Vikingek, 5. évad, 19. rész – Ami a barlangban történik (az a barlangban is marad?)

A sorozathoz képest összességében ez egy egész tűrhető epizód volt. Mármint élvezhető... a problémák továbbra is fennálnak.

- Saint Randomsburghban éppen egy villámcsődület (flashmob) alakult ki, melynek értelmében mindenki azt játssza hogy megállt az idő. Pár pillanattal később kiderül, hogy nem is, hanem mindenki az éppen aktuális tevékenységében és pózában megfagyva gyászolja Judit királyné halálát, ami még nem következett be, de már nagyon közeli és még az epizód legelején meg is történik. Sajnos így az előző részben előre vetített Lagertha és Judit közötti szerelmi szál most az egyszer nem teljesül be, szóval hiába készítettem ki a testápolót és a papírtörlőt.

- Most megkapjuk a múltkor beharangozott Ubbe és Frotho párbajt is. Előbbi pajzzsal és karddal, utóbbi kétkezes fejszével harcol. A küzdelem előtt a sminkjükkel már a párbaj utáni Turisas koncertre felkészült papok befreccsentik a küzdők arcát varjúvérrel. A harc az átlag hollywoodi párbajokhoz képest szerintem elfogadható, bár a nagy hősies lendítések, amik csak az ellenfél auráját célozzák meg ebből sem hiányoznak, Ubbe második pajzsát pedig indok nélkül dobja el. A küzdelem meglehetősen változatos, van földrevitel, pusztakezes verekedés, Ubbe kést is használ, meg az összes filmes párbajnál elengedhetetlen fegyvertolást is egy fejeléssel oldják meg. Úgy fél perc erejéig egy Wardruna dal is hallatszik (ebből az évadból az szinte teljesen kimaradt). A harc mondjuk a már klisé szerű ‘a már fekvő főhős kigurul az ellenfél kivégző csapása elől és egy földről felkapott fegyverrel legyőzi ellenfelét’ mozdulattal ér véget, de még ez is egész jól van megoldva. A párbaj után persze csak sikerült eltörnie engem a sorozatnak, amikor felfogtam a közeli felvételből, hogy a sérült Ubbéhoz odasiető Torvi hajpántja láncfátyolból készült. Gondolom egyik jelmeztervezőnek sincs türelme megcsinálni egy teljes láncinget, de a félbemaradt darabokat valahogy fel kell használniuk kreatívan.

- Egyébként a legocsmányabb ruha is a párbaj során bukkan fel, a Torvi mellett álló szemlélődő viseli (őt később Torvi megöli mert közbe akar avatkozni). Nehezen tudom jellemezni, látni kell. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ezeknek a jelmezeseknek tanítják valahol, hogy hogyan kell minél borzalmasabb és ízléstelenebb ruhákat tervezni, amit ha a korabeli skandinávok meglátnának, kínjukban egy emberként ugranának a tőzeglápba.

- Miután Flokinak elege lett az izlandi diliházból elindult egy barlangba, hogy ott találkozzon az istenekkel. Az istenek viszont nagyon szeretik szívatni Flokit, mert a sziklaüreg mélyén egy kőkeresztet és egy kelyhet talál. Ezt én amúgy nagyon ötletesnek találtam, mert tudtommal van némi forrás ami említi, hogy a skandinávok előtt Izlandon megtelepedhettek ír szerzetesek. Hősünknek egyébként annyira nem tetszik a tréfa, dühében üvöltözik, melynek hatására a barlang elkezd beomlani és kitör a vulkán, amiben a barlang van és betemeti egy kis hamuval. Ugyan nem hal meg de a következő részig/évadig törhetjük a buksinkat, hogy mi lesz majd vele.

- Angliában minden jó ha a vége jó alapon a dánok Ubbe ajánlatának eleget téve letelepednek és még Lagertha is örül. Ubbe gyógyulása során elmondja, hogy még mindig a régi istenekben hisz, és megkeresztelkedése inkább politikai célú volt, ami megint egy helyén való gondolat kora középkori viszonyokat nézve. Esélyesen az 5. évad így végzett is az angliai szállal, de a későbbiekben bizonyára lesz még itt konfliktus ha kiderül, hogy a hering nem nő ki a földből.

- A Harald-Björn társaság vissza hajózik Norvégiába, de a tenger viharos, Magnusból pedig egy vicces szerencsétlent csinálnak, ahogy pár epizóddal korábban a kereszténységet ócsárolta, most meg a vihartól való félelmében Jézushoz fohászkodik. Szerencsére Björn ráállít egy pajzsszüzet, hogy segítsen neki. A leányzó megnyugtatás végett megkérdezi tőle, hogy ugyan miért is segítene neki a keresztény isten. De ez mégis hogy volt segítség? Hát, akár bele is lökhette volna a tengerbe.

- Mikor kikötnek Norvégiában Harald végérvényesen berág Björnre és rátámad. A párbaj viszont félbemarad, amikor Gunnhild közéjük ugrik és aktiválja a sagáknak köszönhető cselekménypáncéljukat. A nő érvei nem tűnnek túl erősnek, de végül a két harcos egy alkarpacsival lezárja a dolgot. Szóval most már nincs más hátra csak Ivar kifilézése! HA-HA-HA.

Vikingek, 5. évad, 18. rész – Baldur

- Hvicek néhány száz mérfölddel és egy évszakkal odébb megérkezik Erős Olaf hófödte falujába, Nonamesdalrba. A közösségi csarnokban Ragnar fiát egy… nézzük csak, mit nem láttunk még a sorozatban… törpenövésű ember fogadja. (Félreértés ne essék, szerintem egy jópofa ötlet, arra viszont mindenképp kíváncsi lennék, hogy ez a szereplő Tyrion népszerűsége nélkül is bekerült volna.) A törpicsek elmondja, hogy elvezeti Olafhoz, de először anyaszült meztelenre kell vetkőznie. Rossz az aki rosszra gondol, hisz egy jelenettel később kiderül, hogy Olaf egy hóbagoly által őrzött szaunában fogadja vendégét. Hvicek a welcome drink után azt mondja Olafra, hogy ő a Buddha. Aha. A nagy túróst a Buddha, ő a kib*szott Gogmagog a Korgoth of Barbariából. Innentől egyébként egy mondatban össze lehet foglalni, ezt a történetszálat az epizódban: Hvicek azt szeretné, hogy Olaf segítsen neki Ivar ellen harcolni, de ő nem akar, ezért elfogja Hviceket, a szaunában kínoztatja, de a rész legvégére meggondolja magát és azt mondja, hogy mégis segít neki Ivar ellen harcolni. Összességében én erre egy kettesalát adnék.

- Yorkban a szerelmi háromszög tovább eszkalálódik, ahogy Björn lecsapja Harald kezéről Gunnhildot és feleségül veszi. A lakodalmon Harald odébb tessékel egy övsömört szimbolizáló zekét viselő férfit, hogy néhány kedves szót váltson a Vasderekúval. Beszélgetésük közben persze egyértelműen látszik, hogy Harald szívesebben látná csevegő partnerét pár méterrel a föld alatt, főleg hogy ő még azzal is visszavág neki, hogy sosem lesz Norvégia királya, mert hát az nem hatalomtól, címektől, seregektől vagy későbbi történészek álláspontjától függ, hanem az istenek ajándékától. Björn ennél jobban csak akkor sérthette volna meg Haraldot, ha közli vele, hogy ezervalahányszáz évvel később egy finn fogja őt alakítani.

- Gatterban Ivar szomorúan szembesül vele, hogy rendkívül ocsmány faszobrát valaki - esélyesen egyetlen vágással - vertikálisan kettészelte. Ehhez a művelethez mondjuk legalább egy transformerre szükség lehetett (most mivan, Arthur udvarában is voltak már), úgyhogy a kripli elő is veszi a leggyanúsabb embert, Hvicek otthon hagyott barátnőjét, Thorát, aki kétségkívül teliholdkor transformerré szokott alakulni. Bűnrészességét mondjuk nem tagadja mikor elbeszélget vele Ivar, utána viszont meglepően szabadon engedi. Legalább is addig amíg később az erdőben elkapják gjermundbu sisakos testőrei, belocsolják szurturköpettell (vagy akármi is legyen a benzin korabeli norvég megfelelője) és elevenen megégetik a többi renitens Ivar tagadóval. Remélem ez egy jó lecke lesz Hviceknek, hogy legközelebb egy kevésbé égő barátnőt válasszon.

- Tudom, hogy ezen a ponton már nem kéne, de nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy a Norsemenben autentikusabb ásót használnak, mint amivel Floki temeti el Audot. Hiába, az én életemben sajnos nem csak a lila tehenes csoki képviseli a leggyengédebb kísértést.

