Gondolom már nagyon unalmas, hogy Odin kapcsán mindig felemlegetik a két hollóját meg a két farkasát. Viszont most kénytelen vagyok megemelni a kalapomat a Netflix előtt, hogy végre bemutatják Odin eddig méltánytalanul mellőzött két lángoló heregolyóját is.
(Ja igen, be kéne végre fejeznem az első évad elemzését...)
Vagy egy hónappal a nemzetközi megjelenés után pár napja végre nekem is lehetőségem volt megtekinteni Robert Eggers Az Északi (The Northman) c. filmjét. Egy végignézés után részletes elemzésbe nem kezdenék bele, inkább a teljesség igénye nélkül osztom meg véleményemet. Előre szólok, hogy írásom “spoilereket” tartalmaz.
Hitelességi szempontoktól eltekintve összességében tetszett a film, egy jól megrendezett, élvezhetően kivitelezett, bár nem egy túl bonyolult történetet vittek vászonra. Nekem ezek a misztikus elemekkel tarkított sötét hangulatú filmek mindig is tetszettek, Eggers előző két műve is nagy favorit számomra. Régész szakmai szemmel nézve rengeteg jó dolgot láthatunk, köztük nagyon sok olyan elemet, amit eddig nem, de kötelező lenne a viking korban játszódó alkotásoknál. A film egyik régész konzulense pont az a Neil Price volt, akinek a munkásságát az előzetes elemzésénél is említettem. Hozzátenném, hogy az utóbbi hónap során már megannyi korszakos szakértő vagy hozzáértő osztotta meg videó formátumban elemzését a youtubeon, melyek közül sokat végignéztem, így véleményemet ezek is formálták vagy befolyásolták. Azt egyébként mindenképpen le szeretném szögezni, hogy nem egy realista filmről van szó, sok természetfeletti elem játszik fontos szerepet a filmben, de ezek túlnyomó része a kora középkori sagákból lett merítve, ilyen például a berzerkerek szinte sebezhetetlensége (nem tehet bennük kárt sem tűz, sem vas), a sírból a halott harcostól megszerzendő kard, vagy hogy a kardot csak bizonyos feltételek mellett lehet a tokjából előhúzni; holdfény alatt vagy Hél kapujánál (amit a magyar szinkronban helytelenül fordítanak pokolnak). Ugyanakkor néha ezeket az részeket olykor a néző értelmezésére bízzák, hogy hogyan is történhetett meg, a kard sírból való megszerzésére egyből két verziót is kapunk.
Kezdjük azzal ami tetszett nekem a filmben. A ruhák, ékszerek, páncélok, fegyverek túlnyomó része korhű, konkrét régészeti leletek replikái vagy azok alapján készültek. Láthatunk gyémánt mintában szőtt gyapjúköpenyt, szegecselt láncingeket, a gjermundbui sisak másolatát, kártyaszövéssel készül szőtteseket (köztük az osebergi hajósírból is ismert mintát), damaszkolt kardpengét, stb. A Hedebyben előkerült nemez birkamaszk is feltűnik egy jelenetben. Ami nagyon sok középkori sorozat és film hiányossága, hogy mindenki sötét színű cuccokban járkál, szürkét és feketét hord, itt helyre van téve, hiszen változó, élénk színű viseleteket láthatunk. A kosztümelemek nagy részét újrajátszóknak is dolgozó kézművesektől rendelték be (Volundr, Sergey Simunin, Historical Tents - Tentorium, stb.). Részemről a film legjobb része a második fejezet volt, amikor hősünk a keleti szláv területeken fosztogat. Itt láthatjuk egy falu felprédálását, melyet a sutton hoo-i és torslundai sisaklemezek jelenetét felelevenítő rituálé előz meg. Ennek során a forrásokhoz hűen a tizenkét főből álló berzerker csapat a harci pszichózis állapotába kerül, ami kell ahhoz, hogy félelmet nem ismerve menjenek az ellenfélnek. Nyilván ez csak egy fajta értelmezése az ábrázolásoknak, de egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek. Ezek után támadják meg az erődített települést félmeztelenre vetkőzve. Sok, főleg újrajátszó ismerősöm kritizálta ezt a részt, mert a túlélés esélyeit igencsak rontja a páncél nélküli küzdelem. Nyilvánvaló és teljesen érthető, hogy a mai modern korunk újrajátszói miért nem csinálják, de egy korabeli pogány hiedelemvilágban felnőtt ember számára teljesen más értelmet nyer. Ebből a szempontból elég ha már a rituális emberáldozatokra gondolunk; számunkra értelmetlen, de mégis előfordult. Persze az, hogy szinte gond nélkül felmásznak a paliszádon és a védők a falakról el sem találják őket, csak hadonásznak a lándzsáikkal tényleg elég valótlan. Ettől függetlenül a berzerkerek esszenciáját, ahogyan bevethették őket, nagyon jól átadták. Ahogy erre tanult kollégám, Beck Attila (aki mellesleg a doktori disszertációját írja ebből a témából) szóban rámutatott, egy olyan sokk egység voltak, akiket azért küldtek előre, hogy az ellenfelet demoralizálják és hajlandóak voltak ezért ilyen óriási kockázatot vállalni. A filmben sem ők egyedül hentelik le a falu összes védőit, hanem kinyitják a kapukat a normális védőfelszereléssel ellátott harcostársaiknak, akik aztán az öldöklés nagy részét végzik.
Nagyon hiteles volt a belső terek megvilágítása. Teljesen olyan hatást keltettek mintha csak a lobogó tűzhelyek világították volna meg a házbelsőket. A harcokban ugyan voltak elég egyértelmű hollywoodi mozdulatok, mint például a karddal való indokolatlan tolás, de láthattunk jópofa, valószerű megoldásokat is, mint például a pajzzsal való ütést, amit elég ritkán szoktak megjeleníteni.
