Meglátásaim Az Északi c. filmről

Vagy egy hónappal a nemzetközi megjelenés után pár napja végre nekem is lehetőségem volt megtekinteni Robert Eggers Az Északi (The Northman) c. filmjét. Egy végignézés után részletes elemzésbe nem kezdenék bele, inkább a teljesség igénye nélkül osztom meg véleményemet. Előre szólok, hogy írásom “spoilereket” tartalmaz.

Hitelességi szempontoktól eltekintve összességében tetszett a film, egy jól megrendezett, élvezhetően kivitelezett, bár nem egy túl bonyolult történetet vittek vászonra. Nekem ezek a misztikus elemekkel tarkított sötét hangulatú filmek mindig is tetszettek, Eggers előző két műve is nagy favorit számomra. Régész szakmai szemmel nézve rengeteg jó dolgot láthatunk, köztük nagyon sok olyan elemet, amit eddig nem, de kötelező lenne a viking korban játszódó alkotásoknál. A film egyik régész konzulense pont az a Neil Price volt, akinek a munkásságát az előzetes elemzésénél is említettem. Hozzátenném, hogy az utóbbi hónap során már megannyi korszakos szakértő vagy hozzáértő osztotta meg videó formátumban elemzését a youtubeon, melyek közül sokat végignéztem, így véleményemet ezek is formálták vagy befolyásolták. Azt egyébként mindenképpen le szeretném szögezni, hogy nem egy realista filmről van szó, sok természetfeletti elem játszik fontos szerepet a filmben, de ezek túlnyomó része a kora középkori sagákból lett merítve, ilyen például a berzerkerek szinte sebezhetetlensége (nem tehet bennük kárt sem tűz, sem vas), a sírból a halott harcostól megszerzendő kard, vagy hogy a kardot csak bizonyos feltételek mellett lehet a tokjából előhúzni; holdfény alatt vagy Hél kapujánál (amit a magyar szinkronban helytelenül fordítanak pokolnak). Ugyanakkor néha ezeket az részeket olykor a néző értelmezésére bízzák, hogy hogyan is történhetett meg, a kard sírból való megszerzésére egyből két verziót is kapunk.

Kezdjük azzal ami tetszett nekem a filmben. A ruhák, ékszerek, páncélok, fegyverek túlnyomó része korhű, konkrét régészeti leletek replikái vagy azok alapján készültek. Láthatunk gyémánt mintában szőtt gyapjúköpenyt, szegecselt láncingeket, a gjermundbui sisak másolatát, kártyaszövéssel készül szőtteseket (köztük az osebergi hajósírból is ismert mintát), damaszkolt kardpengét, stb. A Hedebyben előkerült nemez birkamaszk is feltűnik egy jelenetben. Ami nagyon sok középkori sorozat és film hiányossága, hogy mindenki sötét színű cuccokban járkál, szürkét és feketét hord, itt helyre van téve, hiszen változó, élénk színű viseleteket láthatunk. A kosztümelemek nagy részét újrajátszóknak is dolgozó kézművesektől rendelték be (Volundr, Sergey Simunin, Historical Tents - Tentorium, stb.). Részemről a film legjobb része a második fejezet volt, amikor hősünk a keleti szláv területeken fosztogat. Itt láthatjuk egy falu felprédálását, melyet a sutton hoo-i és torslundai sisaklemezek jelenetét felelevenítő rituálé előz meg. Ennek során a forrásokhoz hűen a tizenkét főből álló berzerker csapat a harci pszichózis állapotába kerül, ami kell ahhoz, hogy félelmet nem ismerve menjenek az ellenfélnek. Nyilván ez csak egy fajta értelmezése az ábrázolásoknak, de egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek. Ezek után támadják meg az erődített települést félmeztelenre vetkőzve. Sok, főleg újrajátszó ismerősöm kritizálta ezt a részt, mert a túlélés esélyeit igencsak rontja a páncél nélküli küzdelem. Nyilvánvaló és teljesen érthető, hogy a mai modern korunk újrajátszói miért nem csinálják, de egy korabeli pogány hiedelemvilágban felnőtt ember számára teljesen más értelmet nyer. Ebből a szempontból elég ha már a rituális emberáldozatokra gondolunk; számunkra értelmetlen, de mégis előfordult. Persze az, hogy szinte gond nélkül felmásznak a paliszádon és a védők a falakról el sem találják őket, csak hadonásznak a lándzsáikkal tényleg elég valótlan. Ettől függetlenül a berzerkerek esszenciáját, ahogyan bevethették őket, nagyon jól átadták. Ahogy erre tanult kollégám, Beck Attila (aki mellesleg a doktori disszertációját írja ebből a témából) szóban rámutatott, egy olyan sokk egység voltak, akiket azért küldtek előre, hogy az ellenfelet demoralizálják és hajlandóak voltak ezért ilyen óriási kockázatot vállalni. A filmben sem ők egyedül hentelik le a falu összes védőit, hanem kinyitják a kapukat a normális védőfelszereléssel ellátott harcostársaiknak, akik aztán az öldöklés nagy részét végzik.

Nagyon hiteles volt a belső terek megvilágítása. Teljesen olyan hatást keltettek mintha csak a lobogó tűzhelyek világították volna meg a házbelsőket. A harcokban ugyan voltak elég egyértelmű hollywoodi mozdulatok, mint például a karddal való indokolatlan tolás, de láthattunk jópofa, valószerű megoldásokat is, mint például a pajzzsal való ütést, amit elég ritkán szoktak megjeleníteni. 

 

Különösen bejött amikor Amleth a ki nem vont karddal a kezében küzd ellenfelei ellen, igaz szintén a hollywoodi kliséket szaporítva eleinte indokolatlan módon egyenként támadnak rá. Örülök, hogy a film nem arra törekedett, hogy jól adatolható történelmi eseményeket mutasson be (rosszul), melyek sorsdöntőek voltak Észak- és Nyugat-Európa történelmében, hanem egy jóval kisebb hangvételű cselekményt jelenít meg. Igaz, ez is egy meglévő, legendás történetet vesz alapul, a dán Saxo Grammaticus által lejegyzett Amleth életét (melyet aztán Shakespear adaptált híres drámájában). Dán kolléganőm egyébként ebből a szempontból mondjuk kritizálta a filmet, hiszen Amleth történetét egyáltalán nem a teljesség igényével dolgozták itt fel, hanem sok más saga elemeivel gyúrták egybe. Amleth eredeti történetét mondjuk én nem ismerem, így lehet, hogy engem is zavart volna, ha tisztában vagyok az alapművel. Egy jelenet során izlandon láthatjuk az Ahmed ibn Fadlán által leírt rusz törzsfő temetkezésére emlékeztető szertartást. Nagyon jól adják át az arab forrásból ismert rítust, bár volt olyan youtuber (Welsh Viking), aki szerint ez nem egy jó megoldás, hiszen az ibn Fadlán által leírt temetkezés már a szláv népekkel való kölcsönhatás miatt nézett ki úgy ahogy. Részemről ebben kételkednék, szerintem annyi idő alatt olyan gyökeres változások nem mentek végbe, hogy egy izlandi és egy Kelet-Európában élő skandináv temetkezés között olyan óriási különbségek legyenek. Különösen tetszett, hogy a sírhalom, amiből Amleth megszerzi a mágikus kardot, pár száz évvel korábbi, vendel kori leleteket tartalmazott, azonban volt vele kapcsolatban egy nagy negatívum is, így át is térek azokra a részekre amiket én hiányosságnak éreztem, ezeknek zöme mondjuk apróság.

A fent említett vendel kori sír Izlandon azért problémás, mert ebben a korban a skandinávok még nem fedezték fel a szigetet, szóval körülbelül annyi keresnivalója volt ott, mint a templomosoknak Amerikában. Szintén felvontam a szemöldökömet, amikor az egyik jelenet Izlandon egy erdőben játszódik, de mivel a korabeli klímához és vegetációhoz nem értek, így ennek kapcsán nem foglalnék határozott állást. Ugyan látszik, hogy változatos színű ruhákat viseltek a film szereplői, de mégis számomra ez nem mindig jött át, hiszen az utómunkáknak köszönhetően Az Északi képi világa összességében fakónak és sötétnek hatott, de talán ez szükséges volt a hangulathoz. Gondnak éreztem néhányszor azt is, hogy a szereplők olykor indokolatlanul voltak összekoszolva. Fjölnir farmján a szolgák esetében ezt mondjuk megértem, de amikor Amlethék Kelet-Európa egyik folyóján eveznek, úgy hogy mindenkinek az arca egy merő mocsok, zavarónak találtam, hiszen csak egy-két tenyérnyi vízbe kerülne ilyenkor, hogy megmossák az ábrázatukat. Ugyan régészeti szempontokból a film kiemelkedő, de az általam sokat idézett Jackson Crawford skandinavisztikus, aki a viking sagákat elég jól ismeri, összességében negatív kritikát fogalmazott meg. Ugyan megjegyezte, hogy sok elemet mutatott be a sagákból, de véleménye szerint, a kora középkori történetek esszenciáját nem sikerült jól átadnia és inkább a 21. századi igényeknek felelt meg a bemutatott gyakori brutalitással. Igaz, morálisan jóval közelebb volt a 9-10. századhoz, ahogy ezt ő is megjegyzi. Amiben valamelyest egyetértek vele az a nyelvhasználat kérdése. Eredeti szinkronban az óészakit (néhány jelenetet leszámítva) a modern, régiesítő elemeket tartalmazó angolollal helyettesítik, hazai kiadásban pedig értelemszerűen magyarral, részemről azonban sokkal jobban preferáltam volna, ha egy az egyben maradtak volna az óészakinál, ami még jobban segítette volna a beleélést. 