:(

- Judit királyné a wessexi vadonba jár hogy a vajákos Biri nénével kezeltesse mellrákját (ugyanis kiderül, hogy az van neki) és mit ad isten, megtalálja Lagerthát a sarokban, aki meg van zavarodva, úgyhogy hazaviszi Randomsburghba. Visszaemlékezéseiből aztán megtudjuk, hogy Heahmund halála után az erdőben újraélte Ragnar halálát (persze úgy hogy ő ott sem volt) de több különböző szerepbe képzeli magát, mint Aelle király, a kivégzés kitervelője, meg mint a kígyópakoló ember aki a kígyókat Ragnar vermébe pakolta. Végül is logikus, megőrülsz a legfrissebb szeretőd halála miatt, aztán az első férjedről kezdesz el hallucinálni. De hát mi keresnivalója van a logikának a tébolyban, nemde?

- Egyébként semmi baj, Lagertha nem sokkal később kipiheni a háborodott elmeállapotot. Némi változás azért csak történik, mert ebéd közben elmondja, hogy ő már nem pajzsszűz hisz elvesztette a… pajzsát. Legalább most már tudjuk mi a pajzsszüzesség kritériuma. Pluszban jó hír egyébként az ilyesmi kedvelőinek, hogy Lagertha és Judit között erősen érik a szerelmi szál.

- Ubbe és Torvi ezalatt a burgonet boysszal elindult hogy felvegye a harcot a Wales irányából Wessex felé tartó dánokkal. Szárnysegédük rosszallása ellenére kíséret nélkül indulnak el tárgyalni vezéreikkel. Hamar kitudódik, hogy itt az összes dán harcosnak Ubbe képviseli a legnedvesebb álmait, hisz amikor megérkeznek táborukba, egy emberként kezdik kántálni a nevét. A dánokat, három király vezeti, Hemming, Angantyr és Frotho. Ubbe felajánlja nekik, hogy háborúskodás helyett inkább telepedjenek le azon a földön amit Alfrédtól kaptak. Ezt csak Frotho nem fogadja el, úgyhogy Ubbe őt kihívja párbajra, aki erre ezt feleli: “Ez engem nagyon boldoggá tesz Ubbe Lothbrok.” Én pedig ezt válaszolom: “Ubbe Ragnarsson a neve, te igen gyökér.”

- Megszületik Ivar, azazhogy Dugulf fia, Baldur. Sajnos ez a gyerek is kripli, és ennek Ivar nagyon-nagyon nem örül, ezért születése után nem sokkal kicsoszog az erdőbe és behelyezi egy gödörbe a csecsemőt, ezzel halálra ítélve a porontyot. Nade mi is a deformitása a gyereknek? Nem tudjuk meg, szóval egy kis kutatómunkát igényel ennek kiderítése. Mihelyst megszületik, a bába megmondja, hogy nem fogja tudni a gyerek az anyjától a tejet magához venni. Ezen kívül a csecsemőt magát sosem látjuk, csupán a pólyát amibe be van tekerve, de a gügyögését halljuk. Tehát, a leghihetőbb, hogy a gyermek test nélkül született. Hisz komolyan belegondolva Csonttalan Ivar fia Testtelen Baldur nagyon jól beleillik a sorozat narratívájába.

Vikingek, 5. évad, 17. rész – Egy Nagyon Rettenetes Dolog

- Aethelredet eltemetik a Saint Randomsburgh multifunkciós tróntermének padlójába vágott Aethelred méretű lyukba. Halotti lepel gyanánt csupán egy kispárna huzat jutott neki, sejtésem szerint ezzel kompenzálva az előkelő temetkezési helyet. Alfréd a Másnaposok: Wessex legpocsékabb részét éli át ahogy a kómából felébredve a szertartás közepén lép be a terembe és szerez tudomást testvére haláláról. Anyja lódít egyet, hogy nem tudja hogyan halt meg Aethelred, de később amikor csak kettesben vannak már elmondja Alfrédnak, hogy neki köszönhetően fejelte meg az étkezőasztalt, megelőzve ezzel a további ármánykodásokat. Az uralkodó ezen módfelett kiakad és kiéli bosszúját az említett asztalon és a többi anakronisztikus bútoron (ezaz, remélem ebből tanulnak majd a díszlettervezők!). Miután a dühroham véget ér, anyja közli vele, hogy egy királynak nem lehetnek érzései és fel kell készülnie rettenetes dolgok elvégzésére, ha szeretne túlélni. Uhh. Nem csoda hogy nem ez lett a Burger King jelmondata.

