Vikingek, 5. Évad, 20. Rész - Ragnarök (“Az istenek alkonya” avagy nyugodjon le mindenki a p*csába, mert tulajdonképpen semmi sem ér véget még, és csak két közepesen jelentéktelen szereplőt vonnak ki a forgalomból)

- Kattegatter ostromára összegyűltek mind a kvázivikingek: Hvicek, aki csak annyira lett meggyőződésesen buddhista, hogy ebben a részben már el is múlt, Olaf Gogmagoggal meg a seregével, Vastüdejű Björn, Hajhajú Harald, token csataleány és romantikus érdekeltség Gunnhild, meg az ‘ennekakarakternekmársemmihasznátnemtudjukvenniezértkinyiratjuk’ Magnus. Már csak Viki a viking hiányzik e díszes társaságból, de ő nem hiszem, hogy bevállalná az asszisztálást, hisz túlságosan komolynak tűnne mellettük.

- Az ostrom előzményei során Ivar megint rájön, hogy ő a Kiválasztott, mert hogy minden testvére ellene harcol. Kiválasztott a szellemi mélyrepülésre. Olaf Björnék táborában este elmeséli a Korgoth of Barbaria introját, azazhogy bárcsak azt mesélné, helyette a Ragnarök történetét a leg giccsesebb stílusban ahogy valaha hallottam. Persze mindenki kívülről fújja, és a nevesített szereplők közül mindenki elmond belőle egy-egy mondatot ezzel téve a jelenetet igazán cikivé. Én a helyükben még néhány zoknibábot is használtam volna.

- Hiába tűnt úgy, hogy az előző részben lezárult a történetük az 5. évadra, Lagertháéktól még mindig nem bírunk elszabadulni. Egy hajón utaznak valahová, nyilván vissza Norvégiába és kétségkívül indok nélkül. A hajóút során kapunk egy jelentéktelen beszélgetést is, melyben Lagertha elmondja Torvinak, hogy az élet a szenvedésről szól. Torvi kétségbeesetten kérdi, hogy hát ezt mégis hogyan mondja el a gyerekeinek. Hát mondjuk... ne mondja el? Vagy ha nagyon el akarja mondani, akkor adjon mellé nekik pálinkát.

- A küzdelem előtt Björnék mandalóriai sisaknyílást rajzolnak az arcaikra és úgy sorakoznak fel a település előtt. Az ostrom során láthatunk pár ‘érdekes’ megoldást. Először is, a faltörő kost teljesen védtelenül tolják Gatter kapuihoz, jó sok embert le is nyilaznak közben. A faltörő koshoz való védőtető csak jóval később érkezik meg, mikor a kos már a kapunál van, gondolom nem sikerült időben végezni a lakkozással. A falakra létrákkal, valamint egy eddig sosem látott ostromtechnikával; fordított rúdugrással jutnak fel a támadók (a rúd végébe kapaszkodsz és annak a végével együtt tolnak fel a fal tetejére). Olaf király funkciója, hogy ül egy magas széken nem messze a falaktól és ahelyett, hogy mondjuk parancsokat osztogatna ki, értelmetlen dolgokat üvöltözik, és emelgeti közben a kezeit, gondolom azért mert egy figyelemribanc, de sajnos senkinek sem jut az eszébe, hogy megkínálja egy nyílvesszővel. Röviden szólva így képzelsz el egy középkori ostromot, ha a támadók között magas az értelmi fogyatékosok aránya.

- Nem is jön össze a város bevétele, főleg, hogy Ivar még bevet egy nagy fém csapórácsot, hogy a betört kapun át bejutott harcosokat elszeparálja, illetve egy bazi nagy fújtatóból készült LÁNGSZÓRÓT! Mikor az ostromlók kénytelenek visszavonulni, Björn azt teszi, amit bármilyen tisztességes hétéves csinálna ilyenkor; elkezd a város előtt hisztizni. Ivar parancsa ellenére mondjuk senki sem akarja őt lelőni, ami érthető, hisz mégis ki akarna bántani egy hétévest?