Különösen bejött amikor Amleth a ki nem vont karddal a kezében küzd ellenfelei ellen, igaz szintén a hollywoodi kliséket szaporítva eleinte indokolatlan módon egyenként támadnak rá. Örülök, hogy a film nem arra törekedett, hogy jól adatolható történelmi eseményeket mutasson be (rosszul), melyek sorsdöntőek voltak Észak- és Nyugat-Európa történelmében, hanem egy jóval kisebb hangvételű cselekményt jelenít meg. Igaz, ez is egy meglévő, legendás történetet vesz alapul, a dán Saxo Grammaticus által lejegyzett Amleth életét (melyet aztán Shakespear adaptált híres drámájában). Dán kolléganőm egyébként ebből a szempontból mondjuk kritizálta a filmet, hiszen Amleth történetét egyáltalán nem a teljesség igényével dolgozták itt fel, hanem sok más saga elemeivel gyúrták egybe. Amleth eredeti történetét mondjuk én nem ismerem, így lehet, hogy engem is zavart volna, ha tisztában vagyok az alapművel. Egy jelenet során izlandon láthatjuk az Ahmed ibn Fadlán által leírt rusz törzsfő temetkezésére emlékeztető szertartást. Nagyon jól adják át az arab forrásból ismert rítust, bár volt olyan youtuber (Welsh Viking), aki szerint ez nem egy jó megoldás, hiszen az ibn Fadlán által leírt temetkezés már a szláv népekkel való kölcsönhatás miatt nézett ki úgy ahogy. Részemről ebben kételkednék, szerintem annyi idő alatt olyan gyökeres változások nem mentek végbe, hogy egy izlandi és egy Kelet-Európában élő skandináv temetkezés között olyan óriási különbségek legyenek. Különösen tetszett, hogy a sírhalom, amiből Amleth megszerzi a mágikus kardot, pár száz évvel korábbi, vendel kori leleteket tartalmazott, azonban volt vele kapcsolatban egy nagy negatívum is, így át is térek azokra a részekre amiket én hiányosságnak éreztem, ezeknek zöme mondjuk apróság.
A fent említett vendel kori sír Izlandon azért problémás, mert ebben a korban a skandinávok még nem fedezték fel a szigetet, szóval körülbelül annyi keresnivalója volt ott, mint a templomosoknak Amerikában. Szintén felvontam a szemöldökömet, amikor az egyik jelenet Izlandon egy erdőben játszódik, de mivel a korabeli klímához és vegetációhoz nem értek, így ennek kapcsán nem foglalnék határozott állást. Ugyan látszik, hogy változatos színű ruhákat viseltek a film szereplői, de mégis számomra ez nem mindig jött át, hiszen az utómunkáknak köszönhetően Az Északi képi világa összességében fakónak és sötétnek hatott, de talán ez szükséges volt a hangulathoz. Gondnak éreztem néhányszor azt is, hogy a szereplők olykor indokolatlanul voltak összekoszolva. Fjölnir farmján a szolgák esetében ezt mondjuk megértem, de amikor Amlethék Kelet-Európa egyik folyóján eveznek, úgy hogy mindenkinek az arca egy merő mocsok, zavarónak találtam, hiszen csak egy-két tenyérnyi vízbe kerülne ilyenkor, hogy megmossák az ábrázatukat. Ugyan régészeti szempontokból a film kiemelkedő, de az általam sokat idézett Jackson Crawford skandinavisztikus, aki a viking sagákat elég jól ismeri, összességében negatív kritikát fogalmazott meg. Ugyan megjegyezte, hogy sok elemet mutatott be a sagákból, de véleménye szerint, a kora középkori történetek esszenciáját nem sikerült jól átadnia és inkább a 21. századi igényeknek felelt meg a bemutatott gyakori brutalitással. Igaz, morálisan jóval közelebb volt a 9-10. századhoz, ahogy ezt ő is megjegyzi. Amiben valamelyest egyetértek vele az a nyelvhasználat kérdése. Eredeti szinkronban az óészakit (néhány jelenetet leszámítva) a modern, régiesítő elemeket tartalmazó angolollal helyettesítik, hazai kiadásban pedig értelemszerűen magyarral, részemről azonban sokkal jobban preferáltam volna, ha egy az egyben maradtak volna az óészakinál, ami még jobban segítette volna a beleélést.
Összegezve, a film egy fontos mérföldkőnek számít ha a viking kor megjelenítésének hitelességéről beszélünk. El tudom képzelni, hogy a Vikingek és akár az Utolsó Királyság (The Last Kingdom) a film sikeressége és korhűséget tekintve pozitív kritikái miatt irigykedve fognak rá tekinteni, de bízom benne, hogy ez idővel arra fogja sarkallni őket, vagy másokat, akik megpróbálkoznak ennek a korszaknak a megjelenítésével, hogy több erőfeszítést tegyenek a hitelesség terén.
Képzeld el, hogy egy középkori hadvezér vagy, aki el akar foglalni egy várost. A várost és a seregedet egy széles, erős sodrású folyó választja el egymástól. Szerencsére van egy híd, ami bevezet a városba. Csodával határos módon az ellenség nem pusztította el, sőt, még nem is védik. Most pedig képzelj el egy olyan szituációt, amit máshogy nem tudnál megoldani, csak úgy, hogy te, mint a támadó lerombolod a hidat, anélkül, hogy egy négyzetmétert is el tudtál volna foglalni a városból. Ha mondjuk olyan negyed óra alatt sem bírsz semmi ilyet kitalálni, ne csüggedj, mert ez csak annyit jelent, hogy okosabb vagy, mint a Vikingek: Valhalla írói csapata.
- Miután Harald és Leif felderítették a London hidat és megállapították, hogy a közepén van egy felvonóhíd, visszatérnek Knuthoz és megtárgyalják a haditervet. A megbeszélés nem túlságosan kimerítő. Harald közli, hogy nem fogják tudni a hídon át megrohamozni a kaput, ahogy azt féltestvére, Olaf gondolja, mert hogy a hidat több toronnyal is megerősítették, melyekbe íjászokat helyeztek el és miattuk túl sok embert vesztenének, mire átkelnek. Hogy miért nem opció az íjászok kiiktatása valamilyen módon arról már nem esik szó. Olaf erre felveti, hogy akkor prédálják fel a vidéket, hogy kiéheztessék a londoniakat. Ezt Harald megint elveti, merthogy a várost elég jól ellátták karalábéval. Más kérdés, hogy a valóságban Knut pontosan ezt csinálta; végigdúlta Wessexet, Merciát és Northumbriát és csak ezek után indult London ellen. Haraldunk mesterterve, hogy nem Londonra, hanem a királyra, Edmundra fognak koncentrálni, mert ha őt elfogják, övék Anglia. Ez így nem lenne feltétlenül törvényszerű, de oké, legyen ahogy akarják. Edmund elfogásához Leif áll elő a mestertervvel: a felvonóhíd részénél lerombolják a hidat. Tehát lebontják a hidat és ezzel elfogják Edmundot. Bizony, a logika szempontjából itt hiányzik néhány köztes lépés, de ezt a nyitó jelenetben még nem is fejtik ki, végig kell néznünk az epizódot, hogy megértsük, hogy ez az elképzelés mennyire is problémás.
