Barbárok, 1. évad, 1. rész - A Farkas és a Sas

 És most jöjjön valami kicsit más.

„ROMANES EUNT DOMUS”

Ha egy idézethez kéne hasonlítanom a Netflix legújabb sorozatát, a Barbárokat, akkor ehhez a klasszikus Brian élete idézethez hasonlítanám. Nem tökéletes latin, de a szándék határozottan meg van, hogy helyes legyen. Ez a produkció ugyan nem a vikingekről szól, hanem a több száz évvel korábban élt, de ugyanabba a kultúrkörbe tartozó, Kr. u. 1. század eleji, Alsó-Rajna vidéki germán törzsekről és a rómaiak elleni harcukról. Véleményem szerint ez, főleg a Vikingekhez vagy az Utolsó Királysághoz képest egy hatalmas lépes az autentikus történelmi sorozat irányába. Igaz, ezt csak az első rész alapján mondom, de nekem eddig bejön. Ettől függetlenül le kell szögezni, hogy vannak benne hibák és olyan elem is, amit némi rosszallással ’fantasynak’ is lehet nevezni. Vágjunk is bele egy részletesebb kivesézésbe!

Még annyit megjegyeznék, hogy Dimicator facebook oldalán (link alul) eléggé neki mentek a sorozatnak, és elég sokan osztották azt a véleményt, hogy ez – leegyszerűsítve – egy sz*r. Ekkor még csak a trailer volt kint. Igaz, pár dologgal egyet is tudok érteni, de hulladékként elkönyvelni mindenképpen erős. Tökéletes korhűséget egy sorozattól sem lehet várni, főleg ilyen időtávlatokban. A Barbárok van amit kevésbé, de szerintem sok mindent csinált jól.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=203434894479829&set=ecnf.100044399590536

- A kezdő rész intrójában látunk pár mozzanatot a sorozat fő eseményéből, a Kr. u. 9-ben zajlott Teutoburgi ütközetből. Kezdő képkockáknak autentikusság szempontjából talán nem a legszerencsésebb, itt azért több túlzást láthatunk. Ezekről majd részletesebben írok ha ahhoz a részhez jutok, de két dolgot mindenképpen megemlítenék. Több germán harcos állati maszkot (páran állatkoponyát...) visel. Ugyan ez egyből fantasztikus elemnek tűnhet, de állati maszkokra ismerünk példát a germán kultúrkörből, igaz pár évszázadról későbbről. Haithabuból (Hedeby) kerültek elő bárányt ábrázoló nemezmaszkok, a svéd Torslundából ismert sisakdíszen pedig (egyes értelmezések szerint) ragadozó állat maszkját viselő harcos látható. Esélyesen ezek inkább rituálék során kerülhettek elő. Az egy jogos felvetés, hogy egy efféle maszk a látást erősen korlátozza és csatában nem a legpraktikusabb dolog. A másik az a harcoló egységek között látható lángoszlopok, amik szerintem csak a drámai effekt miatt lettek beletéve, értelme nagyon nincs. Egyrészt a csata a források szerint esős, viharos napok során zajlott, másrészt akárki is gyújtotta a tüzet, szerintem egyik félnek se lett volna jó, ha véletlenül magukra gyújtják az erdőt.

- A fentiektől eltekintve, nagy pozitívum, hogy a legtöbb ruha és felszerelés amit látunk rendben van, a germánok köpenyt, vászon tunikákat, nadrágokat, normális vastagságú öveket hordanak, hatszögletű pajzsaik és egyélű kardjaik vannak, bár lándzsából kissé keveset látunk. Továbbá pl. a római legionáriusok sisakjai és rákpáncél szerű ’lorica segmentata’-ja is autentikus. Igaz, a római lovasok kengyelt használnak, ami abban a korban nem volt még ismert, szerintem ez a színészek biztonságának szempontjából elnézhető. A nyelvi viszonyok következetesek, nem úgy mint a Vikingek bugyuta, egy jeleneten belüli ugrabugrálása különböző nyelvek és a borzalmas akcentussal beszélt modern angol között. A rómaiak egész jó latint beszélnek (igaz, nem vagyok járatos a latinban, de ha más nem a helyes ’Roma Victrix!’ kifejezés alapján erre gyanakszom). Amibe bele lehet kötni, hogy a germánok a modern németet beszélik, ami itt a ’jobb híján’ megoldás volt, hiszen tudtommal az ősgermán nyelvet nem sikerült hihető biztossággal rekonstruálni.

- A kezdő jelenet az egyik főszereplő, a heruszk törzsből származó Thusnelda falujában játszódik. (Thusnelda egyébként létező személy, Arminius germán vezér felesége volt.) A falu házai a kornak megfelelőek, a vesszőkből összetákolt ajtók kicsit gagyik, ha már egész jó deszkapajzsokat készítettek ekkor, akkor a normális ajtó sem okozhatott nekik nagy fejtörést. A másik baki, hogy a falu a sűrű erdő kellős közepén van. Azért a korabeli falvak irtásokkal voltak körbevéve egyrészt a földművelés miatt, másrészt mert így bárki belopakodhat, főleg ha még kerítéssel sincs körbevéve.

- Thusnelda egy erős női karakter, bár sokszor nem úgy kezelik, illetve el akarják adni a szomszédos chatti törzs királyának. Amint láthattuk az intróban, a nő később a csatában is harcolni fog. A sorozat ezt részben vallási dolgokhoz köti, mert egy későbbi jelenetben egy papnő (gondolom a későbbi forrásokban szereplő halál angyala-szerű szakrális figura akar lenni) megmondja neki, hogy az istenek által küldött jel kell ahhoz, hogy harcoljon. Ez a női harcos szerintem belefér, főleg így a korai barbár társadalmakban (lásd Boudicca), illetve itt azért nem azt látjuk mint a Vikingekben, ahol hemzsegnek a Xénák.

- A felszerelésre visszatérve, a germánokon többször láthatunk állati szőrméket. Ez sokak szerint nem annyira autentikus, mert hogy inkább a szőtt köpenyek voltak a jellemzőek. Én azért nem írnám le ennyire határozottan, a kettő még nem zárja ki egymást. Trófeaként hordhatták, és a későbbi ’berserker’ kifejezés is a jeles harcosok által hordott medveszőrme viseletére utal. Az epizódban többnyire este, a törzsfők gyűlésén hordják, ami simán lehet praktikus funkció miatt, mert melegít. A főbb problémám egyébként Folkwin, Thusnelda szeretőjének viseletével van, aki látszólag éjjel-nappal ugyanabban a birkabőr mellényben van, amit csak úgy a meztelen felsőtestére vesz fel (még így is jobb a Vikingek bármilyen kotvány bőrszerkójánál). Később hálistennek látjuk, hogy neki is van azért normális ruhája.

- Az nagyon tetszett, hogy amikor Segimer, a heruszkok törzsfője említi a többi elöljárónak, hogy ők ’germánok’, a többiek nem értették hogy miről beszél, hiszen mind különböző törzsek. Segimer tisztázza le, hogy a rómaiak hívják őket így, mert nem tudják őket megkülönböztetni.

- Hajviseletben láthatjuk a jellegzetes korabeli szvéb tincset. Dimicator kifejtette, hogy a legtöbb germán viszont megint az átlagos kibontott hosszú hajú kinézetet hozza. Ez szerintem nem vészes, germánoknál fontos volt a hosszú haj. Láthatjuk azért, hogy sokaknak össze van fogva, az viszont szerintem nem ártott volna, ha törzsenként egységesebb a hajviselet. Hálistennek a felnyírt, összevissza fonott, olykor rasztás Vikingek / Assassin’s Creedes hajviseletet mellőzték.

- Amikor először látjuk a germán származású, de már romanizált Arminiust, egy arcmaszkkal kiegészített római lovassági sisakot hord. A maszk eredetije a környéken előkerült lelet, szóval egy teljesen korhű darab, ellenben tudtommal ezeket rituális alkalmakkor hordták. A római tábor ahova érkezik szabályos, jól kiépített, ellenben megint az erdő közepén van. Gondolom a rómaiak a katonai táborok környezetét is megtisztították az erdőtől ha volt rá idejük. Nem annyira célszerű, ha a rengetegen keresztül bárki be tud lopózni...

- A rómaiak a legtöbb törzstől adót szednek be, az egyik lázadó törzsfő viszont ezt megtagadja, ezért a Quinctilius Varus tábornok elé hurcolják. Mivel a sast ott sem akarja megcsókolni a vezér – akinek kivételesen egy anakronisztikus vastag öv jutott – Arminius végzi ki Varus parancsára. Arminius egy gladiusszal fejezi le egyetlen vágással a germánt. Ez persze elég irreális, lefejezéshez nem véletlenül használtak nehéz pallost vagy bárdot, a gladius pedig egy szúrásra kitalált rövidkard.

- A heruszkoktól való adószedés során történik egy incidens, Thusnelda apja, hűsége jeléül meg akarja csókolni a római sas insigniát, de a lány közbe avatkozik. A centurio ezt nem nézi jó szemmel, ezért a hajánál fogva ragadja meg a nőt. Thusnelda kisöccse próbálja őt megmenteni, beleharap a férfi kezébe, aki cserébe úgy megsebesíti a fiút, hogy majdnem belehal. Bosszúból Thusnelda, Folkwin és még két harcos elhatározza, hogy a katonai táborból ellopják a sast. Az epizódnak szerintem ez a legmeredekebb része, ahogy négyen bejutnak a táborba és sikerül nekik az elég gyengén őrzött, de roppantul fontos tárgyat megszerezniük és elvinniük. Persze szó se róla, az HBO Rómájának legelső részében is a táborból lopják el a Legio XIII sasát (ott ez még kevésbé van részletezve), ettől függetlenül egy kicsit jobban kidolgozhatták volna ezt a történetszálat, pl. ha valahogy a germán auxiliáriusokat bírják rá, hogy segítsenek.

- A rablás először Arminiusnak tűnik fel, és egy véletlenül hátra hagyott amulettből esik le neki, kik voltak a tettesek. A sas elvesztése egyébként tematikailag szerintem beleférhet, a rómaiak mindig is hittek az ómenekben és egy ilyen rossz ómen előrevetíti nekik a vereséget. Ahogy a dühös Varus mondja is, Mars megbünteti őket. A sas visszaszerzését Arminius vállalja a germán zsoldosok kíséretében.

Nagyjából ennyit akartam elmondani az első részről. Őszintén szólva én azért elfogult vagyok az ókori germánok iránt, amikor először néztem meg, annál a jelenetnél, mikor visszahozták a sast a faluba, együtt döngettem a mellemet a ’barbárokkal’ a tévé előtt.

Összességében nem tökéletes, de amint mondtam a szándék meg van és látszik, hogy azért fejlődnek ezek a történelmi sorozatok. Olyan hatalmas blődségek egyenlőre nem voltak benne, mint a Vikingekben és olyan marketinggel sem találkoztam ami azt állítaná, hogy ez lenne a legkorhűbb sorozat a világon. A tévedés jogát persze fenntartom, de hibái ellenére eddig ígéretes.

Vikingek, 6. évad (B oldal) ízelítő - Rusz áldozás a lézerraptorok elleni csata előtt

Az utolsó utolsó évad tartalmából:

Valakik valahol csinálnak valamit és ha bárki szerint váratlan fordulat, hogy Vasbjörnű Borda mégsem patkolt el, az nézzen inkább bármi mást.

Vikingek, 6. évad, 10. rész – A legjobb kitervelt... tervek – Avagy Ragnar közlegény megmentése

- Szóval Harald szövetkezik Björnnel, és kitervelik hogy hogyan védjék meg Norvégiát a ruszoktól. Mivel Vörös Erik nem volt jelen az előző évad végénél, ezért bedobja, hogy ez az istenek alkonya lesz, de tekintve hogy ezt a hasonlatot a többiek akkor már ellőtték, így lehurrogják. Gondolom itt a lényeg, hogy a forgatókönyvíró minden lehetséges szócsövén keresztül villogtathassa a skandináv mitológiáról szóló felületes ismeretét. Björn úgy gondolja, hogy az ellenség a tenger felől fog jönni és Kitérdekelszheimet fogják megtámadni. Erik szerint ugyan bárhol partra szállhatnak és a szárazföldön keresztül támadhatnak, de a Vaskakas úgy hiszi, hogy nagyon sokan lesznek és ennyi embert kizárólag egy partszakaszon lehet csak kirakni. Ezt a partszakaszt Gunnhild javaslatára megerősítik mindenféle fából készült akadállyal meg tankcsapdával, a szomszédos folyót és a fjord bejáratát pedig elzárják fa karókkal megerősített ponton hidakkal. Persze arra senki sem gondol, hogy mi van ha a hajóikról meglátva a megerősített partszakaszt a ruszok mégis inkább egy másik helyen kötnek ki és bevállalják, hogy hosszabb idő alatt, de legalább molesztálás nélkül teszik ki a hadsereget, de amint később látni fogjuk, ezzel nem is kell foglalkozni, mert mindkét fél elkötelezett az anakronisztikus D-nap mellett.

- Kijevben Ivar megérdeklődi Hviceket, hogy készen áll e akkor testvére ellen harcolni a ruszok oldalán. Mivel jobb dolga ebben az évadban már úgy sem akad és eleve elkötelezte magát a destruktív elem mellett, ezért nemhogy csak ő de még a szakmunkás bajsza is készen áll az újabb bevetésre. Ezek után Katja – aki vagy Ivar megfojtott felesége vagy nem – úgy érzi, hogy már eleget szivatgatta a Csontnélkülit és a tündérkörösztanyjának álcázva önmagát megszakérti, hogy a szerszáma valóban annyira lagymatag e, mint amennyire a jelzője sejtteti. A nélkülözhetetlen szerelmi jelenet után később a hóban elmondja Ivarnak, hogy amúgy sem szereti Oleget és a Dir-féle összeesküvésben is benne van, szóval most már ott tartunk, hogy ha Kijevben eldobsz egy követ, akkor nagy eséllyel olyat találsz el, aki titokban Dirrel szövetkezik. Aztán hirtelen megjelennek a seregélyek és hoppá, tavasz van.

- Norvégiában a tengerparti védművek építésének munkálataiból a férfiak és a nők egyenlő arányban veszik ki a részüket, sőt mi több, Björn A felesége (új) és B felesége (régi) is – az utóbbi, mostanra már egyáltalán nem meglepő módon, sokhónapos terhesként – végzik a kemény fizikai munkát. Gondolom a dolgozó nép kaját meg úgy rendel magának palackpostán. Az A feleséget Harald közelíti meg és felajánlja neki, hogy legyen inkább az ő neje és cserébe Norvégia királynőjévé teszi. Mivel szükségünk van az erőltetett drámára és hogy Jóhajú Haraldot tovább taszigáljuk az ellenszenvesség göröngyös lejtőjén, Ingrid a lehetőséget visszautasítja, Harald pedig ezt azzal hálálja meg, hogy este elraboltatja őt és megerőszakolja. Remélem, hogy akiknek eddig még nem volt világos, most már azoknak is átjött, hogy a sorozat szerint Norvégia első királya volt az egyik legszörnyűbb alak a skandináv történelemben. Megértem én hogy a művészi szabadság sok mindent megenged, de azért bízom benne hogy Hirst más nemzetek történelme helyett legközelebb inkább a Star Wars hoz fog nyúlni. Az már úgy is tönkre van téve.

- Björn B felesége a kikötőben éppen egy ruszpusztító vájút kötöz ki a mólóhoz, amikor hirtelen rájön a terhességi görcs. Gunnhild ahelyett, hogy maga alatt rogyna össze, mint a legtöbb valamire való ember, a fájdalomtól egyből dob egy hátast a tengerbe. Ugyan Erik hamar utánaugrik, hogy kihúzza, de a gyorsfürdőtől (vagy az egész napos karópakolástól) elvetél. Este az A feleséggel és Björnnel lamentálják a koraszülött fiú – tulajdonképpen anyja balfaszsága miatti – halálát, másnap pedig a nő eltemeti az ugyancsak kötelező óskandináv nyelvű siránkozás kíséretében a vörös vászonköteget, amiről el kéne hinnünk, hogy egy elhunyt magzatot takar. Persze gond egy szál se, mert gyász ide vagy oda az anyuka nem sokára ismét karcsú csataleányzóként vagdalhatja az ellenséget a tengerparton.

- Mielőtt belelendülnénk a csatába, ejtsünk pár szót ismét a sorozat zenéjéről. A Wardruna és annak frontembere Einar Selvik közreműködését már említettem korábban is. Miközben várnak a ruszokra a tengerparton, egy véletlenszerű harcos fel is énekel Einar hangján. Már az előző részben is felcsendült a Danheim munkássága, sőt ebben az epizódban még Heilung néhány dalát is lejátsszák. Én mind a három formációt szeretem és szerintem minőségi zenéjük van, azt viszont nem értem, hogy ehhez a gyalázathoz mégis miért adják a nevüket? Na jó, nyilván pénz és hírnév, meg gondolom a korhűséget ők is elengedték, elvégre ezeknek a bandáknak sem az a célja, hanem a hangulatkeltés, de továbbra is szeretem azt hinni, hogy Hirst valahogy zsarolja őket, pl. kifigyelte, hogy a tavalyi Midsommar alatt Nótáry Marira ropták.

- ’Ami egyszer bevált azon minek változtassunk’ alapon a küzdelem megint tele van bevágásokkal múltbéli eseményekről, pl. arról, hogy hogyan történtek az előkészületek Kijevben, illetve egy soha meg nem történt szituációról, amiben Björn és Ivar beszélgetnek a parton. Egyébként ha már az egyszer bevált dolgoknál járunk, úgy számolom, hogy ez már legalább a negyedik csata ami arról szól, hogy Ivar harcol a Vaslakatos ellen. Vajon megkockáztatják e a készítők, hogy az utolsó (fél)évadra végre lezárják ezt az irdatlanul izgalmas szálat? Bízzunk benne, csak nehogy komolyabb bajuk legyen abból, ha majd gondolkodniuk kell az utolsó tíz epizód cselekményén. Már ennél is megerőltették magukat.

- Az inváziós rusz haderő három fajta vízi járművet használ. Kettő közülük nagyobb gálya, az egyik evezős, a másikon pedig hátsó lapát van, melyet négy ember hajt egy nagy kerékkel és engem valamiért a 19. századi gőzhajókra emlékeztet, gondolom nem ok nélkül. Következő kérdésem ami (újfent) megválaszolatlanul fog maradni, hogy ha ezekhez a hátsó pedálos hajókhoz elég négy ember, akkor miért vannak egyáltalán evezős gályáik és miért nem ezen az elven működik az összes hajójuk?

Több gálya oldalához van hozzákötve egy-egy csónak is, melyek a harmadik típusú vízi járműveik, és ezek hozzák el nekünk igazán a tagadhatatlan normandiai partraszállás hangulatot. Ezek az 1940-es években használt és a Ryan közlegény megmentésében is látott LCVP rohamcsónakok ’korabeli’ újraálmodásai. Egyszóval a kutatómunka a kora középkori hajókról már megint úgy nézett ki, hogy az ezzel megbízott illetékes lesöpört egy stóc ismeretterjesztő könyvet, jegyzetet és szakirodalmat az íróasztaláról, majd felkiáltott: ’Leszarom. D-nap lesz, az menő.’

Mondjuk negyediknek igazán csinálhattak volna már csapatszállító vízibicikliket is, amiről a rusz harcosok csúszdán siklanak le a csatába. Az még a harci morálnak is jót tenne.

- Szóval a ruszok - de inkább hívjuk őket izé harcosoknak – gond nélkül partraszállnak, viszont onnantól a hirtelen támadt nyílzáporos időjárástól nehezedik a dolguk és ahogy a hollywoodi józan paraszti ész diktálja elkezdenek sprintelni a partvédő vikingek felé, többnyire nem ügyelve arra, hogy pajzsukat a fejük fölé emelve védjék magukat. A veszteség mondjuk elfogadható, mert az ősi közmondás, miszerint annyian vannak mint az oroszok, erre a szituációra is igaz. Be is indul a darálás, amihez a Heilung húzza a talpalávaló ’Hanga dýra mingját’. Ezt mondjuk félbevágják egy rövid intermezzóval, amely alatt Olaf az abúzust átélt Ingridet vigasztalgatja, mintha ezer éve ismernék egymást, de aztán tovább lépve láthatjuk, hogy az izé hadiflotta egy része a Olegestől-Ivarostól a normandiai partszakasz mellett lévő folyón felhajózva próbálnak Kitérdekelszheim felé kerülni. Ahogy fent említettem a derék vikingek viszont erre számítottak és a vízi barrikádok mellett ők is a parton várják a támadókat. Most végre megtudjuk, hogy mi a ruszpusztító vájúk funkciója; éghető anyag van benne, amit a vikingek tüzes nyilakkal felgyújtanak. Sok értelmetlen dolgot láthattunk már ettől a sorozattól, de az, hogy fegyújtod a saját védműveidet benne lehet a top háromban.

- Akármi is volt a céljuk a lángoló pontonhidakkal, nem jött össze mert az izék hajói áttörik az akadályt, kikötnek és megmásszák Kitérdekelszheim hátsó hegyét, Seggbeberget. Eközben a magas partfalat védők egy csodafegyverrel próbálják az inváziós haderőt feltartóztatni: hatalmas szöges gömböcöket gurítanak le a lejtőn, ami elől senki sem tud elugrani. Hatékonyságukat az üzemeltetői képesek 10-ről 11-re feltekerni, hisz miután megállnak, tüzes nyilakkal lángra lobbantják azokat. Gondolhatná az egyszerű néző, hogy ezek a zseniális konstrukciók nem e lennének effektívebbek, ha még legörgetésük előtt gyújtották volna fel őket. Lehetséges, mert úgy tűnik, hogy így álló helyzetben is bárki, aki kb. 5 méterrel megközelíti azokat, spontán lángra lobban. Hiába no, ez nem egyszerű tűz, hanem viking tűz.

- Az epizód vége felé az izék felül kerekednek és elkezdenek hullani a nevesített szereplők. Magas Thorkellt, akit kemény két részen át ismerhettünk úgy levágják, hogy még véres sem lesz. Harald elfárad a sok hadonászásban és lefekszik, koronája a sárba hullik, de Erik összeszedi. Björn a szokványos módon hősködik, de aztán a semmiből megjelenik Ivar és keresztüldöfi testyén a kardot. Nem tudom, hogy ezekre az utolsó percekre egyáltalán érdemes e odafigyelni, tekintve, hogy nem rég Ivar még a hegyet mászta és amúgy is olyan sebességgel halad, mint egy döglött leguán, de azt is mutogatják hogy Olegékkel mulatnak a helyi csarnokban. Szóval nem tudom mi lesz a csattanó, de ha fogadnom kéne akkor arra fogadnék, hogy leszarom.

Assassin's Creed: Vikings

Végre videójáték készül kedvenc vikinges sorozatunkból.

Nagy összegben mertem volna fogadni, hogy az alcíme Valhalla (esetleg Ragnarök) lesz.

Vikingek, 6. Évad, 9. Rész - Feltámadás

- Izlandon a sörsátorban rituális leves-zabálós buli van, mikor a létesítménybe belép egy titokzatos, csuklyás figura. Mindenki azt hiszi, hogy Floki, de nem Floki az, hanem Ray Stevenson, aki a Róma sorozat Titus Pullóját alakította, itt viszont ő játssza Otheret, a vándort. Othere egy viharnak köszönhetően egymaga (mármint tök egyedül) fedezte fel Új-Zélandot, melyről elmeséli, hogy egy nagyon csodálatos föld mert vannak ott erdők, meg… fák, meg… hát tudjátok, nagyon szép. Szóval el is nevezte Aranyföldnek, de aranyesővel már nem tudta megöntözni, mert egy másik vihar visszafújta Izlandra. Egyértelműen így működtek ugyebár ezek a viking hajóutak, hogy a viharok ide-oda hajigálták a lélekvesztőiket és egyszer csak felfedeztek egy kontinenst. Ubbénak ez a mese annyira tetszik, hogy megkéri Ötherét, hogy vezesse el az Aranyföldre. A férfi elvállalja, mindenki örül, de aztán jöhet a kínos kérdés: Hol van Floki? Ötherének fogalma sincs, mert már azután érkezett Izlandra, hogy Flokit benyelte a kereszténybarlang. Persze az igazság ennél több lehet, mert ő meg Kettil lapítanak mint szar a fűben, de még mielőtt kínossá válhatna a jelenet Torvi szól Ubbénak, hogy le kéne már feküdniük. Távozás előtt jó éjszakát kívánnak nekik, de odakint még nappali fény van és elvileg tél… Hmm. Biztos hogy Izlandon vannak ezek és nem a Falkland-szigeteken? Így a végén mégiscsak igazam lesz Új-Zélanddal kapcsolatban, elvégre azoktól pár km-el mégiscsak közelebb van.

- A következő falklandi jelenetben Torvinak már szülési fájdalmai vannak. Ubbe aggódik és Kettil asszonya, aki a bába, elmondja neki, hogy a gyermek rossz pózban van, ki kell vágni, amibe lehet, hogy a nő belehal. Most már sokadjára húzza el az orrom előtt a sorozat a ‘Torvitól végre megszabadulunk’ mézesmadzagot, és talán túl korán fel is ültem erre a vonatra, hisz hála Öthere latin nyelvű imájának a gyerek a pocakban hirtelen dob egy fél hátraszaltót és a filmtörténelem egyik leggyorsabb szülésének lehetünk tanúi, ahogy a kisded úgy pattan ki az anyja hasából, mint pez cukorka az adagolóból.

- Ubbe a fiát a nagy boldogságra Ragnarnak nevezi el nagyapja után. Teljes nevén Méhbőlszökkent Ragnar, feltéve, ha nem ragaszkodnak a családnévvé silányult Lothbrok jelzőhöz. Utóbbi esetben esélyt teremtenek arra, hogy Travis Fimmelt a spinoffban visszahozzák ugyanazzal a névvel önmaga unokájaként. Az örömködés nem tart sokáig, mert Ubbe felidézi, hogy Öthere keresztényül imádkozott Torvi ágya mellett a keresztény istenhez, és mint tudjuk, a zugkeresztények errefelé nem a legmenőbb vikingek. A helyzet tovább súlyosbodik, ugyanis Öthere bevallja, hogy narkós korában ő még Angliában volt szerzetes és Athelstannak hívták, majd Rómába küldték továbbképzésre ahonnan ő elindult a nagyvilágba téríteni. Nyilván Athelstan említésére a jó öreg szerzetesből lett vikingből lett papból lett Nagy Alfréd biológiai apjára asszociál mindenki, mert gondolom az egész angolszász világban nem hívhattak egynél több embert Athelstannak. Skandináviában próbálkozott először, de onnan elkergették, ezért tovább állt, majd találkozott egy Othere nevű dán vándorral, aki haldoklott. Eltemette és felvette az identitását. Már csak azért sem lehetett nehéz álcáznia magát, ugyanis miközben mesél, látunk egy visszaemlékezést, amiben az eredeti Otheret szintén Ray Stevenson játsza. Némi csavar a történetben, hogy az emlék szerint valójában azért haldoklott az eredeti Othere, mert az ál-Othere megfojtotta. Mondjuk Freydis után ez már a második eset, hogy klónoztak valakit a sorozatban. Így aztán tényleg nem lesz nehéz Ragnart vagy akárkit visszahozni a továbbiakban.

- Mivel Öthere hazudott és ráadásul keresztény is, ergo az istenek ellensége, Ubbe szerint meg kell halnia. Mellékes, hogy Angliában ő maga is megkeresztelkedett, de erre legalább Torvi is emlékezteti. Hogy Öthere megbékítse a Ragnar ivadékot, elhozza neki Floki jegygyűrűjét, mondván hogy ő adta oda neki, mielőtt beintett mindenkinek és lelécelt. Ubbe továbbra is gyanakvó és amúgy Floki hollétéről sem tudunk meg semmit, és itt jegelik is az izlandi történetszálat erre az évadra. Ebben a történetszálban egyre több a megválaszolatlan kérdés, de a legtöbb jel már egyértelműen afelé mutat, hogy az őrült Dr. Floki a sziget belsejében lévő titkos barlangi laborjában sorra hozza létre rothasztott cápahúsból a jelentéktelen mellékszereplők klónjait. Így legalább lesz esélyük a ruszok ellen.

- Gatterban Björn elveszi a második feleségét, aminek az első felesége csak annyira örül, mint egy hasbarúgásnak, attól függetlenül, hogy eredetileg ő vetette fel a házasság ötletét. A házassági jelenet alatt Gunnhild és Ingrid Freyjáról beszélnek, aki arany könnyeket hullat mindig, amikor férje, Óðr nincs otthon. (Nem kell megijedni, Óðr nevét egy szóval sem említik, mert a végén még összezavarják a nézőket, hogy több mint négy skandináv istenség van.) Gunnhild később kipaterolja az ágyából Björnt, hogy ha már egyszer a nászéjszakája van a másik feleségével, akkor vele sakkozzon. Mivel szeressük az olcsó költői hasonlatokat a vasálarcos távozása után Gunnhild arany könnyeket hullat. Ha már megint ennyire fontos a realizmus, akkor bízok benne, hogy terhessége végeztével pedig aranytojást fog tojni.

- Björn tart tőle, hogy Harald meg fogja támadni Gattert ezért Erik vezetésével küld egy csapatot, hogy járőrözzenek a fjordban. A kompánia azonban nem a széphajú harcosokkal, hanem a ‘kvázi’ rusz betolakodókkal találkozik a vadonban, akikről fogalmuk sincs hogy kik, de a muszkák már számítanak rájuk és bekerítik őket, úgyhogy a gatteriek visszavonulót fújnak. A keleti látogatókat ezúttal maga Csontnélküli Karaj vezeti, aki az erdőben kolbászoló Hviceket már el is fogta. A testvérek hosszú ellentéte szinte másodpercek alatt rendeződik, de Hvicek azért felteszi neki azt a kérdést, amit én már évek óta szajkózok (‘Mi van rajtad?’), de sajnos ez csak egy újabb megválaszolatlan kérdésnek bizonyul.

- Ugyan embereit levágják, de Erik a csata helyszínéről el tud hozni egy kettős keresztes zászlót, mely alapján odahaza Björnék kiokumlálják, hogy ezek ruszok, akik meg akarják szállni Skandináviát, hogy Ivar velük van és tekintve hogy keresztények, ezért nem csak népükért, hanem saját isteneikért kell majd küzdeni. Mivel Harald lett egész Norvégia ura így kénytelenek lepaktálni vele. Az egyetlen valamire való nevesített szereplő Gatterban Vörös Erik, így Björn ismét őt küldi el, hogy tárgyaljon a királlyal. Persze ez már csak azért is egy ragyogó ötlet, mert a széphajúak országában Erik törvényen kívüli, szóval azzal a lendülettel, hogy megérkezik, Harald máris bevágja a hűvösre, hogy másnap kivégezhessék. Hát igen, ez történik ha otthon hagyják a követek mentelmi jogát tartalmazó rúnakövet.

- Persze aztán mégsem volt olyan nagy gond otthon hagyni a rúnakövet, mert később Olaf ráhatásával Harald elereszti Eriket és megbékél Björnnel, hogy együtt szálljanak szembe a rusz ‘felszabadító’ hadsereggel. Nincs mese, itt már mindenkire szükség van.

- A nyomokban hiteles történelmi információt tartalmazó rovatunk következik. Ivar vissza viszi Hviceket a Kijevi Ruszba. Ezen a ponton már simán el tudom képzelni, hogy ez a puszta véletlen műve, meg mert a sorozat története így kívánta, de arról valóban van írott forrás, hogy Hvitserk járt erre. Azt viszont nem hiszem, hogy említik a kútfők, hogy kacagva újságolta volna Ivarnak, hogy ő ölte meg végül Lagerthát, akit úgy tűnik, hogy visszamenőleg mégsem szeretett. Ahogy azt sem, hogy egy övveret szerű buznyákkal a nyakában ígérte meg Olegnek, hogy részt vesz a Skandinávia elleni invázióban. De gyanítom, hogy azt sem, hogy a Dir-féle Oleg elleni összeesküvésben részt vett volna. Ettől függetlenül én örülnék neki, hogy ha az ezekről szóló szövegrészletek előkerülnének egyszer végre.

- Az epizód egy esti rusz seregszemlével végződik, melyről ordít, hogy a Két Torony vasudvardi jelenetét próbálták rekreálni. Sajnálom Oleg, de Christopher Lee Szarumánját senki sem fogja überelni.

Vikingek, 6. Évad, 8. Rész - Valhalla várhat

Az első epizód, amit Katheryn Winnick rendezett, huhú! Nem sokkal gyatrább mint az összes többi, huhú!

- Hviceket Björn színe elé rángatják, mert a gyilkosság helyszínén hátrahagyott szárított csiperkéből kitudódik, hogy ő ölte meg a sityillóembert. Valójában nem tudjuk meg hogyan derül ki, hogy ő volt, de a Vaskeresztes előtt már ténylegesen bevallja. Érthető módon tettéért cserébe nem sütnek neki tortát, vagy ha mégis akkor a jelenetek között egy ‘Gyűlölünk. Pusztulj meg!’ felirattal díszítettet. Amíg Björn kifundálja, hogy hogyan büntesse meg, addig a köpködő póznához kikötve tartják. Ubbe most kivételesen együttérző testvérként hoz neki vizet és javasolja, hogy kérjen bocsánatot Björntől, de Hviceknek ehhez azért több büszkesége van. Vasipecsenye este felesége, volt felesége és féltestvére (aki a volt feleségének a férje) társaságában összefoglalja, hogy három dolgot is elvesztett; a fiát, az anyját, meg a norvég koronát. Ezután elhatározza, hogy másnap elevenen megégetik Hvitserket. Utóbbit kérem nagyon jegyezzük meg, fontos lesz.

- Björn később egymagában ül a tűz előtt, amikor meglátogatja Vörös Erik egy olyan szakadt bőrtabardban, aminél még egy részeg rokker is igényesebbet tudna alkotni miközben Akelára pogózik a negyedik sorban. A kattegatti vezér neki is elmondja, hogy holnap meg fogja égetni a testvérét, mert szeretné, hogy ő is olyan elviselhetetlen fájdalmat érezzen, mint ő. Miután Erik távozik, Björn visszaemlékszik egy jelenetre az első vagy a második évadból, amikor még gyerekként normann sérója volt és Ragnar közölte vele az örök érvényű bölcsességet, miszerint ha eljő az idő, akkor az eszével uralkodjon, ne pedig a szívével.

- Majd eztán ugrunk is a másnapra. Hviceket viszik a máglyára, amit a gatteri kistó közepén raktak össze. Úgy látszik, hogy Björn apja tanácsát nem igazán volt képes megfogadni, ugyanis messze a sorozat egyik legértelmetlenebb történet eleme következik. Tüzes nyilakkal (mi mással?) begyújtják a máglyát, ég egy darabig és amikor már elég nagy lángja van, Björn bólint egyet Ubbénak, aki előkap egy baltát, odarepíti a máglya központi cölöpéhez, ezzel elvágja a kötelet, ami testvérét tartja. Hvitserk, mintha ő is számított volna erre, beleugrik a vízbe. Mindenki meglepődik. Ubbe kihúzza a tóból, aztán Björn dühödten elmondja, hogy megmentette, mert nem akarja hogy meghaljon, és Odin csarnokába kerüljön, hanem azt akarja, hogy száműzve élje le hátralévő napjait, hogy aztán valami erdei árokban haljon meg elfelejtve, jelentéktelenül... Tehát. Björn mégse akarta kivégezni Hvitserket, mert azt akarja, hogy magányosan haljon meg valahol a vadonban… Oké. Ez esetben… MÉGIS MI A SZENT SZÁRÍTOTT VIKING LÓDÁKÓÉRT KELLETT VESZŐDNI A MÁGLYARAKÁSSAL MEG MINDENKINEK HAZUDNI, HOGY MEG AKARJA ÉGETNI!? Nem tudom... De szerintem ti tudjátok, kedves olvasók! Ez abszolút egy olyan jelenet volt, amiből egy részletet be lehetett tenni az előzetesekbe, hogy aztán mindenki, akit eddig is érdekelt a sorozat hat évadon keresztül megőrüljön az izgalomtól, hogy mi lesz most Hvicekkel és nehogy most hagyja abba a nézését. Egyáltalán nem gond, hogy Björn ezzel tulajdonképpen önmagából csinált hülyét mindenki előtt, az indulatok, meg a megindító háttérzene miatt az átlagnéző úgy sem fog belegondolni abba, hogy amit látott az tulajdonképpen mekkora marhaság.

- Szóval Hviceket kirakják a városból. Egy darabig nyomorogni fog a pusztában, de aztán nyilván valaki összekaparja, hogy utána vígan partizánkodhasson a támadó ruszok ellen. Esetleg még tisztára is mossa a nevét valami hőstettel és bebizonyítja, hogy Lagertha tényleg elkezdett kakaóscsigává változni, amikor megölte.

- Björn, miután bebizonyította, hogy mekkora balfék, kiáll a nép elé, és megmondja, hogy amúgy elvesztette a választást és ezentúl Jóhajú Harald Norvégia királya. Mivel szerinte Harald rövidesen meg fogja támadni Gattert, megkérdezi az embereket, hogy lemondjon e a királyi címről. A nép egy szót sem szól, sejtésem szerint az a kérdés jár a fejükben, hogy ezt most komolyan meg kell e válaszolniuk, de aztán Gunnhild mindenkit leteremt, hogy szégyelljék magukat, hogy Ragnar fiának nem nyalják fényesre a valagát. Erre mindenki fáklyát gyújt és elkezdi éltetni azt, akit leginkább ki kéne hajítani.

- Ha más nem, akkor már csak azért, mert megint összefekszik a nevenincs szolgálólánnyal (Ingrid? Ingvild?? Ingolstadt???). Gunnhild rajta kapja őket a vad sakkjátszma közepette ééés ennyi volt részéről a harcos, erős női jellem, mert felajánlja a lánynak, hogy ha már egyszer szeretik egymást menjen hozzá Björnhöz, hisz volt már más király is, akinek több felesége volt. Bizonyára neki ez valami titkos fétiséhez kötődik, miszerint a sakkpartiban ő leginkább a tábla szeretne lenni, amin játszanak.

- Ubbe, most hogy végre végzett az értelmetlen mellékes elfoglaltságaival, visszatér értelmetlen fő elfoglaltságához, melyet már az évad eleje óta tervezett, azaz, hogy felfedezze Új-Zélandot. Ugyan felmerül némi aggály, hogy talán nem télen kéne elindulni, de ezeket a negatív gondolatokat gyorsan elhessegeti. Magával viszi Laposcsőrű Kettilt is, hogy mikor beugranak Izlandra, mutassa be neki a fickót, aki már látta a hobbitok és kivik földjét. Meg aztán illene utánajárni Floki eltűnésének is, ha már egyszer a Csellengőkbe elfelejtették feladni róla a hirdetést. Indulás előtt Björn még megmondja neki, hogy tényleg hülyeség ilyenkor elindulni és Torvinak is szól, hogy nem kéne télen terhesen tengeri útra kelni, de több eséllyel magyarázhatná meg Mr. Hirstnek, hogy a kínai hercegnők nem jutottak el a vikingekhez. Na jó, valszeg az nehezebb lenne.

- A tél ellenére gond nélkül megérkeznek Izlandra, Kettil pedig újra találkozik családjával, akik Ubbéékat beinvitálják az óriási tipiből kialakított sörsátorba. Kettil aztán magára maradva felteszi a költői kérdést a félszemű istennek, hogy minek kellett neki őket idehoznia. Gondolom távozása előtt már elkezdte alapítgatni a saját kis Jonestownját, de az új vendégek számára nem készült elegendő frissítővel.

- Kijevben megint lakoma van, a bardiche szerű fegyverekkel felszerelt őrök bevezetik Ivart az alacsony, közel-keleti ebédlőasztallal felszerelt trónterembe. Miközben a trubadúrok lazulós oszmán dallamokat pengetnek, KatjaFreydis teával kínálja őt, Oleg pedig kikéri a véleményét a hadikommunizmusról, amit az uralkodó a Skandinávia elleni invázió miatt akar bevezetni. Ez utóbbi persze nem igaz, de ebben az eklektikus kavalkádban akár arról is eshetne szó. Mindenesetre az invázió tényleg beszédtéma. Először csak kis portyázó csapatokat fognak kiküldeni a mit sem sejtő vikingek ellen és az egyiket esélyesen Ivar fogja vezetni. A tárgyalást megzavarja Igor, aki a kretén fabábuján keresztül mondja meg gyámapjának, hogy itt ő lenne ám a góré. Olegnek ez nagyon nem tetszik, így a bábut széttapossa, majd helyre teszi a szemtelen gyereket, akit később a Padlótörlő vigasztalgat a fészkében, de hogy a kripli hogyan jutott fel hozzá azzal majd a MythBusters különleges része fog foglalkozni a jégtörő tüzes nyilakkal együtt.

- Kitérdekelszheimben Harald visszakínálja lómájjal Olafot (ezúttal a szokásos, csont nélkülit kapja) és úgy dönt, hogy életben hagyja, mert szüksége van egy zsebfilozófusra. Meg ugye azért is, mert nincs más nevesített szereplő arrafelé akivel párbeszédet folytathatna. Leszámítva persze vadonatúj dánbaltáját, aminek nem kell név hogy társalogjon vele.

- Ha már a nevesítéseknél tartunk, az egyik utolsó jelenet helyszíne kap beazonosítást. Istrehagan, Vestfold mellett. (Avagy nagyon ügyesen bökött rá a forgatókönyvíró a térképre.) Egy békés part menti települést látunk. A mögötte lévő sziklafalak közül rövidesen kilovagol egy kozák atamán a Tűzzel-Vassalból, csak ugye az eddig is látott fekete műbőrlamellás van rajta és leszúrja a kettős keresztes zászlót a földbe. Ezzel megidézi a ‘rusz’ lovasságot, ugyanabból az irányból amerről ő is érkezett (minden bizonnyal Lappföldön át kerültek) és elkezdik lekaszabolni az ártatlan norvégokat… bocsánat, vikingeket. Egy kovácsférfi ellenáll nekik és az epizód messze legmenőbb akciójelenetében egy kalapáccsal és egy patkóval felszerelve rendez le néhány ruszt, de végül alulmarad, a támadók végeznek vele, majd lelécelnek. Az egyik túlélő később Harald színe elé járul, és elmondja, hogy nagyon furcsa emberek támadtak rájuk. Olaf megmondja, hogy ez egy idegen ('alien'!) nép és rövidesen egy sereggel fognak támadni, mert vissza szeretnék szerezni ezt a földet. Most itt nagyon próbálják a ruszokat úgy bemutatni, mint a vikingek elveszett 13. törzse, akikről már meg is feledkeztek. A valóságban viszont ilyenkor még a skandinávok meg a ruszok között nem voltak olyan markáns kultúrális különbségek. Így ez az egész szituáció engem sokkal inkább emlékeztet a South Park egyik korai epizódjára, az Őskori jégemberre.