- A sikertelen támadás után este Björn és Gunnhild egy újabb lényegtelen diskurzus után csinálják amit csinálniuk kell. Gunnhild ugyebár egy ádáz viking csataleány és mondja is a Vasorrú Björnnek, hogy másnap akár meg is halhat, szóval szeretné ha gyermek lenne benne. Szerintem ez alapján már igazán nem nehéz belátni, hogy ez az egész pajzsszűz koncepció (legalább is ahogy a sorozatban bemutatják őket) miért baromság. Ehhez hasonló szituáció például a ‘megírtam a könyvemet, most már lesz mivel fűteni’ vagy a ‘most hogy végre megépítettem a házamat, megfagyhatok előtte az árokban’.

- Nem sokkal később egy teljesen váratlan fordulatként Freydis, aki az előző részben nem igazán rokonszenvezett azzal, hogy Ivar elásta gyereküket, Testtelen Baldurt, kilopózik Gatterből, hogy elárulja férjét és elmondja hol található a titkos bejárat a városba. Ám mivel nem okos, visszamegy Ivarhoz, aki miután megtudja, hogy elárulta őt, megfojtja egy redőnygurtnival.

- Tehát a támadók bejutnak a városba. Ivar kérója előtt felsorakozik az elit gárda, Gatter legkiválóbb harcosai, akik… egyesével rohannak neki hőseinknek. Minimális értelme mondjuk van, mert Ivarnak adnak annyi időt, hogy elmeneküljön/kicsoszogjon a városból egy… másik titkos járaton keresztül? Nem tudjuk meg. Mindenesetre a győzelem a támadóké, mindenki örül, aztán Lagertháék felbukkannak és átadják Vaskalapos Björnnek a KIRÁLYOK KARDJÁT mert hát Björn lett a Gatter királya. Az ez után lévő rövid jelenet próbál minket megtréfálni, hogy amúgy mi is történik, de a 6. évad előzeteséből kiderül, hogy ezt érdemes figyelmen kívül hagyni, mert csak okosnak akar tűnni a sorozat.

- Legvégül pedig megpillantjuk, ahogy Ivar teljesen feltűnés mentesen, egy kínai parasztnak öltözve hagyja el Norvégiát egy szekéren.

Ez volt hát a Vikingek 5. évad, nem volt olyan pusztulatosan ergya, inkább csak gyalázatosan pocsék. Bízzunk benne hogy egyszer végre kapunk egy Outlaw King színvonalú sorozatot a vikingekről, mert a ‘róluk szóló’ történelmi fantasykból kezd már kicsit sok lenni.

Vikingek, 5. évad, 19. rész – Ami a barlangban történik (az a barlangban is marad?)

A sorozathoz képest összességében ez egy egész tűrhető epizód volt. Mármint élvezhető... a problémák továbbra is fennálnak.

- Saint Randomsburghban éppen egy villámcsődület (flashmob) alakult ki, melynek értelmében mindenki azt játssza hogy megállt az idő. Pár pillanattal később kiderül, hogy nem is, hanem mindenki az éppen aktuális tevékenységében és pózában megfagyva gyászolja Judit királyné halálát, ami még nem következett be, de már nagyon közeli és még az epizód legelején meg is történik. Sajnos így az előző részben előre vetített Lagertha és Judit közötti szerelmi szál most az egyszer nem teljesül be, szóval hiába készítettem ki a testápolót és a papírtörlőt.