- A rövid intró után egyből folytatódik a jelenet és Olaf nevén nevezve a dolgokat elmondja, hogy ez a terv nevetséges. Persze nem a ‘leromboljuk a hidat’ -> ‘elfogjuk a királyt’ közötti hiányosságokra gondol, vagy hogy támadóként egyáltalán mi értelme lenne elpusztítani az átkelőt, hanem magára a híd lebontásának a folyamatára. Leif érve, hogy persze, nem lesz könnyű, de pont ezért nem fog rá számítani az ellenfél. Knut eztán közli, hogy a tervet mégsem vállalja be, keresnek egy másik megközelítést, de aztán később meggondolja magát és mégis maradunk ennél az elképzelésnél. Jobb ha erre a fölösleges dilemmázós mellékvágányra nem pocsékolok mondatokat.
- Edmund király és Emma királyné megérkeznek Mercia grófjának, Edric Streonának a táborába, hogy ők is terveket szőjenek. A merciaiak éppen északi irányból védik Londont, de Edmund megmondja nekik, hogy jöjjenek át délre és csapjanak le a folyó és a mocsarak közé szorult vikingekre. A király ebben nem tartana velük és ezt zokon is veszi Edric, ezért elkezd alkudozni a jutalmát illetően. Felveti, hogy segítségéért cserébe legyen Mercia megint független királyság. Válaszul Emma azt ajánlja fel neki, hogy akár el is takarodhat az embereivel együtt. Edric erre elkezdi szedni a sátorfáját, de erre a király berezel és új ajánlattal áll elő. Megígéri neki, hogy megkettőzi Mercia földjeit. Edric ebbe beleegyezik és marad a szövetség. Itt megint fel kell tennem a kérdést, hogy az írók csak úgy véletlenszerűen írnak bele mindenféle baromságot a forgatókönyvbe, ami éppen eszükbe jut vagy versenyeznek egymással, hogy ki tud nagyobb kreténséget kitalálni? Nem tudom, hogy hogyan kellene másképp értelmezni ezt a ‘megkettőzést’, de ha ránézünk a térképre, akkor rájövünk, hogy Edmund még az első ajánlattal is jobban járt volna. Mercia az egyik legnagyobb angolszász királyság akkoriban, ez a duplázás pedig nagyjából azt jelenti, hogy Anglia többi területét hozzá csatolnák. Bár az is lehet, hogy Edmundnak ez teljesen karakterbe vág és a felvetésnél a dac szólt belőle, miközben ilyesmire gondolhatott: “Meg akarsz engem szívatni Edric? Na majd én megmutatom neked, hogy hogyan kell magamat megszívatni, csak figyelj!”
- A skandinávok, felkészülve a hídszaggatásra, saját táborukban nagy munkába fognak: úszódeszkákat ácsolnak, csáklyákat kovácsolnak, védőtetőket építenek. Bárminemű funkcionalitás illúzióját egyből szétzúzzák, amikor meglátjuk a dolgos Haraldot, ahogy favágás közben a vállvértnek szánt láncfátyla úgy lobog minden egyes suhintásnál, hogy szó szerint arcon csapja magát vele. Nem is volt olyan nehéz egy jól szemléltető képernyőképet kimenteni róla.
- Knut egymaga előre megy a kapuhoz, hogy tárgyaljon Edmunddal. A tárgyalás valódi célja, hogy felhergelje az ifjú angol királyt. Emma javasolja mostohafiának, hogy ne üljön fel a provokációnak, és várja meg amíg Edric Streona felmentő serege megérkezik. Kezdetben a fiatal uralkodó csupán annyit akar, hogy a várfalról lelöveti a dán királyt, ami végső soron nem egy utolsó ötlet, figyelembe véve, hogy teljesen védtelen és nem a támadók vannak a kedvezőbb pozícióban. Ahogy láthatjuk, a vikingek tervének alapfeltétele végig az volt, hogy az ifjú király annyira bedühödik a sértésektől, hogy kivonul majd a seregével. Sajnos ez a feltétel végül teljesül, úgyhogy esélyünk sincs meglátni azt, hogy a hülye elképzelések valójában mennyire nem működnek a harcászatban. Egy teljes haditervet kizárólag arra alapozni, hogy az ellenség a jól védhető pozícióját elhagyja, mert a vezérét fel tudják kellőképpen idegesíteni olyan lehet, mint azzal a hozzáállással elmenni egy szavalóversenyre, hogy ‘majd eszembe jut valami’.
- Szóval az angolok megindítják a támadást a vikingek ellen, akik a híd felezőpontjánál várják fejvesztett rohamukat. Bizony, a katonák teljesen rendezetlenül, maximális erőbedobással sprintelnek végig az átkelőn, amivel egyébként semmit nem érnek el, de cserébe az ellenfél arcában fújhatják ki magukat. A helyzet értelmetlenségét csak fokozza, hogy a híd tornyaiban lévő íjászok eközben továbbra sem lőnek ki egy nyomorult nyílvesszőt sem a szó szerint alattuk elhelyezkedő ellenségre. Aggodalomra semmi ok, a vikingek hasonló szintű balfaszságokról tesznek tanúbizonyságot. Addig oké, hogy pajzsfalba rendeződve várják az angolokat, de az előtt nem sokkal, hogy a két sereg találkozna, a skandinávok bontják a formációt és szintén rendezetlenül belerongyolnak az ellenfeleik soraiba. Most így a leírásaimból nem biztos, hogy mindenki érzékeli, hogy mennyire gyalázatos amit látunk bármilyen szakmai szempontból, de ha ez egy főzőműsor lenne, akkor úgy kezdődne, hogy ‘végy négy tojást, majd verd fel őket egy kalapáccsal’.
- Megy egy darabig az unásig megszokott fejetlen hollywoodi kaszabolás, majd mikor Knut megelégeli az ökörködést, visszavonulót fúj. Hogyan vonul vissza egy értelmes sereg amikor nyomás alatt vannak? Elkezdenek hátrálni. De nem itt. Itt hátat fordítanak és elkezd mindenki menekülni. Tökéletes módja annak, hogy hogyan vesszél el egy küzdelmet. Ettől függetlenül a vikingeken nem uralkodik el a pánik és a folyó túlpartján újra tudnak rendeződni. Ezt annak is köszönhetik, hogy mire a túlsó végéhez érnek az angolok már udvariasan hagynak rájuk egy tisztességes követési távolságot. Tudom, ez a csata nem a tanulságokról fog szólni, és ezt is mindenféle ésszerűséget félresöpörve rakták bele, de ha értelmetlen rohangálásokkal fárasztod le az embereidet a küzdelem elején akkor a végén nem csoda, hogy lemaradnak a megfutamodó ellenféltől.
- Mikor a sereg elkezd visszavonulni, a híd alatt tevékenykedő Leifék köteleket lőnek át a hajókra, melyek másik végeit a híd meggyengített pilléreihez erősítették. Ekkor a várfalról bambuló Emmának leesik végre a tantusz, hogy az a három hajó sem azért van ott a híd mellett, mert azokból jobban meg tudják figyelni a szárcsákat meg a búbos vöcsköket. Ki is adja a parancsot a várfalon lévő íjászoknak, hogy lőjék a hajókat, meg a híd alatt brillírozó szabotőröket, Godwint pedig kiküldi, hogy rángassa vissza az előretörő Edmundot. Az íjászok végre hasznosak és kilövik Leif grönlandi haverjait, akik aztán úgy pottyannak a folyóba, hogy valaki mindig artikulátlanul üvölti a nevüket. ‘Jajj! Ez melyik is volt?... Ja igen, Nhjááaah.’
- A hídbontós snittek során az egyik hajó evezősén megpillanthatjuk az epizód legborzasztóbb kosztüm darabját is, a fitymakámzsát. Kukifejű Halfdan viseli.
- Godwin átér a folyó túlpartjára és közli a királlyal, hogy lépni kéne, mert a vikingek lerombolják a hidat és akkor csapdába esik. Ráadásul kiderül, hogy a mocsárban sokkal több skandináv harcos bujkált, akik most előjönnek, feltételezem, hogy csurom szuttyos nadrágokban. Edmund felismeri, hogy ennek a fele sem tréfa, de hiába vágtat vissza a városba, már túl késő és a szerkezet közepe az orra előtt omlik bele a Temzébe. Kétségbeesetten néz körbe, de nyugalom, hiszen Edric Streona éppen megérkezett a felmentő sereggel és hátba tudja támadni a vikingeket ugye… ugye? Hát, sajnos ebben a sorozatban egy nevesített szereplő sem létezhet ostoba döntések nélkül. Edricnek mégsem kell a dupla Mercia, lekudarcozza az alapvetően kedvező szituációt és Emma korábbi tanácsát megfogadva megmondja, hogy nyelje be a király és eltakarodik. Úgyhogy a vikingek előtt - némi ellenállást leszámítva - nyitva áll az általuk elpusztított út Londonba. Mesés.
- Végezetül egy kis történeti adalék. A 11. századi izlandi skald, Óttar Svarti valóban írt róla, hogy Szent Olaf vezetése alatt a norvégok lerombolták a Londonba vezető hidat, szóval ezt az ötletet tényleg nem a semmiből vették. Az eltérés viszont ott jelentkezik, hogy Olaf ekkoriban Aethelred király szövetségese volt és mint a város védője azért rombolta le a hidat, hogy a támadó dánokat ketté ossza. Így persze ennek a tettnek sokkal több értelme van. Nincs is annál rosszabb dolog, hogy kiragadunk valamit a történelemből, amit aztán a saját értelmezésünkben, teljesen agyhalott módon adunk vissza.
Bővebben a sorozatban is bemutatott Szent Bereck napi mészárlásról.
- Az epizód az Anglia keleti részét képező Kent megyében kezdődik. Éppen zajlik a daráló, hisz Knuték serege egy udvarházat támadt meg a London felé vezető úton. Ahogy azt a Vikingekben már unásig megszokhattuk óriási a káosz, az udvarházat védő angol katonák megint a ‘gázmolekulák’ alakzatot választották és minden bizonnyal csak akkor támadt egymásra a két fél, mikor a vikingek már feltöltötték a hézagokat. Harald csurom vér, félmeztelenül, nyakában a kereszttel egy szál farkasbundában szeleteli az ellent. Nem vagyok az az ember, aki élből elutasítja, hogy a kora középkori skandináv harcosok bizonyos szituációkban félmeztelenül küzdöttek. Ez ellen és emellett is fel lehet hozni elgondolkodtató érveket. A lényeg, hogy ha ez előfordult, akkor annak hátterében valószínűleg valamilyen pogány vallási hiedelem állt. Tekintve, hogy Harald keresztény, a pőréskedésének nincs túl sok értelme, hercegként amúgy is a láncing és a sisak illene rá. Persze lehet, hogy Haraldunkat egy meggondolatlan csere miatt látjuk így és odahaza van egy nyúzott farkas, aki páncélban portyázik a tajgán.
- Ha már itt tartunk, akkor egy kicsit nézzünk utána a történelmi háttérnek. Minden bizonnyal a sorozat itt Knut 1015-1016-os angliai hadjáratát veszi alapul. A gond, hogy az a sereg nem Kentnél, hanem Anglia déli partjainál érkezett meg és végig pusztított Wessexen majd Mercián, mielőtt Londonhoz ért volna. 1002 és 1013 között amúgy Knut apja, Villásszakállú Svend többször is megtámadta Angliát, illetve 1013-ban pár hétre az angol trónt is elfoglalta, szóval a Szent Bereck napi mészárlás megtorlása inkább hozzá köthető. Ebben az adaptációban sajnos úgy tűnik, hogy Svend érdeklődés híján elszublimált a létezésből, mint az a korábban említett tizenhárom év. Knut hadjáratán egyébként nem vett részt Keménykezű Harald, mert ekkortájt el volt foglalva a megszületéssel, illetve arról sem találtam infót, hogy Szent Olaf jelen lett volna. Aki viszont jelen volt az Magas Thorkell, a jomsvikingek vezére… milyen kár hogy őt az alapsorozat (elvileg) ellőtte mint egy teljesen jelentéktelen mellékszereplőt, akit a rusz invázió során kiikszelnek. Kár érte. Kiváló ügynök vo… lehetett volna.
- A kenti küzdelmet a vikingek nyerik és az udvarház lakoma termében ünneplik meg a győzelmet. Elképesztő hülyeségről tesz a sorozat újfent tanúbizonyságot, hisz megint nem volt senkinek sem ideje megmosakodni az iszogatásig, úgyhogy mindenki egy merő vér. Harald legalább felvett egy felsőruhát, bár ez az összképet inkább rontja, mint javítja. Olaf az egyik szobában a padló alatt rejtőzve megtalálta Kent úrnőjét akit aztán behurcoltak emberei a terembe, majd odakenték őt a padlóra (hahaha). Az úrnő elmondja nekik, hogy Ethelred nem rég elpatkolt, szóval ‘hőseink’ cseszhetik a bosszújukat. Haraldot ez mélyen érinti. Knut megmondja neki, hogy érje be a fiával, Edmunddal, de ez számára sovány vigasz. Nem hogy örülne neki, hogy ott van egy történelmi eseményen, ahol amúgy nem volt ott, még válogat az angol királyok között.
- Az egyik következő eszement jelenetben Leif próbálja magában rendszerbe helyezni a világról megszerzett ismereteit. Haralddal sétál a kenti rezidencia udvarán, társa éppen egymás mellett a földre fektetett angolszász katonákat lyuggat ki lándzsájával. Grönlandi hősünk kérdőre vonja Haraldot, hogy ugyan már, neki keresztényként nem kéne e kegyesnek lennie, amire azzal felel, hogy ő elsősorban viking, ezért számára a bosszú fontosabb. Ez már az alap sorozatnak is nagy bűne volt, miszerint a karakterek sokszor úgy viselkedtek, mintha lett volna valamiféle viking morális kód, amibe ezek a válogatott brutalitások vígan belefértek. Harald bevallása szerint egyébként ő kegyes, mert hát megszabadítja ezeket az embereket a szenvedéstől. Leif megkérdi, hogy akkor mi van a szeretettel, amire meg azt válaszolja, hogy szereti ezt csinálni… Ezt az epizódot egyébként Vanessa Alexander írta, akinek ezek után nem tudok jobbat kívánni annál, hogy nyelje be az apróját a kávéautomata.
- Edmund, miután az előző rész során szinte összetéveszthetetlenül hozta Tommen Baratheon karakterét, ebben az epizódban tesz egy 180 fokos fordulatot és most már Joffrey Baratheon személyiségét mutatja be. Ellenkezik mostoha anyjával és tanácsadójával, Godwinnal. Később a szabadban gyakorlatozik katonáival, akik mindig hagyják őt nyerni, de aztán Godwin kezébe veszi az irányítást és elfenekeli a királyfit. Utóbbi erre módfelett bedurcizik, de legalább bebizonyítja neki a tanácsos, hogy nem mindig történik az, amit szeretne. Mellesleg ezek a harcok eléggé gyatrára sikerültek. A katonákkal való gyakorlásnál annyi piruettet láthatunk, amit még a kerengő dervisek is megirigyelnének, Edmund és Godwin párbajában pedig úgy lóbálják a kardokat, mintha egy landoló utasszállítónak akarnának jelezni. Sőt, még egy sámlit is összetörnek, aminek mindössze annyi volt a bűne, hogy rossz helyen volt rossz időben.
- Freydis többnyire névtelen szerencsétlenekkel és/vagy jelentéktelen grönlandi társaival utazik Uppsalába. Egy patak partjánál pihennek, amikor egy otromba fickó bukkan fel. Nyakában egy kereszt lóg, homlokán pedig az anakronisztikus Aegishjalmur szimbólum virít. Tartok tőle, hogy ezt az összképet nem a vallási szinkretizmus, hanem a ‘nézzen ki menőn’ elv szülte. Leszáll a lováról, majd szó és érhető indok nélkül rájuk támad. Épp mint egy szerepjátékos kaland húsz oldalú kockával kidobott véletlenszerű találkozása. Az öt fős csapatból hármat kivégez egyet pedig megsebesít, végül Freydisnek sikerül megfojtania őt. Végső soron teljesen reális az eset, főleg hogyha a csapatban mindenki csak első szintű kalandozó volt.
- Végül nem lett megmagyarázva miért, de a vikingek valóban nem a Temzén felhajózva támadják meg Londont, hanem a várostól és a folyótól délre lévő mocsáron keresztül akarnak közeledni. Olaf este felderítőket küld a mocsáron keresztül, akik nem mások lesznek mint Leif és a grönlandiak, de velük tart Harald is. Egy helyi féldán mutatja nekik az utat a vizenyős területen keresztül. Elég hamar besötétedik, úgyhogy fáklyákkal világítva próbálnak ösvényt keresni a mocsáron keresztül. Hát mit ad isten, a fáklyafény annyira nem segíti a lopakodást és az angolszász katonák, akik errefelé járőröznek csónakkal észreveszik őket és nyílvesszőkkel hálálják meg az illetéktelenkedést. Oké, elvileg már várták őket a helyiek, de akármilyen indokból is voltak ott, legfeljebb akkor nem vették volna őket észre ilyen díszkivilágítással, ha bekötözött szemmel várakoznak. Elsőként a hőseinket kalauzoló féldánból csinálnak tűpárnát. Leif magával rántva az egyik katonát beugrik a vízbe, majd birokra kel vele. Végül a csapat megfutamodik, Leif pedig hátramarad mert beveri a tarkóját az egyik csónakba és eszméletét veszti. Nem igazán jött át ennek a fáklyás sompolygásnak az értelme, de ennyi erővel énekelve is haladhattak volna.
