Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy megosszam meglátásaimat a Michael Hirst által létrehozott Vikingek című történelmi jellegű sorozatról. A blogban főleg epizódonként elemzem a sorozatot a teljesség igénye nélkül. Fő célja a szórakoztatás, de a legtöbb szempont amit figyelembe veszek az történelmi és régészeti ismereteimen alapszik. Jómagam régész végzettséggel rendelkezek és egyik hobbim a Viking kor viseletének, életmódjának és harcászatának bemutatása (közismertebb nevén hagyományőrzés).
- Hvicek néhány száz mérfölddel és egy évszakkal odébb megérkezik Erős Olaf hófödte falujába, Nonamesdalrba. A közösségi csarnokban Ragnar fiát egy… nézzük csak, mit nem láttunk még a sorozatban… törpenövésű ember fogadja. (Félreértés ne essék, szerintem egy jópofa ötlet, arra viszont mindenképp kíváncsi lennék, hogy ez a szereplő Tyrion népszerűsége nélkül is bekerült volna.) A törpicsek elmondja, hogy elvezeti Olafhoz, de először anyaszült meztelenre kell vetkőznie. Rossz az aki rosszra gondol, hisz egy jelenettel később kiderül, hogy Olaf egy hóbagoly által őrzött szaunában fogadja vendégét. Hvicek a welcome drink után azt mondja Olafra, hogy ő a Buddha. Aha. A nagy túróst a Buddha, ő a kib*szott Gogmagog a Korgoth of Barbariából. Innentől egyébként egy mondatban össze lehet foglalni, ezt a történetszálat az epizódban: Hvicek azt szeretné, hogy Olaf segítsen neki Ivar ellen harcolni, de ő nem akar, ezért elfogja Hviceket, a szaunában kínoztatja, de a rész legvégére meggondolja magát és azt mondja, hogy mégis segít neki Ivar ellen harcolni. Összességében én erre egy kettesalát adnék.
- Yorkban a szerelmi háromszög tovább eszkalálódik, ahogy Björn lecsapja Harald kezéről Gunnhildot és feleségül veszi. A lakodalmon Harald odébb tessékel egy övsömört szimbolizáló zekét viselő férfit, hogy néhány kedves szót váltson a Vasderekúval. Beszélgetésük közben persze egyértelműen látszik, hogy Harald szívesebben látná csevegő partnerét pár méterrel a föld alatt, főleg hogy ő még azzal is visszavág neki, hogy sosem lesz Norvégia királya, mert hát az nem hatalomtól, címektől, seregektől vagy későbbi történészek álláspontjától függ, hanem az istenek ajándékától. Björn ennél jobban csak akkor sérthette volna meg Haraldot, ha közli vele, hogy ezervalahányszáz évvel később egy finn fogja őt alakítani.
- Gatterban Ivar szomorúan szembesül vele, hogy rendkívül ocsmány faszobrát valaki - esélyesen egyetlen vágással - vertikálisan kettészelte. Ehhez a művelethez mondjuk legalább egy transformerre szükség lehetett (most mivan, Arthur udvarában is voltak már), úgyhogy a kripli elő is veszi a leggyanúsabb embert, Hvicek otthon hagyott barátnőjét, Thorát, aki kétségkívül teliholdkor transformerré szokott alakulni. Bűnrészességét mondjuk nem tagadja mikor elbeszélget vele Ivar, utána viszont meglepően szabadon engedi. Legalább is addig amíg később az erdőben elkapják gjermundbu sisakos testőrei, belocsolják szurturköpettell (vagy akármi is legyen a benzin korabeli norvég megfelelője) és elevenen megégetik a többi renitens Ivar tagadóval. Remélem ez egy jó lecke lesz Hviceknek, hogy legközelebb egy kevésbé égő barátnőt válasszon.
- Tudom, hogy ezen a ponton már nem kéne, de nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy a Norsemenben autentikusabb ásót használnak, mint amivel Floki temeti el Audot. Hiába, az én életemben sajnos nem csak a lila tehenes csoki képviseli a leggyengédebb kísértést.
:(
- Judit királyné a wessexi vadonba jár hogy a vajákos Biri nénével kezeltesse mellrákját (ugyanis kiderül, hogy az van neki) és mit ad isten, megtalálja Lagerthát a sarokban, aki meg van zavarodva, úgyhogy hazaviszi Randomsburghba. Visszaemlékezéseiből aztán megtudjuk, hogy Heahmund halála után az erdőben újraélte Ragnar halálát (persze úgy hogy ő ott sem volt) de több különböző szerepbe képzeli magát, mint Aelle király, a kivégzés kitervelője, meg mint a kígyópakoló ember aki a kígyókat Ragnar vermébe pakolta. Végül is logikus, megőrülsz a legfrissebb szeretőd halála miatt, aztán az első férjedről kezdesz el hallucinálni. De hát mi keresnivalója van a logikának a tébolyban, nemde?
- Egyébként semmi baj, Lagertha nem sokkal később kipiheni a háborodott elmeállapotot. Némi változás azért csak történik, mert ebéd közben elmondja, hogy ő már nem pajzsszűz hisz elvesztette a… pajzsát. Legalább most már tudjuk mi a pajzsszüzesség kritériuma. Pluszban jó hír egyébként az ilyesmi kedvelőinek, hogy Lagertha és Judit között erősen érik a szerelmi szál.
- Ubbe és Torvi ezalatt a burgonet boysszal elindult hogy felvegye a harcot a Wales irányából Wessex felé tartó dánokkal. Szárnysegédük rosszallása ellenére kíséret nélkül indulnak el tárgyalni vezéreikkel. Hamar kitudódik, hogy itt az összes dán harcosnak Ubbe képviseli a legnedvesebb álmait, hisz amikor megérkeznek táborukba, egy emberként kezdik kántálni a nevét. A dánokat, három király vezeti, Hemming, Angantyr és Frotho. Ubbe felajánlja nekik, hogy háborúskodás helyett inkább telepedjenek le azon a földön amit Alfrédtól kaptak. Ezt csak Frotho nem fogadja el, úgyhogy Ubbe őt kihívja párbajra, aki erre ezt feleli: “Ez engem nagyon boldoggá tesz Ubbe Lothbrok.” Én pedig ezt válaszolom: “Ubbe Ragnarsson a neve, te igen gyökér.”
- Megszületik Ivar, azazhogy Dugulf fia, Baldur. Sajnos ez a gyerek is kripli, és ennek Ivar nagyon-nagyon nem örül, ezért születése után nem sokkal kicsoszog az erdőbe és behelyezi egy gödörbe a csecsemőt, ezzel halálra ítélve a porontyot. Nade mi is a deformitása a gyereknek? Nem tudjuk meg, szóval egy kis kutatómunkát igényel ennek kiderítése. Mihelyst megszületik, a bába megmondja, hogy nem fogja tudni a gyerek az anyjától a tejet magához venni. Ezen kívül a csecsemőt magát sosem látjuk, csupán a pólyát amibe be van tekerve, de a gügyögését halljuk. Tehát, a leghihetőbb, hogy a gyermek test nélkül született. Hisz komolyan belegondolva Csonttalan Ivar fia Testtelen Baldur nagyon jól beleillik a sorozat narratívájába.
- Aethelredet eltemetik a Saint Randomsburgh multifunkciós tróntermének padlójába vágott Aethelred méretű lyukba. Halotti lepel gyanánt csupán egy kispárna huzat jutott neki, sejtésem szerint ezzel kompenzálva az előkelő temetkezési helyet. Alfréd a Másnaposok: Wessex legpocsékabb részét éli át ahogy a kómából felébredve a szertartás közepén lép be a terembe és szerez tudomást testvére haláláról. Anyja lódít egyet, hogy nem tudja hogyan halt meg Aethelred, de később amikor csak kettesben vannak már elmondja Alfrédnak, hogy neki köszönhetően fejelte meg az étkezőasztalt, megelőzve ezzel a további ármánykodásokat. Az uralkodó ezen módfelett kiakad és kiéli bosszúját az említett asztalon és a többi anakronisztikus bútoron (ezaz, remélem ebből tanulnak majd a díszlettervezők!). Miután a dühroham véget ér, anyja közli vele, hogy egy királynak nem lehetnek érzései és fel kell készülnie rettenetes dolgok elvégzésére, ha szeretne túlélni. Uhh. Nem csoda hogy nem ez lett a Burger King jelmondata.
- Vikingek ivós játék újabb pontja: egy feles, ha valaki az étkezés közben az ujjait szopogatja.
- Izland. Azt hittétek végig, hogy az Antiflokista Eyvindék a genyák? Akkor itt az új fordulat, hisz valójában a Floki-párti Kjettilék a szarcsimbókok! Megérkeznek ugye a száműzött Eyvindék házához, ami olyan jól van szigetelve, hogy még az eső is beesik. (Én egyébként a valóságban nem tudok elképzelni ennyire életképtelen kora középkori izlandi telepeseket, akik hat ember munkaerejéből csak ezt tudják összehozni lakóház gyanánt.) Miközben felkészülnek hogy hazamenjenek, Floki kilép a házból és felfedezi a tengerpartot. Mikor visszamegy Kjettil furcsán viselkedik, majd fiaival elkezdi módszeresen legyilkolni Eyvindet és családját, Flokit pedig lefogják, hogy ne tudjon semmit se tenni ellene. Nem mondom hogy ez az egész a semmiből jött, de… ez az egész semmiből jött.
- Visszatér a gyilkos expedíció az izlandi főtelepülésre, Kjettil lánya, Aud pedig megtudja hogy Eyvindnek és egész pereputtyának kampó, apjának és testvéreinek hála. Audot ez annyira megviseli, hogy leveté magát a vízesésbe, egyúttal biztosítva azt is, hogy nehogy esélye legyen bármit is beteljesíteni, amit például a Laxdæla saga írt róla. Ez Flokit is igen rosszul érinti.
- Ivar Norheimben… bocsánat, Kattegatban megint összecsődíti a népet. Ebben az ismét rendkívül retardált módon félbevágott jelenetben (melyet azzal szakítanak meg, hogy Judit Randomsburghból kipaterolja Aethelred özvegyét) azzal hergeli fel a népet hogy egy ellenségképet ad nekik. Ez az ellenségkép viszont egyáltalán nem konkrét, hanem egyszerűen csak a többesszám harmadik személye, az ‘ők’. Nem tudom hogy ez most a gyülekezés jogának a körmönfont módon való megszüntetése, de ezek szerint mostantól Kattegatban mindenki ellenség lehet aki egy főnél több emberből álló társaságokba verődik.
- Ivar később az éjszaka kellős közepén beoson Hvicekhez, bizonyára fókazsír segítségével. Igaz, nem teljesen nesztelen, mert a Tan Kapujának legfrissebb követője késsel a kezében emelkedik fel ágyából. A kripli elmondja testvérének, hogy szerinte már nincs neki itt szerepe, ezért menjen el Kattegatból követségbe az Erős Olafhoz, különben megégeti újdonsült barátnőjét. Hvicek ezt megfogadja, de mivel nem okos, így a barátnőjét otthon hagyja. Gondolom ha ideges lesz miatta akkor majd meditál.