- Vikingek ivós játék újabb pontja: egy feles, ha valaki az étkezés közben az ujjait szopogatja.

- Izland. Azt hittétek végig, hogy az Antiflokista Eyvindék a genyák? Akkor itt az új fordulat, hisz valójában a Floki-párti Kjettilék a szarcsimbókok! Megérkeznek ugye a száműzött Eyvindék házához, ami olyan jól van szigetelve, hogy még az eső is beesik. (Én egyébként a valóságban nem tudok elképzelni ennyire életképtelen kora középkori izlandi telepeseket, akik hat ember munkaerejéből csak ezt tudják összehozni lakóház gyanánt.) Miközben felkészülnek hogy hazamenjenek, Floki kilép a házból és felfedezi a tengerpartot. Mikor visszamegy Kjettil furcsán viselkedik, majd fiaival elkezdi módszeresen legyilkolni Eyvindet és családját, Flokit pedig lefogják, hogy ne tudjon semmit se tenni ellene. Nem mondom hogy ez az egész a semmiből jött, de… ez az egész semmiből jött.

- Visszatér a gyilkos expedíció az izlandi főtelepülésre, Kjettil lánya, Aud pedig megtudja hogy Eyvindnek és egész pereputtyának kampó, apjának és testvéreinek hála. Audot ez annyira megviseli, hogy leveté magát a vízesésbe, egyúttal biztosítva azt is, hogy nehogy esélye legyen bármit is beteljesíteni, amit például a Laxdæla saga írt róla. Ez Flokit is igen rosszul érinti.

- Ivar Norheimben… bocsánat, Kattegatban megint összecsődíti a népet. Ebben az ismét rendkívül retardált módon félbevágott jelenetben (melyet azzal szakítanak meg, hogy Judit Randomsburghból kipaterolja Aethelred özvegyét) azzal hergeli fel a népet hogy egy ellenségképet ad nekik. Ez az ellenségkép viszont egyáltalán nem konkrét, hanem egyszerűen csak a többesszám harmadik személye, az ‘ők’. Nem tudom hogy ez most a gyülekezés jogának a körmönfont módon való megszüntetése, de ezek szerint mostantól Kattegatban mindenki ellenség lehet aki egy főnél több emberből álló társaságokba verődik.

- Ivar később az éjszaka kellős közepén beoson Hvicekhez, bizonyára fókazsír segítségével. Igaz, nem teljesen nesztelen, mert a Tan Kapujának legfrissebb követője késsel a kezében emelkedik fel ágyából. A kripli elmondja testvérének, hogy szerinte már nincs neki itt szerepe, ezért menjen el Kattegatból követségbe az Erős Olafhoz, különben megégeti újdonsült barátnőjét. Hvicek ezt megfogadja, de mivel nem okos, így a barátnőjét otthon hagyja. Gondolom ha ideges lesz miatta akkor majd meditál.

- Isteneknek hála kapunk egy szerelmi háromszöget is, Harald-Gunnhild-Björn felállásban. Nagyon nem részletezem, mert kicsit fáj tőle a fejem, de Gunnhild ruhája legalább ...szexi?

Vikingek, 5. évad, 16. rész – A Buddha

A címet meglátva már jó előre tartottam ettől az epizódtól. Félelmem nem volt alaptalan, hisz ismét kaptunk egy különösen retardált történelmi interpretációt Vikings módra.

- A Harald elleni harcban nyújtott segítségért cserébe Alfréd megpecsételi a szerződést, mely alapján a vikingeknek odaadja az angliai földeket amiket már Ecbert király is odaígért nekik, majd testvérén kívül letartóztatja az összeesküvő előkelőket, megmutatva ezzel, hogy hogyan is kell két fontos történetszálat előremozdítani egyetlen jeleneten belül. Később az elfogott nemeseket felakasztják, majd hulláikat ugrás közben kimerevített labdarúgó védősorfalként kipakolják a mocsokba. Ugyan ezt a meccset bukták, de legalább csapatkapitányuk, Aethelred még életben van.