- Szóval az angolok már tudják honnan jönnek a támadók. Emma királyné kedvenc távol-keleti öltözetében összehívja a főurak tanácsát. A tárgyalás során a még meg nem koronázott Edmund felszólal. Eldicsekszik, hogy megegyezett Edric Streonával. A merciaiak a mocsarakban legyőzik majd a vikingeket, de kéri a nemeseket, hogy utána támogassák őt Streona ellenében. Ez a kiállás annyira megtetszik a főuraknak, hogy indítványozzák Edmund megkoronázásának előrehozatalát. Emmának ez nagyon nem ‘gyerebe’, hiszen az a nagy mesterterve, hogy elodázza mostohafia trónra emelését, amíg a környéken vannak a vikingek, mert akkor majd megkímélik őket. Idézném Tony Starkot: “Not a great plan.”
- Freydis a vadonban imádkozik Freyához, hogy vezesse el halott társait és ha úgy adódik, akár önmagát is a Valhallába. Uhh, na jó… amint már korábban mondtam, a *Valhöll nem egészen így működik. Itt lényegében a Valhallát a keresztény mennyország helykitöltőjeként használják, ahova úgy tűnik, hogy mindenki bekerülhet, ha elég jóban van az istenekkel. Sajnálatos módon a Valhöll egy elég szexista hely volt a korabeli felfogásban, nagyon nem kellett senkihez sem imádkozni, mert a harcban elesett férfiak alapjáraton odakerültek, de mások nem. Senki sem mondta, hogy a 11. század olyan igazságos időszak lett volna.
- Freydis sebesült barátnőjét beviszi egy erdei faluba, aminek a határát egy triszkelion jelöli. Függetlenül attól, hogy itt a vaskori kultúrájukat konzerváló kelta disszidensek élnek e vagy sem, jár a pofon a díszlettervezőnek az újabb ide nem illő szimbólumért. Ahogy közelebb ér kiderül, hogy a triszkelion valójában a falu gyógyítóját jelzi. Hát jó… Itt elidőzik egy darabig, majd beszél a természetgyógyásznak az Aegishjalmurrel jelölt fickóról aki megtámadta őket az úton. A füvesasszony elmondja, hogy ő a pogány zarándokokra vadászik. Ez után gyorsan elhajtja Freydist Uppsalába. Bizonyára az utat a Dharma-kerék és a biohazard szimbólumok fogják jelölni…
- Edmundot végül megkoronázzák Morgoth vaskoronájával. A világ legkisebb létszámú koronázási szertartását (érthető, hiszen itt elég magas lehet a koronavírussal való megfertőződés esélye) Emma királyné az űrgárdista erőpáncélt szimbolizáló ruhájában rosszallóan nézi végig. Azért az ilyen népszerű fantasy világokra utaló easter eggekért jár az őszinte lájk.
- A grönlandiak aggódnak a mocsárban hagyott Leifért aki nélkül amúgy sincs semmi keresnivalójuk Angliában. Harald egymaga visszamegy megkeresni őt. Hiába vesztette el az eszméletét Leif a nyakig érő vízben, érdekes módon nem fulladt bele a mocsárba és a norvég herceg elég könnyen rá is talál. Csónakkal beúsztatnak a London hídig, itt Harald kibontja a kukászsák kontyát, hogy elvegyüljön a helyiek között és elindulnak befelé a városba. A nyelvhasználati következetlenség jegyében egy nő óangolul szól Leifhez. Az újabb logikátlanságért kárpótol minket, hogy azt a kérdést teszi fel neki, ami a középkori filmek 99,9%-ánál megállná a helyét: “Miért vagy ilyen mocskos?”. Harald tolmácsol és elmondja, hogy vikingek égették le a faluját és ölték meg a családját. A nő ennek hallatán megsajnálja és átnyújt neki egy karalábét. További kommentárra azt hiszem nincs is szükség.
- Végezetül az előzetesben mutogatott viking nazgûlok is megjelennek, amint rátalálnak az Aegishjalmuros tag hullájára. ‘Találjátok meg őket.’ - utasítja embereit a teljesen feketébe öltözött társaság képregénybe illően gonosz vezére, miután lehúzza fejéről a csuklyáját, majd jön a stáblista… Megragadnám az alkalmat, hogy elnézést kérjek a nézőktől a sorozat készítői nevében. Ti ennél jobbat érdemelnétek.
- Özvegy Haakonné jarlasszonyság áll a gatteri kapu fölött és gondterhelten sóhajtozva Freydis sorsa felett töpreng. Nyilvánvalóan egy korabeli vezetőnek ennyire nehéz volt meghoznia bármilyen döntést egy jöttment idegen felett, akivel eddig összesen kétszer találkozott, de cserébe egy herceg bizalmasát ölte meg mindenki szeme láttára.
- Freydis és Leif a tömlöcben vekengenek sorsukon. Igazából annyira nem értem, hogy Leifet miért fogták el, amikor nem ő követte el a gyilkosságot hanem a testvére, de mindegy is. A következő jelenetben a jarlasszony színe elé vezetik őket a csarnokban, hogy ítélkezzenek sorsuk felett. Egyébként tekintve, hogy jelen van a király, Knut, aki technikailag a jarl felett áll, így sokkal reálisabb lenne ha ő ítélkezne Freydisék felett, főleg hogy elvileg egy igencsak magas rangú embert ölt meg. Olaf herceg itt - teljesen érthető módon és jogosan - a nő életét követeli odaveszett cimborájáért cserébe. Logikus kimenetele lenne ez az egésznek, és ahogy elnézem annyira komolyan nem is ellenzi senki, de ekkor Haraldunk közbelép és javasol egy olyan ítéletet, ami azon kívül mást nem szolgál, mint hogy előre mozdítsa a cselekményt a forgatókönyv szerint. A döntést a következőképpen tudnám lefordítani: “Köszönjük szépen, hogy végeztél az angliai bosszúhadjáratunk egyik kulcsfontosságú emberével, cserébe testvéredet, aki egy kiváló harcos és hajós, megjutalmazzuk azzal, hogy velünk tarthat a kalandra, te addig itt maradsz és vakációzol egyet, csak közben túsznak fogunk hívni.”