Összegezve, a film egy fontos mérföldkőnek számít ha a viking kor megjelenítésének hitelességéről beszélünk. El tudom képzelni, hogy a Vikingek és akár az Utolsó Királyság (The Last Kingdom) a film sikeressége és korhűséget tekintve pozitív kritikái miatt irigykedve fognak rá tekinteni, de bízom benne, hogy ez idővel arra fogja sarkallni őket, vagy másokat, akik megpróbálkoznak ennek a korszaknak a megjelenítésével, hogy több erőfeszítést tegyenek a hitelesség terén.

Vikingek, 6. Évad, 7. Rész - A Jégszűz (avagy Lagerthát eltemetik és ez szomorú, és... nagyon szomorú... és... nagyon-nagyon szomorú… és szomorkodunk… és… mondtam már hogy ez szomorú?... Ja, és mindenki telepatikus kapcsolatban áll mindenkivel.)

- Lagi a hóban fekszik. Björnnek ezért fáj a hasa a hajóúton. Lagit beviszik a csarnokba és az asztalra rakják, hogy kiolvadjon. Torvi nem tudja ki ölte meg. Ubbe se. Torvi elhajózik a Lagifarmra a gyerekeiért. Ubbe keresteti Hviceket. Hvicek nincs a házában. A drogdíler sem tudja hol van. Ubbe helyre inti a szolgálólányt. Korábban ő Björnnel kaff… sakkozott. A lány nem akar Gunnhildnak rosszat. Gunnhild Björn gyerekét hordozza. A lány szereti Björnt. Kínomban egyre többet sóhajtozok. Igen, ez egy ilyen rész lesz.

- Torvi megérkezik a Lagifarmra, ahol kislánya, Asa megmondja neki, hogy bátyja, Hali már meghali. Ubbének ezért az információért mondjuk nem kell sehova sem mennie, mert a lefosott arcú jós szelleme Gatterban megmondja neki. A jós egyébként még egy fontos dolgot mond, miszerint az emberiség nem tud elviselni túl sok valóságot… Elismerem Vikingek, nem rossz próbálkozás.

- Kitérdekelszheimben Olaf a norvég király színe elé járul, de nem azért, hogy behódoljon neki, hanem hogy megmondja, hogy nem hódol be neki. Harald ezért a tömlöcbe akarja hajítani, hogy addig ott sínylődjön, amíg meg nem gondolja magát vagy meg nem hal. Erre Olaf azt mondja, hogy inkább világgá megy a saját cipőjében. Harald elengedi és elkezd neki énekelni. A jelenet zárását illetően felmerülő ‘Ez mi volt?’ kérdéseket Michael Hirst várja szívesen postafiókjában a kutyaszaros borítékok és a ‘Kérlek ne csinálj több múltban játszódó sorozatot!’-os üdvözlőlapok mellett.

- A disneyruszok megbeszélik Ivarral, hogy ki mit szeretne csinálni a tél során, ezzel egyben megfejtve a rejtélyt, hogy a kinti jelenetben miért látunk hóvihart és műanyag jégcsapokat. Igor korcsolyázni akar, disznót vágni, meg karácsonyozni, KatjaFreydis thermál fürdőzni, Ivar meg ki akar gyógyulni a gyökérkórból. Oleg vissza szeretne mászni az anyja méhébe és lebegni abban a végtelen térben, ahova mindig mindenki visszatér, mert szerinte mindig mindenki újjászületik... Igen... Szóval a lényeg, hogy ha jelenetet írsz, mindig áztass be előtte egy-két bélyeget a kávédba, hátha kifogynál az ötletekből.

- A további kijevi jelenetek egyébként több ízben is merényletet követnek el a gondolkodó tévénézők kognitív képességei ellen. Az egyikben KatjaFreydis a közepesen tomboló hóviharban egy forró fürdőt vesz a szabadban. Pontosabban közvetlenül a város kapuja előtt ásott lyukban, amibe a balek őrök folyamatosan öntik a forró vizet. Mi ezzel a baj? Leszámítva az egyértelmű hülyeséget, hogy ezt a városon kívül a kapu előtt követték el, egy ilyen lyukat a fagyott földbe belevájni rendkívül nehéz feladat lenne, továbbá a felmelegített föld esélyesen elég hamar elnyelné a beleöntött vizet. A legjobb esetben is ez max. egy sárdagonya lenne. A másik jelenetben Igor korcsolyázik fantáziátlanul körbe-körbe, miközben a nép élteti és tapsolja. Látszik, hogy még nem találták fel a vodkát, hogy ez itt az emberek szórakoztatóbb elfoglaltsága. A jégpálya szintén a városkapu előtt van közvetlenül, csak itt a városon belül. Szóval akkor a főtér egy befagyott tó? Vagy esetleg az egész város egy tóra épült? Ha igen, akkor tavasszal ugye elsüllyed és mind megfulladnak? Ugyan sok a ‘ha’, de bizzunk a legpozitívabb kimenetelben.

- Lagertha temetése nyomokban Ibn Fadlani leírásokat tartalmaz. Skandinávia leghíresebb nindzsabarbijának hajótemetkezést szerveznek, és valakinek vele kell tartania, de nem szolga lesz az önként jelentkező, mint ahogy a forrásban szerepel, hanem az egyik csatalánya. Persze mindegyik lány jelentkezik, de közülük Torvi a legfontosabb, szóval ő lép elő. Már megörültem, hogy végre megszabadulunk az irritáló lététől, de gyanús volt, hogy ez nem egészen így lesz, mivel terhes. Gunnhild, aki a válogatást végzi, meg is mondja neki, hogy ne legyél hülye, mert gyereket vársz, aki meg nem valószínű, hogy szeretné az égő hajós abortuszt, szóval Torvi bambán eloldalog. Mivel a jelentkezők száma elég nagy, így végül a holló-lottó dönti el ki lesz az egyirányú hajóút szerencsés nyertese, az eleresztett madár pedig… egy eddig teljesen ismeretlen lánynak a vállára száll, aki aztán örül ennek.

- Ahogy Ibn Fadlan leírta a rusz vezér temetésénél, az önként jelentkező lány itt is rituális szexben részesül, igaz nem sokat látunk belőle. A halál angyala nevű figura is tiszteletét teszi indokolatlanul olajfekete természetellenes szemeivel és választás elé állítja a lányt, hogy kötél vagy kés. Az áldozat az utóbbit választja, az angyalka pedig erre egy akkora halefet kap elő, hogy a Népszínház utcában előre köszönnének neki. Miközben ez történik, körülveszik a King Diamond papok, akik olykor elfordulnak, és láthatjuk ekkor, hogy tarkójukon olyan maszkot hordanak, amik konkrétan az online rendelhető legalapvetőbb cellulózrost álarcokból vannak igénytelenül kialakítva. Ami azt illeti nekem is van egy ilyen a polcon. Tehát a holló-lottó után a leggagyibb felszerelés elem díj nyertese is meg van.

- Lagi temetését egy befagyott fjordban csinálják végig, kap állat áldozatot is, mint ahogy az arabus is említi a ruszoknál, de itt még a papok pluszban belocsolják a hajót vérrel, biztos ami biztos, és akkor így már Jóságos Hakon szagájából is merítettünk. Eztán a főszereplők adnak neki mellékleteket, Björn is befut még pont időben, majd az egyik csataleány egy fáklyával felgyújtja a hajót. Fadlannál mondjuk aki a hajót felgyújtja az teljesen meztelen, de gondolom a sorozat besorolása miatt ez nem fért ez bele. Miközben ég a hajó Torvi énekel valamit óészakiul, de valamiért nekem inkább hébernek tűnik. Mindenki szomorú és én is szomorkodok, de nem a Lagi miatt, hanem a gyászolók között lévő szerencsétlen statiszta miatt akire szintén ráadták a bőrpocakvértes kotványláncinget. Ezúton szeretnék egy perc néma csendet kérni a középkori realizmus ellen elkövetett bűntettek áldozataiért...

- A temetkezés legvégén a fjord jegét a csatalányok íjakból és ballisztákból kilőtt tüzes nyilakkal lazítják meg, majd ahogy a lovakkal meg a pajzsszüzekkel elkezdik a fjordból kifelé húzni a hajót, láthatjuk ahogy béna CGI animációval megtörik a jég, és a lángoló hajó elmerül a tenger mélyén… Úgy harminc méterre a parttól. De nem gond, mert úgy tűnik itt már elég mély a fjord, Lagertha pedig leereszkedik a fenekére, ahol már várják a vízi valkűrök meg Ragnar iszapszobra, amivel együtt a halott pajzsszűz feloldódik a sós vízben. Ki gondolta volna, hogy végig ez volt a kriptonitja?