Nagyon rátapintottam amikor úgy határoztam, hogy emellé a rész mellé inni fogok, ugyanis messze ez volt az egyik legborzasztóbb epizódja eddig a sorozatnak.
- Az angolszászok bevonulnak a látszólag üresnek tűnő Yorkba. Nagy az örömködés, az egyik katona még fel is hívja a király és a püspök figyelmét arra, hogy szólnak a harangok, hátha nem veszik észre a nem messze a fejük felett elhelyezkedő, 'ütéssel megszólaltatott idiofon hangszerek' kongását. Az ünneplés viszont sajnos nem tart sokáig, hisz a vikingek, akik eddig a város csatornarendszerében bújkáltak, előtörnek föld alatti rejtekhelyükről és megtámadják őket. A vikingek oldalán küzd a Conan, a barbárból ismert Thorgrim is, aki óriási, két kezes fakalapácsával írtja az angolszászokat.
- Heahmund püspök lóháton kijut a kapukhoz, és itt folytatja a harcot csapataival. Ivar közben a falról nézi a küzdelmet. A püspök lovát lenyilazzák, ő pedig így leesik róla, de ekkor Ivar egy kiáltással beszünteti a csetepatét (még az angolszász katonák is megállnak ekkor!) és elrendeli, hogy Heahmundnak adjanak egy új lovat, hogy azon folytathassa a harcot. A gesztus egyébként különösen redundánsnak bizonyul, hiszen következő jelenetükben meg már rángatják is le a kapott ló hátáról a szerencsétlen püspököt. Gondolom két jelenet között a színfalak mögött azért elhangzott a mondat Ivartól: "Jó, jó, Heahmund, lovacskázhatsz még egy kört, de utána tényleg fogságba ejtünk."
- Az angolszászok végül eltakarodnak York alól, Ivar pedig kitalálja, hogy ő akar Kattegat királya lenni, így a vikingek is eltakarodnak Yorkból. LOL.
- Björnék úton vannak a tunéziai emírhez, Ziyadat Allah-hoz. Felmerül a kérdés, hogy ha az előző rész végén még hajóval mentek, akkor most miért teveháton utaznak a sivatagon keresztül? A két lehetséges megoldás amivel elő tudtam állni; az emír áthelyezte a székhelyét Timbuktuba, vagy út közben kiszáradt a Földközi-tenger.
- Sajnos egyik sem, hanem az emír a sivatag közepén él egy sátorban. Mondja is, hogy 'Üdvözöllek titeket a sivatagban'. Ziyadat Allah egyébként jól beszél óészakiul (bár nekem inkább modern norvégnak tűnik), merthogy a nyelvet a bizánci császár testőreitől tanulta meg(!!), ugyanakkor felismeri Vasbordájú Björnt de azt is látszólag beveszi, hogy ők kereskedni érkeztek. Bárki aki nézi ezt a részt annak itt megítélek egy felest.
- A helyzet tovább súlyosbodik. Björn és Halfdan este a vendégsátorban vízipipáznak(!!!) (bizonyára szárított teveszart használnak dohányként) és az emír küld nekik egy-egy hölgyet. Egy darabig láthatjuk is az aktusokat. Halfdan az őhozzá küldött leányzó testét végigsimítja, majd mikor a lábai közé ér a keze meglepődött arckifejezést vág... ... ...
Ekkor nekem meg kellett állítanom a részt és fotelom támlájába temetkezve, összegörnyedve szenvedtem, és csupán ennyit bírtam mondani: "Ne, ne, ne, ne. Miért?! Miért?!"
- Rátéve egy lapáttal, reggel Halfdan közli is az előző esti meglepetést Björnnel, én pedig azon tűnődöm, hogy a csillár elbírja e a súlyomat ha felkötöm magam.
- Az emír bizánci barátja, Eufémiosz közben úgy dönt, hogy megszökik a táborból (nem is csodálom), de Ziyadat emberei elkapják később pedig felszolgálják(!!!!) este a vacsoránál. Gondoltam először csak a vikingeket akarják ezzel megtréfálni, hogy nekik adnak csak a kegyvesztett görög komából, de nem, mert mindenki azt kapja az emír asztalánál, és a végén el is árulják a vacsora titkos hozzávalóját. Biztos ami biztos, az aboutislam pont net-en megnéztem a 'Does Islam Allow Cannibalism?' szócikket. Ez számomra nem támasztotta alá eme a frappáns történetelem hitelességét.
- Floki visszatér Kattegatba (ekkor láthatunk egy madagaszkári makit ketrecben), és elkezdi terjeszteni a propagandáját Izlanddal kapcsolatban, hogy milyen jó ott a termőföld és hogy mindenki aki hithű pogány az tartson vele, merthogy látomásai voltak. Szerintem egyébként egy fanatikus szektát akar létrehozni ott amiben az óészaki istenek Marveles ábrázolása lesz majd az etalon. Jajj. A végén a követői remélem nem fognak majd bedőlni a narancsleves trükknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése