A címet meglátva már jó előre tartottam ettől az epizódtól. Félelmem nem volt alaptalan, hisz ismét kaptunk egy különösen retardált történelmi interpretációt Vikings módra.
- A Harald elleni harcban nyújtott segítségért cserébe Alfréd megpecsételi a szerződést, mely alapján a vikingeknek odaadja az angliai földeket amiket már Ecbert király is odaígért nekik, majd testvérén kívül letartóztatja az összeesküvő előkelőket, megmutatva ezzel, hogy hogyan is kell két fontos történetszálat előremozdítani egyetlen jeleneten belül. Később az elfogott nemeseket felakasztják, majd hulláikat ugrás közben kimerevített labdarúgó védősorfalként kipakolják a mocsokba. Ugyan ezt a meccset bukták, de legalább csapatkapitányuk, Aethelred még életben van.
- A vereséget szenvedett Harald visszatér Yorkba. A városban maradt paleovikingek vezére, a kicsivel modernebbnek tűnő Kromanyulf már nem akarja elfogadni a Jóhajút uralkodójnak, Harald viszont annyira azért nem lúzer, hogy ezt is lenyelje, úgyhogy embereivel levágja a méltatlankodókat. Egy Kromanyulf oldalán harcoló férfin láthatjuk ezúttal a leggagyibb cuccot, egy rendkívül otromba bőrtabardot, ami csak kicsivel néz ki jobban annál, amit a Frédi és Béni filmekben hordanak.
- Ezek után Harald bemutatja Magnust, majd végig üvölti terveit, hogy mindenki hallja: “York városa egy hatalmas város lesz! Egy birodalom központja! A MI BIRODALMUNKÉ! Amely innen Kattegatig fog nyúlni! IRORSZÁGTÓL FRANKIÁIG! SKÓCIÁTÓL A RUSZ SZTYEPPÉKIG! ÉS MINDENKINEK SZAR CUCCA LESZ! JEÁÁ!!!”
- Vasderekú Björn Ubbéékkal vitatja meg Lagertha titokzatos eltűnését. Testvére emlékezteti mondjuk, hogy apjuk is csak úgy eltűnt anno. Björn erre megjegyzi hogy Lagertha ‘nem olyan’. Na igen, meg azért Ragnar tizenvalahány év múlva (értsd: egy-két jelenet váltáson belül) elő is került. Torvi fejezi be aztán a diskurzust egy olyan szinten értelmetlen és semmitmondó vélemény nyilvánítással, ami még Paulo Coelhonak is becsületére válna. Még Björn sem igazán érti.
- 1954-ben a svédországi Helgö szigetén egy 8. századra datálható kereskedő település feltárása során előkerült egy Észak-Indiából származó kis Buddha szobrocska. A legvalószínűbb szituáció, hogy a szobrocska kézről kézre járt, több ember kezében is megfordult, mire az hosszú út és idő (a szobrocska a 6. században készülhetett) után eljutott Skandináviába. A sorozat felfogásában ez úgy néz ki, hogy van egy távol-keleti Buddha szobor kereskedő(?), aki Kattegatban jár és mellesleg terjeszti a Buddha tanait. Hvitserknek ez nagyon megtetszik, beszerez egy szobrocskát, majd később ő is elkezdi osztani Ivarnak a keleti világnézet bölcsességeit. Igen. Pontosan. Athelstan, a lindisfarnei szerzetesből lett viking után ismerjétek meg Hvitserket, a buddhista vikinget. Nincsenek szavak.
- Ivar meg akarja támadni Angliát. Kezében egy sakkbábut forgatgat és azt mondja, hogy szeretne majd sakkozni Alfréddal, de ezúttal a csatatéren. Sok mindent hajlandó voltam már ebben a sorozatban végignézni, azt viszont nagyon nem szeretném végignézni ahogy Ivar és Alfréd sakkoznak.
- Ivar terveihez további szövetségeseket keres, így megjelenik nála Erős Olaf király (Olaf the Stout) követe. Ugyan én el tudom hinni, hogy mielőtt még Norvégia egyesítve lett volna, volt valahol egy kiskirály akit Erős Olafnak hívtak, azt viszont egy kicsit azért aggasztónak érzem, hogy eredetileg a 11. század elején, Széphajú Harald után 85 évvel uralkodó II. (Szent) Olafot hívták így, szóval, hogyha tényleg őrá gondoltak, akkor az időrend megint kapott egy jó nagy pofont. A másik akire gondolhattak az az 1992-es The Lost Vikings nevű videójáték egyik karaktere, ebben az esetben senki se lepődjön meg ha a következő évadban már dinoszauruszok ellen fognak harcolni az északiak. :)
- A vikingek kiköltöznek újdonsült angliai birtokukra, és elkezdik a mezőgazdasági munkákat megszervezni. Ubbe a szántóföld mellett egy heringgel a kezében társalog néhány jóemberrel, bizonyára azt vitatják meg, hogy melyik évszakban érdemes elvetni a halakat a legbőségesebb termésért. Björn közben rájön, hogy neki ez a falusi élet nem bejövős, úgyhogy elhatározza, hogy inkább megpróbálja visszavenni Kattegattert Ivartól, Gunnhild tanácsára, a nemrég még ellenségnek számító Harald segítségével. Björnre most amúgy is rájár a rúd, hisz most rekord hosszúságú idő, négy jelenet alatt sikerült csak összejönnie Gunnhilddel. Az Elsewithtel való kavarásának a mellékszála ezek szerint befejeződött és teljesen céltalan volt… vagy mégse?
- Alfréd ismét lebetegszik (történeti források valóban tanúskodnak róla, hogy egész életében egy különös betegségben szenvedett), és eszméletlenül fekszik ágyában. Ekkor kiderül, hogy felesége gyereket vár (vajon ki lehet az apja, csak nem Björn?!). Nem sokkal később az ügyeletes angolszász egyházi méltóságok a trónteremben szóvá teszik, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy egy beteg királyuk legyen. Igazán példát vehetnének a skandinávok toleranciájáról, ők egy csonttörékenységben szenvedő alakot fogadtak el uralkodójuknak. Mindenesetre Aethelred testvére védelmére kel, amitől a bíborosok(?) megnyugszanak. Anyja, Judit, viszont ekkor megijed népszerűségétől és erejétől, és mivel már korábban is majdnem összeesküdött Alfréd ellen, így saját maga készít neki mindenféle erdei gombából egy haláli főzetet, amivel megfűszerezi vacsoráját. Aethelred ezért kicsit csalódik az anyjában, haláltusájában úgy lefejeli az étkezőasztalt, hogy azt pontozni lehetne, majd Joffrey Baratheonéhoz hasonlatos bőrszín elváltozások közepette megdöglend.
- Ebben a részben egyébként az izlandi történetszál is folytatódik. A kitaszított Eyvindék fia, Helgi fagyási sérülésekkel tele visszatér Flokiékhoz, miközben ők autentikus rothasztott halból készült levest szürcsölnek. Helgi elmondja, hogy az egész családjuk beteg és éheznek és segítséget kér Flokiéktól. Száműzetés ide vagy oda, mivel Flokiék igazi jófejek, így elindulnak nekik segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése