen beszél múltjáról, mint az operatív törzs a covidról a járvány első heteiben. Később Öthere az egyik este repedt fazék hangján kezd el egy dó-ré-mí-re emlékeztető irritáló dalocskát énekelni, melyre Ubbe egy, a végén death metálos vokálba átcsapó óészaki dallal felel. Végül, mikor Ubbe egy újabb vihar alatt, kissé megkésve ugyan, de belátja és bevallja, hogy tényleg hülye ötlet volt ez az út, az öreg ex-varég ex-pap pedig megmondja neki, hogy hitehagyott lett. Ekkor a viking számára elszakad a cérna és rátámad Ötherére, de még mielőtt bezúzhatná az arcát, Torvi nyugtatja le azzal a nagyon mély közhellyel, hogy mégis minek mennének az új világba, ha még mindig olyan erőszakosan viselkednek egymással mint a régi világban. Remélem, ha másért nem is, de legalább ezért elsüllyednek a következő részben.

 

Vikingek, 6. évad, 15. rész – Mindenki a tengeren

 - Tűzföldön Laposgenyó Kettil és a sleppje a partra vetődött meglepetés bálnát körbe kerítik, ezzel biztosítva, hogy mások ne juthassanak hozzá a váratlanul jött élelmiszerforráshoz. A cetf*sz... elnézést, a kerítés rossz oldalán maradt Ubbe és Öthere megvitatja, hogy Kettil fog e osztozkodni, ha minden kötél szakad. Utóbbi ebben nagyon kételkedik, mert anno arra is képes volt, hogy fiaival együtt levágják a velük ellenlábas Eyvindék családját, plusz Flokit is megölte. Persze a nézők közül aki figyelt, az tudja, hogy ez nem igaz, mert Flokira rászakadt a kereszténybarlang, aki pedig gondolkodott, az meg tudja, hogy Floki bizonyára azt túlélte, eljutott valahogy Új-Zélandra, és ott várja Ubbéékat moaháton, fűszoknyában.

- Vasoxidos Erik felkeresi Ingridet, aki éppen az esküvői ruháját varrja. A harcos lehordja a nőt amiért úgy döntött, hogy hozzámegy Haraldhoz, de a nő cserébe közli vele, hogy dugja fel magának a kedvességét. Jöhet az újabb drámai fordulat, hisz Ingrid megmondja Eriknek, hogy többé nem fogja őt eladni szolgának, hiszen korábban már eladta őt szolgának. A férfi erre nem igazán emlékezik, de hát ott van a billog a csaj nyakán, szóval biztos igaz. Nem tudom, hogy fénykorában Erik mennyire nagykerben nyomta ezt a bizniszt, de mindenképpen furcsa, hogy a nő még csak ismerős sem volt neki. Ha emlékeim nem csalnak erre semmilyen igazi utalás nem volt eddig. Csak nem egy forgatás közben kitalált, ’ad hoc’ eldobható történetszálról van szó? Na jó, most még hajlandó vagyok ezt elnézni, elvégre korábban még sosem csinált ilyet ez a széria...

- Na de a sorozat készítői nem csak az eldobható történetszálakat, hanem az újrahasznosított színészeket is nagyon szeretik. Emlékeztek még a hispániai arcvonásokkal rendelkező Aragóniai Torvaldra két résszel ezelőttről? Na, ő Tűzföldön is ott van, a Kettilékkel való konfrontáció során, de hogy ne tűnjön fel senkinek se a turpisság, ezúttal a haja rövidre van nyírva. Őszintén szólva én nem gondoltam komolyan a Floki titkos klónozókonyhája-ötletet a 6. évad, 9. epizód elemzésénél, de mindenképpen hízelgő, hogy burkoltan ugyan, de beépítették a történetbe. Mondjuk azzal inkább tudtak volna a kedvembe járni, ha befűtenek az ocsmány jelmezekkel és egy igazi viselettörténészt bíznak meg az új ruhákkal. Komolyra fordítva a szót, ha már a stáb volt olyan hülye, hogy egy teljesen más területen felbukkanó, beszélő szereppel rendelkező színészt beválogassanak a grönlandi jelenetekbe, akkor legalább rakják a háttérbe valahova és ne tolják az arcába a kamerát.

- Szóval Tűzföldön kitör a bálnalázadás, de a Laposidomú nem hagyja magát, és az összetűzetés öldökléssé fajul. A harc során Öthere megmutatja, hogy annak ellenére, hogy pacifista keresztény, van benne erő és nem fél használni. Kettil egyik emberének letépi az állkapcsát, majd egy másik tagot azzal üt le (igen, ezt többször újra kellett néznem, hogy elhiggyem). Amúgy összességében nem rossz a küzdelem, ahogy azt egy hosszú, vágatlan felvétellel mutatják be, de azért valljuk be, a ’The Boys’ bálnás akciójelenetét nem tudják überelni. Végül Kettilék győzedelmeskednek, a többiek, köztük Ubbe, Torvi és Öthere pedig a hajókhoz menekülnek és elhagyják Tűzföldet. Amúgy én megértem, hogy ha elfogy a morál, akkor már nagyon nehéz bármilyen küzdelmet megnyerni, na de... a csata után Kettilék összesen négyen maradtak, míg a menekülők vagy húszan. Hát igen, a törin kívül a matek sem az erősségük.

- Novgorodból kivonul a nagy hadsereg Dir, Ivar és a kisdobos élén, hogy rendezzék a számlát Oleggel. Nem messze Kijevtől, a pusztában megpihennek és miközben Ivar egy karót farag –  gondolom arra az esetre, ha a fejedelem strigákat küldene ellenük – egy kisebb nemesi delegáció érkezik a városból hozzájuk. Úgy tűnik, az előkelőknek a spoilerezés valóban az utolsó csepp volt a pohárban, és hajlandóak Oleget elárulni egy ládányi jóságért cserébe, ami az aranykincstől kezdve a rántott csirkeszárnyig bármi lehet, hisz nem igazán látjuk a tároló tartalmát. Később a látszólag védtelenül hagyott Kijevnél némi feszültség adódik és Ivar szerint csapda van a város kihaltságának hátterében, de aztán rövidesen a helyi haderő névtelen nagyvezíre elősétál és átadja kardját Dirnek, jelezve ezzel, hogy ízlett nekik a csirkeszárny. A nép ekkor már előbújik rejtett zugaikból, hogy ünnepeljék a novgorodi népi felszabadító hadsereg bevonulását. Na és Oleg?

 

- Nos, Oleg mindeközben a palotájában azt hallucinálja, hogy ő maga a megfeszített Krisztus. Miután ledarálja az újraképzelt bibliai jeleneteket (melyeket nekünk is végig kell néznünk), félénken kilép az erkélyére. Ekkor láthatjuk, hogy a kizsi pogoszty alapján megálmodott kijevi palotájának erkélyajtója a 7. századi II. germán állatstílus, egészen konkrétan a Sutton Hoonál feltárt tárgyak állatalakjaival van díszítve. Ez így összességében a hawaii pizza szintjével megegyező atrocitás. A balkonon Oleg, tekintve, hogy nem áll jól a szénája, könnyezve kéri a jelenlévőket, hogy Jézus és a szeretet jegyében béküljenek ki vele. Rimánkodása alatt Ivar átad egy íjat Igornak és megmondja, hogy lője le a kellemetlen nagybácsit, amit a fiú vonakodva bár, de megtesz. A fejedelem ettől átborul a korláton, lassított felvételben lezuhan és megdöglend. Szép munkát végeztek a Kijevi Őskrónika „Ekkor a ló koponyájából előkúszott egy kígyó, megmarta Oleg lábát, amitől a ... fejedelem meghalt.” sorának adaptálásával. 

 

- Harald és Ingrid esküvője a kattegatti (hol máshol) stégen zajlik. Nem sokkal az után, hogy egymás mellé állnak, Gunnhild is felbukkan és odamegy hozzájuk. Harald igencsak megörül, hogy össze fog jönni neki az édes hármas, de Gunnhild hamar elkeseríti, amikor közli vele, hogy nem mehet hozzá, mert a szívében ő még mindig Björn felesége. Sőt, azt is elmondja, hogy ő most elindul és csatlakozik Björnhöz Valhallában, majd beleveti magát a tengerbe. Röviden ezt a képek között mellékelt mémmel tudnám összefoglalni. Egy kicsit bővebben: nem, ez így nem fog menni. A Valhöllbe azok a férfiak kerültek, akik csatában elestek. Pont. Sajnálom, ha szexistának tűnök, de nem én írtam a korabeli forrásokat. Amúgy meg ez a ’beleveti magát a tengerbe’ abból áll, hogy kín keserves percekig kell nézni, ahogy addig úszik, amíg úgy nem gondolja, hogy ott már jó lesz és elmerül vízben. Mondjuk ha mást nem is, de ezzel legalább a helyieknek megspórolt egy potenciálisan költséges temetést.

 

- A tűzföldi bálna-bulit követően Ubbéék étlen-szomjan hánykolódnak hajójukban az óceánon. Ragnar ivadéka beszédbe elegyedik Ötherével, és megkérdi őt, hogy hol tanult meg ilyen jól harcolni, mint ahogy Kettilék ellen tanúsította. Nos, a jó Ötherénk régen (még mielőtt hasonmásának, az igazi Otherének átvette volna az identitását) elhajózott Bizáncba ahol, tekintve, hogy viking, a legjobb harcosok képezték őt ki a császár testőrének. Tehát ő varég gárdista volt még mielőtt az menő lett volna. Ubbe egyébként visszakérdezi, hogy hol van Bizánc. Te jóságos ég. A hatodik évad elején ő még kész tényként kezeli Kína létezését, de Bizáncról még nem is hallott? Mégis milyen alternatív valóságban játszódik ez az egész? Ha végzek a sorozattal esküszöm, hogy megalkotom a Vikingek által értelmezett világ térképét. Igyekszek majd a Vikingekhez méltó igényességű Móricka-rajzzal előállni. A másik égbekiáltó blődség, hogy a varég gárdistákat Bizáncban képezték ki harcolni. El tudom képzelni, hogy ebben a helyzetben a bizánci uralkodó hogyan dicsekedett a külföldi követek előtt: „Felbéreltem hatezer északi zsoldost, hogy enyém legyen a világ leg ütőképesebb testőri alakulata. Igaz, harcolni nem tudtak, de semmi gond, kiképeztük őket... Mi? Dehogy, nincs ebben semmi különös. A zsoldjukból levonjuk a képzésük árát, így gazdaságilag is megéri. Jut eszembe, nem érdekelne titeket pár száz varég gárdista olcsóért? Most még rabszolga státuszban vannak, de ha kitanítjátok őket még akármilyen jó testőrök is lehetnek belőlük!”

- Kijevben kozák(nak tűnő) zenés-táncos mulatsággal ünneplik meg Oleg bukását. A parti során Katja közelíti meg Ivart a meggyes-rácsos péksüteményt szimbolizáló estélyi ruhájában, és kipuhatolja, hogy a Padlótörlő hogyan képzeli el a jövőjét. Mivel a rusz történetszál kifutott, ezért Ivar úgy tervezi, hogy visszatér Norvégiába, ahol ő és testvérének közmegítélése jelenleg az úgy ezerszáz-ezerkétszáz évvel későbbi Soros Györgyével vetekszik. Katja szerint ez tökre kár, hiszen éppen hősünk porontyával, Ivar Ivaroviccsal terhes. Még mielőtt ő Csonttalansága kibökhetné, hogy ’ja, oké, akkor maradok’ Dir megszakítja kettejük interakcióját, hogy a két viking tesóra tósztot emeljen és ezzel örökre elhappolja Ivar elől döntése megmásításának lehetőségét.

- A következő jelenetben eltemetik Oleget. A templomban latin gregorián énekre emlékeztető zenei aláfestéssel (ami mintha tuvai torokénekléssel egészülne ki) viszik a fejedelem testét a koporsójába, aminek az oldalába függőleges sávokat vágtak, hogy a halotti kerevetét tartó rudakkal együtt tudják belehelyezni a sírba. Mindeközben görögül imádkoznak. A lustaság ismét tetten érhető, amikor tök közelről látszódik, hogy a pópa (de ezen a ponton akár már druida is lehetne) által tartott kereszt a tartórúdhoz egy modern csillagfejű csavarral van rögzítve. A szertartás során a viking tesók teljesen tiszteletlen módon megbeszélik egymással, hogy visszatérnek Gatterbe. Úgyhogy a temetés után az első fapadossal indulnak is vissza Skandináviába. A búcsúzkodás során két fontos dolog is kiderül. Az egyik, hogy Katja tényleg nem Ivar korábbi felesége, Freydis volt, annak ellenére, hogy ugyanaz a színésznő játszotta a szerepet. Egyébként nem lett volna lehetetlen találni egy olyan színésznőt, aki sok vonásban emlékeztet rá, mert így is be lehet mutatni a hasonlóságot. Más produkciónak ez sikerült korábban, igaz azok minőségibbek is voltak a Vikingeknél (pl. Boardwalk Empire). A másik, hogy többé nem kell látnunk az egész produkció botrányosabb látványvilágát nyújtó frakcióját. Azért a végén még képesek utoljára odapirítani az autentikusságra érzékeny nézőközönségnek Igor vörös-fekete gúnyájával, amit múzeumban legfeljebb akkor olvasnánk 9. századinak, ha az 1-es mellőle valahogy lekopott. (Kérlek ne bántsatok, modern kori történészek.)

 

 

Vikingek, 6. évad, 14. rész – Elveszett lelkek

 - Olegnek a Kijev kapujában tartott húsvéti passiójáték közepén eszébe jut, hogy a sütőben hagyta a szuflét és hogy unokaöccse, Igor sincsen mellette az egyik legfontosabb egyházi ünnep során, ezért az egyik katonaasszonyságot elküldi, hogy keresse meg a gyereket, de csak miután ellenőrizte a sütőt. Így már Oleg nyugodtabb szívvel veti bele magát a passió következő fázisába, amit már a falakon belül tartanak. Ennek keretében a fejedelem felvállalja, hogy megkorbácsolják a felállított kereszt előtt. Közben a trónörököst egy szénásszekér bakján menekítő Ivar a járművel pont azon a kapun keresztül próbál megszökni, ami előtt a húsvéti ünnepség zajlik. Erre magyarázatnak két dologgal tudok előállni: egy, nincs más kijárat a városból, kettő, Ivar hülye, mint a segg. Nyilván nem feltűnő egy megrakott szénásszekér a húsvéti tömegben, kivéve ha a Nyuszitojásokat szállítja. A Krisztusnak öltözött püspök ki is szúrja, odamegy, majd bevezeti a kocsit a térre, kb. négy méterre Olegtől, aki viszont egyáltalán nem veszi észre a passiójáték eme rendhagyó elemét, hiszen éppen korbácsolják és az ellenkező irányba néz. Igen-igen, mindenki érzi az olcsó izgalmat, hogy vajon leleplezik e hőseinket, miközben a püspök görögül beszél a Megváltóról a kordé mellett. Végül aztán tovább engedi, Ivarék pedig hitetlenkedve, hogy ezt megúszták, elhagyják a várost. Hát igen, Hirst bácsi eredetileg vígjátéknak szánta ezt a sorozatot, de sok jelenetet lusta volt átírni.

- Ubbéék miután egy gyerek híján átvészelték a vihart, megpillantják a kacsaúsztató szélét. Kikötnek, de amit látnak kissé elkeseríti őket, mert úti céljuk némileg sivárabb, mint ahogy Öthere körülírta. Csalódottságuk ellenére azért elkezdenek felhúzni egy tábort, de közben azért rendesen vegzálják legkedvesebb keresztény útitársukat. Öthere persze bizonygatja, hogy ő márpedig nem ezt a földet fedezte fel korábban, de ezen a ponton már bármit is mondhatna. Szóval eddig ez sokkal jobban emlékeztet egy megvalósult korabeli Mars One küldetésre, mintsem egy autentikus viking felderítőútra. Laposfenekű Kettil mondjuk Öthere védelmére kel és felszólal, hogy ez ugyan nem a beígért terület amiről álmodtak, de legalább föld. Ubbe kivételesen egyetért vele, és egy Age of Empires 2 pálya kezdő lépéseit példának véve, felveti, hogy küldjenek ki felderítőt a környékre, hátha találnak kaját vagy élnek e itt valakik. Mondjuk amennyit itt tökörésznek, mire összefutnak az aztékokkal, azok már bizonyára a Castle Age-ben sorozat gyártják a faltörő kosokat.