- Most megkapjuk a múltkor beharangozott Ubbe és Frotho párbajt is. Előbbi pajzzsal és karddal, utóbbi kétkezes fejszével harcol. A küzdelem előtt a sminkjükkel már a párbaj utáni Turisas koncertre felkészült papok befreccsentik a küzdők arcát varjúvérrel. A harc az átlag hollywoodi párbajokhoz képest szerintem elfogadható, bár a nagy hősies lendítések, amik csak az ellenfél auráját célozzák meg ebből sem hiányoznak, Ubbe második pajzsát pedig indok nélkül dobja el. A küzdelem meglehetősen változatos, van földrevitel, pusztakezes verekedés, Ubbe kést is használ, meg az összes filmes párbajnál elengedhetetlen fegyvertolást is egy fejeléssel oldják meg. Úgy fél perc erejéig egy Wardruna dal is hallatszik (ebből az évadból az szinte teljesen kimaradt). A harc mondjuk a már klisé szerű ‘a már fekvő főhős kigurul az ellenfél kivégző csapása elől és egy földről felkapott fegyverrel legyőzi ellenfelét’ mozdulattal ér véget, de még ez is egész jól van megoldva. A párbaj után persze csak sikerült eltörnie engem a sorozatnak, amikor felfogtam a közeli felvételből, hogy a sérült Ubbéhoz odasiető Torvi hajpántja láncfátyolból készült. Gondolom egyik jelmeztervezőnek sincs türelme megcsinálni egy teljes láncinget, de a félbemaradt darabokat valahogy fel kell használniuk kreatívan.

- Egyébként a legocsmányabb ruha is a párbaj során bukkan fel, a Torvi mellett álló szemlélődő viseli (őt később Torvi megöli mert közbe akar avatkozni). Nehezen tudom jellemezni, látni kell. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ezeknek a jelmezeseknek tanítják valahol, hogy hogyan kell minél borzalmasabb és ízléstelenebb ruhákat tervezni, amit ha a korabeli skandinávok meglátnának, kínjukban egy emberként ugranának a tőzeglápba.

- Miután Flokinak elege lett az izlandi diliházból elindult egy barlangba, hogy ott találkozzon az istenekkel. Az istenek viszont nagyon szeretik szívatni Flokit, mert a sziklaüreg mélyén egy kőkeresztet és egy kelyhet talál. Ezt én amúgy nagyon ötletesnek találtam, mert tudtommal van némi forrás ami említi, hogy a skandinávok előtt Izlandon megtelepedhettek ír szerzetesek. Hősünknek egyébként annyira nem tetszik a tréfa, dühében üvöltözik, melynek hatására a barlang elkezd beomlani és kitör a vulkán, amiben a barlang van és betemeti egy kis hamuval. Ugyan nem hal meg de a következő részig/évadig törhetjük a buksinkat, hogy mi lesz majd vele.

- Angliában minden jó ha a vége jó alapon a dánok Ubbe ajánlatának eleget téve letelepednek és még Lagertha is örül. Ubbe gyógyulása során elmondja, hogy még mindig a régi istenekben hisz, és megkeresztelkedése inkább politikai célú volt, ami megint egy helyén való gondolat kora középkori viszonyokat nézve. Esélyesen az 5. évad így végzett is az angliai szállal, de a későbbiekben bizonyára lesz még itt konfliktus ha kiderül, hogy a hering nem nő ki a földből.

- A Harald-Björn társaság vissza hajózik Norvégiába, de a tenger viharos, Magnusból pedig egy vicces szerencsétlent csinálnak, ahogy pár epizóddal korábban a kereszténységet ócsárolta, most meg a vihartól való félelmében Jézushoz fohászkodik. Szerencsére Björn ráállít egy pajzsszüzet, hogy segítsen neki. A leányzó megnyugtatás végett megkérdezi tőle, hogy ugyan miért is segítene neki a keresztény isten. De ez mégis hogy volt segítség? Hát, akár bele is lökhette volna a tengerbe.

- Mikor kikötnek Norvégiában Harald végérvényesen berág Björnre és rátámad. A párbaj viszont félbemarad, amikor Gunnhild közéjük ugrik és aktiválja a sagáknak köszönhető cselekménypáncéljukat. A nő érvei nem tűnnek túl erősnek, de végül a két harcos egy alkarpacsival lezárja a dolgot. Szóval most már nincs más hátra csak Ivar kifilézése! HA-HA-HA.

Vikingek, 5. évad, 16. rész – A Buddha

A címet meglátva már jó előre tartottam ettől az epizódtól. Félelmem nem volt alaptalan, hisz ismét kaptunk egy különösen retardált történelmi interpretációt Vikings módra.

- A Harald elleni harcban nyújtott segítségért cserébe Alfréd megpecsételi a szerződést, mely alapján a vikingeknek odaadja az angliai földeket amiket már Ecbert király is odaígért nekik, majd testvérén kívül letartóztatja az összeesküvő előkelőket, megmutatva ezzel, hogy hogyan is kell két fontos történetszálat előremozdítani egyetlen jeleneten belül. Később az elfogott nemeseket felakasztják, majd hulláikat ugrás közben kimerevített labdarúgó védősorfalként kipakolják a mocsokba. Ugyan ezt a meccset bukták, de legalább csapatkapitányuk, Aethelred még életben van.

- A vereséget szenvedett Harald visszatér Yorkba. A városban maradt paleovikingek vezére, a kicsivel modernebbnek tűnő Kromanyulf már nem akarja elfogadni a Jóhajút uralkodójnak, Harald viszont annyira azért nem lúzer, hogy ezt is lenyelje, úgyhogy embereivel levágja a méltatlankodókat. Egy Kromanyulf oldalán harcoló férfin láthatjuk ezúttal a leggagyibb cuccot, egy rendkívül otromba bőrtabardot, ami csak kicsivel néz ki jobban annál, amit a Frédi és Béni filmekben hordanak.

- Ezek után Harald bemutatja Magnust, majd végig üvölti terveit, hogy mindenki hallja: “York városa egy hatalmas város lesz! Egy birodalom központja! A MI BIRODALMUNKÉ! Amely innen Kattegatig fog nyúlni! IRORSZÁGTÓL FRANKIÁIG! SKÓCIÁTÓL A RUSZ SZTYEPPÉKIG! ÉS MINDENKINEK SZAR CUCCA LESZ! JEÁÁ!!!”

- Vasderekú Björn Ubbéékkal vitatja meg Lagertha titokzatos eltűnését. Testvére emlékezteti mondjuk, hogy apjuk is csak úgy eltűnt anno. Björn erre megjegyzi hogy Lagertha ‘nem olyan’. Na igen, meg azért Ragnar tizenvalahány év múlva (értsd: egy-két jelenet váltáson belül) elő is került. Torvi fejezi be aztán a diskurzust egy olyan szinten értelmetlen és semmitmondó vélemény nyilvánítással, ami még Paulo Coelhonak is becsületére válna. Még Björn sem igazán érti.

- 1954-ben a svédországi Helgö szigetén egy 8. századra datálható kereskedő település feltárása során előkerült egy Észak-Indiából származó kis Buddha szobrocska. A legvalószínűbb szituáció, hogy a szobrocska kézről kézre járt, több ember kezében is megfordult, mire az hosszú út és idő (a szobrocska a 6. században készülhetett) után eljutott Skandináviába. A sorozat felfogásában ez úgy néz ki, hogy van egy távol-keleti Buddha szobor kereskedő(?), aki Kattegatban jár és mellesleg terjeszti a Buddha tanait. Hvitserknek ez nagyon megtetszik, beszerez egy szobrocskát, majd később ő is elkezdi osztani Ivarnak a keleti világnézet bölcsességeit. Igen. Pontosan. Athelstan, a lindisfarnei szerzetesből lett viking után ismerjétek meg Hvitserket, a buddhista vikinget. Nincsenek szavak.

- Ivar meg akarja támadni Angliát. Kezében egy sakkbábut forgatgat és azt mondja, hogy szeretne majd sakkozni Alfréddal, de ezúttal a csatatéren. Sok mindent hajlandó voltam már ebben a sorozatban végignézni, azt viszont nagyon nem szeretném végignézni ahogy Ivar és Alfréd sakkoznak.