- Ezek alatt Angliában is zajlanak az események. A betegeskedő öreg Ethelred király újraépítteti a tavaly a vikingekre rágyújtott templomot. Erről egyébként pont van tudomásunk a történeti forrásokból, de amint már említettem, évszámok tekintetében elvileg tök máshol járunk, mint Norvégiában. A valóságban ekkortájt Ethelred még csak harminchat éves volt, de végül is megértem koravénségét, hisz az uralkodás elég sok stresszel járhat.
- Harald ezek után átadja apja régi hosszúhajóját Leifnek… Ő maga Knut király delux, fullextrás bárkájára pályázik inkább, amin gondolom az út során a kézműves mézsört és a bolondító beléndeket láncbikinis pajzsszüzek kebleiről fogyasztják. Amint azt említettem, Freydis ítélete csak annyira büntetés, mintha Burkina Faso honatyáit tüntetnénk ki a korrupcióellenes harcban elért eredményeikért. Harald vált vele pár szót, aztán a lány, mintha előző esti bűntettéről mindenki teljesen megfeledkezett volna, szabadon mászkálhat ki a kikötőbe elköszönni testvérétől és földieitől, mielőtt azok kihajóznak Kattegatból. Nyilván erre utalhat a sorozat csomagolásán olvasható furcsa felirat: ‘A történet nyomokban logikát tartalmaz.’
- Persze, hogy valami érdekes is történjen az epizód során, Harald rendkívül jó érzékkel állítja össze Leif újdonsült hajójának legénységét. Mintha egy tábortüzet benzinbe áztatott fűrészporral szeretnénk eloltani. Először is vannak a grönlandiak, akik alapjáraton pogányok. Csatlakoznak hozzájuk keresztény norvégok. Ez a két bagázs még meglepően megfér egymás mellett. Módfelett meglepett egyébként hogy az egyik keresztényen mintha szegecselt láncing lenne, igaz, egy kicsit bő rá. Én ezt inkább vagyok hajlandó szerencsés választásnak, mint a tudatos kosztüm szelekciónak betudni. Hozzájuk csatlakozik még a fiával és 1d2-nél semmiképp sem több emberével együtt egy Gorm jarl nevű, meglehetősen szélsőséges pogány főgenya, aki már az előző részben is hőbörgött a sereg egysége ellen. Azt sem igazán értem, hogy egy jarl miért csak úgy van bepakolva egy hajóba ahol akad még egy-két szabad hely és miért nem saját járművel megy. Gondolom a hajó nélküli jarlság a föld nélküli nemesség egyfajta korabeli megfelelője lehet, viszont nem hiszem hogy ekkoriban ezeket a címeket úgy osztogatták volna mint a cukrot. Gorm egyből meg is jegyzi, hogy nem hajlandó keresztényekkel együtt evezni, mire Harald azt feleli, hogy akár úszhat is.
- Leif, hogy megelőzze a fölösleges bonyodalmat, meghagyja, hogy a legénység összes tagja rakja egy hordóba a fegyverét, amit aztán az út során lezárva fognak tartani. Ha már azzal kell indítani egy utat, hogy a hajóban utazók közül valamennyiük fegyverét el kell zárni, akkor talán azt is érdemes lenne megfontolni, hogy egyáltalán elinduljanak e. Gorm jarl nagyon hezitál, de végül ő is a hordóba rakja baltáját és kését, de egy tartalék fejszét azért megtart a köntöse alatt és még meg is taperolja, hogy lássuk, hogy ott van. Igazából az is felmerült bennem, hogy egy ilyen megoldás mennyire lenne biztonságos, de azt állíthatom, hogy nem szeretnék annak a helyében lenni, akit egy vihar során tarkón vág egy elszabadult, fegyverekkel telepakolt hordó.
- Londonba megérkezik Ethelred ifjú felesége, Normanidai Emma, hogy meglátogassa a lényegében már haldokló hitvesét. Az alkalomhoz legszebb viktoriánus kori(?) ruháját választotta. A halálos ágyánál imádkozó mostohafiát, Edmundot (akit a II. (Vasbordájú) Edmund néven uralkodó királyról mintáztak) arrébb küldi, hogy beszélhessen az öreggel. Ethelred átadná írott utasításait, miszerint fizessék le a közelgő vikingeket és akkor majd eltakarodnak, de Emma feltett szándéka, hogy ellenáll nekik. Edmundot elküldi Merciába, hogy a nagyhatalmú grófot (earlt), Edric Streonát maguk mellé állítsák. Ethelred kicsit fél, hogy Edric meg fogja próbálni elbitorolni majd a trónt Edmundtól, de Emma biztosítja, hogy nincs mitől félnie. Azért meg kell hagynom, némi tökösségre vall a sorozat készítőitől, hogy bevállalnak ennyi E betűvel kezdődő nevű szereplőt, mert esélyesen az átlagos nézők elméjében ezek közül csak az Emma fog megmaradni.
- A hajóúton Gorm már kóstolgatja Leifet és apjáról, Erikről faggatózik. Leif elmondja, hogy apja berserker volt. Ez már megint csak a sorozat fantazmagóriája. Leifről azt is megtudjuk, hogy még nem ölt embert és ez az első viking portyája. Most majd persze mindkettőt lehúzhatja a bakancslistáról.
- Visszatérve az Emmákhoz, a királynéhez az angliai brigád egyetlen nem E betűs szereplője érkezik, Godwin, aki a királyi család tanácsadója. Emma éppen a város akkori déli bejáratát képező, a Temze felett átívelő London hídnál található római erődöt erősítteti meg, mely bevallása szerint eddig elhagyatott volt. A város korabeli térképére ránézve ezt kissé nehezen tartom hihetőnek. Godwin nem igazán érti, hogy a csapatok nagy részét miért azon a részen összpontosítja a királyné, ahol a folyó természetes védelmet nyújt, dehát Emma éles meglátású és számít rá, hogy a vikingek hajóikkal a vízi és nem pedig a szárazföldi útvonalat fogják majd választani. Igaz, ez utóbbi lenne a katonai megtévesztés valaha látott legnagyobb teljesítménye, ha mégis sikerülne kivitelezni.