- A vereséget szenvedett Harald visszatér Yorkba. A városban maradt paleovikingek vezére, a kicsivel modernebbnek tűnő Kromanyulf már nem akarja elfogadni a Jóhajút uralkodójnak, Harald viszont annyira azért nem lúzer, hogy ezt is lenyelje, úgyhogy embereivel levágja a méltatlankodókat. Egy Kromanyulf oldalán harcoló férfin láthatjuk ezúttal a leggagyibb cuccot, egy rendkívül otromba bőrtabardot, ami csak kicsivel néz ki jobban annál, amit a Frédi és Béni filmekben hordanak.

- Ezek után Harald bemutatja Magnust, majd végig üvölti terveit, hogy mindenki hallja: “York városa egy hatalmas város lesz! Egy birodalom központja! A MI BIRODALMUNKÉ! Amely innen Kattegatig fog nyúlni! IRORSZÁGTÓL FRANKIÁIG! SKÓCIÁTÓL A RUSZ SZTYEPPÉKIG! ÉS MINDENKINEK SZAR CUCCA LESZ! JEÁÁ!!!”

- Vasderekú Björn Ubbéékkal vitatja meg Lagertha titokzatos eltűnését. Testvére emlékezteti mondjuk, hogy apjuk is csak úgy eltűnt anno. Björn erre megjegyzi hogy Lagertha ‘nem olyan’. Na igen, meg azért Ragnar tizenvalahány év múlva (értsd: egy-két jelenet váltáson belül) elő is került. Torvi fejezi be aztán a diskurzust egy olyan szinten értelmetlen és semmitmondó vélemény nyilvánítással, ami még Paulo Coelhonak is becsületére válna. Még Björn sem igazán érti.

- 1954-ben a svédországi Helgö szigetén egy 8. századra datálható kereskedő település feltárása során előkerült egy Észak-Indiából származó kis Buddha szobrocska. A legvalószínűbb szituáció, hogy a szobrocska kézről kézre járt, több ember kezében is megfordult, mire az hosszú út és idő (a szobrocska a 6. században készülhetett) után eljutott Skandináviába. A sorozat felfogásában ez úgy néz ki, hogy van egy távol-keleti Buddha szobor kereskedő(?), aki Kattegatban jár és mellesleg terjeszti a Buddha tanait. Hvitserknek ez nagyon megtetszik, beszerez egy szobrocskát, majd később ő is elkezdi osztani Ivarnak a keleti világnézet bölcsességeit. Igen. Pontosan. Athelstan, a lindisfarnei szerzetesből lett viking után ismerjétek meg Hvitserket, a buddhista vikinget. Nincsenek szavak.

- Ivar meg akarja támadni Angliát. Kezében egy sakkbábut forgatgat és azt mondja, hogy szeretne majd sakkozni Alfréddal, de ezúttal a csatatéren. Sok mindent hajlandó voltam már ebben a sorozatban végignézni, azt viszont nagyon nem szeretném végignézni ahogy Ivar és Alfréd sakkoznak.

- Ivar terveihez további szövetségeseket keres, így megjelenik nála Erős Olaf király (Olaf the Stout) követe. Ugyan én el tudom hinni, hogy mielőtt még Norvégia egyesítve lett volna, volt valahol egy kiskirály akit Erős Olafnak hívtak, azt viszont egy kicsit azért aggasztónak érzem, hogy eredetileg a 11. század elején, Széphajú Harald után 85 évvel uralkodó II. (Szent) Olafot hívták így, szóval, hogyha tényleg őrá gondoltak, akkor az időrend megint kapott egy jó nagy pofont. A másik akire gondolhattak az az 1992-es The Lost Vikings nevű videójáték egyik karaktere, ebben az esetben senki se lepődjön meg ha a következő évadban már dinoszauruszok ellen fognak harcolni az északiak. :)

- A vikingek kiköltöznek újdonsült angliai birtokukra, és elkezdik a mezőgazdasági munkákat megszervezni. Ubbe a szántóföld mellett egy heringgel a kezében társalog néhány jóemberrel, bizonyára azt vitatják meg, hogy melyik évszakban érdemes elvetni a halakat a legbőségesebb termésért. Björn közben rájön, hogy neki ez a falusi élet nem bejövős, úgyhogy elhatározza, hogy inkább megpróbálja visszavenni Kattegattert Ivartól, Gunnhild tanácsára, a nemrég még ellenségnek számító Harald segítségével. Björnre most amúgy is rájár a rúd, hisz most rekord hosszúságú idő, négy jelenet alatt sikerült csak összejönnie Gunnhilddel. Az Elsewithtel való kavarásának a mellékszála ezek szerint befejeződött és teljesen céltalan volt… vagy mégse?

- Alfréd ismét lebetegszik (történeti források valóban tanúskodnak róla, hogy egész életében egy különös betegségben szenvedett), és eszméletlenül fekszik ágyában. Ekkor kiderül, hogy felesége gyereket vár (vajon ki lehet az apja, csak nem Björn?!). Nem sokkal később az ügyeletes angolszász egyházi méltóságok a trónteremben szóvá teszik, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy egy beteg királyuk legyen. Igazán példát vehetnének a skandinávok toleranciájáról, ők egy csonttörékenységben szenvedő alakot fogadtak el uralkodójuknak. Mindenesetre Aethelred testvére védelmére kel, amitől a bíborosok(?) megnyugszanak. Anyja, Judit, viszont ekkor megijed népszerűségétől és erejétől, és mivel már korábban is majdnem összeesküdött Alfréd ellen, így saját maga készít neki mindenféle erdei gombából egy haláli főzetet, amivel megfűszerezi vacsoráját. Aethelred ezért kicsit csalódik az anyjában, haláltusájában úgy lefejeli az étkezőasztalt, hogy azt pontozni lehetne, majd Joffrey Baratheonéhoz hasonlatos bőrszín elváltozások közepette megdöglend.

- Ebben a részben egyébként az izlandi történetszál is folytatódik. A kitaszított Eyvindék fia, Helgi fagyási sérülésekkel tele visszatér Flokiékhoz, miközben ők autentikus rothasztott halból készült levest szürcsölnek. Helgi elmondja, hogy az egész családjuk beteg és éheznek és segítséget kér Flokiéktól. Száműzetés ide vagy oda, mivel Flokiék igazi jófejek, így elindulnak nekik segíteni.

Vikingek, 5. évad, 15. rész – Pokol

- Miután Ivar kilyuggatta a jós fejét, ivarérett gárdistáival kiviteti az erdőbe a holttestét, ahol aztán elégetik. Másnap reggel Hvicek felkeresi a jóst, bizonyára azzal a háttérszándékkal, hogy a logikai buktatókkal teletömött forgatókönyvet egy kizárólag rébuszokban beszélő őrülttel értelmeztesse, ámde annak hűlt helye, csupán egy még mindig vértől tocsogó rongydarabot talál az öreg fekhelyén. Eztán Ivart vonja kérdőre a jós holléte kapcsán, aki persze eljátssza, hogy nem tud semmit az eltűnéséről, de megígéri, hogy kiderítteti ki állhat mögötte. Miután Hvicek lelép Ivar arcán viszont kiütközik az őszinte megdöbbenés; bizonyára neki is leesett, hogy eztán neki sem lesz kivel értelmeztetni a logikai buktatókkal teletömött forgatókönyvet.

- Később Ivar a nagy csarnokban megígéri mindenki előtt, hogy elő fogja keríteni azt, aki a jós eltűnéséért felelős. Mögötte látszódnak a plafonról lelógó zászlói, melyek egy fekete, kerék szerű szimbólumot ábrázolnak fehér háttérben, azt pedig vörös részek övezik. Valahogy nagyon-nagyon emlékeztetnek egy hasonló zászlóra valahonnan, de most a világért sem jut eszembe, hogy azt hol láttam már korábban…

- A ‘Hail I-var! Hail I-var!’ kántálás ütemére meglepően passzol az ‘E-lég lesz! E-lég lesz!’ rigmus is, amivel ennek a kínos jelenetnek a végét kívánom megidézni.

- Saint Randomsburghban készülnek a nagy csatára Jóhajú Harald ellen. Ubbe és Torvi ezt az eseményt persze megint a Skyrim cosplayjel keveri össze. Tény ami tény, ha belebotlanak a rifteni tolvajcéhbe, egyből szövetségesekre fognak lelni. Ubbe egyébként az előkészületekben Alfrédnak megmutatja mi az a katapult, mert hogy a wessexi király nem ismeri ezt a szerkezetet. Aha. Oké... Persze, az egy dolog hogyha nem volt nagyon használatban, na de az hogy nem is ismeri már enyhén szólva súlyos. Mindig le tud nyűgözni ez a sorozat.