- Ivar terveihez további szövetségeseket keres, így megjelenik nála Erős Olaf király (Olaf the Stout) követe. Ugyan én el tudom hinni, hogy mielőtt még Norvégia egyesítve lett volna, volt valahol egy kiskirály akit Erős Olafnak hívtak, azt viszont egy kicsit azért aggasztónak érzem, hogy eredetileg a 11. század elején, Széphajú Harald után 85 évvel uralkodó II. (Szent) Olafot hívták így, szóval, hogyha tényleg őrá gondoltak, akkor az időrend megint kapott egy jó nagy pofont. A másik akire gondolhattak az az 1992-es The Lost Vikings nevű videójáték egyik karaktere, ebben az esetben senki se lepődjön meg ha a következő évadban már dinoszauruszok ellen fognak harcolni az északiak. :)

- A vikingek kiköltöznek újdonsült angliai birtokukra, és elkezdik a mezőgazdasági munkákat megszervezni. Ubbe a szántóföld mellett egy heringgel a kezében társalog néhány jóemberrel, bizonyára azt vitatják meg, hogy melyik évszakban érdemes elvetni a halakat a legbőségesebb termésért. Björn közben rájön, hogy neki ez a falusi élet nem bejövős, úgyhogy elhatározza, hogy inkább megpróbálja visszavenni Kattegattert Ivartól, Gunnhild tanácsára, a nemrég még ellenségnek számító Harald segítségével. Björnre most amúgy is rájár a rúd, hisz most rekord hosszúságú idő, négy jelenet alatt sikerült csak összejönnie Gunnhilddel. Az Elsewithtel való kavarásának a mellékszála ezek szerint befejeződött és teljesen céltalan volt… vagy mégse?

- Alfréd ismét lebetegszik (történeti források valóban tanúskodnak róla, hogy egész életében egy különös betegségben szenvedett), és eszméletlenül fekszik ágyában. Ekkor kiderül, hogy felesége gyereket vár (vajon ki lehet az apja, csak nem Björn?!). Nem sokkal később az ügyeletes angolszász egyházi méltóságok a trónteremben szóvá teszik, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy egy beteg királyuk legyen. Igazán példát vehetnének a skandinávok toleranciájáról, ők egy csonttörékenységben szenvedő alakot fogadtak el uralkodójuknak. Mindenesetre Aethelred testvére védelmére kel, amitől a bíborosok(?) megnyugszanak. Anyja, Judit, viszont ekkor megijed népszerűségétől és erejétől, és mivel már korábban is majdnem összeesküdött Alfréd ellen, így saját maga készít neki mindenféle erdei gombából egy haláli főzetet, amivel megfűszerezi vacsoráját. Aethelred ezért kicsit csalódik az anyjában, haláltusájában úgy lefejeli az étkezőasztalt, hogy azt pontozni lehetne, majd Joffrey Baratheonéhoz hasonlatos bőrszín elváltozások közepette megdöglend.

- Ebben a részben egyébként az izlandi történetszál is folytatódik. A kitaszított Eyvindék fia, Helgi fagyási sérülésekkel tele visszatér Flokiékhoz, miközben ők autentikus rothasztott halból készült levest szürcsölnek. Helgi elmondja, hogy az egész családjuk beteg és éheznek és segítséget kér Flokiéktól. Száműzetés ide vagy oda, mivel Flokiék igazi jófejek, így elindulnak nekik segíteni.

Vikingek, 5. évad, 15. rész – Pokol

- Miután Ivar kilyuggatta a jós fejét, ivarérett gárdistáival kiviteti az erdőbe a holttestét, ahol aztán elégetik. Másnap reggel Hvicek felkeresi a jóst, bizonyára azzal a háttérszándékkal, hogy a logikai buktatókkal teletömött forgatókönyvet egy kizárólag rébuszokban beszélő őrülttel értelmeztesse, ámde annak hűlt helye, csupán egy még mindig vértől tocsogó rongydarabot talál az öreg fekhelyén. Eztán Ivart vonja kérdőre a jós holléte kapcsán, aki persze eljátssza, hogy nem tud semmit az eltűnéséről, de megígéri, hogy kiderítteti ki állhat mögötte. Miután Hvicek lelép Ivar arcán viszont kiütközik az őszinte megdöbbenés; bizonyára neki is leesett, hogy eztán neki sem lesz kivel értelmeztetni a logikai buktatókkal teletömött forgatókönyvet.