- Ivarék az igencsak hihető, de nevetségesnek inkább mondható szökés után épségben érkeznek meg a továbbra is csak egy udvarházból, meg a CGI-al mögé biggyesztett, pár épületből álló Novgorodba. Itt kiderül, hogy Dirnek mégsem csak pár földönfutóból áll a támogatói bázisa, hanem az egész város népéből. Ez teljesen jól bizonyítja, hogy két résszel ezelőtt egy kifejezetten agyatlan húzás volt, hogy ő maga ment el Kijevbe koldusnak öltözve. Dir unokaöccsét, Igort kutyaugatással köszönti, mert gondolom mindig jó emlékeztetnie magát, hogy nem is olyan rég Oleg megláncolva, kutyaként tartotta őt egy kennelben. Novgorod urának fényes ruhája a selyemtunikát akarja eszünkbe juttatni, de alaposan mellényúl, mert nekem sokkal hamarabb jut eszembe róla a 90-es évek beli Kraftwerk és hasonló szintipop együttesek videóklipjei. Szóval nagy az öröm és rövidesen nekilátnak a kijevi támadás kitervelésének. Előre a jércemellért.

 

- Harald, miután befoglalta Gattert, ismét megpróbálja megfűzni Björn özvegyeit, hogy legalább az egyik legyen a felesége. Mivel a vikingek már ’kétségtelenül’ annyira előrehaladottak voltak gondolkodásban, hogy az érdekházasság nem egy elfogadott praktika (annak ellenére, hogy a szóban forgó nők ezzel nem csak Gatter, hanem egész Norvégia királynői lehetnének), Haraldnak nincs túl könnyű dolga meggyőzni őket. Ingrid még a király megmérgezését is megkísérli, ami persze érthető abból a szempontból, hogy nem rég megerőszakolta őt. A Jóhajú mondjuk ezt leleplezi, és hogy jól megmutassa a nőnek, önként beveszi a mérget. De úgy tűnik, a Vikingek-logika alapján, ha tudod, hogy mérget iszol, semmi bajod nem lesz tőle.

- Oleg az őt korábban eláruló halott volt felesége sírjánál panaszolja el, hogy mostani felesége elárulta őt és megszöktette Igort. Ezek után a helyi nemességgel is megosztja a fejleményeket, majd kinyilatkoztatja határozott, de a már megszokott módon tág terveit a novgorodi támadás visszaveréséről. Utána viszont látnoki képességeit beizzítva szokatlan részletességgel vetíti előre, testvére, Dir halálát, ahogy le fog zuhanni a palota erkélyéről miután egy Igor által kilőtt nyílvessző találja el. Egyébként csodálom, hogy a kijevi nemesség nem döntött még úgy, hogy eltávolítják Oleget a pozíciójából. Az egy dolog, hogy a sereggel elindul egy értelmetlen hadjáratra egy szomszédosnak egyáltalán nem mondható területre, a veresége után pedig lemészároltatja a tisztjeit, de azt, hogy elspoilerezi a történetet már igazán nem kéne hagyniuk.