- Heahmund a csata előtti estén a pokolról álmodik, amiben van Gollam, szarvasember, meg tojásban lévő kisbaba. Az egészből később levonja a konzekvenciát; szakítania kell Lagerthával, különben a pokolra jut. Ezt meg is teszi, Lagertha pedig dühében előhúz a kalapból egy random közhelyet: “Szerintem te soha nem is szerettél.” Akármi is ennek az állításnak a valóság alapja, azért senki ne haragudjon meg rám, ha nem tudom Heahmundot hibáztatni. Ha sebesülten elfognak ellenségeim, de az egyetlen személy közülük aki meg akar és meg is tud nekem kegyelmezni az egy egész jól kinéző hölgy aki cserébe azt akarja, hogy (rendszeresen) feküdjek le vele, akkor nem fogok ellenkezni. Érzések ide vagy oda.

- Harald táborában felbukkan Magnus, aki a Wessex-ellenes státuszból keresztény-ellenes rangra léptette elő magát. Csatlakozni akar Haraldhoz és elmondja neki, hogy a wessexiek sereggel érkeztek ellene. Ebből az egy infó morzsából a Jóhajú egyből levágja, hogy mi az angolszászok terve és el is indítja seregét ellenük, ezzel belerohanva a csapdába amit állítottak seregének. Az angolszászok az internetes biztonság taktikáját vetik be: három oldalról is tűzfallal veszik körbe a viking hadat.

- A csata a már jól bevált, mindenki mindenhol mindenki ellen formulát követi, de ezúttal kiegészül lángolva rohangáló alakokkal. A küzdelem két halálos áldozata Heahmund püspök és a Neanderjarl, mindkettőt a kizárólag őket célzó, bármilyen irányból érkező nyílvesszők sebesítik meg halálosan (Heahmund történetesen kettőt kap előlről, egyet meg hátulról, tehát legalább egy angolszász nyílvessző volt). De nem az összes nevesített szereplőnek alakul ilyen rosszul a küzdelem, hiszen az előző részben megismert paleoviking csaj, Gunnhild a csatatéren összeakasztja fegyverét Björnnel, aki a harc közben egyből beleszeret, ezért meg is kegyelmez neki, miután legyőzte. Végül Harald levágja, hogy rosszul áll a szénájuk, így visszavonulót fúj, ezzel a győzelem a wessexiek ölébe hull, ők pedig az arcukra száradt vért még akkor sem képesek lemosni magukról, miután hazaérnek Randomsburghba.

- A csata után egyébként Lagertha eltűnik, sehol sem találják, hiába nézik végig a halottakat a csatatéren. Ubbe az egyik halott csatalányról azt hiszi, hogy ő az, de mikor Björn is megnézi, megállapítja, hogy nem ő az, mert Lagertha mindig egy Thor kalapácsot hordott a derekán (wtf?). Gondolom az arcáról nem lett volna egyszerűbb megállapítani, hogy nem ő az. Björn egyébként megjegyzi, hogy nem hiszi, hogy meg fogják találni. Én a helyükben azért még feladnék egy hírdetést a Csellengőkben. (ELTŰNT! Lagertha, 60 év körüli, 40-nek kinéző pajzsszűz, egy fiú anyja.)

- Miközben dúl a harc, Randomsburghban Alfréd anyja, Judith, megkínoztatja az egyik összeesküvő angolszász nemest, és kideríti, hogy Aethelred volt a király elleni összeesküvés vezetője. A csata után ezt elmondja Alfrédnak, aki, tekintetéből ítélve testvére jófejségét nem (csak) ingyen ölelésekkel fogja meghálálni.

- Harald visszahajózik Yorkba. Az út közben észreveszi, hogy a hajóján van Magnus is, akivel jól megbeszélik, hogy irgum-burgum, de utálják a keresztényeket és hogy Jézusnak is le fog járni az ideje. Magnus szerint biztosan győzedelmeskedni fognak. E beszélgetés alapján bizonyára valami olyat terveznek, ami után még Varg Vikernes is megnyalná mind a tíz ujját… vagy ez egy teljesen az idő kitöltésre szolgáló beszélgetés volt, és lövésük sincs, hogy ez után a vereség után hogyan tovább… Ja. Inkább az utóbbi.