- Később Ivar a nagy csarnokban megígéri mindenki előtt, hogy elő fogja keríteni azt, aki a jós eltűnéséért felelős. Mögötte látszódnak a plafonról lelógó zászlói, melyek egy fekete, kerék szerű szimbólumot ábrázolnak fehér háttérben, azt pedig vörös részek övezik. Valahogy nagyon-nagyon emlékeztetnek egy hasonló zászlóra valahonnan, de most a világért sem jut eszembe, hogy azt hol láttam már korábban…

- A ‘Hail I-var! Hail I-var!’ kántálás ütemére meglepően passzol az ‘E-lég lesz! E-lég lesz!’ rigmus is, amivel ennek a kínos jelenetnek a végét kívánom megidézni.

- Saint Randomsburghban készülnek a nagy csatára Jóhajú Harald ellen. Ubbe és Torvi ezt az eseményt persze megint a Skyrim cosplayjel keveri össze. Tény ami tény, ha belebotlanak a rifteni tolvajcéhbe, egyből szövetségesekre fognak lelni. Ubbe egyébként az előkészületekben Alfrédnak megmutatja mi az a katapult, mert hogy a wessexi király nem ismeri ezt a szerkezetet. Aha. Oké... Persze, az egy dolog hogyha nem volt nagyon használatban, na de az hogy nem is ismeri már enyhén szólva súlyos. Mindig le tud nyűgözni ez a sorozat.

- Heahmund a csata előtti estén a pokolról álmodik, amiben van Gollam, szarvasember, meg tojásban lévő kisbaba. Az egészből később levonja a konzekvenciát; szakítania kell Lagerthával, különben a pokolra jut. Ezt meg is teszi, Lagertha pedig dühében előhúz a kalapból egy random közhelyet: “Szerintem te soha nem is szerettél.” Akármi is ennek az állításnak a valóság alapja, azért senki ne haragudjon meg rám, ha nem tudom Heahmundot hibáztatni. Ha sebesülten elfognak ellenségeim, de az egyetlen személy közülük aki meg akar és meg is tud nekem kegyelmezni az egy egész jól kinéző hölgy aki cserébe azt akarja, hogy (rendszeresen) feküdjek le vele, akkor nem fogok ellenkezni. Érzések ide vagy oda.

- Harald táborában felbukkan Magnus, aki a Wessex-ellenes státuszból keresztény-ellenes rangra léptette elő magát. Csatlakozni akar Haraldhoz és elmondja neki, hogy a wessexiek sereggel érkeztek ellene. Ebből az egy infó morzsából a Jóhajú egyből levágja, hogy mi az angolszászok terve és el is indítja seregét ellenük, ezzel belerohanva a csapdába amit állítottak seregének. Az angolszászok az internetes biztonság taktikáját vetik be: három oldalról is tűzfallal veszik körbe a viking hadat.

- A csata a már jól bevált, mindenki mindenhol mindenki ellen formulát követi, de ezúttal kiegészül lángolva rohangáló alakokkal. A küzdelem két halálos áldozata Heahmund püspök és a Neanderjarl, mindkettőt a kizárólag őket célzó, bármilyen irányból érkező nyílvesszők sebesítik meg halálosan (Heahmund történetesen kettőt kap előlről, egyet meg hátulról, tehát legalább egy angolszász nyílvessző volt). De nem az összes nevesített szereplőnek alakul ilyen rosszul a küzdelem, hiszen az előző részben megismert paleoviking csaj, Gunnhild a csatatéren összeakasztja fegyverét Björnnel, aki a harc közben egyből beleszeret, ezért meg is kegyelmez neki, miután legyőzte. Végül Harald levágja, hogy rosszul áll a szénájuk, így visszavonulót fúj, ezzel a győzelem a wessexiek ölébe hull, ők pedig az arcukra száradt vért még akkor sem képesek lemosni magukról, miután hazaérnek Randomsburghba.

- A csata után egyébként Lagertha eltűnik, sehol sem találják, hiába nézik végig a halottakat a csatatéren. Ubbe az egyik halott csatalányról azt hiszi, hogy ő az, de mikor Björn is megnézi, megállapítja, hogy nem ő az, mert Lagertha mindig egy Thor kalapácsot hordott a derekán (wtf?). Gondolom az arcáról nem lett volna egyszerűbb megállapítani, hogy nem ő az. Björn egyébként megjegyzi, hogy nem hiszi, hogy meg fogják találni. Én a helyükben azért még feladnék egy hírdetést a Csellengőkben. (ELTŰNT! Lagertha, 60 év körüli, 40-nek kinéző pajzsszűz, egy fiú anyja.)

- Miközben dúl a harc, Randomsburghban Alfréd anyja, Judith, megkínoztatja az egyik összeesküvő angolszász nemest, és kideríti, hogy Aethelred volt a király elleni összeesküvés vezetője. A csata után ezt elmondja Alfrédnak, aki, tekintetéből ítélve testvére jófejségét nem (csak) ingyen ölelésekkel fogja meghálálni.

- Harald visszahajózik Yorkba. Az út közben észreveszi, hogy a hajóján van Magnus is, akivel jól megbeszélik, hogy irgum-burgum, de utálják a keresztényeket és hogy Jézusnak is le fog járni az ideje. Magnus szerint biztosan győzedelmeskedni fognak. E beszélgetés alapján bizonyára valami olyat terveznek, ami után még Varg Vikernes is megnyalná mind a tíz ujját… vagy ez egy teljesen az idő kitöltésre szolgáló beszélgetés volt, és lövésük sincs, hogy ez után a vereség után hogyan tovább… Ja. Inkább az utóbbi.

Vikingek, 5. évad, 14. rész – Az Elveszett Pillanat

És igen, a sorozat pont akkor ér el az aktuális évad leg agyrothasztóbb epizódjához, amikor az itthon lévő egyetlen alkoholos ital, a mindössze 15%-os karácsonyi mézeskalács ízű likőr (ne ítélkezzetek, csak kíváncsi voltam az ízére)

- A rész ott folytatódik, ahol az előző véget ért, Csonttalan 'Hogynézelkimármegint' Ivar koronázási zsúrján. Szinte azonnal lekerül a titokzatos áldozatról a csuklya és kiderül kiléte. Na, mit gondoltatok, ki lesz az? Hvicek? Netán a lefosott arcú jós? Nem, hanem Lagertha... azaz hogy mégsem, hanem egy teljesen random nő, akire Ivar azt mondja, hogy ő Lagertha. A turpisság mondjuk nem csak a sorozat nézői számára esik le egyből, hanem egy férfi ruhába öltözött kattegati nő is beordibálja, hogy az nem Lagertha. Ivar őt elviteti, a nemLagertha Lagerthának pedig a vérét ontják, majd valami nagyon gyúlékony anyaggal (esélyesen gázolajjal) belobbantják az alatta égő tüzecskét. Amúgy nem ez az egyetlen tét nélküli halál az epizódban, ugyanis Ivar később még kivégeztet pár nevenincs lázadót is. Annak érdekében, hogy a kedves TV nézők számára mindenáron tudatosuljon, hogy ez az Ivar mekkora nagy ganajtúró bogár, a végén csak megöli a lefosott arcú jóst is a kalyibájában, miközben az Darkthrone és Gorgoroth dalszövegeket idéz fel neki. Igaz, a jós egészen a sorozat eleje óta nem zavart túl sok vizet, de ha a szertartáson mondjuk őt áldozzák fel, egy véletlenszerű nímand helyett, annak talán egy kicsit több drámai értéke lett volna. De persze mit tudok én, aki még sose nyertem IFTA díjat.

- Izlandon eltűnik az Antiflokista Eyvind várandós menye, Thorunn. A terhes nőt Eyvind másik fia ölte meg, mert Floki-párti volt (akárcsak férje). Ez onnan derül ki, hogy Floki előtt a viharban megjelenik a halott nő szelleme, aki nem csak azt mondja el neki, hogy hogyan halt meg, hanem azt is, hogy hol kaparták el a holttestét. Az így semmiféle nyomozást nem igénylő bűncselekmény felfedése tovább hergeli egymás ellen a két társaságot, végül Floki száműzi Eyvindet és egész pereputtyát az általa alapított településről. Eyvind cserébe még megpróbálja aratófejszéjét keresztülnyomni Floki nyakán, de az közli vele, hogy így nem fog neki menni, akármilyen erősen is próbálja. Nos... a száműzéssel kapcsolatban legalább bejött az amiben hat résszel korábban bíztam.

- Széphajú Harald flottájával hajózik Wessex ellen. A paleovikingek másik vezére is feltűnik Harald hajóján, egy újabb harcos nő, akinek a hozzá fűződő viszonyát a norvég király szerintem teljesen félreérti. A Neanderjarltól megtudja, hogy Lagertha és Ragnar fiai a wessexiek oldalán állnak. Vezéreinek szánt 'lelkesítő' elbeszélgetésében elmondja, hogy az emberei majd biztosan beszarnak Ragnar fiaitól, mert ők majdnem olyanok mint az istenek. Én alapvetően bírom a színészt aki Haraldot játssza, kár hogy a karakterét gyakran a világ balfékének próbálják beállítani, és a szájába adott semmitmondó vagy értelmetlen mondatokat hallgatni meg sokszor olyan mintha valami belülről próbálná kirágni a szürkeállományomat.

- Ha már Harald; rádöbbentem, hogy az eredeti szinkronban nem az a jelzője, ami a történelmi személynek angolul: Harald Fairhair helyett Harald Finehairt mondanak. Némi jelentésbeli különbség van, de ezen az alapon simán fordíthatjuk Jóhajú Haraldnak. És sajnos az epizód leggázabb ruhája díj is neki jár: a szokásos bőr (műbőr?) mellény/zakó amire láncdarabok vannak felerősítve nagy gombos fejű szegecsekkel. Katasztrofális.

- Vasderekú Björn (igen, a magyar szinkronban így szerepel neve) Ragnari evolúciójában elért a következő szintre, és leborotválta kopaszra a haját. Ez Alfrédnak is megtetszik és ő ennek nyomán levágatja rövidre a haját. Ez már csak azért tűnhet marhaságnak, mert pont Nagy Alfréd törvényeiben büntetik azokat, akik akaratuk ellenére vágják le valaki haját. Oké, nyilván itt a történetben Alfréd akarta a fodrászt, de ez a forrás inkább azt bizonyítaná, hogy a hosszú hajat nagy becsben tartották és nem nyiratkoztak meg csak úgy.

- Szóval az angolszász király megbízza a vikingeket, hogy küzdjenek meg Jóhajú Harald hadával, majd megkéri Ubbét, hogy tanítsa meg őt, hogyan kell harcolni. Mert hát persze, miért is tanult meg volna saját angolszász embereitől harcolni korábban. A tréning abból áll, hogy kimennek az erdőbe, Ubbe oda állítja őt az egyik fához, majd elkezd felé baltákat hajigálni, melyek elől az ifjú uralkodó épp hogy ki tud térni. Ubbe elmagyarázza, hogy ez arról szól, hogy ne féljen. Valójában pedig ez arról szól, hogy ne csinálj ilyen életveszélyes baromságokat, csak azért, hogy nyomatékosíts egy közhelyet.

- Björn bemutatja Magnust a többieknek, Magnus pedig meg akarja fűzni őket, hogy álljanak Harald oldalára és pusztítsák el Wessexet. A srác persze bosszút akar állni az angolszászokon amiért őt kipenderítették gyerekkorában, de Ubbéék nem hiszik neki el, hogy ő Ragnar fia. Nem egyszerű bekerülni ebbe a klubba. Én mondjuk Magnus helyében nyírattam volna magamnak egy felnyírt raszta sérót, mielőtt elkezdem bizonygatni, hogy Ragnar fia vagyok.

- Alfréd aztán tudat alatt meghiúsítja az ellene szerveződő összeesküvést, azzal, hogy elmondja testvérének a merénylet előtt, hogy mennyire szereti őt. Így aztán a nemesek hiába dugdossák át késeiket ruhaujjukból köntöseik alá, Aethelred a gyűlésen nem bírja megadni a jelet a gyilkolás megindítására. Bárha Ferenc Ferdinánd is ismerte volna ezt a módszer, megspórolhattunk volna egy világháborút, ha nem kettőt.