- Isteneknek hála kapunk egy szerelmi háromszöget is, Harald-Gunnhild-Björn felállásban. Nagyon nem részletezem, mert kicsit fáj tőle a fejem, de Gunnhild ruhája legalább ...szexi?
A címet meglátva már jó előre tartottam ettől az epizódtól. Félelmem nem volt alaptalan, hisz ismét kaptunk egy különösen retardált történelmi interpretációt Vikings módra.
- A Harald elleni harcban nyújtott segítségért cserébe Alfréd megpecsételi a szerződést, mely alapján a vikingeknek odaadja az angliai földeket amiket már Ecbert király is odaígért nekik, majd testvérén kívül letartóztatja az összeesküvő előkelőket, megmutatva ezzel, hogy hogyan is kell két fontos történetszálat előremozdítani egyetlen jeleneten belül. Később az elfogott nemeseket felakasztják, majd hulláikat ugrás közben kimerevített labdarúgó védősorfalként kipakolják a mocsokba. Ugyan ezt a meccset bukták, de legalább csapatkapitányuk, Aethelred még életben van.
- A vereséget szenvedett Harald visszatér Yorkba. A városban maradt paleovikingek vezére, a kicsivel modernebbnek tűnő Kromanyulf már nem akarja elfogadni a Jóhajút uralkodójnak, Harald viszont annyira azért nem lúzer, hogy ezt is lenyelje, úgyhogy embereivel levágja a méltatlankodókat. Egy Kromanyulf oldalán harcoló férfin láthatjuk ezúttal a leggagyibb cuccot, egy rendkívül otromba bőrtabardot, ami csak kicsivel néz ki jobban annál, amit a Frédi és Béni filmekben hordanak.
- Ezek után Harald bemutatja Magnust, majd végig üvölti terveit, hogy mindenki hallja: “York városa egy hatalmas város lesz! Egy birodalom központja! A MI BIRODALMUNKÉ! Amely innen Kattegatig fog nyúlni! IRORSZÁGTÓL FRANKIÁIG! SKÓCIÁTÓL A RUSZ SZTYEPPÉKIG! ÉS MINDENKINEK SZAR CUCCA LESZ! JEÁÁ!!!”
- Vasderekú Björn Ubbéékkal vitatja meg Lagertha titokzatos eltűnését. Testvére emlékezteti mondjuk, hogy apjuk is csak úgy eltűnt anno. Björn erre megjegyzi hogy Lagertha ‘nem olyan’. Na igen, meg azért Ragnar tizenvalahány év múlva (értsd: egy-két jelenet váltáson belül) elő is került. Torvi fejezi be aztán a diskurzust egy olyan szinten értelmetlen és semmitmondó vélemény nyilvánítással, ami még Paulo Coelhonak is becsületére válna. Még Björn sem igazán érti.
- 1954-ben a svédországi Helgö szigetén egy 8. századra datálható kereskedő település feltárása során előkerült egy Észak-Indiából származó kis Buddha szobrocska. A legvalószínűbb szituáció, hogy a szobrocska kézről kézre járt, több ember kezében is megfordult, mire az hosszú út és idő (a szobrocska a 6. században készülhetett) után eljutott Skandináviába. A sorozat felfogásában ez úgy néz ki, hogy van egy távol-keleti Buddha szobor kereskedő(?), aki Kattegatban jár és mellesleg terjeszti a Buddha tanait. Hvitserknek ez nagyon megtetszik, beszerez egy szobrocskát, majd később ő is elkezdi osztani Ivarnak a keleti világnézet bölcsességeit. Igen. Pontosan. Athelstan, a lindisfarnei szerzetesből lett viking után ismerjétek meg Hvitserket, a buddhista vikinget. Nincsenek szavak.
- Ivar meg akarja támadni Angliát. Kezében egy sakkbábut forgatgat és azt mondja, hogy szeretne majd sakkozni Alfréddal, de ezúttal a csatatéren. Sok mindent hajlandó voltam már ebben a sorozatban végignézni, azt viszont nagyon nem szeretném végignézni ahogy Ivar és Alfréd sakkoznak.
- Ivar terveihez további szövetségeseket keres, így megjelenik nála Erős Olaf király (Olaf the Stout) követe. Ugyan én el tudom hinni, hogy mielőtt még Norvégia egyesítve lett volna, volt valahol egy kiskirály akit Erős Olafnak hívtak, azt viszont egy kicsit azért aggasztónak érzem, hogy eredetileg a 11. század elején, Széphajú Harald után 85 évvel uralkodó II. (Szent) Olafot hívták így, szóval, hogyha tényleg őrá gondoltak, akkor az időrend megint kapott egy jó nagy pofont. A másik akire gondolhattak az az 1992-es The Lost Vikings nevű videójáték egyik karaktere, ebben az esetben senki se lepődjön meg ha a következő évadban már dinoszauruszok ellen fognak harcolni az északiak. :)
- A vikingek kiköltöznek újdonsült angliai birtokukra, és elkezdik a mezőgazdasági munkákat megszervezni. Ubbe a szántóföld mellett egy heringgel a kezében társalog néhány jóemberrel, bizonyára azt vitatják meg, hogy melyik évszakban érdemes elvetni a halakat a legbőségesebb termésért. Björn közben rájön, hogy neki ez a falusi élet nem bejövős, úgyhogy elhatározza, hogy inkább megpróbálja visszavenni Kattegattert Ivartól, Gunnhild tanácsára, a nemrég még ellenségnek számító Harald segítségével. Björnre most amúgy is rájár a rúd, hisz most rekord hosszúságú idő, négy jelenet alatt sikerült csak összejönnie Gunnhilddel. Az Elsewithtel való kavarásának a mellékszála ezek szerint befejeződött és teljesen céltalan volt… vagy mégse?
- Alfréd ismét lebetegszik (történeti források valóban tanúskodnak róla, hogy egész életében egy különös betegségben szenvedett), és eszméletlenül fekszik ágyában. Ekkor kiderül, hogy felesége gyereket vár (vajon ki lehet az apja, csak nem Björn?!). Nem sokkal később az ügyeletes angolszász egyházi méltóságok a trónteremben szóvá teszik, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy egy beteg királyuk legyen. Igazán példát vehetnének a skandinávok toleranciájáról, ők egy csonttörékenységben szenvedő alakot fogadtak el uralkodójuknak. Mindenesetre Aethelred testvére védelmére kel, amitől a bíborosok(?) megnyugszanak. Anyja, Judit, viszont ekkor megijed népszerűségétől és erejétől, és mivel már korábban is majdnem összeesküdött Alfréd ellen, így saját maga készít neki mindenféle erdei gombából egy haláli főzetet, amivel megfűszerezi vacsoráját. Aethelred ezért kicsit csalódik az anyjában, haláltusájában úgy lefejeli az étkezőasztalt, hogy azt pontozni lehetne, majd Joffrey Baratheonéhoz hasonlatos bőrszín elváltozások közepette megdöglend.
- Ebben a részben egyébként az izlandi történetszál is folytatódik. A kitaszított Eyvindék fia, Helgi fagyási sérülésekkel tele visszatér Flokiékhoz, miközben ők autentikus rothasztott halból készült levest szürcsölnek. Helgi elmondja, hogy az egész családjuk beteg és éheznek és segítséget kér Flokiéktól. Száműzetés ide vagy oda, mivel Flokiék igazi jófejek, így elindulnak nekik segíteni.
Boldog új évet kívánok minden olvasómnak! Ezúttal egy már régen beígért adósságomat törlesztem a gyakran intézett kérdések/megjegyzések megválaszolásával. Ugyan nincs sok kérdés/megjegyzés, de azokat próbáltam minél kimerítőbben megválaszolni.
K.: Ha ennyire zavar / ennyi bajod van a sorozattal, akkor minek nézed?
V.: Ezt a kérdést már nem egyszer kaptam meg és végső soron a jogosnak is tartom. Erre több válaszom is van, az egyik, hogy, mivel (nyilvánvalóan) ez az egyik kedvenc történelmi korszakom, így az nagyon érdekel, hogy hogyan adaptálják TV sorozatként. Persze, világos, hogy ez már csak azért sem egy kimerítő válasz, mert volt már olyan, ugyanebben a korszakban játszódó sorozat, aminek a követését pont azért hagytam abba, mert túlságosan zavart hogy a szereplők ruhái vagy a díszletek gyakran köszönőviszonyban sincsenek azzal ami a valós történelmi korszakban volt. Ez a sorozat bizony a BBC ‘The Last Kingdom’-ja, ami Bernard Cornwell Angolszász históriák c. regénysorozata alapján készült. Ebben a tekintetben talán még súlyosabb is a helyzet, mint a Vikingek esetében, hisz Cornwell e könyvek megírásánál komoly kutatómunkát végzett, hogy egy tényleg autentikus és (nem mellesleg) jó történelmi regénysorozatot írjon. Ugyan én még nem jutottam el odáig, hogy a regényeket elolvassam, de részben azért, mert könyv formátumban is megtapasztalható a történet, hagytam abba kb. 3 rész után a TV adaptáció követését. (Last Kingdom első részének történelmi hitelességi elemzéséről egyébként a már korábban említett Lindybeige nevű youtuber, csinált egy nagyon jó és szórakoztató videót, aki tud angolul annak mindenképp ajánlom, link alul.)
Egy szó mint száz, a Vikingeket már csak azért nézem, hogy utána megírjam és megosszam róla a meglátásaimat, gondolataimat. Ha én ebbe nem kezdtem volna bele, akkor szerintem úgy a harmadik évad magasságában már feladtam volna a sorozat nézését, mert véleményem szerint - már történet szempontjából sem - olyan jó, mint amennyire annak tartják sokan.
K.: Ez nem egy dokumentumfilm, hanem egy TV játékfilm sorozat, nem szabad/ nem érdemes a történelmi hitelességét vizsgálni.
V.: Valóban, és ezzel teljesen egyetértek… ami a felvetés első részét illeti. Egy játékfilm sosem lesz teljesen olyan mint a valóság, hiszen az korántsem lenne annyira izgalmas. Elég ha csak belegondolunk más, akár modern korban játszódó sorozatokba vagy filmekbe, pl. nyílvánvalóan (nagy általánosságban) a motorosbandák élete koránt sincs tele annyi drámával és bűncselekménnyel, mint amennyit a Sons of Anarchy (Kemény Motorosok) hét évadába belepakoltak, de sokkal kevesebben lennének arra kíváncsiak, ahogy a közlekedési szabályokat betartva róják az utakat vagy biliárdoznak esténként a krimóban. DE! Semmi sem szab gátat annak, hogy egy-egy sorozat vagy film készői törekedjenek a valóságszerűségre, hisz minél inkább autentikusabb és minél inkább hihetőbb egy film, mind kinézetre, mind cselekményre, annál jobban tudják a nézők beleélni magukat. A történelmi korszakokban játszótó filmeknél ezt a szempontot sajnos nagyon gyakran hajlamosak a készítők elsumákolni, hiszen úgy állnak hozzá, hogy a nézők nagy része nem rendelkezik olyan átfogó történelmi ismeretekkel, ami alapján ki tudják szúrni hogy egy adott felszerelési elem nem volt még abban a korban használatban, vagy egy történelmi személy nem tartózkodhatott ott és akkor, ahol bemutatják. Igaz, manapság már szinte minden történelmi sorozatnál vagy filmnél a stáblistában jelen van egy ‘történész konzulens’ avagy egy olyan szakember, aki jól ismeri a korszakot és akihez tanácsokért fordulhatnak az adott témában, de sokszor nevük csak a marketing miatt tűnik fel és igazából nagyon kevés tanácsát/meglátását fogadják meg. Ilyen volt pl. Ridley Scott Gladiátorja is, ahol a kész film után a történész konzulens konkrétan kérte, hogy vegyék ki a nevét a stáblistából. Ettől függetlenül a közelmúltban készült pár olyan mű, ami kifejezetten törekedett arra, hogy hitelesen bemutassák az adott korszakokat és a történelmi eseményeket is hűen kövessék, nem pedig feláldozzák azokat a sztori oltárán. Ilyenek pl. az HBO Róma sorozata, valamint a 2018 novemberében a Netflix által kiadott Outlaw King, mely a korai 14. század Skóciájába repít vissza.
Érdemes azt a szempontot is figyelembe venni, hogy nagyon sok ember számára a történelmi film az első számú találkozási módja a régmúlt korszakokkal, hisz egyszerre sokkal kényelmesebb, mint felkeresni egy múzeumot és sokkal emészthetőbb, mint elolvasni egy történelemkönyvet vagy akár egy még szárazabb szakirodalmat, így ebből a megközelítésből is jó lenne az autentikusságra odafigyelni.
A Vikingeknél a történelmi hitelesség kifogásolását azért tartom különösen megalapozottnak, hiszen a promóció során nem egyszer hangsúlyozzák ki, hogy ez egy történelmileg hiteles sorozat. A Vikingek készítője, Michael Hirst ezt több interjúban kihangsúlyozza és nem egyszer ‘fényezi’ magát olyan (népszerűbb) sorozatok tükrében, mint a Trónok Harca, hogy ők nem fantasy-t csinálnak, hanem egy történelmi sorozatot. Néhány idézet:
“Korábban is forgatott történelmi alapokon nyugvó sorozatokat, például a Tudorokat vagy a Camelotot, a Vikingek viszont a History Channelnek készült. Nem érezte, hogy nagyobb a nyomás a stábon, hogy még jobban oda kel figyelni a történelmi hitelességre mint korábban?
Fantasztikus lehetőségnek láttam, hiszen pont azért, mert a csatorna neve History Channel (kb. Történelmi csatorna) a nézők úgy ülnek le a sorozat elé, hogy elvárják a nagyobb fokú pontosságot, azt, hogy alapos kutató munka előzze meg a forgatást. És ez valójában így is történt - minden forgatókönyvemet hosszú kutatómunka előzte meg.”
“A Vikingek, büszkén állítom, történelmi tényeken alapul, amit mi sem támaszt alá jobban, mint az, hogy a terület kutatói közül rengetegen gratuláltak nekünk, köztük a Harvard skandináv tudományok tanszékének vezető professzora is. Ő egyébként azt mondta, hogy ez az első alkalom, hogy valaki komolyan vette ősei kultúráját, és ezért nagyon hálás nekünk. Svéd származású, mellesleg.” (Megjegyzés: Hirst ezt ebben az interjúban is megemlíti: https://creativescreenwriting.com/vikings/ A gond ezzel, hogy a Harvard Skandináv Tanulmányok intézete nyelvészettel foglalkozik. Attól hogy valaki nyelvész, folyékonyan beszél óészakiul és sagákat fordít még nem jelenti azt, hogy ért ahhoz amit elsősorban a régészet tud kideríteni, pl. hogy mit hordtak a korszakban az emberek vagy milyen házakban laktak. Ugyanúgy én sem tudtam megítélni, hogy amit egy-egy jelenet erejéig beszélnek saját nyelvükön sorozatban a vikingek az hiteles óészaki e.)
(Az Index.hu 2013-as interjúja Michael Hirsttel. Link: https://index.hu/kultur/2013/09/12/nem_csinibabakat_kerestek_a_vikingekhez/ )
“I don’t have a fictional story that I just add historical details to.”
(Ford.: “Nem egy (szimplán) kitalált történetem van, amihez csupán hozzáteszem a történelmi részleteket.”)
“And although I can take these characters for a walk, I never leave their historical reality behind.“
(Ford.: “És ugyan elvihetem ezeket a szereplőket egy sétára, sosem hagyom hátra a történelmi valóságukat.”)
“And as I said, I have a historical consultant who has many degrees, is extremely bright, and you know, every department at the studio – the costumes, or the production design – all those departments themselves will do a great deal of research, and work on the period, and the details, and it’s fantastically creative and exciting, finding out what people have found out, and what we are doing.”
(Ford.: “És ahogy mondtam, van egy sok végzettséggel rendelkező történész konzulensem, rendkívül okos, és tudod, minden osztály a stúdión belül - a kosztümösök vagy a díszletesek - mindegyik osztály maga nagymértékű kutatói munkát végez a korszakkal kapcsolatban, vagy az egyes részletek tekintetében, illetve elképesztően kreatív és izgalmas kideríteni, hogy ők mire jutottak és hogy összességében mit csinálunk.”)
(Medievalists.net 2015-ös interjúja Michael Hirsttel. Link: http://www.medievalists.net/2015/02/qa-michael-hirst-creator-writer-vikings/ )
“She did extensive research, visiting museums in Stockholm and Norway and talking to Viking scholars.”
(Ford.: “Ő (a sorozat fő ruhatervezője) kimerítő kutatói munkát végzett, melynek során meglátogatott múzeumokat Stockholmban és Norvégiában és beszélt viking szakértőkkel.”)
(irishexaminer.com 2016-ban írt cikke a sorozat fő ruhatervezőjéről, Joan Berginről. Link:
“I take huge pride in the fact that is a very real show, it’s based on real people and real events. And we’re trying to make it as real as we can.”
(Ford.: “Nagy büszkeséget jelent számomra a tény, hogy ez nagyon valóságos műsor, ami valós emberekre és valós eseményekre alapoz. És próbáljuk olyan valóságosra csinálni amennyire csak tudjuk.” - Megjegyzés: Oké, itt már nem korhűségről meg autentikusságról beszél, hanem valósághűségről, de meglátásom szerint egy történelmi témánál az autentikusság és a valóságszerűség kéz a kézben jár.)
K.: Nyugi, senki sem gondolja, hogy történelmileg hiteles.
V.: Valóban, nagyon sok ember akivel beszéltem, tisztában van vele, hogy történelmileg nem hiteles, vagy hogy van kivetnivaló az autentikusság terén. Meglátásom szerint a nézők túlnyomó része szimplán közömbös ezen kérdés iránt, ami teljesen érthető, hisz ha valakinek az ismeretei felületesek egy-egy adott történelmi korszakról, és elsősorban azért ül le a képernyő elé, hogy szórakozzon, az nem fog olyan dolgokkal foglalkozni, hogy a több száz fős viking sereget vezető harcos miért nem hord valami normális védőértékkel bíró páncélt, vagy hogy egy gazdag kereskedő település uralkodója miért madárcsontból és nem nemesfémből csináltat magának koronát. Aztán ott van az a tábor, akik meg úgy gondolják, hogy a sorozat készítői tényleg sok energiát fordítottak arra, hogy történelmileg hiteles legyen. (Ahogy a legelső részeknél még én is többnyire ezt a tábort erősítettem.) Akkor ezt különösen gondnak érzem, ha a sorozat korhűségét filmkritikusok emelik ki. Egy-két példa:
“Abban, hogy a színészek, főleg a Ragnart alakító Travis Fimmel, teljes átszellemültséggel alakítják a 800-as évek barbárjait, valószínűleg az is közrejátszik, hogy az utolsó karperecig minden jelmez autentikusnak tűnik, így nem is csoda, hogy az összes népvándorlásra és középkorra specializálódott régész ismerősöm odáig meg vissza van ezért a sorozatért.” (Megjegyzés: Ugyan kíváncsi vagyok, hogy ez a beszélgetés hogyan nézhetett ki, de azt mindenképpen kihangsúlyoznám, hogy nem sok kolléga van, akik szánt szándékkal azért ül le nézni egy alapvetően szórakoztatásra készült történelmi sorozatot, hogy szakértői szemmel kivesézzék vagy módszeresen keressék a hibákat a díszletekben, szóval feltehetőleg egy ilyen vélemény nyílvánítást nem egy részletes elemzés előzött meg.)
„A széria különlegessége abban rejlik, hogy egy fiktív történetet mesél el, de történelmileg a lehető legkorhűbben próbálták bemutatni a vikingek világát.”
(Forrás: http://filmnezo2.blog.hu/2016/07/26/vikingek_1_evad_kritika (Ebben a cikkben egyébként egy különösen mélypontnak érzem ezt a részletet: “...egy olyan pogány banda, akik leginkább a 300 spártaijai és a Trónok harca vasszülöttei keverékeként írhatóak le.” - Akármennyire is kedvelem George R.R. Martin munkásságát, azt azért egy különösen gáz dolognak érzem ha egy valós történelmi csoportot egy fantasy néppel kell körülírni.))
- Miután Ivar kilyuggatta a jós fejét, ivarérett gárdistáival kiviteti az erdőbe a holttestét, ahol aztán elégetik. Másnap reggel Hvicek felkeresi a jóst, bizonyára azzal a háttérszándékkal, hogy a logikai buktatókkal teletömött forgatókönyvet egy kizárólag rébuszokban beszélő őrülttel értelmeztesse, ámde annak hűlt helye, csupán egy még mindig vértől tocsogó rongydarabot talál az öreg fekhelyén. Eztán Ivart vonja kérdőre a jós holléte kapcsán, aki persze eljátssza, hogy nem tud semmit az eltűnéséről, de megígéri, hogy kiderítteti ki állhat mögötte. Miután Hvicek lelép Ivar arcán viszont kiütközik az őszinte megdöbbenés; bizonyára neki is leesett, hogy eztán neki sem lesz kivel értelmeztetni a logikai buktatókkal teletömött forgatókönyvet.
- Később Ivar a nagy csarnokban megígéri mindenki előtt, hogy elő fogja keríteni azt, aki a jós eltűnéséért felelős. Mögötte látszódnak a plafonról lelógó zászlói, melyek egy fekete, kerék szerű szimbólumot ábrázolnak fehér háttérben, azt pedig vörös részek övezik. Valahogy nagyon-nagyon emlékeztetnek egy hasonló zászlóra valahonnan, de most a világért sem jut eszembe, hogy azt hol láttam már korábban…
- A ‘Hail I-var! Hail I-var!’ kántálás ütemére meglepően passzol az ‘E-lég lesz! E-lég lesz!’ rigmus is, amivel ennek a kínos jelenetnek a végét kívánom megidézni.
- Saint Randomsburghban készülnek a nagy csatára Jóhajú Harald ellen. Ubbe és Torvi ezt az eseményt persze megint a Skyrim cosplayjel keveri össze. Tény ami tény, ha belebotlanak a rifteni tolvajcéhbe, egyből szövetségesekre fognak lelni. Ubbe egyébként az előkészületekben Alfrédnak megmutatja mi az a katapult, mert hogy a wessexi király nem ismeri ezt a szerkezetet. Aha. Oké... Persze, az egy dolog hogyha nem volt nagyon használatban, na de az hogy nem is ismeri már enyhén szólva súlyos. Mindig le tud nyűgözni ez a sorozat.
- Heahmund a csata előtti estén a pokolról álmodik, amiben van Gollam, szarvasember, meg tojásban lévő kisbaba. Az egészből később levonja a konzekvenciát; szakítania kell Lagerthával, különben a pokolra jut. Ezt meg is teszi, Lagertha pedig dühében előhúz a kalapból egy random közhelyet: “Szerintem te soha nem is szerettél.” Akármi is ennek az állításnak a valóság alapja, azért senki ne haragudjon meg rám, ha nem tudom Heahmundot hibáztatni. Ha sebesülten elfognak ellenségeim, de az egyetlen személy közülük aki meg akar és meg is tud nekem kegyelmezni az egy egész jól kinéző hölgy aki cserébe azt akarja, hogy (rendszeresen) feküdjek le vele, akkor nem fogok ellenkezni. Érzések ide vagy oda.
- Harald táborában felbukkan Magnus, aki a Wessex-ellenes státuszból keresztény-ellenes rangra léptette elő magát. Csatlakozni akar Haraldhoz és elmondja neki, hogy a wessexiek sereggel érkeztek ellene. Ebből az egy infó morzsából a Jóhajú egyből levágja, hogy mi az angolszászok terve és el is indítja seregét ellenük, ezzel belerohanva a csapdába amit állítottak seregének. Az angolszászok az internetes biztonság taktikáját vetik be: három oldalról is tűzfallal veszik körbe a viking hadat.
- A csata a már jól bevált, mindenki mindenhol mindenki ellen formulát követi, de ezúttal kiegészül lángolva rohangáló alakokkal. A küzdelem két halálos áldozata Heahmund püspök és a Neanderjarl, mindkettőt a kizárólag őket célzó, bármilyen irányból érkező nyílvesszők sebesítik meg halálosan (Heahmund történetesen kettőt kap előlről, egyet meg hátulról, tehát legalább egy angolszász nyílvessző volt). De nem az összes nevesített szereplőnek alakul ilyen rosszul a küzdelem, hiszen az előző részben megismert paleoviking csaj, Gunnhild a csatatéren összeakasztja fegyverét Björnnel, aki a harc közben egyből beleszeret, ezért meg is kegyelmez neki, miután legyőzte. Végül Harald levágja, hogy rosszul áll a szénájuk, így visszavonulót fúj, ezzel a győzelem a wessexiek ölébe hull, ők pedig az arcukra száradt vért még akkor sem képesek lemosni magukról, miután hazaérnek Randomsburghba.
- A csata után egyébként Lagertha eltűnik, sehol sem találják, hiába nézik végig a halottakat a csatatéren. Ubbe az egyik halott csatalányról azt hiszi, hogy ő az, de mikor Björn is megnézi, megállapítja, hogy nem ő az, mert Lagertha mindig egy Thor kalapácsot hordott a derekán (wtf?). Gondolom az arcáról nem lett volna egyszerűbb megállapítani, hogy nem ő az. Björn egyébként megjegyzi, hogy nem hiszi, hogy meg fogják találni. Én a helyükben azért még feladnék egy hírdetést a Csellengőkben. (ELTŰNT! Lagertha, 60 év körüli, 40-nek kinéző pajzsszűz, egy fiú anyja.)
- Miközben dúl a harc, Randomsburghban Alfréd anyja, Judith, megkínoztatja az egyik összeesküvő angolszász nemest, és kideríti, hogy Aethelred volt a király elleni összeesküvés vezetője. A csata után ezt elmondja Alfrédnak, aki, tekintetéből ítélve testvére jófejségét nem (csak) ingyen ölelésekkel fogja meghálálni.
- Harald visszahajózik Yorkba. Az út közben észreveszi, hogy a hajóján van Magnus is, akivel jól megbeszélik, hogy irgum-burgum, de utálják a keresztényeket és hogy Jézusnak is le fog járni az ideje. Magnus szerint biztosan győzedelmeskedni fognak. E beszélgetés alapján bizonyára valami olyat terveznek, ami után még Varg Vikernes is megnyalná mind a tíz ujját… vagy ez egy teljesen az idő kitöltésre szolgáló beszélgetés volt, és lövésük sincs, hogy ez után a vereség után hogyan tovább… Ja. Inkább az utóbbi.
És igen, a sorozat pont akkor ér el az aktuális évad leg agyrothasztóbb epizódjához, amikor az itthon lévő egyetlen alkoholos ital, a mindössze 15%-os karácsonyi mézeskalács ízű likőr (ne ítélkezzetek, csak kíváncsi voltam az ízére)
- A rész ott folytatódik, ahol az előző véget ért, Csonttalan 'Hogynézelkimármegint' Ivar koronázási zsúrján. Szinte azonnal lekerül a titokzatos áldozatról a csuklya és kiderül kiléte. Na, mit gondoltatok, ki lesz az? Hvicek? Netán a lefosott arcú jós? Nem, hanem Lagertha... azaz hogy mégsem, hanem egy teljesen random nő, akire Ivar azt mondja, hogy ő Lagertha. A turpisság mondjuk nem csak a sorozat nézői számára esik le egyből, hanem egy férfi ruhába öltözött kattegati nő is beordibálja, hogy az nem Lagertha. Ivar őt elviteti, a nemLagertha Lagerthának pedig a vérét ontják, majd valami nagyon gyúlékony anyaggal (esélyesen gázolajjal) belobbantják az alatta égő tüzecskét. Amúgy nem ez az egyetlen tét nélküli halál az epizódban, ugyanis Ivar később még kivégeztet pár nevenincs lázadót is. Annak érdekében, hogy a kedves TV nézők számára mindenáron tudatosuljon, hogy ez az Ivar mekkora nagy ganajtúró bogár, a végén csak megöli a lefosott arcú jóst is a kalyibájában, miközben az Darkthrone és Gorgoroth dalszövegeket idéz fel neki. Igaz, a jós egészen a sorozat eleje óta nem zavart túl sok vizet, de ha a szertartáson mondjuk őt áldozzák fel, egy véletlenszerű nímand helyett, annak talán egy kicsit több drámai értéke lett volna. De persze mit tudok én, aki még sose nyertem IFTA díjat.
- Izlandon eltűnik az Antiflokista Eyvind várandós menye, Thorunn. A terhes nőt Eyvind másik fia ölte meg, mert Floki-párti volt (akárcsak férje). Ez onnan derül ki, hogy Floki előtt a viharban megjelenik a halott nő szelleme, aki nem csak azt mondja el neki, hogy hogyan halt meg, hanem azt is, hogy hol kaparták el a holttestét. Az így semmiféle nyomozást nem igénylő bűncselekmény felfedése tovább hergeli egymás ellen a két társaságot, végül Floki száműzi Eyvindet és egész pereputtyát az általa alapított településről. Eyvind cserébe még megpróbálja aratófejszéjét keresztülnyomni Floki nyakán, de az közli vele, hogy így nem fog neki menni, akármilyen erősen is próbálja. Nos... a száműzéssel kapcsolatban legalább bejött az amiben hat résszel korábban bíztam.
- Széphajú Harald flottájával hajózik Wessex ellen. A paleovikingek másik vezére is feltűnik Harald hajóján, egy újabb harcos nő, akinek a hozzá fűződő viszonyát a norvég király szerintem teljesen félreérti. A Neanderjarltól megtudja, hogy Lagertha és Ragnar fiai a wessexiek oldalán állnak. Vezéreinek szánt 'lelkesítő' elbeszélgetésében elmondja, hogy az emberei majd biztosan beszarnak Ragnar fiaitól, mert ők majdnem olyanok mint az istenek. Én alapvetően bírom a színészt aki Haraldot játssza, kár hogy a karakterét gyakran a világ balfékének próbálják beállítani, és a szájába adott semmitmondó vagy értelmetlen mondatokat hallgatni meg sokszor olyan mintha valami belülről próbálná kirágni a szürkeállományomat.
- Ha már Harald; rádöbbentem, hogy az eredeti szinkronban nem az a jelzője, ami a történelmi személynek angolul: Harald Fairhair helyett Harald Finehairt mondanak. Némi jelentésbeli különbség van, de ezen az alapon simán fordíthatjuk Jóhajú Haraldnak. És sajnos az epizód leggázabb ruhája díj is neki jár: a szokásos bőr (műbőr?) mellény/zakó amire láncdarabok vannak felerősítve nagy gombos fejű szegecsekkel. Katasztrofális.
- Vasderekú Björn (igen, a magyar szinkronban így szerepel neve) Ragnari evolúciójában elért a következő szintre, és leborotválta kopaszra a haját. Ez Alfrédnak is megtetszik és ő ennek nyomán levágatja rövidre a haját. Ez már csak azért tűnhet marhaságnak, mert pont Nagy Alfréd törvényeiben büntetik azokat, akik akaratuk ellenére vágják le valaki haját. Oké, nyilván itt a történetben Alfréd akarta a fodrászt, de ez a forrás inkább azt bizonyítaná, hogy a hosszú hajat nagy becsben tartották és nem nyiratkoztak meg csak úgy.
- Szóval az angolszász király megbízza a vikingeket, hogy küzdjenek meg Jóhajú Harald hadával, majd megkéri Ubbét, hogy tanítsa meg őt, hogyan kell harcolni. Mert hát persze, miért is tanult meg volna saját angolszász embereitől harcolni korábban. A tréning abból áll, hogy kimennek az erdőbe, Ubbe oda állítja őt az egyik fához, majd elkezd felé baltákat hajigálni, melyek elől az ifjú uralkodó épp hogy ki tud térni. Ubbe elmagyarázza, hogy ez arról szól, hogy ne féljen. Valójában pedig ez arról szól, hogy ne csinálj ilyen életveszélyes baromságokat, csak azért, hogy nyomatékosíts egy közhelyet.
- Björn bemutatja Magnust a többieknek, Magnus pedig meg akarja fűzni őket, hogy álljanak Harald oldalára és pusztítsák el Wessexet. A srác persze bosszút akar állni az angolszászokon amiért őt kipenderítették gyerekkorában, de Ubbéék nem hiszik neki el, hogy ő Ragnar fia. Nem egyszerű bekerülni ebbe a klubba. Én mondjuk Magnus helyében nyírattam volna magamnak egy felnyírt raszta sérót, mielőtt elkezdem bizonygatni, hogy Ragnar fia vagyok.
- Alfréd aztán tudat alatt meghiúsítja az ellene szerveződő összeesküvést, azzal, hogy elmondja testvérének a merénylet előtt, hogy mennyire szereti őt. Így aztán a nemesek hiába dugdossák át késeiket ruhaujjukból köntöseik alá, Aethelred a gyűlésen nem bírja megadni a jelet a gyilkolás megindítására. Bárha Ferenc Ferdinánd is ismerte volna ezt a módszer, megspórolhattunk volna egy világháborút, ha nem kettőt.