- Az egyik következő jelenetben viking részről is árnyalják ezt a tervet… bár úgy, hogy még nem láttam a későbbi epizódokat, mikor az elemzésemet írtam, nem feltétlenül tette nekem világosabbá a képet. Olaf Knut bárkáján elmutogatja a vezérkarnak, hogy hol van a London híd és hogy az azért gáz, mert amennyiben északról támadják a várost, akkor azon keresztül el tudnak menekülni az angolok… de mivel Olaf meggyőzte Ethelred királyt, amikor még a tanácsadója volt, hogy déli irányból (gondolom a híd túloldaláról) lehetetlen megtámadni a várost, mert hogy ott nagyon mocsaras a terep, ezért fognak ők déli irányból támadni. Persze, hogy mégis hogyan akadályozza őket a mocsaras terep úgy, ha mondjuk a mellette elhelyezkedő Temzén hajóznak fel, az nem tiszta, de ez gondolom csak azokat zavarja főleg akik szeretnék érteni is, amit hallanak.
- Sem a Vikingekben, sem a Vikingek: Valhallában úgy tűnik, hogy nem telhet el egy tengeri út sem vihar nélkül. A nagy esőben Gorm fia elgáncsolja a hajóban sürgő-forgó egyik keresztényt, aztán letagadja, hogy ő volt. Leif ezek után közli Gormmal, hogy a fia hazug, és ezzel tovább haragítja magára az amúgy is ellenszenves jarlt. A viharban elszakadnak a flottától. Gorm szerint eltévedtek és ezért a keresztényeket és istenüket okolja. Kirohanásai alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a jarl még soha az életben nem utazott tengeren. Egyáltalán miből állt ennek a tagnak az uradalma? Norvégia belsejében egy pár fenyőfából és három kisebb sziklából? Leif letorkollja őt, az egyik keresztény pedig kineveti. Cserébe Gorm a rajta élcelődőt torkollja le, de ezt már a rejtett fejszével teszi, majd a két emberével megpróbálja átvenni az irányítást a hajó felett. Leif szembeszáll vele, kicsit harcolnak, majd a levegőből manifesztálódó saxával leszúrja Gormot, a láthatóan vajpuha kosztümzekén keresztül. Mielőtt még kihúzná belőle a fegyvert utasítja, hogy mondja el embereinek mi van a láthatáron. Kiböki, hogy Anglia és ezzel Leif le is rövidítette a bakancslistát.
- Gatterből is kapunk még ebben az epizódban. A ‘túszként’ tartott Freydist Haakonné jarlasszonyság kísérgeti a piacon. A lány egy vallási szuveníreket áruló kereskedőnél vesz egy faágakból álló áldozati szobrocskát, amit majd Odinnak tud felajánlani, hogy az megóvja Leifet. Az özvegy jarlné eztán tart egy kis tájékoztatót Freydisnek a nyitottságról és a diverzitásról és elmagyarázza hátterét nagy vonalakban, miszerint az ő afrikai nagyanyját Alexandriában szedte fel egy viking. Egy dolog miatt ez mindenképpen pozitívum, mert legalább meg van magyarázva egy alapvetően nem odaillő színesbőrű karakter jelenléte a történetben, nem úgy mint pl. a Vaják sorozatban, ahol kábé minden helyszín demográfiai összetétele megegyezik a 21. századi New Yorkéval bármilyen indoklás nélkül. Amúgy még azt mondanám, hogy származását tekintve a nő háttértörténete nem is teljesen elképzelhetetlen, de az már eléggé, hogy eljut egy ilyen magas pozícióba. Gondolom ha thrallként ábrázolják őt, a Netflix egyből elkaszálja a sorozatot, így is örülhetnek, hogy az első részben pár másodpercig látható fekete rabszolgákat rajtam kívül más nem szúrta ki.
- Emma annyira nem bízik Godwinban, ennek ellenére őt küldi el Edmund királyfival, hogy tárgyaljon a merciai Edric Streonával. Mostohafiának meghagyja, hogy azért ne hagyja magát becsicskítani a gróf által. Útjuk során kapunk egy kis ízelítőt Edmund önértékelési gondjaiból, majd az indonéz zászlók alatt lovagolva meg is érkeznek a merciai Tamworthbe. Edric valóban egy mócsingként viselkedik és közli, hogy nem kellenek seregek Londonba, mert szerinte a vikingek Mercián keresztül támadnak majd, ahol a saját seregei fel tudják őket tartóztatni. Kihasználja még a lehetőséget, hogy ócsárolja a királynét és beszóljon Edmundnak és Godwinnak. Edmund végül tököket növeszt és megmondja Edricnek, hogy ha most nem áll ki mellettük, akkor később úgy meg fogja őt szívatni, hogy annak csodájára fog járni hetedhét világ. Edric erre már meghunyászkodik, beígéri a segítséget, majd távozik saját lakomaterméből, a kajával roskadásig pakolt asztal meg gondolom megy majd a kukába.
- Edmundék már hazafelé tartanak, amikor harangszóra lesznek figyelmesek. Godwin a királyfi tudomására adja, hogy apja, Ethelred, hosszú életének harminchatodik évében elhunyt, úgyhogy ezentúl ő Anglia királya. Mondjuk még elég sok más okból is harangozhattak akkoriban, szóval annak is meg van az esélye, hogy csak egy közeli faluban ünnepelnek keresztelőt és azt értették félre.
- Haakonné Freydisnek visszaadja a tőrét és zarándoklatra küldi őt Uppsalába. Freydis nem érti ez miért történik és ezzel nincsen egyedül. Haakonné szerint fel kell készülni a közelgő Ragnarökre. A cselekmény tehát megint megalapozott indok nélkül halad előre. Ha bárkinek is eddig kételyei lettek volna afelől, hogy ez tényleg ugyan az a Vikingek sorozat, ami régen is volt, remélem ezzel végképp eloszlottak.
- A flotta Anglia partjainál újra egyesül Leifék hajójával. A főemberek Knut kéjbárkájából végignézik ahogy a névtelen keresztény és Gorm jarl holttestei ki vannak terítve a hajó padlójára. Harald átlép, és ahelyett, hogy megkérdezné, hogy 'srácok, itt amúgy mi a szent szárított lódákó történt?' inkább odasétál Leifhez és a fülébe súgja, hogy 'Viking.' Megyek és keresek magamnak valami fájdalomcsillapítót...