- Harald nem teljesen örül, hogy a Gatterban nem mennek flottul a dolgai. A csarnokban szomorkodva meglátogatja Rozsdás Erik, akit a király lekezelő módon csak skógarmaðrnak... ezer bocsánat, skogarmaornak hív. A király kissé ideges, hogy ez a korábban már elítélt számkivetett itt ül mellette, de aztán gyorsan megenyhül és felajánlja neki, hogy legyen ő a testőrsége parancsnoka, mert Skane, a jelenlegi vezér meglehetősen ambiciózus és nem bízik benne. Mondjuk ennek a beszélgetésnek Skane pont a fültanúja, mert a csarnokban ott bujkál az egyik oszlop mögött. A ’Nem eszik olyan forrón a heringes kását, Harald király!’ mondás jegyében a testőr nem sokkal később megkeresi Eriket és felajánlja neki, hogy öljék meg a Jóhajút közösen és akkor Erik lesz a király. Úgyhogy Haraldot ketten tőrbe csalják, de mivel Skane egy már megszokott két epizódos villámkarakter, így Erik váratlanul, visszakézből lecsapja a fejét, ezzel bizonyítva a király iránti hűségét, és hogy Skane fejét is legfeljebb a heringes kása tartotta egyben testével. Egyetlen pozitívuma ennek a szereplőnek a korabeli szájhigénés viszonyok korrekt reprezentációja volt.

 

- Ezek után Erik mindenki előtt Gatter királyává koronázza Haraldot, a király pedig csak ezt követően nevezi ki őt testőrsége parancsnokává, szóval ennyi erővel akár a kátrányfőző kutyája is megkoronázhatta volna. Harald ezzel együtt bemondja az ’all in’-t és kinyilatkoztatja, hogy Gunnhildot és Ingridet is feleségül kívánja venni. Ingrid a bebukott mérgezési kísérlet után már meglehetősen beletörődött a dologba, viszont Gunnhildnek ezt még mindig nehéz elfogadnia, úgyhogy felmegy a Björn sírjához panaszkodni halott férjének. Nem igaz, hagyják már békén ezt a szerencsétlent. Nem elég hogy halála után kipreparálták, de úgy mászkálnak be a sírkamrájába, mintha a Media Markt lenne Black Friday alatt. Ez már eléggé kimeríti a hullagyalázás fogalmát.

- Kettil visszatér a felderítőútjáról, és beszámol róla, hogy egy rakás szart sem találtak a pusztulatban. Megváltó tervként azzal állnak elő, hogy felparcellázzák a területet és elkezdenek földet művelni. Egy nő mondjuk megjegyzi, hogy itt amúgy nem tudnak majd földet művelni, mire Ubbe benyögi, hogy igen, kemény lesz, de ők kemény emberek. Manapság ez a reakció akár egy lájkkal is felérne. Torvi még megkérdezi, hogy mi legyen ennek a helynek a neve, amire Kettil megfontolt marketingesként rávágja, hogy legyen Grönland, hátha akkor többen jönnek ide. Mondjuk Grönland nem így néz ki, szóval hiába akarnak engem átvágni, tudom én, hogy igazából Tűzföldön vagy valamelyik antarktiszi szigeten lehetnek. Mindenesetre értékelem, ügyes próbálkozás.

- Novgorodban egy igencsak érzelgős jelenet során Igor elmondja őszinte, belülről fakadó érzéseit Ivarnak, hogy milyen sokat jelente... KÖVETKEZŐ!

- Tűzföldön Ubbét felriasztja álmából a sorozat Paulo Coelhója, a Lefosott arcú jós szelleme aki mélynek tűnő, de valójában semmitmondó misztikus üzenetekkel írja körül, azt ami már mindenkinek evidens; ez a vidék szívás. Ubbe ezt úgy értelmezi, hogy mihamarabb tovább kell hajózniuk innen. Ennél kézenfekvőbb értelmezés, hogy jó hülyék voltatok, hogy ide jöttetek. Na, azért mégiscsak van valami értelme a mondanivalójának.

- De végezetül kiderül, hogy nem minden teljesen reménytelen Tűzföldön, hiszen Laposmellű Kettil parcelláján a földművelés meghozta gyümölcsét és kinőtt egy bálna a földből. Ennek aztán mindenki megörül, de Kettil számára ezzel eljött az idő, hogy felmutassa sorstársainak a középső ujját, amiért elrángatták őt Dafaqqavíkből és megmondja, hogy ebből a bálnából csak ő meg a pereputtya fognak enni, de lehet, hogy azért a többieknek meghagyja az állat dákóját. Ha voltak is neki szimpátiapontjai, akkor értékük nagyon hamar inflálódott a tűzföldi vikingek számára és villámgyorsan érik a bunyó a következő rész elejére.